A politikai közösség területi vagy nemzeti alapon megteremtett államát univerzalista gondolkodók — például Edmund Burke — régtôl fogva azzal a birálattal illetik, hogy az emberek mesterséges elválasztása ellenségeskedést szül, ártalmas az emberiségre nézve.

A nemzetállam kétértékû fogalom. Rovására irhatók a pusztitó háborúk, az elnyomás, a véres forradalmak, másrészt azonban még akkor is szükség volt rá, ha csak részben tette lehetôvé a demokratikus jogállam kialakulását. Ugyanakkor az európai terjeszkedés nyomán a nemzetállam elvébôl kiindulva született meg a nemzetek közötti világrend.

Két világháború, valamint a fasizmus tapasztalata után az európai összefogás kezdeményezôi úgy vélték, hogy a nemzetállam története véget ért: az egyesült Európa elképzelése nemcsak a határokat iktatta ki, hanem az államok elkülönülését is. Ötven évvel késôbb, amikor lehullott a Vasfüggöny, a határok még álltak. Jelezték a háború utáni idôszak politikai szakadását, illetôleg azt, hol tart az európai egyesülés.Lélegzetelállító gyorsasággal visszatért a nacionalizmus ideológiája.

Az állam a maga területén megteremi a bíráskodás, a közigazgatás, a kereskedelmi monopólium jogi formáit. Ez az állami szuverenitás formális elve. Más dolog az állami autonómia, amelyet az elôbbitôl viszonylagos, informális ismérv különböztet meg.

A határ nem szociológiai következményekkel járó térbeli tény, hanem olyan szociológiai tény, amely térbeli alakot ölt — vélte Georg Simmel. A nemzetállam határainak öt funkcióját különböztetjük meg. 1.) Védelmi és biztonsági funkció. Századunkban a haditechnika fejlôdése következtében háttérbe szorult. A határ napjankban nem a katonailag erôs, hanem inkább a gyenge szomszédtól véd, amelynek területén gazdasági válság léphet fel, polgárháború törhet ki. A határok biztonsági funkciója új értelmet nyert azáltal, hogy szerepük az illegális bevándorlás megakadályozása. Erre az államok nincsenek egyformán felkészülve. 2.) Az államhatár az alkotmányos rend külsô kerete. A törvényes szankciók csakis a határokon belül érvényesek. A jogállam garantálja az egyetemes emberi jogok érvényesülését. A nemzetközi jog viszont nem ismeri az egyént, mint jogalanyt. A hontalanok és menekültek kényes helyzete ebbôl fakad: aki átlépi a határt, elveszti jogalanyiságát. 3.) Gazdasági funkció. Ennek megszûnésérôl esik mostanság a legtöbb szó. A gazdasági jólétnek nem a nemzetgazdaság állapota a mércéje, hanem a világgazdaság. A szabadkereskedelmi övezetek, a globális pénzpiac és kereskedelem körülményei közepette a határok ideje lejárt. 4.) Ideológiai funkció. Eredetileg a nacionalista gondolkodás eleme. Századunkban a határok ideológiai befolyási övezeteket választottak el, és a nagyhatalmak vonzásköre továbbra is részekre tagolja a világot. 5.) Társadalomlélektani funkció. A terület elhatárolása éppúgy jellemzô az egyénre, mint a közösségre. A társadalom, a politikai közösség emellett bizonyos egység megvalósitását is célozza, ehhez azonban nem feltétlenül a nemzetállam a legmegfelelôbb — közösség elképzelhetô helyi, regionális vagy kontinentális méretekben is.

Az európai integráció során eltûnnek a földrész belsô határai, egyidejûleg külsô határok létesülnek. Mi történik az állam funkcióival? Ha a nemzetállamra gondolunk, annak funkciói számottevôen módosulnak. Különbséget kell tenni az autonómia részleges elvesztése, illetôleg a szuverenitás megörzése között. (Herbert Dittgen: Welt ohne Grenzen? Überlegungen zur Zukunft der Nationalstaates. Merkur. 1997 / 9-10.)