A HÉT HORDALÉKA

Itt, most — és kint — a román kultúráról

PÁRTOK, ÁLLÁSPONTOK

Liberális offenzíva (Evenimentul zilei)

A nemzeti-liberálisok határozottan elzárkóznak a Cataramã-féleindítvány elôl (Ziua)

Viták a kormány új tagjai körül (Cronica românã)

A mentelmi jogra vonatkozó eljárás módosításának vitája (Adevãrul)

Magasabb küszöböt (Cronica românã)

A mentelmi jog napirenden (Azi)

Egy kis pletyka (Azi)

A PUNR és elnökei... (Cronica românã)

A Televízió a Ciorbeáé? (Cronica românã)

Konferenciáznak Verdeték (Cronica românã)

A román romániai (Jurnalul national)

Elôvigyázatosság vagy pártfegyelem? (Curentul)

EGYEZMÉNY..., HOGY LEGYEN MIT MEGSZEGNI

Cornel Nistorescu szkeptikus (Evenimentul zilei)

Megvan a protokoll, van mit megkerülni! (Jurnalul national)

Nem sokat ér az egyezség (România liberã)

Kétértelmû egyezmény (Cronica românã)

Bãsescu derûlátó (Curierul national)

ELÔREHOZOTT VÁLASZTÁSOK ESÉLYE

A jövô kiszámíthatatlan (22)

Elôrehozott választásokhoz közeledünk (România liberã)

Ki akarja az elôrehozott választásokat? (Stirea)

A PRM 1 millió tagot és szimpatizánst szeretne összeszedni(Stirea)

SZEKUSOK A CSÚCSON?

Tegnap szekus, ma pártvezér (22)

Szekusok az élre! (România liberã)

MAGYAROK A SAJTÓBAN

Az erdélyi magyarok szerint a románok lusták, hazugok,gyávák és mocskosak (National)

A PUNR ellenzi a Bolyai egyetem újraindítását (Stirea)

Az RMDSZ pontosítson! (Evenimentul zilei)

Az RMDSZ cinkossággal vádolja a rendôrséget (National)

A párizsi béke kommentárja (Curierul primãriei)

GAZDASÁG, TÁRSADALOM

Valutaárfolyam (România liberã)

Osztrák—román gazdasági kapcsolatok (Cronica românã)

A nemzeti pénznem értékérôl (Dilema)

Árrobbanás? (Capital)

Az ÁVA gúnyt ûz a közpénzekbôl (Evenimentul zilei)

Indokolatlan áremelések (Cronica românã)

"Hippokratészre esküdtünk, nem a szegénységre"(Adevãrul de Cluj)

A szakszervezetek elégedetlenkednek (Jurnalul national)

Ortodox templomok renoválása a Székelyföldön (Adevãrul)

SZÁMOK TÜKRÉBEN

Milyen mély a szakadék? (Curentul)

Privatizáció (Capital)

A Felsôház 57 milliárddal növelte idei költségvetését(Adevãrul)

Mit tett az Állami Tulajdonalap 1997-ben? (Curentul)

Arányok (Azi)

1998 februárjának közepén, a Demokrata Párt minisztereinek lemondása után, ismét kiegészült a kormány, ám túlzás volna azt állítani, hogy nyugvópontra jutott a politikai élet, elmúlt volna a vihar. A nyilatkozatok, kerekasztal-beszélgetések, heves viták folytatódnak a pártok képviselôi közt, a lakosság elégedetlensége az infláció, az alacsony fizetések és magas árak miatt nem csökken; az egészségügyben dolgozók február 12-re meghirdetett és idôben nem behatárolt sztrájkja széles körben érezteti hatását. Ebben a légkörben legfeljebb Brigitte Bardot bukaresti látogatása, az Editura Pro kiadásában románul megjelentetett önéletrajza versenyezhet mint "kulturális hír" az említett politikaiakkal... (România liberã, 1998. febr. 12.)

Mégis, beleunva a hetek óta tartó politikai huzakodásba, az ún. kormányválság se vége, se hossza tárgyalásába, talán érdemes odafigyelni a román mûvelôdési élet egy-két igazi eseményére, vitájára — már csak azért is, mert ezek sem függetlenek a nagypolitikától. Románia, a román irodalom, a román kultúra jelenléte a nagyvilágban a közelgô lipcsei (1998. márciusi) könyvvásár kapcsán került napirendre, minthogy Románia díszvendége lesz e nemzetközi rendezvénynek. A Dilema szerkesztôi föltették a kérdést (a január 23—29-i lapszámban): vajon ismerjük-e az információk börzéjének játékszabályait, tudjuk-e megfelelôen éltetni a mûvelôdési kapcsolatokat, vagy saját múltunk foglyai maradunk, haragudva a világra, amiért nem ismer, nem ért meg és nem szeret minket? Minthogy Németországban rendezik a könyvvásárt, érthetô, hogy a Dilema összeállításában elsôsorban német szerzôk, mûfordítók (nagyobbrészt Romániából Németországba áttelepedett költôk, írók, kritikusok) szólalnak meg, de természetesen szót kapnak a román mûvelôdési minisztérium képviselôi is. (Innen tudhatjuk meg, hogy a lipcsei román jelenlét menedzselésére Thomas Kleiningert, a Társadalmi Párbeszéd Csoport ismert személyiségét kérték fel.) Maria Berza mûvelôdési államtitkár utal arra, hogy az elmúlt években (1996 novembere elôtt) a bukaresti Mûvelôdésügyi Minisztérium rossz nemzetközi hírt szerzett magának, úgy tekintettek rá, mint a nacionalista, idegengyûlölô szövegek otthonára. Különösen az Európa Tanácsban lehetett észlelni ezt a negatív véleményt. Az új minisztériumi csapat a nyitás híve, ezt igyekszik szolgálni — ennek jegyében készülnek a lipcsei könyvvásárra és a vele egyidôben sorra kerülô budapesti Román Mûvelôdés Hetére is. Maria Berza és Mihai Oroveanu egyaránt kifejti a vele készített interjúban, hogy a világ érdeklôdik a romániai nemzeti kisebbségek helyzete és kultúrája felôl.

Errôl ír Gerhardt Csejka német esszéista is, hozzátéve, hogy a kisebbségek mégis mint írók, költôk lesznek jelen Lipcsében, nem pedig állampolgári minôségben. Csejka egyébként nem rejti véka alá véleményét, hogy a legutóbbi választások óta sem történt meg a csoda, a remények nem valósultak meg. A Lipcsébe érkezôknek számolniuk kell azzal, hogy a román kultúráról mindent el kell magyarázniuk, a-tól z-ig. A magyarok jobb helyzetben vannak, mert már eddig is komolyabban vették a nemzetközi jelenlétet.

Egy párizsi, a Román Kulturális Központban lezajlott rendezvényhez kapcsolódva, a román irodalom elmúlt évtizedeinek belsô problémáit teregeti ki Bujor Nedelcovici a 22-ben (1998. febr. 10—16.). Az irodalmi, szakmai teljesítmény mellett — Tudor Vianu akadémikus örökségérôl szólva — az erkölcsi felelôsséget boncolgatja Nedelcovici, a diktatúra csendes kiszogálását. Ezt a nézôpontot erôsítette fel a Humanitas igazgatója, a filozófus Gabriel Liiceanu, az RTV1-nek nyilatkozva (1998. febr. 12.). Liiceanu szerint természetesen nem szabad lemondani, a középiskolai oktatásban sem, Sadoveanuról, Arghezirôl, Cãlinescuról, Camil Petrescuról vagy Vianuról, de el kell mondani azt is, hogy milyen erkölcsi magatartást képviseltek, milyen megalkuvásokra voltak hajlandók a második világháború utáni éveikben.

Az igazság kimondásával — vallja Bujor Nedelcovici és Liiceanu is — nem kellene megvárni a 2000-es évet...