Közzétett tanulmányok jegyzéke

A NEMZETI KISEBBSÉGI OKTATÁST MEGHATÁROZÓ TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK UKRAJNÁBAN

Orosz Ildikó [1]

1985 után a peresztrojkaként ismert időszakban, a Szovjetunióban megerősödtek a nemzeti mozgalmak, amelyek többek közt hozzájárultak a tagköztársaságok kiválásához. Ukrajna 1991-ben deklarálta függetlenségét, bár már a korábbi években is születtek olyan, a mai napig hatályos törvények, rendeletek, amelyek az államiság kialakulását jelentő jogalkotási folyamat részeként vizsgálandók.

Ukrajna oktatásának irányelveit az 1992. december 23-24. között megtartott Ukrajnai Pedagógusok 1. Kongresszusán fogadták el „Az oktatás állami-nemzeti programja. Ukrajna a XXI. században” címmel. A program meghatározza az ukrajnai oktatás stratégiáját a közeljövőre és a távlatokra vonatkozóan. A program első fejezete az oktatási reformok stratégiai feladatait, prioritásait, elveit és az alapvető teendőket tartalmazza. A következő fejezetek az oktatás tartalmára, a nemzeti nevelésre, az iskola előtti nevelésre, a közoktatásra, az iskolán kívüli nevelésre, a szakképzésre, a felsőfokú oktatásra, a katonai képzésre, a posztgraduális képzésre vonatkozó terveket írják le. Külön fejezetek foglalkoznak a pedagógusok szerepével, szociális védelmükkel, az oktatási rendszeren belüli tudományos tevékenységükkel, az oktatás irányításával, anyagi technikai ellátottságával, a külkapcsolatokkal.

Az oktatás fő stratégiai feladatai között szerepel a nemzeti oktatási rendszer felépítése és újjászervezése, az oktatás szintjének a fejlett országok színvonalára emelése, aminek érdekében gyökeres reformokat kellene végrehajtani az oktatás koncepciójában, szerkezetében, szervezésében. Az alapgondolatok egyike az állami monopólium megszüntetése az oktatás terén azáltal, hogy az államival egyenlő feltételek mellett nem állami oktatási-nevelési intézményeket létesítenek, az állami intézményeket pedig demokratizálják. Az oktatási reformok végrehajtásánál prioritásként tüntették fel a nemzeti oktatási rendszer felépítését, melyhez minden oktatási intézményben megfelelő körülményeket kell teremteni. Minőségileg javítani kell az alaptantárgyak, az ukrán nyelv, az idegen nyelv, a történelem, az irodalom, a matematika és más természettudományok oktatását. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 6-7.)

A dokumentum szerint az oktatás reformjának megvalósítása a következő alapvető teendőket igényli:

az oktatás fejlesztését támogató hangulat kialakítását társadalmi szinten;

leküzdeni az általános humán értékek devalvációját, a nemzeti nihilizmust;

progresszív koncepciókat kidolgozni az oktatás fejlesztésére;

a totalitárius államban meggyökeresedett tekintélyelvű pedagógia helyett új irányzatokat meghonosítani;

a feladatokra felkészíteni a gyakorló pedagógusokat és felnevelni a pedagógusok új generációját;

az oktatást új gazdasági alapokra helyezni;

átszervezni a meglévő oktatási intézményeket, új intézményeket és regionális központokat létrehozni;

megvalósítani a tudomány és oktatás szerves integrációját;

létrehozni az oktatás új normatív és jogi bázisát. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 7-8.)

A reformok megvalósításának fő elvei között szerepel a prioritás biztosítása az oktatás számára. Az oktatási reformok elvi alapját az oktatás demokratizálásában, humanizálásában, nemzeti irányultságának megteremtésében, nyitottságának kialakításában határozták meg. A nevelés és oktatás egységének, folytonosságának biztosítását, sokrétűségének, változatosságának a kialakítását szintén elvi alapként definiálták. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 8-10)

Az oktatás tartalmát illetően stratégiai feladatként az oktatás állami normatíváinak kidolgozása szerepel, továbbá alternatív választási lehetőségek biztosítása a tanulók számára, a tananyag differenciálása és integrálása, az ukrán nyelv oktatásának bevezetése minden oktatási intézményben. Hangsúlyt kap az integrált stúdiumok bevezetése, a szakemberképzés mobilitásának biztosítása a munkaerőpiac igényeinek figyelembevételével, amelyet a rokon szakok integrációja révén kívánnak megoldani. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 11-14)

A nemzeti nevelés fő céljaként a felnövekvő nemzedék szociális tapasztalatainak megszerzését, az ukrán nép szellemi értékeinek átörökítését, a nemzetiségi kapcsolatok magas kultúrájú elsajátítását, az ukrán állampolgári tudat kinevelését tekintik. A program szerint a nemzeti nevelés reformjának prioritásai a következők:

a nemzeti tudat, a hazaszeretet és a saját nép iránti szeretet és tisztelet kialakítása, az állam javára végzett tevékenység és a haza védelme;

a szülők, a nők, az anyák, a nép kultúrája, történelme iránti tisztelet kialakítása;

magas nyelvi kultúra meghonosítása, az ukrán nyelv elsajátítása;

az Ukrajnában élő nemzetiségek kultúrája, szokásai, tradíciói iránti tisztelet kialakítása;

lehetőség biztosítása a szabad világnézet kialakításához;

az általános emberi, erkölcsi normák megerősítése;

civilizált gazdaszellem nevelése, alkotómunka-szerető egyéniség kialakítása;

az ukrán alkotmány, állami jelképek, jogalkotás iránti tisztelet megteremtése;

a természet iránti szeretet, az ökológiai kultúra nevelése;

az egyéni hajlamok, tehetségek kibontakoztatása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése, a lehetőségek biztosítása;

az ifjúság felkészítése az életre egy megváltozott, piaci rendszerre épülő társadalomban. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 15-17)

Az iskola előtti nevelés terén a program a hangsúlyt az anyanyelv elsajátítására helyezi a családban és az óvodában, valamint a szülők, a család, a haza iránti szeretet nevelésére. A nevelés alapját a családi nevelés, a népi pedagógia, a nemzeti kultúra, a tudomány és a világ pedagógiai eredményeinek figyelembe vételével történik. A szülők teljes felelősséggel tartoznak a gyermekük neveléséért és tanulásáért. A társadalmi nevelés folytatja a családi nevelést a gyermek fejlődése érdekében, melynek alapja a nemzeti kultúra és szellem, az adott régió nemzetiségi összetételének és lehetőségeinek figyelembevételével. Stratégiai feladatként a megfelelő szociális-gazdasági feltételek és erkölcsi-pszichológiai feltételek megteremtését tekintik. Az iskola előtti nevelés tartalmi, módszertani, formai megújulását feltételezi. Prioritásként tüntetik fel a tehetségek és a fogyatékosok korai felismerését és a fejlődésükhöz szükséges feltételek megteremtését, a családi és társadalmi nevelés integrálásának megvalósulását. Az elképzelések megvalósítása szempontjából az óvodai hálózat kiépítését és a kérdés komplex megközelítését tartják fontosnak, új állami normatívák kidolgozását, új nevelési programok megírásának ösztönzését. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 18-21)

Az általános képzés három szintjét különbözteti meg az elfogadott dokumentum: elemi, alap és középfok. Az elemi szinten a tanulóknak el kell sajátítaniuk az írás, az olvasás és a számolás alapjait, a könyvek és egyéb információhordozók használatát, ismerjék környezetüket, sajátítsák el a civilizált érintkezési normákat, az általános emberi értékeket.

Az alapiskolának biztosítani kell az ukrán és az anyanyelv tökéletes elsajátítását, az alaptárgyak olyan szintű ismeretét, amely tanulmányaik folytatásához, vagy a munkába állásukhoz szükséges, magas állampolgári öntudattal rendelkezzenek és alakuljon ki világnézetük.

A teljes középiskoláknak mélyebb tudást kell biztosítani az alaptudományokból, hogy az érettségizettnek teljes képe legyen a természetről, a társadalomról, az emberről, az egyén társadalomban betöltött szerepéről. Ezen intézmények között jelentős szerep jut az új típusú iskoláknak: gimnáziumoknak, líceumoknak, tehetséggondozó iskoláknak, szakosított osztályoknak, magániskoláknak, vasárnapi oktatásnak és komplex intézményeknek. Stratégiai feladat (figyelembe véve Ukrajna regionális különbségeit) az oktatás nemzeti alapon történő megvalósítása, az állami komponens elsajátítás, az oktatási hálózat kialakításának tökéletesítése, azok jogi védettségének biztosítása. A prioritásirányok közül fontosnak tartják a humán-, a reál- és természettudományi tárgyak közötti racionális arány kialakítását, választási lehetőségek megteremtését az egyéni képességek fejlesztéséhez, a falusi iskolák szociális-kulturális fejlesztését. A reformok főbb teendői között szerepel az állami normatívák kidolgozása, az oktatás szerkezetének a kialakítása a szinteknek megfelelően, a régiók igényeinek figyelembevételével. Fejleszteni kell a különböző alapítású iskolák hálózatát, a két három éves szak és szakmai irányultságú intézmények hálózatát, az iskolák informatikai felszereltségét ,a falusi iskolák kiemelt anyagi és technikai támogatását, szakember-ellátottságát. Véghez kell vinni az iskolák attesztációját és akreditációját, tulajdonformájuktól függetlenül. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 22-26)

Az iskolán kívüli munka és nevelés arra irányul, hogy kielégítse a tanulók egyéni érdeklődését, alkotó önmegvalósulásukat, felkészítse a diákokat az aktív szakmai és társadalmi tevékenységre. Stratégiai feladatként jelöli meg a program a megfelelő feltételek megteremtését, tartalmas időtöltés kialakítását a leghaladóbb hazai és külföldi tapasztaltok figyelembevételével. A megvalósításnál hangsúlyt fektetnek a társadalmi szervezetek, a szülők szerepére és az állami támogatás mértékének növelésére. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 6-7)

A szakmai képzés stratégiai feladatai között szerepel a fejlett országok szintjén a szakmák elsajátításához szükséges megfelelő feltételek megteremtése, az állami és regionális érdekek figyelembevételével. A szakképzési reformok alapirányainak meghatározásánál a következőkre helyezik a hangsúlyt: az állami és regionális munkaerő-szükséglet feltérképezése, a képző intézmények hálózatának optimális kialakítása, különböző tulajdonjogú új típusú intézmények alapítása, a szakmai tájékoztatás hatékony módszereinek kialakítása, az új gazdasági szociális és kulturális oktatási körülményeknek megfelelő képzési formák létesítése, amely segíti Ukrajna integrálódását a nemzetközi szakképzési rendszerbe. Ennek érdekében szükségesnek tartják az állami normatívák megállapítását a képzési szinteknek megfelelően, hogy megteremtsék a diplomák ekvivalenciáját. A megvalósítás szempontjából fontosnak tartják a meglévő intézmények akkreditálását, az új típusú intézmények szakmai, szervezeti és tudományos módszertani feltételeinek kidolgozását, a szellemi és testi fogyatékosok szakképzési lehetőségeinek kibővítését, a különböző szakmák professziogramjainak összeállítását, új szakmai tantervek, szakkönyvek kibocsátását, a nevelési oktatási folyamat korszerűsítését, megújítását, demokratizálását a működő oktatási intézményekben, szakemberek külföldi képzését, átképzését, valamint külföldiek alkalmazását és képzését itthon. Tervezik olyan intézkedések kidolgozását, amelyek érdekeltté tennék a vállalatokat a képzés támogatásában, korszerűsítésében, biztosítanák a megfelelő szintű anyagi és technikai feltételeket a megújuláshoz. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 29-32)

A felsőfokú oktatás stratégiai feladatai között van az egymásra épülő, dinamikus, alapos tudást biztosító képzési rendszer megteremtése, amely kielégíti az egyének igényeit a tehetségüknek megfelelő képzési szint elérésében. Az intézményhálózat kialakításánál figyelembe kell venni az állampolgárok, régiók és az állam lehetőségeit és érdekeit. A felsőoktatás színvonalát a fejlett országok szintjére kívánják emelni, hogy integrálódhassanak a nemzetközi tudományos életbe. Kiemelt irányokként ezen a téren a következő feladatokat értik: kidolgozni az állam, a régiók gazdasági és kulturális ágazatainak felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberigényeinek prognózisát, a felvétel rendszerét, a tehetségesek támogatásának rendszerét, az intézményhálózat optimális számának meghatározását. Kiemelt szerepet szánnak az egyetemi képzésnek, új képzési modelleknek. A megfelelő gazdasági motivációs rendszer kialakítását is fontosnak tartják, lehetőleg úgy, hogy illeszkedjék a nemzetközi rendszerbe. A tartalmi megújulás, melynek alapja a hatékony pedagógiai módszer és technológia, szintén szerepel a tervezetben.

A további elképzelések: bekapcsolódni a nemzetközi számítástechnikai rendszerbe, folyamatos képzés szempontjából kihasználni a felsőoktatásban rejlő lehetőségeket, demokratizálni az intézményeket. Alapvető teendőkként tartják számon a tudományos alapossággal előkészített távlati tervezést, a demográfiai mutatók figyelembevételével régiók szerint a 2005. évig, a változások prognosztizálása alapján különböző oktatásfejlesztési modellek kidolgozását. Tervezik az állami és nem állami rendszerek lehetőségeinek egyesítését a célok elérésében. Fontosnak tartják kidolgozni a különböző képzettségek követelményeinek leírását a nemzetközi és hazai gyakorlatok alapján. Az egyetemeket a nemzet vezető tudományos és kulturális módszertani központjává kívánják alakítani. Célszerűnek tartják integrációjukat, amely egyetemek, felsőoktatási intézmények, kollidzsek, szakképzési intézetek, líceumok egyesítésével valósulhat meg. A tervezet szerint célszerűnek tartják, hogy Ukrajna és más államok közös felsőoktatási intézményeket hozzanak létre, s minél szélesebb körben kívánják alkalmazni külföldi felsőoktatási intézmények tanárait. Diákcseréket terveznek, illetve támogatni akarják az ukrajnai diákok külföldi tanulmányait. Szerepel a dokumentumban komplex felsőoktatási tudományos kutatások szervezése, illetve a diplomák nemzetközi elismertségének biztosítása.

Ki kell dolgozni az oktatás minőségének ellenőrzésére szolgáló rendszert, hogy megállapíthassuk az oktatás szintjének megfelelő állami normatívákat. Fontos teendő mindegyik felsőoktatási intézmény akkreditálásának lebonyolítása. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 33-36)

A katonai képzés az általános oktatási rendszer teljes jogú része, amely magában foglalja a katonai alapképzést, a hadkötelesek szakmai felkészítését a szakképző intézetekben és szervezetekben, a továbbszolgáló katonák felkészítését a hadseregben, a főállású katonai szakemberek felkészítését a különböző szintű katonai oktatási intézetekben, valamint a civil intézetek katonai tanszékein, a posztgraduális, az adjunktusi, a doktori képzést, valamint az ukrán hadsereg tudományos akadémiáján folytatott képzést. Stratégiai feladatként jelölik ki az államvédelem ellátását megfelelő nagy tudású szakemberrel, a meglévő intézetek potenciáljának kihasználását, integrálását. A reform alapvető irányai szerint fontos az állam katonai doktrínájának megfelelő képzési szükséglet, igény megállapítása, a képzés tartalmi megújulása, az intézményhálózat optimális kialakítása, a civil és a katonai képzés integrálása, az együttműködés a hasonló nemzetközi intézetekkel, a hadtudományok fejlődéséhez, fejlesztéséhez szükséges feltételek biztosítása. A teendők közül az általános képzésre vonatkozó tendenciák mellett érdekes, hogy fontosnak tartják a katonai szakmák diplomáinak elismertetését a civil termelési szférában, a képzés tudományos és jogi elismertetésének megteremtését, a tanári kar pályázati alapon történő kiválasztását, valamint szerződéses alkalmazásukat, a katonai oktatás egységes információs rendszerének megteremtését, amely a megfelelő állami rendszer részét képezné. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 37-40)

A posztgraduális képzés rendszerén a felsőfokú képzést követő felkészítést, továbbképzést, átképzést, aspiránsi és doktori képzést értik. Stratégiai feladatként jelölték ki a megfelelő feltételek biztosítását, a folyamatos tudományos és szakmai szint fejlesztését, a tudományos és pedagógiai felsőoktatási dolgozók képesítése nemzeti rendszerének kidolgozását. A reformok iránya szempontjából a rendszer tökéletesítését, hálózatának optimális kialakítását, tartalmának nemzeti voltát, a doktori és kandidátusi címek odaítélését ellátó doktori tanácsok munkájának és hatáskörének, rendszerének tökéletesítését és az intézmények szoros együttműködését a munkaközvetítő irodákkal, központokkal. A megvalósítandó feladatok közül a szükségletek felmérését, az intézmények akkreditálását, a képzés időtartamának és tartalmának egységesítését, a külföldi képzési lehetőségek kihasználását, lehetőséget adni minden IV. fokozatú felsőoktatási intézménynek doktori képzés indítására, a nem állami felsőoktatási intézeteket jobban kihasználni a marketing, a menedzserképzés és átképzés terén. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 40-42)

A program szerint a pedagógusokra hárul az új nemzeti oktatási rendszer létrehozása, ezért a fő figyelmet az új korosztály általános kulturális szintjének emelésére, szakmai képzettségük, szociális státusuk növelése kell fordítani. A szociális státuszuk emelése szerepel a prioritások között is. Alapvető feladatokként a pedagógusok képzési rendszerének létrehozását tekintik, amely alapos változásokat igényel a tartalmi, a formai és a módszertani felkészítés terén, melybe be kívánják vonni a társadalom legjobb szellemi erőit. A tervek szerint kellő figyelmet fognak fordítani a folyamatos képzésre, megteremtik a feltételeket a szakmai szabadsághoz, az alkotó tevékenységhez, a kezdeményezőkedvhez, a pedagógiai innovációkhoz, kidolgozzák a szakmai tevékenység minősítésének új rendszerét. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 43-44)

Az oktatási nevelési folyamat résztvevőinek szociális védelméről szóló fejezetben stratégiai feladatként az oktatásban való részvétel lehetőségének gazdasági, jogi és szervezési garanciáinak megteremtését, a rendszerben dolgozók alapvető emberi jogainak biztosítását tekintik. A megvalósítás alapvető feladatai között hangsúlyosan szerepel a szociális háló megteremtése az érdekeltek számára az új politikai és gazdasági feltételek közepette. Tökéletesíteni kívánják a jogi garanciák rendszerét, a résztvevők életszínvonalának növelését, a szociális, a kulturális és a fiziológiai szükségleteinek kielégítését. Alapvető teendőként a kérdés komplex kezelését tekintik, továbbá a normatív bázis megteremtését a gyermekek, a diákok, az aspiránsok szociális státuszának védelmére, melynek a képesítés megszerzését segítő kölcsönrendszer kidolgozása is a részét képezné.

A sérültek, árvák, hátrányos helyzetűek segítése érdekében kedvező gazdasági és jogi feltételeket kell biztosítani. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:45-47)

A rendszeren belüli tudományos tevékenységnek a tervek szerint meg kell felelnie a tudomány területén elért legújabb eredményeknek. Stratégiai feladatokként határozták meg a tudományok dinamikus fejlődését, ami az oktatás és nevelés tökéletesítését segíti. A reformok prioritási irányát az akadémiai, felsőoktatási és szakirányú tudományok integrálásában látják, a pedagógiai tudományok szerepét az oktatás fejlesztési stratégiájának kidolgozásában, a nemzeti iskola felépítésére, új pedagógiai technológia alkalmazására vonatkozóan. Az alapvető teendők között tartják számon a felsőoktatási intézményekben folyó kutatásokat, amelyek az intézmények akkreditálásánál és attesztálásánál fő kritériumként szerepel. Célszerűnek tartják létrehozni és koordinálni a tudományos központokat, tudományos-termelési egységeket, kidolgozni a tudományok fejlődésének stratégiáját, irányvonalát, a tudományos iskolák alapszabályának kidolgozását, az ifjúságbevonását a tudományos kutatómunkába, a támogatandó programok pályázati alapon történő kiválasztását. Fejlesztési alapokat és költségvetésen kívüli pénzeket kívánnak bevonni a tudományok fejlesztésébe, gazdasági ösztönző rendszert tartanak célszerűnek kidolgozni, kedvezményes adózást biztosítani a tudományos-kutató tevékenység számára (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 48-52).

Az oktatás irányításának alapjául az állami szervek minden szintjének, az oktatási, tudományos intézetek és társadalmi szervezetek szoros együttműködése kell, hogy szolgáljon. Az irányításnak biztosítania kell a törvényesség érvényesülését az oktatási szférában, egyenlő feltételeket teremteni az oktatásban való részvételhez, állami normatívákat felállítani az oktatás tartalmát, szintjét illetően, kidolgozni az alkotó tevékenység ösztönzésének rendszerét, autonómiát biztosítani az oktatási intézmények számára. Stratégiai feladat a különböző irányítási szintek hatáskörének pontos meghatározása, az intézmények önkormányzásának biztosítása. A gyakorlatban fontos teendőnek tekintik a központi, regionális, helyi irányítási szervek racionális egyesítését, a kettős alárendeltség bevezetését, egységes információs rendszer létrehozását, a hatáskörök szétválasztását, az oktatási rendszerek minősítésének kidolgozását, egy új irányítási rendszer tudományos alapjainak kidolgozását (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:52-55).

A reformokhoz szükséges anyagi eszközök megteremtése érdekében a legkülönbözőbb források bevonását tervezik. Stratégiai feladat ezen a területen az oktatás finanszírozásának olyan hatékony modelljének kidolgozása, amely megfelelne a piacgazdaságnak az oktatási szférában. Olyan szociális-gazdasági szerkezet kialakítását tartják célszerűnek, amely ösztönözi az új pedagógia technológiák meghonosítását, új irányítási módszerek kidolgozását, a nem hatékony kiadások kiszűrését, növelni a kutatásokra szánt összegeket, segíteni a tankönyvek kiadását. A gyakorlatban szeretnék megőrizni az állami támogatás prioritását, de jobban bevonni a régiókat, adókedvezményt biztosítani az államilag hatékony programok finanszírozása esetén a támogatóknak. Erre a célra a minisztérium alapítvány is kíván létesíteni. Kiemelten kívánják támogatni a tehetséggondozó oktatási intézményeket. Az oktatás területén új bankok, részvénytársaságok, alapítványok létrehozását, illetve külföldi tőke bevonását vették tervbe. A diákok külföldi továbbtanulásának segítése érdekében állami alapot terveznek elkülöníteni (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:52-55).

A nemzetközi kapcsolatok terén fő feladatként határozták meg Ukrajna integrációját a nemzetközi oktatási, kulturális és tudományos életbe, a nemzetek és kultúrák dialógusának megteremtését, a nemzetközi kapcsolatok humanizálását, valamint a nemzetközi párbeszéd etikai normáinak megerősítését. Prioritásként kívánják kezelni a közvetlen kapcsolatok kiépítését minden szinten az intézmények között. Rendszeres együttműködésre törekednek az ukrán diaszpórával, főleg a nyugatiakkal.

Tökéletesíteni kívánják a külföldi képzés és átképzés rendszerét. A feladatok között szerepel egy távlati program kidolgozása az ukrán állampolgárok külföldi tanulásának elősegítéséről, hatékony mechanizmusok kidolgozása a nemzetközi programokba való bekapcsolódáshoz. Szerződéseket kívánnak kötni a pedagógusok és a tudományos munkatársak rendszeres cseréjéről, biztosítani szeretnék a kiutazók jogi és gazdasági védelmét, illetve lehetőséget biztosítani külföldieknek az ukrajnaik képzéshez államközi szerződések, költségtérítéses képzés formájában. A célok között szerepel a megfelelő információs háttér, az együttműködést segítő adatbank létrehozása, nemzetközi központok alapítása, az ekvivalencia-szerződések megkötése (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 59-61).

A nemzeti kisebbségek közoktatási jogának biztosítására vonatkozó jogszabályok alapjául szolgál Ukrajna Alkotmánya, az ukrán közoktatási törvény, az Ukrajna nemzeti kisebbségeiről szóló törvény, az Európai Charta, az európai regionális vagy kisebbségi nyelvekről szóló Charta, a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos szerződések, az emberi jogokról szóló egyezmény, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról kötött hatályos nemzetközi szerződések.

A jogalkotás alapját képező dokumentum - Ukrajna Alkotmánya. A hatályos AlkotmánytI996. június 28-án fogadta el Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa. Az alkotmány 10. cikkelye értelmében az állami nyelv az ukrán, de szavatolt az orosz és a többi ukrajnai nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme. A nyelvek használatát Ukrajna Alkotmánya szavatolja és törvény határozza meg. A 11. cikkely szerint, az állam elősegíti az ukrán nemzet és történelmi tudata, hagyományai, kultúrája konszolidálódását és fejlődését, valamint Ukrajna valamennyi őslakos népe (az alkotmány szerint ez a fogalom azon ukrajnai kisebbségek gyűjtőneve, amelyek nem rendelkeznek anyaországgal történelmük jelenlegi szállásterületükhöz kötődik, tehát nem tartoznak ebbe a kategóriába például az ukrajnai magyarok, románok, lengyelek stb., annak ellenére, hogy évszázadok óta az adott területen élnek, mivel van anyaországuk) és nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságának a fejlődését.

Az anyanyelv megőrzését és fejlődését leginkább az oktatás segítheti. Az alkotmány 53. cikkelye szerint mindenkinek joga van a tanuláshoz. A teljes általános középiskolai végzettség kötelező. Továbbá az állam biztosítja a teljes általános középiskolai, a szakmai-műszaki, illetve a főiskolai oktatás hozzáférhetőségét és ingyenességét az állami és közületi tanintézetekben, valamint a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára. A törvénynek megfelelően szavatolják azt a jogot, hogy anyanyelvükön tanuljanak vagy tanulják anyanyelvüket az állami és a közületi tanintézetekben vagy a nemzeti kulturális társaságok közreműködésével.

Fontos kérdés, hogyan rendelkezik az Alkotmány a korábban elfogadott törvényekkel kapcsolatban. A 22. cikkely szerint az új törvények elfogadása vagy a hatályos törvények módosítása esetén tartalmukra és terjedelmükre nézve az érvényes emberi és szabadságjogok nem szűkíthetők. A 24. cikkely , amely az állampolgárok egyenlő alkotmányos jogairól szól kimondja, hogy fajra, a bőr színére, politikai, vallási és egyéb meggyőződésre, nemre, etnikai és szociális származásra, vagyoni helyzetre, lakhelyre, nyelvi és más ismérvekre való tekintettel nem lehetnek kiváltságok és korlátozások.

Vizsgáljuk meg a kisebbségek oktatását meghatározó, de még az új alkotmány előtt elfogadott törvényeket.

Ukrajna nemzeti kisebbségekről szóló törvényét 1992. június 25. fogadták el. A törvény 6. cikkelye szerint az állam minden nemzetiségi kisebbség számára garantálja a nemzeti - kulturális autonómiához való jogot: az anyanyelv használatát és az anyanyelvű oktatást, vagy az anyanyelv tanulását az állami oktatási intézményekben, illetve a nemzeti-kulturális szövetségeken keresztül, továbbá a nemzeti kulturális hagyományok fejlesztését, a nemzeti jelképek használatát, a nemzeti ünnepek méltatását, saját vallás gyakorlását, az irodalmi, művészeti, tömegtájékoztatási eszközök iránti igények kielégítését, nemzetiségi kulturális és oktatási intézmények létrehozását, valamint minden más tevékenységet , amely nem mond ellent a hatályos törvényeknek. A törvény 7. cikkelye arról rendelkezik, hogy az állam intézkedéseket tesz pedagógusok, közművelődési és egyéb nemzetiségi káderek képzésére az oktatási intézmények hálózatán keresztül, valamint az államközi szerződések alapján segítik a nemzetiségi kisebbségeket abban, hogy más országokban képezzenek ki szakembereket.

Az USSZK 1991 május 23-án elfogadott oktatási törvényét 1996. március 23-án. Módosította Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa. A módosított törvény 3. cikkelye szerint az állampolgároknak faji, vallási, nemzetiségi és egyéb hovatartozásuktól függetlenül joguk van az ingyenes oktatáshoz az állami oktatási intézményekben. Ezt a jogot az állami és nem állami tulajdonjogú oktatási intézmények széleskörű hálózata biztosítja. Az oktatáselveit összefoglaló 6. cikkelyben olvashatjuk, hogy az oktatás minden típusát és formáját hozzáférhetővé kell tenni minden állampolgár számára, egyenlő feltételeket kell biztosítani mindenkinek a tehetsége, adottságai kibontakozásához, többirányú fejlesztéséhez. Az alapelvek között van egy olyan passzus, amely szerint az oktatás és az egyetemes valamint a nemzeti történelem és kultúra, hagyomány közötti szerves kapcsolatot fejleszteni kell. Az oktatás nyelvét szabályozó 7. cikkely ezt a jogot áthárítja a nyelvtörvényre.

Az USSZK nyelvekről szóló törvényét még 1989. október 28-án fogadták el és 1990. január 1-én lépett életbe. A törvény 2. cikkelye államnyelvvé nyilvánítja az ukrán nyelvet, de azokon a területeken, ahol a kisebbség többséget alkot, az adott kisebbség nyelvét egyenrangúnak tekinti az államnyelvvel. A 25. cikkely garantálja minden állampolgár számára az anyanyelvű nevelést és képzést. Ennek megvalósítása az óvodai, általános, középiskolai és felsőfokú intézmények hálózata biztosítja. Ezen intézmények oktatási nyelvéről a törvény 26.,27.,28. cikkelye rendelkezik. E cikkelyek értelmében az oktatás ukrán nyelven történik, a nemzetiségek által lakott kompakt területen anyanyelvű oktatási intézmények hozhatók létre, valamint ukrán tannyelvű intézményekben szülői kérelem alapján anyanyelvű osztályok és csoportok nyithatók. A 29. cikkely alapján a nemzetiségi szakembereket képző felsőoktatási intézményekbe a felvételizők anyanyelven felvételizhetnek.

Hasonlóan fogalmaz a Legfelsőbb Tanács által 1991. november 1-én jóváhagyott, az Ukrajnában élő nemzetiségek jogairól szóló nyilatkozat. A nyilatkozat 3. Cikkelye minden nemzetiség számára garantálja az anyanyelv szabad használatát a társadalmi élet minden terén, beleértve az oktatást, termelést, a médiát.

Az Ukrajnában élő magyarok helyzetére vonatkozik az USZSZK és a Magyar Köztársaság nyilatkozata a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról, amit a két ország külügyminiszterei 1991. május 31-én írtak alá. A Nyilatkozat 10. pontja szerint: "A Felek egyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhoz szükséges lehetőségeket, hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak az oktatás minden szintjén. Az ezzel összefüggésben felmerülő gyakorlati kérdéseket a szükségleteknek megfelelően és a Felek lehetőségeivel és hatályos jogszabályaival összhangban a jelen nyilatkozat 16. pontja alapján felállítandó Vegyes bizottság keretében oldják meg. A Felek lehetőséget teremtenek a másik fél területén élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek arra, hogy saját felsőoktatási intézményükben tanulhassanak, továbbképzésen vegyenek részt, s szakértők cseréjére kerüljön sor az oktatás és kultúra területén Saját oktatási intézményeikben elősegítik a nemzeti kisebbségek történelmének és kultúrájának megismertetése.”

Az Ukrán Oktatási Minisztérium 1997. Május 14-én egy Csernovciban rendezett oktatási konferencián minden előzetes egyeztetés nélkül ismertette a nemzeti-kisebbségek oktatási koncepcióját, ami nagy tiltakozást váltott ki a kisebbségek körében. A tervezet lényege a polikulturális oktatás, amelyen a koncepció definíciója szerint az " ukrán mentalitás kialakítását" értette. A tervezet a nemzetiségi iskolák rendszerét az óvodai és elemi iskolai képzésre redukálta.

1997. augusztus 4-én jelent meg a koncepció második változata, amely csak jelentéktelen módosításokban tér el az elsőtől. Többek között kihagyták az "ukránmentalitás kialakítása" kifejezést, ám a dokumentum szellemében és konkrétumaiban továbbra is ezt irányozza elő. Az anyanyelvi oktatás rendszerében nem szerepelnek a nemzetiségek nyelvén működő általános és középiskolák, hogy a szak és felsőfokú oktatási intézményekről már ne is szóljunk. A hangsúly a polikulturális nevelésre esik, ami alatt azt kell érteni, a koncepció szerint, hogy az iskola keretén belül különböző anyanyelvű gyerekeket oktatnak – kétnyelvű tanárok általában – ukrán nyelven, s mindezek alól csak az "etnikai jellegű tantárgyak" képeznek kivételt. A tervezet a matematikai, technikai, művészeti stb. jellegű tantárgyakat is az "ukranisztika" körébe sorolja. A második tervezet a földrajzi nevek anyanyelven történő használatát is "kifelejtette" a deklarált jogosítványok köréből.

A tervezet több helyen hivatkozik a nemzetközi gyakorlatra, a fejlett európai országok és Amerika oktatási modelljeire, a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi jogokra, normákra, Ukrajna hatályos törvényeire, nemzetközi szerződésekre.

A koncepciónak megszületett a harmadik változata, ami az előző kettőhöz viszonyítva is rosszabb, pontosabban egyértelműbb. Az előző két tervezetben burkoltabban szerepeltek azok a törekvések, amelyek a nemzeti kisebbségi oktatási hálózat leépítéséhez vezethetnek. Ebben a változatban egyértelműen leírták, hogy anyanyelvű oktatás az elemi tagozaton valósulhat meg, a későbbiekben előbb néhány tárgy, majd az összes többi ukrán nyelven történhet. Ismerik, mert többször elmondtuk már a koncepcióval szemben megfogalmazott kifogásainkat, mégis célszerűnek tartom még egyszer összefoglalni.

 Az oktatási koncepció egyoldalúan, csak a nemzetiségi iskolák számára, javasolja a polikulturális (multikulturális) oktatási elmélet bevezetését. Ez egyrészt diszkriminatív jellegű és alkotmányellenes mert az állampolgárokat faji szempontok alapján különbözteti meg. A kisebbségek számára célszerűnek tartott oktatási elmélet alatt az első változatban egyértelműen, a másik két változatban burkoltan az "ukrán mentalitás kialakítását" értik, ami azt jelenti, hogy a kisebbségektől nem az ukrán társadalomba való betagozódást, hanem az ukrán nemzetbe való beolvadást várják, ami ellentéte a multikulturalizmus pedagógiai elméletének. A multikulturalizmusta 70-es években bekövetkezett olajválság után fejlesztették ki a nyugati társadalmakban, ahol kétkezi, képesítés nélküli, főleg a harmadik világból menekült, vagy áttelepült munkások százai marginalizálódtak. Felzárkóztatásuk és integrálódásuk érdekében dolgozták ki a multikulturális elméletet (a nagy egységes elmélet még nem született meg), melynek lényege a következőkben áll:

— elfogadja a kisebbségi normákat értékeket , hagyományokat;

— elfogadja a létező kultúrákat;

— nem formál a politikában entitásokat;

— nem felzárkóztató oktatás;

— meg akarja őrizni a kisebbségi kultúrákat , amelyekkel dolgozik;

— nem akarja kirángatni kisebbségi kereteikből;

— azt akarja, hogy együtt éljenek a kultúrák pluarításával;

— nem megszüntetni, hanem megőrizni akarja a sokféleséget.

Elméletről beszélhetünk, hiszen egyelőre csak a kihívás ismert és az oly sokat és sokszor hivatkozási alapul felhasznált nyugati társadalomban sem születtek gyakorlati megoldások, mert bár elfogadják a pedagógusok és az iskolák az elméletet a gyakorlatban nem sikerül ennek érvényt szerezni (KOZMA, 1993).

A koncepcióa polikulturalizmus gyakorlati megvalósításaként a kisebbségek számára a kétnyelvű oktatást ajánlja.

Második oldal negyedik bekezdése eleve szeparatizmussal gyanúsítja a kisebbségeket, mert azt írja, hogy az ukrán állam csak a nemzetiségek megalapozott igényeit és követeléseit elégíti ki , nem engedi, hogy a nemzetiségi- kulturális szervezetek leple alatt az oktatási intézményekben politikai és szeperatista pártok és mozgalmak fészkeljék be magukat. E fél mondattal elintézett kérdés nagyon veszélyes, mert nem definiálja, hogy mit ért szeparatista párton vagy mozgalmon, és egyáltalán ki vagy kik állapítják, állapíthatják meg mi egy-egy kisebbség részéről a megalapozott és a jogos igény.

A negyedik oldal második bekezdése szerint a nemzetiséghez tartozó polgárok kötelesek a többség jogait tisztelni, míg a kisebbség jogainak biztosítása a törvény keretein belül történik Ukrajna territoriális egységének és szuverenitásának tiszteletben tartása mellett. Ez burkolt megfogalmazása az uralkodó és a szolganép kialakítására tett kísérletnek. A negyedik oldal második bekezdése szerint a nemzetiségi nyelven folyó oktatás nem akadályozhatja az ukrán nyelv oktatását, mert ennek elsajátítása a szociális béke feltétele. Valójában a szociális béke feltétele az emberek által igényelt szabadságok és jogok megadásával biztosítható, ami feltételezi a nyelvhasználat megválasztását bizonyos társadalmi terepen és a nyelvtanulás önkéntességét.

A negyedik oldal második bekezdése szerint az oktatás nyelvét a helyi végrehajtó hatalom állapítja meg a tanulók nemzetiségi összetétele alapján. A különböző nemzetiségű tanulókat oktató intézményekben azonban az oktatás nyelve ukrán, s a nemzetiségi osztályok csak a lehetőség szerint alakíthatók. A hatályos törvények értelmében az oktatás nyelvét a tanulók, illetve az őket képviselő szülők kérelme alapján lehet megállapítani, és faluhelyen 3 fő esetében anyanyelvű oktatást kell indítani. Az adott pont azért is veszélyes, mert ezek szerint egyik napról a másikra a szocializmus vívmányaiként számon tartott két - három tannyelvű iskolákat azonnal ukrán tannyelvűvé nyilvánítanának.

A negyedik oldal harmadik bekezdése szerint a nemzetiségek igényeiről való gondoskodás előfeltételezi a civilizált államok megértését. Ez a mondat egyértelműen azt sugallja az anyaországoknak, hogy ne álljanak ki a kisebbség jogaiért.

Az ötödik oldal második bekezdése szerint a kisebbségek kulturális sajátosságainak megőrzése nem vezethet nemzetiségi izolációhoz. Ez egyértelműen ellentétben áll az ötödik oldal első bekezdésével, mely szerint az oktatás alapelve a polikultúralizmus, aminek lényegét korábban ismertettem. Az izolációt éppen azzal idézhetjük elő, ha a tanulók oktatását egyik napról a másikra átvezetjük egy kétnyelvű oktatásra olyan feltételek mellett, amelyek most jellemzik a helyzetet, s így mivel a pedagógusok zöme nem beszéli megfelelő szinten az államnyelvet egy köztes nyelven folyó oktatásnak, tesszük ki tanulóinkat, amely eredményeképpen sem a tananyagot, sem a nyelvet nem sajátítják el. Ennek eredményeként valóban szellemi gettósodás mehet végbe, s a szociális létra legalsó fokáról nem tudnak feljebb kerülni tanulóink.

A hatodik oldal első bekezdése szerint a felsőoktatási intézményekben csak az anyanyelv, irodalom és anyanemzet történelme folyhat anyanyelven, tehát minden nemzetiségi felsőoktatási intézmény létjogosultságát kérdőjelezi meg. Hasonlóképpen nyilatkozik az esti és levelező oktatásról középszinten is.

A hatodik oldal első bekezdés értelmében a kisebbségek számára az állam által támogatott vasárnapi iskolák rendszereit ajánlja, amely viszont törvényileg nem garantált és mint tudjuk saját példánkon ehhez még erkölcsi támogatást sem nyújt.

A hetedik oldal első bekezdése szerint a nemzetiségi nyelveken folyó oktatási intézményekben az oktatás folyamatában az anyanyelven tanított tárgyak esetében kötelező a tartalmi és terminológiai fordítás ukránra. Ez ismételten a köztesnyelv, vagy makaróninyelv kialakulásához vezet és veszélyezteti az oktatás színvonalát. Gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott tárgyra fordított időben egymás után két nyelven kell előadni a tananyagot így elmélyülésre, begyakorlásra nem jut idő.

A tervezet hetedik oldalának negyedik bekezdése szerint a nemzetiségi nyelven működő iskolákban a 4-ik osztálytól kezdve kétnyelvű tanítást vezetnek be, vagy fokozatosan átmennek a tantárgyak (mindegyik) ukrán nyelvű tanítására. Ez egyértelműen iskoláink leépítéséről szól.

A nyolcadik oldal ötödik bekezdés alapján az iskolák végzőseit osztályozni kell ukrán nyelvből, ami jogot ad nekik arra, hogy felsőoktatási intézményekben tanuljanak, amelyekben az oktatás ukrán nyelven folyik. E bekezdésből egyértelművé válik, hogy boldogulni, továbbtanulni és magasabb szinten szocializálódni csak ukrán nyelven lehet. Mindez a nemzetiségi polgárokat másod, harmadrendű polgárokká degradálja és ezáltal az egész közösségből kiszolgáló népet csinál.

A kilencedik oldal hatodik bekezdése szerint a nyelvek tanítása során meg kell találni a cirill ábécéről a latín ábécére és (vissza) való optimális átmenetet. Ezt értelmezni és magyarázni sem lehet, mert elképzelhetetlennek tűnik és emlékeztet századunk 20-as éveire, amikor a Szovjetunió több népét arra kötelezték, hogy térjenek át a cirill írásmódra.

A tizenegyedik oldal negyedik bekezdése szerint a pedagógusok felkészítésének központi kérdése, hogy olyan kádereket neveljenek, akik mindkét nyelvet szabadon beszélik. Ez magába hordozza azt a veszélyt, hogy a pedagógusi, emberi értékek szempontjai kiszorulhatnak az oktatásból és egyértelműen kizárja a nemzetiségi lelkületet és sajátosságot a pedagógusképzésből. Következésképpen a nemzetiségi iskoláknak ukrán szellemiségűvé, lelkületűvé kell válnia.

A tizenharmadik oldal első bekezdése szerint tilos a társadalmi szervezetek, egyházak beavatkozása az oktatási intézmények munkájába. Hatályos törvények rendelkeznek arról, hogy az egyház és az iskola elkülönített intézmény, viszont ez előbbi megfogalmazás már megkérdőjelezi az egyházak és szervezetek által alapított privát intézmények létjogosultságát is.

A tizenharmadik oldal második bekezdése a külföldi államok, szervezetek, alapítványok és személyek által létrehozott magán oktatási intézmények teljes körű állami és helyi ellenőrzését és irányítását tartja szükségesnek. E passzus diszkriminatív kiemelése rosszindulatot tükröz, hiszen minden oktatási intézmény szakmai-, illetve törvényességet betartó felügyeletét napjainkban is az állam gyakorolja az általa létrehozott szerveken keresztül. Ez a bekezdés az államnak a civil szférában való belenyúlásával próbálja a totális kontrolt megteremteni.

A tizennegyedik oldal a nemzetközi kapcsolatok lehetőségeiről szól, mely szerint az oktatási intézmények külkapcsolatait az Oktatási Minisztériumtervei által megszabott kereteken belül kell megvalósítani. Ez egyértelmű visszalépés a Szovjetunió gyakorlatához, amikor egy-egy testvériskolai kapcsolat létesítését is minisztériumi engedélyhez kötötték, vagyis a civil szféra leépítését, visszaszorítását szolgálja.

Az Ukrán Oktatási Minisztérium 1998 júliusában új, immár negyedik tervezetét dolgozta ki az Ukrajnai kisebbségek oktatásáról szóló koncepciónak. A korábbi gyakorlatnak megfelelően most sem küldték meg az illetékes kisebbségi érdekvédelmi szervezeteknek és azok legitim állami képviselőinek véleményezés céljából, hanem miután az újonnan kinevezett kisebbségi megbízott Ungváron járt, megyei képviselőnk Brenzovics László rutin kérdésére, hogy mi van a koncepcióval amit korábban állítólag visszavontak, azt a választ kapta, hogy augusztusban fogják tárgyalni, tehát holt szezonban amikor a pedagógusok szabadságon vannak. Ezután Kovács Miklós parlamenti képviselő kérésére két héttel később megkaptuk a koncepció legújabb tervezetét.

A koncepciótervezet bevezetőjében kifejtik, hogy a tervezetet a nemzetközi gyakorlat és a hatályos törvények figyelembevételével dolgozták ki úgy, hogy az kielégítse az egy tömbben és szórványban élő kisebbségek igényeit. A koncepció célja, hogy segítse a kisebbségek integrációját az ukrán társadalomba, azok elsajátíthassák az európai és világ kultúra értékeit, meghatározzák a nemzetiségi kultúrák helyét az ukrán kultúrában.

A harmadik oldalmásodik bekezdése szerint, az oktatás nyelvét minden konkrét esetben a helyi hatóságok állapítják meg a szülők kérvényének figyelembevételével. A többnemzetiségű oktatási intézményekben az állam nyelvén folyik az oktatás, lehetőség szerint külön osztályok szervezhetők a nemzetiségek nyelvének oktatására. Az ukrán lakosság oktatási igényeinek figyelembevétele a kompakt nemzetiségi területeken kötelező. A korábbi törvények értelmében , így az oktatás nyelvét meghatározó törvény szerint azokon a területeken, ahol különböző nemzetiségűek élnek az oktatás a szülők által elfogadott nyelven folyik Az iskolákban más tannyelvű osztályokat is létrehozhatnak a nemzeti kisebbségek igényeinek megfelelően nem csak a nemzetiségek nyelvének oktatására. Mint korábban kifejtettük az alkotmány 24. cikkelye szerint az állampolgárok egyenlő alkotmányos és szabadságjogokkal bírnak és "senkinek nem lehetnek előjogai, senkit nem korlátozhatnak faji hovatartozása, bőrének színe, politikai, vallási vagy más meggyőződése, neme, etnikai vagy szociális származása, vagyoni állapota, lakhelye, nyelve, vagy egyéb körülmény alapján", tehát az ukránoknak sem.

Az oktatásszerkezetével kapcsolatban a tervezetötödik oldalának második , harmadik negyedik bekezdésében olvashatjuk, hogy az anyanyelvű oktatás esetén kötelező a szakkifejezések, a tananyag rövid tartalmának , fogalomrendszerének ismertetése ukrán nyelven is, ami ilyen formában negatív hatással lesz az oktatás színvonalára, hiszen az oktatásra fordítható effektív idő csökkenésével jár. A tervezet szerint, a negyedik osztálytól kezdve folyamatosan át kell térni néhány tantárgy ukrán nyelvű oktatására. A felsőbb tagozatokon a tantárgyaknak nem kevesebb, mint 4O %-át ukránul kell tanítani. Ez utóbbi intézkedés elsősorban a történelemre, Ukrajna földrajzára, jogi alapismeretekre, technikára, testnevelésre, és katonai alapismeretekre vonatkozik. Az adott tervezet ellent mond az ukrán alkotmánynak, kisebbségi, oktatási törvényeknek. A nemzeti kisebbségek kulturális igényeinek kielégítésére az esti és levelező iskolákban oktatható az anyanyelv, irodalom, nemzetiség kultúrája, ami azt jelentené, hogy ilyen típusú anyanyelvű intézmény létrehozását nem is tervezik.

Az ötödik oldalhatodik bekezdése szerint az általános középiskolákban ukrán nyelvből kötelező érettségi vizsgát terveznek, ami azt jelenti, hogy a jövőben nem lesz módja az anyanyelvű felvételizésre a kisebbségeknek.

A hetedik oldalhetedik bekezdése szerint a szakképző iskolákban anyanyelven csak a népi kézműves mesterségeket oktathatják. Ezekben a csoportokban is a történelem, Ukrajna földrajza, jogi alapismereteket, testnevelést ukrán nyelven kell tanítani.

A nyolcadik oldal első bekezdése szerint a felsőoktatási intézményekben a tanári szakok közül a nemzetiségi nyelvek és irodalom, a szülőföld történelme és földrajza oktatására felkészítő szakok esetén lehetséges az anyanyelvű képzés. Az ukrán nyelv és irodalom, történelem, Ukrajna földrajza, filozófia, jog tantárgyak ukrán nyelven tanítandók. A felvételi vizsgáknál kötelező ukrán nyelvből és irodalomból tesztet írni a diákoknak.

A kilencedik oldal harmadik bekezdése értelmében egyes felsőoktatási intézményekben létrehozhatók fakultációk, csoportok alcsoportok azon tantárgyakból, amelyek oktatása a nemzetiségek nyelvén folyik az iskolákban és szakmunkásképzőkben. A fő feladata kétnyelvű pedagógusok képzése.

A tizenegyedik oldal első bekezdése szerint politikai pártok, társadalmi szervezetek és vallási szervezetek beavatkozása az oktatási intézmények működésében tilos.

A tervezet tizenegyedik oldalának harmadik és negyedik bekezdésében az áll, hogy a különböző intézmények együttműködése külföldi oktatási intézményekkel az Ukrán törvények nemzetközi, államközi és ágazati legalizált szerződések alapján történhet. A külföldi államok képviselői csak abban az esetben ismerkedhetnek az oktatási intézmények működésével, ha azt államközi vagy ágazati szerződések előirányozzák.

A tizenegyedik oldalutolsó hetedik bekezdése szerint a diákok külföldi tanulása, szakmai gyakorlata, tudományos tevékenység, a Krími Oktatási Minisztérium, a területi oktatási főosztályok, Kijevi, Szevasztopoli városi oktatási főosztályok állami adminisztrációk igényei alapján az Ukrán oktatási Minisztérium és Külügyminisztérium jóváhagyásával történhet.

A negyedik koncepciótervezet elleni tiltakozások után az adott kérdést nem tárgyalták az oktatási minisztérium szakmai tanácsadó testületének, a Minisztérium Kollégiumának tervezett ülésén.

A hatályos kisebbségi törvény, nyelvekről szóló törvény módosítása is napirendre került az 1998-as parlamenti választások után. Több tervezet is napvilágot látott. Az Ukrajna nyelveinek fejlesztéséről és használatáról” szóló törvénytervezet a jelenleg hatályos Ukrajna nyelvtörvénye törvényt kívánja kiváltani. A beterjesztett törvénytervezetek komoly kisebbségi jogszűkítéseket tartalmaznak.

Az egyik tervezet kidolgozója a nemzetiség- és migrációügyi Állami Bizottság, benyújtója a Miniszteri Kabinet. Egyeztetése a szakminisztériummal a dokumentum szerint megtörtént.

A törvénytervezet a nyelvhasználat szempontjából az első cikkely második bekezdése alapján egy kategóriába sorolja az állami, önkormányzati, vállalkozói, társadalmi szervezeteket (tulajdonformától függetlenül) és kimondja, hogy az államnyelv (ukrán) használata kötelező mindezen szervezetek működésében.

Az első cikkely harmadik bekezdése szerint mindezen szervezete kötelesek biztosítani az ukrán nyelv használatának feltételeit (pl. hirdetmények, űrlapok). A második cikkely harmadik bekezdése kimondja, hogy a kisebbségek nyelvei a rögzített konkrét eseteket kivéve a kulturális- és oktatási tevékenységben használhatók. A tervezet kivételt tesz a Krím esetében, ahol is az állami, önkormányzati stb. szervek munkájában a nemzeti kisebbségek nyelve is használható a második cikkely harmadik bekezdése szerint (GULÁCSI, 1999).

Az első cikkely harmadik bekezdése szerint az államnyelv alkalmazásakor „tilos eltérni annak normatív változásától”. A harmadik cikkely rendelkezése szerint a nyelvi normatívák meghatározására „megfelelő bizottságok és szervek alakulnak”. Az állam gondoskodik az „ukrán nép dialektikusainak és írásos emlékeinek megőrzéséről” (az ukrán nép = Ukrajna minden nemzetiségű polgára). A nemzeti kisebbségek nyelve védelmében hozott intézkedések „nem szűkíthetik az államnyelv használatának területét” (GULÁCSI, 1999).

A hatodik cikkelyben foglaltak szerint az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi szervezetek tulajdonformájuktól függetlenül dokumentációjukat (mindenfélét), egymás közötti levelezésüket államnyelven vezetik. A tervezet megengedi, hogy azon a településeken, ahol a nemzetiség többséget alkot a különböző hirdetmények, rendeletek stb. az államnyelv mellett fordításban is megjelenjenek. A bélyegzők, körpecsétek, fejlécek stb. Minden szervezetesetében az államnyelven készül, a külkapcsolatok esetére a fordítás is elhelyezhető (GULÁCSI, 1999).

A nyolcadik cikkely második bekezdése szerint az államnyelv tudásának és alkalmazásának követelményét az állami intézmények és szervezetek tisztségviselőinek attesztációs feltételei közé iktatják. Ugyanez érvényes a hadseregben szolgálókra is (a sorállományt kivéve) a huszonnegyedik cikkely alapján. A tizedik cikkely második bekezdése kimondja, hogy ott, ahol az adott nemzetiség többséget alkot „a nemzetiségi kulturális szervezetek gyűléseiken az államnyelvet, vagy emellett az adott nemzetiség nyelvét is használhatják” (GULÁCSI, 1999).

 A tervezet tizenhatodik cikkelyének ötödik bekezdése alapján ott, ahol az adott nemzetiség többséget alkot, illetve amennyiben kellő számú, adott nemzetiségű személy igényli, az iskolában az oktatás „az államnyelv mellett a nemzetiség nyelvén is folyhat”. Mindenfajta középfokú oktatási intézmény végzőseinek vizsgát kell tenniük ukrán nyelvből a tizenhetedik cikkelyben megfogalmazottak szerint. A tizennyolcadik cikkely harmadik bekezdése szerint Ukrajnában az „informatizáció”, a programokkal való ellátás ukrán nyelven történhet majd (GULÁCSI, 1999).

A tizenkilencedik és huszadik cikkelyek a kulturális és sportesemények nyelvhasználatáról rendelkezik, és államnyelven vezetik. A nemzeti kisebbségek által vezetett rendezvényeken az államnyelv mellett a nemzetiség nyelve is használható. Az audiovizuális bemutatókon a más nyelvű szöveget fordításban, hallhatóan, vagy az államnyelven feliratozva közölni kell. A nem állami rádió és TV csatornákon az ukrán nyelvű adásidő az összeadás 70%-át kell képezze. Az „ államnyelvnek az információs térben történő megerősödése érdekében az állami szervek szabályozzák” az idegen nyelvű audiovizuális és nyomtatott információhordozók behozatalát (GULÁCSI, 1999).

A külföldi cégek reklámain az ukrán nyelvű megnevezés mellett transzliterációval vagy fordításban a nyelvi originál saját megnevezése is használható. Azt az ukrán nyelvű variánstól jobbra, vagy alatta helyezhetik el, kisebb betűmérettel rendelkezik a huszonkettedik cikkely. Lehetőség van azonban idegen nyelvű reklámszöveg kihelyezésére is „pótlólagos befizetés” ellenében, amely összeget „az ukránnyelv fejlesztésére és működésére” használnak fel (GULÁCSI, 1999).

A huszonkilencedik cikkely szerint az államnyelv „nem alkalmazása” esetén, amikor azt törvény előírja megszabott büntetést kell fizetni. Ugyancsak büntetést kell fizetni „az államnyelv normatív formájának szándékos megsértése esetén (GULÁCSI, 1999).

Egy másik tervezetet az államelnök tanácsadói dolgozták ki. Nagyon csekély eltérés mutatható ki az előzőekben ismertetetthez képest, így a továbbiakban csak az oktatásra vonatkozó cikkelyeket emeljük ki. Az adott kérdéskörrel a tervezet III. fejezete foglalkozik. A fejezet 18. cikkelye az oktatás és nevelésre vonatkozik. Az első pont szerint az állam garantálja állampolgárainak az oktatást államnyelven. A második pont alapján az oktatás nyelve minden típusú és tulajdonjogú oktatási intézményben az ukrán. A harmadik pont intézkedik arról, hogy minden oktatási intézményben kötelezővé kell tenni az ukrán nyelv tanítását. A negyedik pont szerint a nemzeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelvű tanuláshoz vagy az anyanyelv tanulásához. Az állam a lehetőségeihez képest saját rendszerén belül megfelelő körülményeket teremt ehhez és különböző szintű oktatási intézményeket és azok alegységeit hozza létre a kisebbségi nyelvű oktatásra, vagy azon nyelvek oktatására, melyek a helyi és egyéb költségvetésből tarthatók fenn, többek között önkéntes adományokból is abban az esetben, ha ezen oktatási intézmények által adott képesítések megfelelnek a kompetens oktatási szervek által jóváhagyott normáknak. Az ötödik pont szerint abban az esetben, ha a tanulók száma megfelelő az oktatás nyelve az óvodákban és az általános iskolákban az államnyelv mellett lehet az adott kisebbség nyelve (PROKEKT ZAKONU „PRO ROZVITOK I ZASZTASZUVANNYA MOV V UKRAJINI” ZA RISENNYAM RADI Z PITANY MOVNOJI POLITIKI PRI PREZIDENTOVI UKRAJINI VID 25 SZICSNYA C.R. „OSZVITA UKRAJINI N 7 VID 17 LYUTOGO 1999 R. SZT. 6).

A 19 cikkely az oktatási intézmények ukrán nyelvikibocsátó vizsgákról és felvételizésről rendelkezik. Az első pont szerint azon ukrán állampolgárok, akik általános oktatási és szakképző oktatási intézményekben végeznek, vagy felvételt tesznek az 1-4 akreditációs fokozatú felsőoktatási intézménybe kötelesek ukrán nyelvből vizsgát tenni. A második pont szerint azok a felsőoktatásba jelentkezők, akik nemzetiségi szakképző intézetekbe jelentkeznek, felvételt tesznek saját nemzetiségük nyelvéből és az állam nyelvből az állami normatívának megfelelő szinten. A 3. Pont szerint a felsősokú képesítés megszerzésének alapfeltétele az állami normatívának megfelelő állami nyelvvizsga ukrán nyelvből (PROJEKT ZAKONU „PRO ROZVITOK I ZASZTASZUVANNYA MOV V UKRAJINI” ZA RISENNYAM RADI Z PITANY MOVNOJI POLITIKI PRI PREZIDENTOVI UKRAJINI VID 25 SZICSNYA C.R. „OSZVITA UKRAJINI N 7 VID 17 LYUTOGO 1999 R. SZT. 6-7.).

A 20 cikkely a tudomány nyelvéről intézkedik. Az adott cikkely első pontja szerint tudományos - kutató munkákat ukrán nyelven lehet publikálni. A második pont szerint a tudományos eredmények rövid kivonata közölhető más idegen nyelven is. A harmadik pont alapján az idegen nyelven megjelent publikációkhoz kötelező az ukrán nyelvű összefoglaló kapcsolása. A 4. Pont értelmében tudományos fokozat megszerzésekor a munkákat államnyelven lehet csak benyújtani (PROJEKT ZAKONU „PRO ROZVITOK I ZASZTASZUVANNYA MOV V UKRAJINI” ZA RISENNYAM RADI Z PITANY MOVNOJI POLITIKI PRI PREZIDENTOVI UKRAJINI VID 25 SZICSNYA C.R. „OSZVITA UKRAJINI N 7 VID 17 LYUTOGO 1999 R. SZT. 6-7.).

 

Összefoglalás

A kisebbségek jogait meghatározó törvények és rendeletek Ukrajna önállóvá válásának időszakában, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején toleránsnak mondhatók a kisebbségekkel szemben, hiszen engedélyezik az anyanyelvhasználatot az oktatás minden szintjén, garantálják a kulturális autonómiát (bár nem definiálják a fogalmat)és azokon a területeken, ahol a kisebbség többséget alkot, engedélyezik (legalább is elvi szinten) a kisebbség nyelvét az államnyelv mellett hivatalos nyelvként használni. Valószínű ezen törvények elfogadásánál meghatározó tényezőként tartható számon , hogy az ukrán nép is kisebbségnek számított a Szovjetunión belül, és voltak területek, ahol az ukrán nyelvű oktatás elkezdése bizonyos engedmények nélkül elképzelhetetlen lett volna.

Az 1992-es oktatási dolgozók első kongresszusán elfogadott koncepcióalapján megállapíthatjuk, hogy a születő új állam, oktatáspolitikai törekvéseiben megtalálhatók azok a gondolatok , amelyek a rendszerváltás utáni években a közép- kelet európai állam oktatáspolitikáját meghatározták:

az oktatás szerkezeti és tartalmi megújulása, integrálása az európai rendszerbe, felzárkóztatása a fejlett országok oktatásának színvonalához ;

az állami monopólium megszüntetése az oktatás terén, a különböző szintű nem állami alapítású oktatási intézmények létrehozásának támogatása által, az állami oktatási intézmények, decentralizálása, liberalizálása, nyitottságának biztosítás, révén;

Ugyanakkor a dokumentum meghirdeti a nemzeti nevelés elméletét, (az oktatás és a nemzeti történelem, tradíciók szerves egységét, az ukrán nép kultúrájának megőrzését és gyarapítását, aminek fontos eszköze az oktatás), kifelejtve az Ukrajnában élő nagy számú kisebbséget, mintha az adott fejlesztési elképzelések rájuk, a kisebbségek anyanyelvű oktatására nem vonatkoznának.

Az 1996-os év fordulatot jelent a kisebbségek megítélésével kapcsolatban. Az új alkotmány, amelynek alapja a nemzetállami gondolat előrevetíti több kisebbséget érintő törvény módosítását, annak ellenére, hogy a korábban deklarált jogok szűkítését és korlátozását tiltja.

A kisebbségek elleni nyílt támadásnak fogható fel az Ukrán Oktatási Minisztérium által 1997 - 1998-as években kidolgozott és kisebbségek oktatását szabályozó koncepciótervezetek. A benne foglaltak ellentmondanak az összes hatályos, a kisebbségek jogaival, oktatásával, anyanyelv használatával kapcsolatos törvénnyel, rendelettel. Az első tervezett a cinizmus határát érinti már címe és bevezetője alapján a kisebbségek oktatási igényeinek kielégítése érdekében íródik, míg a benne foglaltatott gondolatok a jelen anyanyelvű , anyanyelvi helyzet leépítésére irányultak. Az egyik változat szerint a minisztériuma tervezetet a társadalom tagjai közötti egység megteremtésére alapozva és annak érdekében fogalmazta meg, holott a társadalmi egység azon múlik, hogyan kezelik a különböző társadalmi rétegek igényeit, így a nemzetiségek által megfogalmazott igényeket is. Valójában azt szerették volna elérni, ha a kisebbségek támogatásával elfogadott koncepció alapján sikerült volna végrehajtania tervezett törvénymódosításokat , melyek jelentős szűkítéseket tartalmaznak a kisebbségek jogainak biztosítása terén. A koncepció körüli vita és helyzet jól jellemzi az Ukrajnai állapotokat. A kisebbségeket, melyek az ország jelentős részét képezik nem vonják be az államalkotás folyamatába, több évtizedes folyamat helyett egyszeri és azonnali intézkedésekkel szerették volna megvalósítani a nemzetállam kialakítását. A minisztérium ugyan nem fogadta el a koncepció tervezetét, de nem is vonta vissza azt. Elképzelhető, hogy az 1999-es elnökválasztás miatt nem szorgalmazták, de hamarosan visszatérnek az adott kérdésre.

Hasonló a helyzet a nyelvtörvény esetében is. A nyelvtörvény összes jelenleg ismert tervezete komoly megszorításokat tartalmaz a kisebbségek nyelvhasználatával és nyelvi jogaival kapcsolatban. Egyelőre nem került a parlament elé, mert a parlamenti bizottságok átdolgozásra visszaküldték a beterjesztőknek. Abban, hogy a parlamenti bizottságok nem tartották alkalmasnak a parlamenti vitára szintén nagy szerepe lehetett az államelnöki választásoknak.

A kisebbségek jogait meghatározó törvénykezések tartalmukat tekintve az utóbbi évtizedben egy olyan haranggörbéhez hasonlít, amelynek billenő pontja az 1996-os év volt, és az új évezred fordulóján szára egyre lejjebb csúszik.

 

Irodalom

 

Ukrajna Alkotmánya. Elfogadta Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának ötödik ülésszaka 1996. június 28-án. Ungvár: Kárpáti Kiadó, 1997.

Deklaracija prav nacionalnosztyej Ukrajini vid 1 lisztopada 1991 roku N 171-XII (BBP 1991, N 53, szt. 799)

Gyerzsavnanacionalyna programa „Oszvita”. Ukrajina XXI sztolittya, 1992.

Gulácsi Géza. Feljegyzés az Ukrajnai nyelvtörvény új tervezetéről. Ungvár, kézirat 1999 január, 2 oldal

Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin v Ukrajini. Kijiv, 1997.

Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin v Ukrajini. Kijiv, 1998.

Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin v Ukrajini. Kijiv, 1998.

Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin v Ukrajini. Kijiv, lipeny 1998 roku, rukopisz szt.

Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén. Budapest 1991. május 31. Kárpátalja, II. évfolyam 11.szám, 1991.június, 14-15. oldal.

Ukrajna törvénye a nemzeti kisebbségekről. Elfogadta Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 1992. Június 25. Kárpáti Igaz Szó, N 108 (14709) 1992. július 21, 1 oldal.

Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság oktatási törvénye. Kijev, 1991. május 23. Hatályba lépését jóváhagyta az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa 1991. június 4., in. Orosz Ildikó: „ A magyar nyelvű oktatás esélyei Kárpátalján” (dokumentumgyűjtemény). Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 1995, 128-154 oldal.

Zakon Ukrainszkoji Ragyanszkoji Szocialiszticsnoji Reszpubliki „Pro oszvitu”. Gazeta Oszvita vid 25 cservnya 1991 roku, ctr. 1-3.

Zakon Ukrajinszkoji Ragyanszkoji Szocialiszticsnoji Reszpubliki Pro movi v Ukrajinszkij RSZR. Gazeta Zakarpatszka Pravda N 254(14088) vid 4 lisztopada 1989 roku, szt.2.

Projekt Zakonu Ukrajini „Pro rozvitok i zasztoszuvannya mov v Ukrajini”rozroblenijDerzskomnacmigracii, Visznik FSZMM, 1999, szicsnya , szt. 17-23.

Prokekt Zakonu „Pro rozvitok i zasztaszuvannya mov v Ukrajini” za risennyam radi z pitany movnoji politiki pri Prezidentovi Ukrajini vid 25 szicsnya c.r. „oszvita Ukrajini N 7 vid 17 lyutogo 1999 r. szt. 6-7.


[1] Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, Pedagógiai Tanszék, 90200, Beregszáz, Illyés Gyula sétány 1, kmtf@bereg.uzghorod.ua

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

honlaptérkép

 

E honlap hajdani készítőjének aktuális oldalai:
Főlapok:

Balla D. Károly blog-irodalom | BDK seo - virtuális magazin | BDK Blog+linképítés | Kárpátalja magyar könyv | BDK seo szerver | weBirodalom | BDK idézetek + honlapoptimalizálás | kárpátaljai blog (piréz) | honlapoptimalizálás (liberalis seo) | 16 laptop tonna google keresőoptimalizálás

Tematikus oldalak

magyar lakosság kárpátalján ma - info | virtuális sms kampány - szerver bérlés # nemzeti casino budapest | | Kárpátalja utazás | Ungvár fotó | barátod a google keresés | hogyan kerüljek a google keresőben első helyre | levél címzés, boríték megcímzése helyesen | GoogleSeo

Honlap optimalizálás

lépésről lépésre Google Kereső optimalizálás | Honlap optimalizálás - weboptimalizálás | Keresőoptimalizálás SEO | Google honlap optimalizálásseo google optimalizálás - weboldal keresőoptimalizálás • honlap pozíció javítás - google linképítés | Google szerver kereső optimalizálás / / weboptimalizálás - keresőbarát weboldal, link keresőoptimalizálás / honlapoptimalizáló seo linképítés


website statistics Utazás, szállás Kárpátalján / seo szolgáltatás, vállalkozás Kárpátalja | céges szolgáltatás budapest | PR írások - honlap, kreatív szöveg

 

TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK UKRAJNÁBAN
Kárpátalja, Ukrajna, közoktatás, oktatás. Törvények és rendeletek. Keresőoptimalizálás és linképítés, kreatív szövegírás, autóbérlés, zárcsere, műanyag nyílászáró ablak és betonvágás, Kárpátalja, határon túli magyar, törvények, autóbérlés, műanyag ablak, zárcsere, betonvágás, kreatív honlapszövegírás, virtuális szerverek - szerverbérlés budapest - pánikbetegség a télikertben, google keresőoptimalizálás, téli kert- és link építés, első hely a google keresőben