A HÉT HORDALÉKA

A „mieink" és az „övéik" — vagyis a belháború

A VÁLSÁG — RENDKÍVÜLI PARLAMENTI ÜLÉS ELÔTT ÉS UTÁN

Kinek mire kell a válság (Dilema)

Várható volt a válság (Formula As)

Politikusok egy nappal a parlament két házának rendkívüli ülése elôtt (Cotidianul)

A parlament rendkívüli ülése (România liberã)

A demokraták nem nyelték le a békát... (Evenimentul zilei)

A PDSR — lépéselônyben? (Adevãrul de Cluj)

PÁRTOK, ÁLLÁSPONTOK

Stelian Tãnase és a politika területe (22)

Szocialisták a válságról (Curierul national)

A PRM közleménye (Curierul national)

Dolgozni kellene (Adevãrul)

A kolozsvári demokraták majdnem biztosak a kormány bukásában (Stirea)

Külföld is hibás (Cronica românã)

Politikai válság — nincs, nem volt, nem lesz?...(Jurnalul national)

December csapdái (Formula As)

Késélen (Expres magazin)

ROMÁNIA — KÍVÜLNÉZETBÔL

Románok és idegenek (Dilema)

A német sajtó a romániai válságról (National)

Van, aki derûlátó (Cronica românã)

Adrian Severin rovata (Ziua)

Andrei Plesu Oslóban (Cronica românã)

VICTOR CIORBEA

A kormány vállalja a felelôsséget (Stirea)

Elkerülhetetlen változás (Stirea)

Áldozati kormány? (Cronica românã)

GAZDASÁG, TÁRSADALOM

Valutaárfolyam (România liberã)

Növekvô alumínium-export (Curierul national)

A Világbank igazgatója Romániában (Curierul national)

620 millió lej a menekülteknek (Juralul national)

A Gyáriparosok Szövetsége a kormány mellett(Curierul national)

Szükséges a kormányprogram felülvizsgálata(Cronica românã)

A kormányválság gazdasági-társadalmi természetû (Stirea)

A ROMÁN NEMZETI BANK „STRATÉGIÁI"

Új stratégiát vezetnek be a bankok? (Capital)

A Nemzeti Bank bírálata (Cronica românã)

MAGYAR VESZÉLY A ROMÁN GAZDASÁGBAN

Magyarkérdés? (Curentul)

„Publicisztikai kalandorság" (Azi)

Magyar gazdasági agresszió (Evenimentul zilei)

FLASH

Ismét a fellegvári keresztrôl (Curierul primãriei)

A nemzeti specifikumról (Actualitatea clujeanã)

Az elsô tárgyalások után (Azi)

Pruteanu ezúttal nem a magyarok, hanem Ciorbea ellen nyilatkozik (Adevãrul)

Victor Ciorbea nem néz ki elég jól! (Stirea)

Valószínûnek látszik — errôl beszél tulajdonképpen mindegyik kommentátor, politikai elemzô (még a Demokratikus Konvencióhoz, sôt a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárthoz közel állók is) — , hogy hiábavaló volt az államelnök bölcsnek vélt lépése: a kormánykoalíció válságának, a válság megoldásának áthelyezése a parlamentbe; nemigen mutatkozik a kibontakozás útja, a megbékélés pedig a Demokrata Párt és a parasztpártiak között még kevésbé. Alighanem legfeljebb napokat lehet nyerni a Ciorbea-kormány január 21-i (a rendkívüli parlamenti ülés napján érvényes) összetételének megôrzésében. Amint azt az 1998. január 22-i tévéhíradók közölték, a Petre Roman vezette Demokrata Párt január 25-ig adott haladékot a Demokrata Konvenciónak, hogy érdemi tárgyalásokat folytassanak a kormányátalakításról, ellenkezô esetben kivonulnak a minisztereik Ciorbea kormányából. A parasztpárti kísérlet, a Demokrata Pártnak január 21-én este felajánlott miniszterelnök-helyettesi funkció, a reform-ügyek ilyen formájú felügyelete nem talált kedvezô fogadtatásra — a belsô, pártokon belüli tárgyalások folytatódnak. A bizalmatlansági indítványt a kormány ellen föltehetôleg február folyamán, a rendes parlamenti ülésszakon nyújtja majd be valamelyik ellenzéki párt (esetleg közösen a PDSR, a PUNR és a PRM), de az is lehetséges, hogy a Demokrata Párt fogja ezt megtenni, a közeljövôben. Tehát teljes a bizonytalanság és a bizalmatlanság, mondhatni országszerte.

A 22 vezércikkében (1998. jan. 20—26.) Gabriela Adamesteanu arról szól, hogy a lakosság nem bízik a román politikai elitben. A közvéleménykutatások rendre azt mutatják, hogy a parlament a népszerûségi, illetve bizalom-listán az utolsó vagy az utolsóelôtti helyen áll, és ez nem biztató a demokratikus társadalom szempontjából. A képviselôk, a miniszterek, a hatalom korábbi és mai hordozói nem különböznek tulajdonképpen egymástól, felelôtlenségben és inkompetenciában a „mieink" és az „övéik" nagyon hasonlítanak. Mi több, most már a tisztességüket is kétségbe vonják a választók. És ezt nem csupán Cristian Tudor Popescutól, az Adevãrul fôszerkesztôjétôl lehet hallani (ôt kérte fel véleménymondásra az RTV1, vagyis a közszolgálati tévé híradója 1998. január 21-én; a PRO TV kommentátora az Adevãrul igazgatója, Dumitru Tinu volt, kollégája elôtt fél órával) — ez olvasható az 1996. novemberi változásért sokat tett 22 helyzetelemzéseinek többségében is. De ha nem is a tisztesség — a felelôsség és a hozzáértés megkérdôjeleztetik, amikor a Demokratikus Konvenció embereirôl van is szó. A Demokrata Párt vezetôinek magatartását ezeken a hasábokon talán élesebben bírálják, ám figyelmeztetnek rá — például Gabriel Andreescu, Andrei Cornea —, hogy korántsem lehet fölmenteni a felelôsség alól a parasztpártiakat sem. Ion Diaconescuról, a parasztpárti elnökrôl (egyben a Konvenció elnökérôl) általános a vélemény, hogy meghaladta az idô. Victor Ciorbeát is egyre több bírálat éri — parlamenti szereplése január 21-én nemigen növelte híveinek táborát, a vele rokonszenvezôkben inkább sajnálatot kelthetett védekezésének, pontosabban ellentámadásának módja —, és növekedik az államelnök, Emil Constantinescu bírálóinak a száma is (jóllehet az elsô reakciók pozitívak voltak, amikor a parlamenti döntésre váltotta át elnöki beavatkozási lehetôségét).

A reform pedig stagnál. A külföld figyel. Az európai integráció napja nem közeledik. A romániai politikai ellenzék viszont ugrásra készen áll.

És most már a tél is támad.