Nemzeti identitás és a Másik: az EU a cseh tudatban

Esparza, Daniel: National identity and the Other: imagining the EU from the Czech Lands = Nationalities Papers, 38. évfolyam, 2010, 3. szám, 413-436. p.

 

A tömegmédia térhódításának köszönhetően a valóság egyre kézzelfoghatóbban jelenik meg az emberek előtt. A legújabb kori társadalom információáradatában a valóság rendkívüli összetettsége megfosztja a modern embert tájékozódási képességétől. Ebben a képek uralta világban elkeseredett küzdelem indult magunk megkülönböztetésére. Ezt a különbséget, illetve a különbség-azonosság kettősségét választotta Daniel Esparza tanulmánya kiindulópontjának. Az önmeghatározáshoz a Másik egy részét magunkénak kell vallanunk. Az önazonosság ezáltal két merőben ellentétes erő egymásra hatásából bontakozik ki: a vágyból, hogy hasonlítsunk, és az ezzel párhuzamos kívánságból, hogy különbözzünk. Esparza tanulmányának alaptétele, hogy az identitás megalkotásához elengedhetetlenül szükséges a Másik jelenléte.

A Másik többnyire negatív ellenpontként fogalmazódik meg, mellyel szemben az egyén, a csoport, az etnikai közösség vagy a nemzet kialakíthatja saját önazonosságát. „Mi” mások vagyunk, mert különbözünk „tőlük.” Ebből a szempontból tehát a Másik ellenség, fenyegetést jelent. Esparza szakít ezzel a felfogással, és a Másikat egyszerre vizsgálja negatív és pozitív tényezőként. Meglátása szerint a nemzeti identitás kialakítása is elképzelhetetlen egy erős befolyással rendelkező Másik nélkül: amikor a Másikat vagy annak egy részét „csodáljuk” és utánozzuk, a másik pozitív előjellel szerepel; amikor a Másikat vagy annak egy jelentős részét „utálni” véljük, a Másik negatív tényezővé válik. A Másik tehát egy olyan szimbolikus elem az önmeghatározás kialakításában, amelyre mint egy képernyőre kivetítjük a magunkról alkotott képet - mind a pozitívat, mind a negatívat. A Másik lehet egy személy, egy történelmi személyiség, egy zenekar, egy etnikum, egy nemzet, egy birodalom egy ideológia, egy vágy vagy akár egy politikai rendszer, mint a demokrácia.

Epsarza tanulmányának központi témája a tény, hogy a Cseh Köztársaság esetében az Európai Unió vált a meghatározó Másikká. Az uniós csatlakozás két szempontból is szinte „rituális” jelentőséggel bír: egyrészt a jelenlegi cseh nemzeti identitás átalakulásában, az identitás-válság orvoslásában, melyet a korábbi meghatározó Másikként működő tényezők - a kommunizmus, a Szovjetunió és a Varsói szerződés, valamint Csehszlovákia - megszűnése váltott ki 1989 és 1993 között. Másrészt az EU-ba vezető út hatékonyan megerősítette a 19. századi cseh nemzeti újjászületés egyik legjelentősebb, legjellemzőbb tényezőjét, a demokrácia értékét. Ezt támasztja alá az is, hogy a csehek számára az EU elsősorban a demokráciát képviseli.

Hogyan, mikor és miért pozitív, illetve negatív tényező az EU? A csehek az EU tükrében kialakított önmeghatározásának vizsgálata során Esparza az alábbi forrásokat használja fel: Václav Havel és Václav Klaus cseh köztársasági elnökök hivatalos megnyilvánulásait, a fő cseh politikai pártok választási programjait, valamint a felmérésekből tükröződő közvéleményt. Célja a három forrás elemeinek egyetlen besorolássá való összedolgozása. Esparza átmenetileg a Másik osztályozásának szintjeit, annak pozitív vagy negatív besorolását négy fő szempont alapján javasolja meghatározni: (I) demokrácia: az EU segíti vagy korlátozza a demokráciát a Cseh Köztársaságban?; (II) cseh nemzeti önmeghatározás: erősíti vagy korlátozza az EU a nemzeti identitást?; (III) gazdaság: az EU javítja-e az életszínvonalat a Köztársaságban?; (IV) nemzetközi biztonság: erősíti az EU a Cseh Köztársaság biztonságát vagy fenyegeti azt? Általában véve akkor beszélhetünk pozitív Másikról, amikor a hozzá kapcsolódó megfeleltetések többsége - de nem szükségszerűen az összes - pozitív, elfogadott, részben vagy egészében átvett minta. Az Unió esetében példa erre az EU jogszabályok és gyakorlatok összessége, melyet a tagállamok önként átvesznek. A Másik ugyanakkor feltűnhet negatív tényezőként is, amikor a megfeleltetések többsége - de ismét nem szükségszerűen az összes - negatív előjelű, a hétköznapi értelmezés szintjén legalábbis elutasításba ütközik. Az 50-es évek európai integrációját például tudatosan a második világháború ellenpontjaként hozták létre.

2004 májusában a Cseh Köztársaság földrajzi elhelyezkedése nem változott, Európa politikai térképe azonban e dátum után Esparza véleménye szerint két egymástól merőben eltérő formában jelent meg a cseh emberek tudatában.

1. Az emberek egy része az EU-csatlakozást „belülről-kifelé” történő nyitásként élte meg, mintha a Cseh Köztársaság jelképesen a Nyugat felé mozdult volna el, amikor a Nyugatot jelképező EU tagjává vált. Ezt a csoportot képviseli Václav Havel, a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) és a cseh lakosság nagy része, akik az EU-t pozitívan ítélik meg, és a csatlakozást egy szabad, demokratikus állam szabad döntésének eredményeként élik meg. Úgy vélik, országukban a demokrácia, a nemzeti identitás, az életszínvonal és a nemzetközi szintű biztonság megerősödik. Röviden, a csehek jól járnak a csatlakozással. Történelmi szempontból ezek a képzetek a múlt azon korszakaival köthetők össze, amikor a csehek virágzó nyugati birodalmakkal sorolták magukat egy szintre, mint például az Első Csehszlovák köztársaság idején (1918-1938), melyet az akkori demokratikus nagyhatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország is elismertek.

   II. A másik csoport ugyanakkor éppen ellentétesen éli meg az EU-csatlakozást: „kívülről-befelé” történő elmozdulásként, mivel az EU „elkerülhetetlenül” betör a Cseh Köztársaság területére, ami által a csehek hátrányokat szenvednek. Ebbe a csoportba sorolható Václav Klaus, a Polgári Demokratikus Párt (ODS) vezetői (a szavazók azonban nem), a Cseh- és Morvaországi Kommunista Párt (KSCM) és a cseh lakosság egy elenyésző része (többnyire a KSCM szavazói), akik a cseh szabadság és függetlenség megnyirbálására hivatkozva inkább negatívan látják a csatlakozást. Ezen második csoport tudatába a múlt azon időszakai vésődtek be élesen, melyeket egy világhatalomhoz fűződő nyomasztó emlékű kapcsolat jellemez.

Akár negatív, akár pozitív tényezőként, az EU mindenképpen átvette a meghatározó Másik szerepét a Cseh Köztársaság történetében a Másikat a múltban képviselő Szovjetuniótól, Harmadik köztársaságtól, kommunizmustól, stb. - foglalja össze konklúziójában Esparza, majd még egy figyelemreméltó tényt említ: a múlt vagy a jelen bármely meghatározó Másikának tükrében fogalmazódott is meg éppen a cseh identitás, végig szorosan kapcsolódott a demokrácia eszméjéhez.

 

Dézsi Tímea