A HÉT HORDALÉKA
Megbocsátás...
RADU VASILE ÉS KORMÁNYA
Megvan az új kormány (România liberã)
Csapdahelyzetben az új kormány (Formula AS)
A Vasile-kabinet régi/új programja (Jurnalul national)
Jó, sôt nagyon jó (Expres magazin)
Alexandru Sassu ellenzi a sürgôsségi rendeleteket (Stirea)
Radu Vasile kormánya nem felel meg az alkotmány elôírásainak (Stirea)
Radu Vasile ellenfeleinek felhívása (Adevãrul)
PÁRTOK, ÁLLÁSPONTOK
Az ígéretek ára (România liberã)
Liberális aggodalom (Cronica românã)
A PDSR a kormányprogram ellen (Jurnalul national)
Bizalom elôlegezése (Actualitatea clujeanã)
Szakszervezeti véleményekbôl (Cronica românã)
Nem történt semmi különös... (Dilema)
Petre Roman nem szereti, ha "okítják" (Expres magazin)
A katonaság és az ortodox egyház céljai (22)
SZEKURITÁTÉ ÉS... SRI
Szekus módszerek továbbélése a hatalmi szférákban?(Adevãrul)
A meglepetések elmaradnak... (Adevãrul de Cluj)
Brassó polgármestere kihallgatást kér (Adevãrul)
Leleplezések (Ziua)
ROMÁNOK ÉS MAGYAROK...
Radu Vasile a Székelyföldön (Adevãrul)
Radu Vasile a székelyek között (România liberã)
Pruteanu máris lép (Adevãrul)
A magyarok és minden románok egyesülése(Curierul national)
GAZDASÁG, TÁRSADALOM
Valutaárfolyam (România liberã)
Az infláció (és a fogyasztás) visszaszorítása (Curentul)
Ki tud nagyobbat mondani? (Curentul)
Köszönjük, jól vagyunk! (Curentul)
Talán idén (Bursa)
Együnk kevesebbet? (Azi)
FLASH
Hogy miket össze nem hordanak? (Academia Catavencu)
"...kísérleti léggömb volt" (Adevãrul de Cluj)
Érthetetlen túlérzékenység (Adevãrul)
Az ortodox húsvét körüli napokban Romániában a megbocsátás kérdése többszörösen is napirenden van, ám korántsem ért mindenki minden meghatározó politikai tényezô, minden fontosabb sajtófórum egyet abban, hogy kinek és mit lehet, kell vagy szabad megbocsátani. Radu Vasile kormányának parlamenti megszavazása, a többségi bizalom egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Demokrata Pártnak mindenki megbocsátotta az elmúlt válság-hónapokat. Elég a România liberã vagy a 22 számait fellapozni, és meggyôzôdhetünk a konfliktusok továbbélésérôl, akár a Demokratikus Konvención belül. "Vér, nem festék" írja elsô oldali publicisztikájának címébe Gabriela Adamesteanu (România liberã, 1998. ápr. 16.), Petre Romannak egy 1990. nyári, miniszterelnök korában tett kijelentését idézve fel, amikor is a bukaresti bányászjárás után az Egyetem falán látható vérfoltokat Roman festéknek minôsítette; ezzel a 22 fôszerkesztôôje a PD elnökének (egyben a Szenátus elnökének) szavahihetôségét kívánja jellemezni. Nem fest sokkal kedvezôbb képet a Demokrata Pártról, a Vasile-kormányban a Demokratikus Konvencióval és az RMDSZ-szel társbérletben az országvezetést felvállaló politikai formációról Bazil Stefan sem (România liberã, 1998. ápr. 15.); a szerzô meggyôzôdéssel állítja, hogy miután sikerült gyakorlatilag minden célját elérnie, Victor Ciorbeát lemondatnia, a gazdaságilag fontos miniszteri tárcák többségét, plusz a Számvevôszéket s a Bancorexet is megszereznie, a Demokrata Párt fog diktálni a parasztpárti Radu Vasile által vezetett kormányban. A PD-sek viszont most bebizonyíthatják sokat hangoztatott zsenialitásukat; eddig szóban mutatták meg, mit tudnak, most a tettek ideje következik.
A megbocsátás nyilvánvalóan nem kenyere egy szatirikus hetilapnak. Az Academia Catavencu címoldalán Mircea Dinescu (1998. ápr. 1420.)az államelnök két Vasile közötti útját teszi szóvá; néhány évvel ezelôtt Emil Constantinescu egy Vasile nevû szerzetest keresett föl, az idealizmus jegyében, a most kinevezett Vasile viszont (mármint Radu Vasile miniszterelnök) a kompromisszumok megtestesítôje. Gyilkos humorával Dinescu a kormányfô napszakonkénti színeváltozását ecseteli, arra utalva, hogy Radu Vasile megbízatását különbözô politikai pártok fogadták szívesen.
A Demokratikus Konvención belül az Ana Blandiana vezette Polgári Szövetség nyilvánította ki a leghatározottabban egyet nem értését Victor Ciorbea leváltásával. A 22-ben (1998. ápr. 1420.) Rodica Palade készített terjedelmes interjút Blandianával; az erkölcsi értékek védelmében fejti ki különvéleményét a Polgári Szövetség elnöke, kitérve egy újabb, számukra elfogadhatatlan kísérletre: a volt honvédelmi miniszter, a parasztpárti Dudu Ionescu bejelentésére, hogy amnesztiát akarnak meghirdetni az 1989. decemberi eseményekben a diktatúra oldalán álló, százak haláláért felelôs tiszteknek. A szekus dossziékra vonatkozó, Ticu Dumitrescu által elôterjesztett törvénytervezet sorsa a Szenátusban még nem dôlt el, ez ugyancsak számos vitára ad okot. Errôl ír vezércikkében Cristian Tudor Popescu (Adevãrul, 1998. ápr. 16.), rámutatva, hogy miközben a besúgókról vitatkoznak, rájuk vonatkozó törvénytervezetet tárgyalnak, a Szekuritáté mint intézmény s a szekusok felelôssége, bûnrészessége nem kerül a parlament elé a tegnapi szekusok prosperálnak mint üzletemberek, alapítványok elnökei, ôrzô-védô alakulatok fônökei, egyes pártok titkos ügynökei. (A PRO TV 1998. április 16-i éjszakai talk-show-jának is ez volt a tárgya.) A megbocsátás tehát nem oly egyszerû dolog amint az a Cristian Tudor Popescuval korántsem egy hiten lévô Emil Hurezeanu vagy Andrei Cornea cikkébôl is kiolvasható, a 22 említett számában. (Cornea a hadsereg mellett az egyházat idézi meg; az ortodoxok és görög katolikusok kemény csatája nem ért véget, legfeljebb fegyvernyugvásról lehet beszélni a húsvéti ünnepek alatt.)
Az ellenzék eleve másként látja a megbocsátást. Adrian Nãstase például mindegyre idôszerûnek véli a romániai magyarok "elôjogai" ellen tiltakozni (Curentul, 1998. ápr. 13.). Az Adevãrul pedig azt sugallja (1998. ápr. 15.), hogy az osztrák belügyminiszter által felvetett vízumkényszer gondolata valószínûleg a magyar kormánytól származik.
Húsvét tehát vagy meghosszabbított ortodox nagypéntek? És mikorra várható Romániában a feltámadás? A reformé, a toleranciáé?