Megkopott állampolgárság

Turner, Bryan S.: The Erosion of Citizenship = Globalization and Welfare, 37-49. p.

Az előadást Turner eredetileg székfoglalóként mondta el 2000. május 11-én, a Cambridge-i Egyetemen. A szöveg T. H. Marshall állampolgárságról szóló elméletének összegzésével kezdődik. Noha a Marshalli-elméletről fél évszázada széles körben folynak viták, Turner megelégszik az elmélet főbb összetevőinek ismertetésével, illetve az ellene emelt legfontosabb érvek bemutatásával: Marshall három területre osztotta az állampolgári létet. A polgári összetevő az egyéni szabadságjogok, például a szólás szabadsága, a tulajdonhoz való jog és az igazságszolgáltatáshoz való jog, feltétele. A politikai összetevő alapvetően a politikai hatalomgyakorlásban való részvételhez szükséges jogokat tartalmazza, például a szabad választások és a titkos szavazás jogát. Végül Marshall a társadalmi tényezőben foglalta össze az alapvető jóléthez és biztonsághoz szükséges jogok gyakorlását, hogy az egyén teljes mértékben osztozhasson a társadalmi örökségben, és civilizált életet élhessen. A fent említett három összetevő a XVII-XX. század között, lassú folyamat eredményeként jött létre, és a különböző jogokat képviselő intézmények különválásával szilárdult meg. Az idők folyamán a polgári, a politikai és a társadalmi tényező mentén az alapjogokat kifejezésre juttató intézmények születtek, többek között a törvényszékek, a parlament és a helyi közigazgatási egységek, az oktatási rendszer és a szociális intézmények.

Marshall elméletét számos irányból érték támadások: liberális, marxista és konzervatív oldalról egyaránt. Először is, nem ad elégséges magyarázatot az állampolgárság terjedését lehetővé tevő okozati összefüggésekre. A szociális jogok kiterjedésének egyik legegyértelműbb oka a munkásosztály küzdelme a foglalkoztatással, a betegellátással és a nyugdíjjal kapcsolatos gazdasági jogokért a XIX-XX. században. Másodsorban az tette Marshall tételét kritika tárgyává, hogy az állampolgárságot egységes fogalomként kezeli, nem tesz különbséget állampolgári típusok között, és nem végez összehasonlító elemzést a különböző állampolgárságok történelmi pályagörbéit illetően. Marshall olyan politikai környezetben dolgozta ki tételét, amelyben az Egyesült Királyság egysége nem volt kérdéses, az "angolság" kulturális és alkotmányos kérdései egy hanyatló kormányzás eredményeként elképzelhetetlennek tűntek Marshall idejében. Tehát egy további gyenge pontja a Marshall elméletének, hogy nem mutat rá a nemzeti állampolgárság és az etnikai és faji különbségek viszonyára. Végezetül pedig sok támadás érte az elméletet, mert alapvetően jogokról és nem feladatokról és követelményekről szól. Mint ilyen, egy passzív állampolgárságot idéz, ahol az állam megvédi az egyént a piac bizonytalanságai közepette. A tanulmány írója azon véleményének ad hangot, miszerint az állampolgári státusz önmagában nem biztosítja hatékonyan a hozzá tartozó jogosultságokat; a hatékony állampolgárság három pilléren nyugszik: munka, háború és családalapítás határozzák meg.

Turner összegzése szerint a Marshall-i világ letűnt, és egy, a megváltozott társadalmi feltételeket tükröző, új jogrendszer bukkant fel. Röviden szólva, a nemzetállamokra jellemző társadalmi jogokat lassan felváltották, pontosabban kiterjesztették az emberi jogok. Az új állampolgári jogok nem egy-egy nemzetállamban alakultak ki, és jellemzően inkább az emberi jogokhoz kapcsolódnak, nem a polgári jogokhoz. Az őket támogató közösségek tehát nem helyi szintűek, hanem globálisak és virtuálisak. A globális változásokhoz és kényszerekhez kapcsolódó társadalmi jelenségek mentén alakulnak ki, ebben az értelemben nemzet utániak. Elméleti alapjaik összefonódnak egymással, hiszen ezek a jogok a modern társadalom mindenkit érintő problémájából adódnak, nevezetesen ember és környezete kapcsolatának kérdéséből. A Marshall-i állampolgárság jól bejáratott mechanizmusai - az osztályharc és a háborús mozgósítás - átadták helyüket egy új, ok-okozati folyamatnak, ami a társadalmi mozgalmakhoz, társadalmi rangbéli ellentmondásokhoz és az identitáshoz kötődik szorosan. A tanulmány első felében Turner azt kutatja, a környezetvédelmi érdekérvényesítő csoportok és az úgynevezett környezeti vagy ökológiai állampolgárság kialakulását hogyan befolyásolta az ipari kapitalizmus környezetre mért hatásai feletti aggodalom. Az írás másik témája, a kapitalizmus és a gyarmatosító hatalmak embertani hatásai, nem csupán környezeti, hanem közösségi szempontokból is. Az elképzelésből, miszerint a féktelen ipari kapitalizmus pusztító hatással volt a természeti környezetre, egyenesen következik, hogy a kapitalista mezőgazdaság térhódítása nagy csapást mért az ősi törzsi társadalmakra is.

A tanulmány végső tanulsága a köré az alaptétel köré összpontosul, miszerint az újonnan felbukkanó jogok (jog a biztonságos környezethez, az őslakossági kultúrához és földhöz, valamint az etnikai öntudathoz) mind egy összefoglaló, lételméleti biztonság irányába mutatnak. Az emberiség alapvetően sebezhető, társadalmi és politikai viszonyai pedig ingatagok. Ahol az élet gonosz, brutális és rövid, az állampolgárság úgy működik, hogy biztonságosabbá, civilizáltabbá tegye a világot. A globalizáció nagy iróniája azonban, hogy világunk sok szempontból inkább még veszélyesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik a modern technológiák az előnyökét gyakran meghaladó mértékű negatív hatásai miatt. A lételméleti biztonsághoz való jog szorosan kapcsolódik az ember fizikai mivoltához, tehát a biztonsághoz való jog egyben az élethez, a létezéshez való jogot is jelenti. A családalapításhoz való jogon túllépve kimondja a tisztelethez való jogot is. A lételméleti biztonsághoz fűződő jog áll minden modern társadalmi mozgalom környezeti, kulturális és identitást érintő követelésének a hátterében. Turner végső következtetése, hogy lételméleti biztonságunkat egyedül új értékek elsajátításával biztosíthatjuk: felelős környezetgazdálkodás, az emberi közösségek bizonytalanságának szem előtt tartása, a kulturális különbségek tisztelete és az emberi méltóság mindenkori elismerése kell legyen a közös alapérték. Röviden, az emberi jogoknak megfeleltethető kötelezettségek elsajátítására van szükség.

Dézsi Tímea