Etnikai azonosítás az egykori Szovjetunióban:

Feltevések és vizsgálatok

Loner, Enzo; Peri, Pierangelo: Ethnic Identification in the Former Soviet Union: Hypotheses and Analyses =Europe-Asia Studies, 61.Vol. 2009, 8. No. 1341- 1370. p.

A cikk szerzője arra tesz kísérletet, hogy megtalálja azokat a tényezőket, amelyek névlegesen meghatározzák az etnikai hovatartozást öt népcsoport között az Oroszországi Föderációban. Az öt népcsoport, amelyek saját köztársasággal rendelkeznek Oroszországon belül a baskír, a karél, a komi, a tatár és a jakut. Ezek a népek már a Szovjetunió idején is rendelkeztek autonómiával, de az Oroszországi Föderáció 1991-es megalakulása óta még nagyobb önállósággal bírnak. Fontos kitérni arra, hogy miért névleges az etnikai azonosítás. Ez azt, jelzi, hogy a lakosság keveredése miatt nem egységes etnikai tömbökről van szó, hanem mindenhol megtalálhatóak orosz származású lakosok, akik magukat a bennszülött népességhez tartózónak vallják. A tanulmány írójának két alapvető célkitűzése van. Az egyik, hogy megvizsgálja van-e különbség a névleges önazonosság mértékében az öt csoport között, és ha igen, az miben áll. A másik, hogy megállapítsa, melyek azok a tényezők, amelyekben különbség van a csoportok között.

A tanulmány egy 2005-ös kérdőíves kutatáson nyugszik, amelyet 2427 fő megkérdezésével végeztek el az öt tagköztársaságban (493-480 fő között volt az egy köztársaságbeli megkérdezettek száma). Az elemzés három fő irányból közelíti meg az azonosságtudatot. Az első a nemzeti felsőbbrendűség, amely arra épít, hogy az egyes csoportok összehasonlítják magukat más csoportokkal, és előítéletekre támaszkodva magukat tekintik kedvezőbb helyzetben lévőnek, ezáltal védve magukat és önbecsülésüket a negatív érzésektől. A második a relatív depriváció elméletére támaszkodik, miszerint, ha egy csoport úgy érzi, hogy nem olyanok a lehetőségei, mint egy másik csoportnak, akkor az félelmet szül, ami erősítheti a csoport azonosságtudatát. A harmadik pedig az adott helyen való tartózkodás időtartama, ami nagymértékben befolyásolja az egyes személyek közösségükhöz való tartozásának érzését. A fenti három tényező méréséhez három hipotézist vezettek be a szerzők. Az elsőre, hogy a nemzeti felsőbbrendűség mérését indirekt módon is lehet vizsgálni, miszerint a saját csoport magasztalása egyenesen arányos a más csoportok lebecslésével. Ez utóbbi könnyebben mérhető. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy vannak, akiknél ez a két percepció nem ilyen módon viszonyul egymáshoz. A második hipotézis, hogy a depriváció csökkenti a kifelé irányuló kapcsolatokat, mivel az egyes személyek félnek a negatív tapasztalatoktól, ezáltal nő a csoporton belüli kapcsolatok száma. A harmadik hipotézis szerint az adott területen tartózkodás időtartama növeli az azonosságtudatot, egyenes arányban az eltelt idővel.

A kutatás során nyolc látens struktúrát emeltek ki a kutatók. Ezek közül a névlegességként meghatározott faktor, amit három kérdéssel mértek (reprezentánsa-e az adott csoportnak; nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az adott csoporthoz tartózónak tartják; büszke arra, hogy az adott csoport tagja) volt a függő változó. A másik hét faktort független változókként használták fel. Ezek a következők voltak: 1. legtöbbre a saját csoportját tartja; 2. a relatív depriváció, amit azzal mértek, hogy a válaszolók hátrányban érezték magukat az ott élő orosz lakossághoz képest olyan területeken, mint például a munkahely, iskola; 3. fenyegetés, ami a fenyegetettség érzést vizsgálta gazdasági, munkahelyi kilátások és a bűnözés aspektusából; 4. nyitottság mások irányába, ez olyan változókból állt, mint mások elfogadása, vagy az abban való hit, hogy valaki a saját jóságának köszönheti a boldogulását; 5. az etnikai kisebbségek tiszteletben tartása, például egy kisebbség saját iskoláinak, szervezeteinek az engedélyezése; 6. általános bizalmi dimenzió, ami olyan változókon alapult, mint a másokban való megbízás akarása; 7. cinizmus, ami a bizalmatlanságot és a pesszimizmust mérő kérdésekből állítottak össze. Természetesen bevonták a kutatásba az olyan alapvető demográfiai paramétereket is, mint a nem, jövedelem, iskolázottság, illetve a helyben lakás időtartama. Ez utóbbinak átlaga 37,8 év volt (0 és 92 év között szóródva, a szórás értéke 16,9 volt). A nemeknél a férfiak aránya 40,3%, a nőké 59,7%. Az iskolai végzettséget és a jövedelmet egyaránt öt kategóriába sorolták.

A modellalkotás során a névlegesség faktort mindhárom kérdés nagy mértékben alkotta (a reprezentánsa vagyok a csoportnak 0,57-es értékkel, a másik kettő egyaránt 0,97-es értékkel). Ezután két részre bontották a független változókat. Az első modellbe (a demográfiai változók) került az ott-tartózkodás tartama, a jövedelem, a végzettség és a nem. Ebben a modellben csak a nem és a jövedelem nem értek el szignifikáns eredményt, így ezeket a tényezőket nem tekinthetjük magyarázó tényezőknek. A másik két változó 0,18 és -0,17-es magyarázó erőt mutatnak. Az ott-tartózkodás tartama pozitív előjelel, ami megerősítette a kutatók harmadik számú hipotézisét, miszerint minél régebben él valaki az adott helyen, annál nagyobb az azonosságtudata a helyi etnikummal. Az oktatás negatív előjele viszont arra mutatott rá, hogy minél alacsonyabban iskolázott valaki, annál erősebb a névleges csoporthoz való azonosságtudata. A második modellbe kerültek a társadalmi-kulturális változók. Ezek közül a leginkább a nemzeti felsőbbrendűség változó korrelált a névlegesség faktorral 0,35 értékkel. A második helyre az etnikai csoportok tiszteletben tartása került 0,14-gyel, a harmadikba pedig a fenyegetettség 0,11-gyel. A nyitottság és a depriváció nem mutatott szignifikáns adatot. Mindezekből az következik, hogy a névleges etnikai csoporthoz tartozást sokkal inkább meghatározzák a társadalmi-kulturális változók, mint a demográfiaiak.

A továbbiakban azt vizsgálták a kutatók, hogy az egyes paraméterek, amelyek meghatározták a névleges csoporthoz való tartozást, milyen mértékben különböző jelentőségűek az egyes etnikumok esetében. Az egyes csoportoknál az összevont magyarázó modell (amibe az ott-tartózkodás tartama, az oktatás, a nemzeti fölény, a depriváció, a fenyegetettség és az etnikai kisebbségek elismerése szerepelt) a névleges csoporthoz tartozás mértékét 20 százalékban magyarázta a karéloknál, 21 százalékban a komiknál, 23 százalékban a baskíroknál és a tatároknál és 24 százalékban a jakutoknál. Azonban az egyes faktorok különböző mértékben voltak hangsúlyosak a különböző etnikumoknál. A legérdekesebb adat az volt, hogy a jakutoknál a nemzeti büszkeséget mérő változó nem volt szignifikáns a függő változóban, míg a másik négy esetben nagymértékben illeszkedett a modellbe. Az eredmények a többi változó esetén is vegyes képet nyújtottak. Némely változó csak egy vagy két etnikum esetén volt szignifikáns. A leginkább eltérő adatokat a jakutok mutatták, az ő esetükben a változók az oktatást és a fenyegetettséget leszámítva nem voltak szignifikánsak. Ez abból is adódhat, hogy az ő esetükben a mintavétellel nem volt minden rendben.

A modelleket és az adatokat összesítve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ott-tartózkodásra alapozott harmadik számú hipotézis mindegyik etnikum esetében elfogadható, bár erős mértéket csak a komik, jakutok és a tatárok esetében mértek, a másik két nép esetében éppen csak elfogadhatóak voltak a kapott eredmények. Az első számú hipotézis, ami a nemzeti felsőbbrendűség jelölte meg a névleges csoporthoz tartozás alapjának, szintén megerősítést nyert, de csak négy etnikum vonatkozásában, a jakutok esetében az eredmény azt mutatja, hogy az ő azonosságtudatuk mögött nincs szerepe ennek a látens változónak. Mindez talán abból következik, hogy a jakutok barátságtalan vidéken élnek, közel az északi sarkkörhöz, és csak néhány száz éve folytatnak letelepedett életmódot. A második hipotézis, amelyet a deprivációra alapozva állítottak fel, viszont nem nyert megerősítést. Három csoport esetében lett a depriváció szignifikáns, és ezekben az esetekben is negatív volt a kapcsolat, tehát a depriváció éppen hogy csökkentette az azonosságtudat mértékét. Ennek okát abban látják a kutatók, hogy ezekben az etnikumokban nagy lehet a többséghez tartozás igényének mértéke, amely arra készteti az embereket, hogy ha úgy érzik, hogy nem az ő csoportjuk a domináns, akkor elhagyják azt, és megpróbálnak az erősebb csoportba beilleszkedni. Úgy tűnik, a fenyegetettség sem növeli az azonosságtudatot.

Összegzésképpen megállapítható, hogy a névleges önazonosság nem ugyanazokra a tényezőkre alapozódik az öt különböző oroszországi kisebbség esetében. Ugyanakkor a kutatás nagy eredményének tartják a szerzők, hogy sikerült az önazonosságot kimutatni mindegyik csoport esetében, még akkor is, ha ez különböző változókból adódott is. Az eredmények azt mutatják, hogy a leginkább azonosságtudatot generáló tényező a nemzeti felsőbbrendűség érzése volt, de ez csak négy csoportnál látszott így, a jakutoknál nem, amit esetleg egy további kutatásban felül lehetne vizsgálni, vagy meg lehetne próbálni kideríteni, hogy miért van így. Az ott-tartózkodás tartama szintén pozitívan befolyásolja az azonosságtudatot, azonban hatása nem túl jelentős. A kutatók szerint ez azzal lehet összefüggésben, hogy a kor mint változó, nagy mértékben befolyásolja azt. E jelenséget azzal magyarázzák, hogy a generációk között a történelmi tapasztalatok miatt eltérő lehet az etnikai tagság fontossága. Az azonosságtudatot három tényező miatt találták fontosnak a kutatás szerint. Az első egy védelmező funkció, amely a családokat és az egyes embereket védi. A második egy, a világot értelmező funkció, amelynek révén a mi csoportunk, külső csoport elve alapján az emberek kategorizálni tudják a világ dolgait. A harmadik funkciója pedig az önbecsülés növelése. Azonban - ahogy már korábbi kutatások is bizonyították - az azonosságtudat mértékének az iskolázottság nem kedvez. Ez az aspektus még további vizsgálódásokat igényelne. Felmerültek kételyek is az eredményekkel kapcsolatban. Az egyik az volt, hogy mi is az irány a nemzeti felsőbbrendűség és az azonosságtudat között; melyik következik melyikből. A kutatás mégis jó bizonyíték arra, hogy lehetséges egyfajta módszerrel több népcsoport között is kutatni az azonosságtudatot, és lényegesen eltérő adatokat csak az a csoport mutatott, amelyiknek történelme és földrajzi elhelyezkedése nagyon speciális.

Lajtai Mátyás