Péntek János

Termini: magyar nyelvészeti kutatóállomások hálózata a Kárpát-medencében

A hálózat nem ok nélkül vált korunk tudomány-módszertani kulcsszavává, mint ahogy a tudományszervezésben is parancsoló szükségszerűséggé vált a hálózati együttműködés. Ez különösen azok számára nyilvánvaló, akik - mint a peremrégiók magyar nyelvészei - valóságos közös intézménybe nem tömörülhetnek, noha vizsgálati tárgyuk azonossága ezt föltétlenül indokolttá tenné. Ez a vizsgálati tárgy a külső régiók magyar nyelvhasználata, az a kisebbségi nyelvváltozat, amely helyzetében és anyagában ugyan régiónként is különbözik, jellegében és folyamataiban azonban nagyon sok hasonlóságot mutat. A kutatás maga még elképzelhető volna egymástól függetlenül is, ha csupán elméleti tanulságai lennének fontosak, mivel azonban ennél közvetlenebb cél az alkalmazás a magyar nyelvi tervezésben, semmiképpen nem rekedhet meg a részleges tervezésnél. A nyelv - noha változatosságában és változataiban él - fő változataiban és működésében egyetemesen van jelen a nyelvterület és a nyelvi közösség egészében. Emiatt a nyelvi tervezés is csak úgy válhat hatékonnyá, ha mindenütt azonos célokat követ. Ezzel a mindennapi munkában is folyamatosan együttműködő, kis (virtuális) intézményekből álló hálózattal ismerkedhet meg az, aki a világhálón a Termini Kutatóhálózatra keres rá, vagy a http://ht.nytud.hu honlapot kezdi el böngészni.

Azok között, akik azonos szakterületen dolgoznak, a személyes kapcsolat is létrejön. Ilyen személyes ismeretségre, kapcsolatokra épült a kezdeti együttműködés a ’90-es években, a konferenciák és a kiadványok hoztak össze bennünket, majd közösen elvégzett kutatások. Intézményileg két központi kutatóintézet teremtette meg mindennek a keretét: az MTA Nyelvtudományi Intézete és Kisebbségkutató Intézete.

A szakmai munkával mindig velejáró, néha kiélezett viták ellenére a kapcsolatok egyre erősödtek, és ez a belső tendencia találkozott az Akadémiának a hasonló szándékú kezdeményezésével, hogy pályázati kereteiből magyar nyelvi kutatóállomásokat hozzon létre a kisebbségi régiókban. Ez 2001-ben történt meg a nagy lélekszámú határon túli régiókban. A kutatóállomások létrejöttéről, tevékenységük első négy évéről a Magyar Nyelv 2005/1-es (105- 113) és 2005/3-as (371- 377) számában jelent meg beszámoló, és már előtte, 2004-ben megjelent egy, a magyar nyelvi tervezéssel kapcsolatos közös állásfoglalásunk a Magyar Tudományban (2004/7). Akkor már folyamatos volt a hálózati kapcsolatok építése is: ezt a célt szolgálták nyári szemináriumaink az erdélyi Illyefalván 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben, és hasonló szerepet is betöltöttek a rendszeresen megtartott élőnyelvi konferenciák. Most az azóta eltelt újabb négy év, a " második félidő" fejleményeit, eseményeit, eredményeit vesszük számba a magunk által megfogalmazott kérdések és az egyes intézményeket képviselő kollégáink válaszai alapján.1

1. Az első kézenfekvő kérdés az: melyek a legfontosabb intézményi, személyi változások az elmúlt négy évben?

Általánosan az mondható el, hogy folytatódott az intézményesülés, intenzívvé vált a hálózattá szerveződés és a hálózati tevékenység. Ez több újdonsággal járt a kisebb régiókban, kevesebbel a nagyobbakban. Három kisrégiót, a horvátországit, a szlovéniait és az ausztriait korábban egyéni kutatóhelyek képviseltek a közös programokban. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy-egy, az adott régióban élő vagy ott kutató kolléga próbált lépést tartani a nagyobb kutatóállomások által ellátott, lokális szinten is megvalósítható feladatokkal, így segítségükkel a közös kutatásokból egyetlen határon túli régió sem maradt ki. A náluk bekövetkezett változásról Szoták Szilvia a következőket írja: " Hogy mindhárom kisrégió mögött legyen intézményes háttér, 2007. szeptember 3- 4-én, a kutatóállomások őszi debreceni megbeszélésén bejelentettük egy burgenlandi (őrvidéki) székhelyű nyelvi intézet létrehozásának tervezetét. Ezt követően pár hónapos intenzív előkészület után jutottunk el oda, hogy intézetünk megnyitásával a nyilvánosság elé lépjünk. 2007. november 23-án az alsóőri (Unterwart/Ausztria) Öreg Iskolában mutatkoztunk be a helyi közösségnek és a széles nyilvánosságnak. A megalakult Imre Samu Nyelvi Intézet a Magyar Média és Információs Központ (Ungarisches Medien- und Informationszentrum) belső szervezeti egysége, ezen intézet nyelvtudományi bizottságaként látja el feladatát. (További információ: www.isnyi.org). A tudományos munkát a Muravidéken Kolláth Anna régiós alelnök, a Maribori Egyetem Magyar Tanszékének vezetője, Horvátországban Žagar-Szentesi Orsolya régiós alelnök, Ausztriában Szoták Szilvia, az intézet elnöke irányítja. Ez utóbbi terület régiós alelnöke, Kelemen László, aki informatikai-gazdasági képzettségével, kapcsolatrendszerével és nagy tapasztalatával járul hozzá a kutatómunka sikerességéhez. Interregionális központként az ISNYI nemcsak az egyes autonóm régiók kutatásait ösztönzi és támogatja, hanem a nyelvi irodák hálózatával közös, határokon átnyúló munkálatok elvégzésében is részt vesz, valamint feladatának tekinti közös európai célkitűzések megvalósítását is. Az intézetben folyó tudományos munkával szeretnénk felhívni a figyelmet a kultúrák és nyelvek integratív erejére, a nyelvi sokszínűség ápolására és megőrzésére; arra az értékre, amely szerves részét képezi a térség kulturális örökségének. A nyelv, az identitás megőrzése a térség lakóinak együttes felelőssége. Emellett célunk az, hogy az intézet mindhárom kisrégióban beépüljön munkájával a helyi közösségek életébe, és tanácsaival segítse a kétnyelvű oktatást. Célunk emellett az élőnyelvi dokumentálás, s nem utolsósorban a helyi érdeklődők bevonása a tudományos munkába." Az őrvidéki régió csapatát Pathy Lívia, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanára; Zsótér Irisz, a Bécsi Tudományegyetem Filozófiai Doktori Iskolájának hallgatója; Horvát Evelin, a Bécsi Tudományegyetem Transzkulturális Kommunikáció szakos egyetemi hallgatója; valamint Dowas Katalin óvónő, Wallner Margit tanárnő alkotják. Az intézetnek egyetlen állandó munkatársa sincs.

Az intézet 2008. szeptember 13-án tartotta második rendezvényét az ausztriai Alsóőrben " Őrvidéki magyarokról őrvidéki magyaroknak" címmel. Az előadások a társadalomtudomány különböző területeit érintették, de az intézet profiljából adódóan a nyelvtudományi előadások voltak túlsúlyban. Az előadók között voltak magyarországi, romániai, szlovéniai és ausztriai kutatók. Ez utóbbiak az őrvidéki magyarok értelmiségi csoportját képviselték. A szeptemberi rendezvény - ahogy a címből is kitűnik - a helyi magyaroknak szólt elsősorban. Legfontosabb a tudomány hasznosítása, a tudás közzététele volt, azaz a szűk szakma mellett ahhoz a közösséghez eljuttatni a terepmunka tapasztalatait, amely ebben közvetlenül érintett volt. Ezt a törekvést igyekszik az intézet jövőbeli tevékenységében is megmutatni. Különösen fontos ez egy olyan közösség életében, ahol a nyelvcsere lezárulóban van, azaz az élet legtöbb területén a magyar nyelvet a német nyelv váltja/váltotta fel.

A szlovéniai kutatóhely Kolláth Anna beszámolója szerint beépült ugyan az Imre Samu Nyelvi Intézetbe, de természetesen továbbra is elsősorban a Maribori Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékéhez kötődik. Nem csupán szakmai háttér a tanszék, hanem 2007 novemberéig szinte egyedüli működési kerete is volt egyben. Mint írja: " a kisrégiós nyelvi helyzet ismeretében kiemelendőnek tartjuk azt a célt, hogy rendezvényeink egy része a konkrét nyelvhasználók nagyközönségének is szóljon, hogy a sokszor " túlkutatott" kisközösségek pontos tájékoztatást kaphassanak az ott (velük és " rajtuk" ) végzett kutatások eredményeiről, gyakorlati hasznáról." A muravidéki " csapat" egyelőre két főből áll, kiegészült Gasparics Judittal (II. éves az ELTE szociolingvisztika doktori iskolájában).

A Hodinka Antal Intézet a beregszászi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kereteiben és épületében működik a Magyar Tudományos Akadémia és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatásával. Az intézet nevét Hodinka Antalról (Ladomér, 1864 - Bp., 1946) kapta, aki az MTA rendes tagja volt, történész, nyelvész, a Pécsi Tudományegyetem első rektora, egyetemi tanár Pécsett és Pozsonyban. Csernicskó Istvánnak, az intézet vezetőjének beszámolója szerint az intézetben négy fiatal kutató dolgozik állandó munkatársként (Hires-László Kornélia, Karmacsi Zoltán, Márku Anita és Molnár D. István). Mellettük több nyelvész és társadalomkutató különböző kutatási programok révén kötődik az intézethez.

Az intézet tevékenysége elsősorban a következő területekre terjed ki: a) a kárpátaljai magyar nyelvhasználat tudományos (legfőképpen szociolingvisztikai) vizsgálata; b) írott és beszélt nyelvi adatbázisok építése, archiválása, elemzése; c) a helyi magyar nyelvhasználat nyelvtervezési problémáinak áttekintése, javaslatok megfogalmazása; d) oktatás, továbbképzés; e) kutatásszervezés; f) a tudományos utánpótlás nevelése, segítése; g) a nyelvészetiek mellett társadalomtudományi kutatási programok segítése, támogatása.

A dunaszerdahelyi székhelyű Gramma Nyelvi Iroda továbbra is egyesületi formában működik főállású munkatársak nélkül. Az egyesületi tagok és az iroda beltagjai - hét személy - szinte valamennyien egyetemi, főiskolai oktatók (ráadásul különböző intézményekben), a Gramma tevékenységébe egy-egy program keretében, elsősorban az MTA HTMÖT által meghirdetett intézményi és egyéni pályázatok függvényében tudnak bekapcsolódni. A pályázati támogatások rövid időtartama, szűkülő kerete és esetlegessége lehetetlenné teszi főállású munkatársak foglalkoztatását, fiatal kutatók bevonását a munkába. Mindez gátolja az intézményesülést, és nagyobb szabású, több évig tartó kutatások megvalósítását. A Gramma annyival előnyösebb helyzetben van a többi kutatóállomásnál, hogy 2007-ben bekerült a Miniszterelnöki Hivatal által támogatott nemzeti intézmények közé, így három éven át jelentős (évente 5 millió forint) pályázati támogatásban részesül.

A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet (kolozsvári és sepsiszentgyörgyi székhellyel) intézményileg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségéhez kapcsolódik, szakmailag sok tekintetben a kolozsvári egyetemi tanszékhez, infrastruktúrában korábban az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez, újabban a Kolozsvári Akadémiai Bizottsághoz. Ez a sokszoros kapcsolódás részben ellensúlyozza azt a bizonytalanságot, ami a kizárólagos pályázati hátterű működésből ered, de még így sem válik lehetővé főállású munkatárs alkalmazása, hosszú távú programok megvalósítása.

Intézményileg és a személyek tekintetében is a legnagyobb a bizonytalanság a Vajdaságban: az ottani szociolingvisztikai munkacsoport a Magyarságkutató Tudományos Társasághoz tartozik, tagjai részt vesznek a hálózati munkában, de továbbra is bizonytalan az intézményi szervezettség és működés.

2. Hogyan alakultak a kapcsolatok az Akadémiával, az akadémiai és más jellegű szakmai műhelyekkel, testületekkel.

Akárcsak a ’90-es években, továbbra is szoros a kutatóállomások kapcsolata a két budapesti akadémiai intézettel: a Nyelvtudományi Intézettel és az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézettel. Az előbbivel az együttműködést az Akadémia 2007. évi közgyűlésén aláírt megállapodás is szentesítette. A kapcsolatok ápolásának fő akadémiai testülete a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság, amely kuratóriumai révén a Domus-programot és a 2005 júniusában önállósult Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíj Programot is működteti. Az ebben a keretben készült pályázati tanulmányok legújabb válogatása nemrég jelent meg a bizottság kiadásában, Fedinec Csilla szerkesztésében: Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban címmel. A hálózathoz tartozó műhelyek közösen léptek föl 2006-ban a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus egyik szimpóziumán, Debrecenben, és ennek anyaga is megjelent nyomtatásban (Nyelv, nemzet, identitás. A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. aug. 22- 26.) nyelvészeti előadásai. I. kötet. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Debrecen- Budapest, 2007. Szerk. Maticsák Sándor- Jankovics József- Nyerges Judit. Társszerk.: Kolláth Anna, Péntek János).

A Gramma arról számol be, hogy az előbbiekben jelzett kapcsolatoktól független kezdeményezései is voltak. Ilyen az MTA Nyelvtudományi Intézetének nyelvművelő osztályával közösen szervezett alkalmazott nyelvészeti műhelytalálkozó rendezvénysorozat. Az ötödik találkozóra 2008. szeptember közepén került sor Budapesten. Az első két műhelytalálkozón (2005 és 2006) elhangzott előadásokat, korreferátumokat tartalmazó kötet 2007-ben jelent meg Műhelytanulmányok a nyelvművelésről címmel, a kötetet - az eddigi reagálások alapján - a szakma jól fogadta. Bár a műhelytalálkozók a Gramma és a nyelvművelő osztály szervezésében valósulnak meg, a résztvevők között a Termini kutatóhálózathoz tartozó kollégák (pl. Kolláth Anna), illetve különböző magyarországi felsőoktatási intézmények munkatársai is rendszeresen részt vesznek. A Gramma jó kapcsolatokat ápol a békéscsabai székhelyű Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetével. Személyes kapcsolatok szintjén számos egyéb magyarországi intézménnyel, testülettel vannak kiépített kapcsolataik (pl. MANYE), a szlovákiai magyarok nyelvi és nyelvi jogi helyzetét kutató magyarországi hallgatók és doktoranduszok rendszeresen fordulnak hozzájuk konzultáció céljából, és tanulmányúton is voltak már az Irodában.

A Hodinka Antal Intézet szorosan együttműködik a hálózathoz tartozó többi kutatóállomással, és ezt megállapodás is rögzíti a Gramma Nyelvi Irodával és a Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel. Hasonló megállapodása van az intézetnek az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetével, az MTA Nyelvtudományi Intézetével, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetével, valamint a veszprémi Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékével stb.

Az utóbbi időben kétévenként sorra kerülő Élőnyelvi Konferenciák hagyományosan is ennek a szakterületnek a fő rendezvényei. A 13.-nak Kolozsvár volt a színhelye 2004 szeptemberében (megjelent kötete: Benő Attila- Szilágyi N. Sándor szerk. Nyelvi közösségek - nyelvi jogok. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 3. Kolozsvár: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2006). A 14. Élőnyelvi Konferencia 2006. október 9-12-én Bükön, Magyarországon került megrendezésre, a hálózat munkatársai ezen is nagy számban vettek részt, sőt közös kutatásaikról külön megbeszélést is tartottak. A legutóbbi, a 15. 2008-ban volt Párkányban. Ennek keretében külön műhelyként szerepelt az Imre Samu Nyelvi Intézet Kolláth Anna és Szoták Szilvia vezetésével A kisrégiók magyar nyelve műhelyprogramban (előadók: Kolláth Anna, Szoták Szilvia, Pathy Lívia, Zsótér Irisz, Horváth Evelin).

Hasonlóképpen rendszeres a kutatóállomások munkatársainak részvétele a Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszusokon.

A nyitrai, a szombathelyi és a maribori tanszékek közös rendezvénye volt 2005 októberében a Somorján megtartott Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat című konferencia, anyaga kötetben is megjelent:: Vörös Ferenc szerk. Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat : a 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 224. szám). Budapest; Nyitra; Somorja: Magyar Nyelvtudományi Társaság. Szoták Szilvia előadással vett részt a 2008. március 27- 29-én Kolozsváron megrendezett Európai Unió, nemzetek és nemzeti kisebbségek/Nations and National Minorities in the European Union konferencián.

3. Melyek a hálózati munka közös témái (programok, elméleti, módszertani háttér-munkálatok; a határtalanítással kapcsolatos szótárak, korpuszok és publikációk)?

Modern szótárak, lexikológiai, lexikográfiai tanulmányok vagy akár leíró nyelvészeti vizsgálatok ma már nem nélkülözhetik a nyelvtechnológiai hátteret. A Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSZ) munkálatai 1998 elején kezdődtek el az MTA Nyelvtudományi Intézetének Korpusznyelvészeti Osztályán Váradi Tamás vezetésével. A cél egy 100 millió szavas szövegkorpusz létrehozása volt, amely lehetőségeihez mérten reprezentatívan tartalmazza a mai magyar nyelv jellegzetes megnyilvánulásait. A munkálatok 2002-től a Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz projekt keretében, a " határtalanítás" jegyében, kiegészültek a teljes Kárpát-medence magyar nyelvhasználatára kiterjedő gyűjtéssel. Itt a cél egy 15 millió szavas határon túli korpusz létrehozása volt. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet (a továbbiakban: SZTANYI) munkatársai 2003- 2005 között a tervezett 6 milliónyi szövegszónál jóval több adattal (összesen 8,9 millió szövegszóval) gazdagították a korpuszt. A Hodinka Antal Intézet feladata az volt, hogy 3 millió szóval bővítse a korpuszt. A gyűjtött anyag öt kategóriát kellett, hogy felöleljen: sajtó/újságok, tudományos ismeretterjesztő irodalom, szépirodalomi szövegek, hivatalos nyelv, beszélt nyelvi anyag. A projekt 2005 novemberében fejeződött be, és így a külső régiók nyelvváltozataival kiegészülve valóban Kárpát-medenceivé és nemzetivé vált a Magyar Nemzeti Szövegtár. A nyelvi irodák és a Korpusznyelvészeti Osztály együttműködésének köszönhetően az első olyan magyar nyelvi korpusz jött létre, amely a magyarországiak mellett a határon túli magyar nyelvváltozatokat is felöleli. http://corpus.nytud.hu/mnsz/

Közös kutatásaink fő programja, amelynek eredményeit a nyelvi tervezés közvetlenül hasznosíthatja: a határon túli magyar nyelvváltozatok leírása, különös tekintettel a szókincsre, ezzel kapcsolatos lexikológiai munkálatok: a magyar nyelv " határtalanítása" . A határon túli magyar nyelvváltozatok leírása szempontjából áttörést jelentett a Magyar értelmező kéziszótár 2003-ban megjelent második, átdolgozott kiadása, ugyanis ebbe erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyar szavak és szójelentések is bekerültek. A határtalanítási program célja, hogy az újonnan megjelenő magyar szótárak mindegyike az egész magyar nyelvterületről tartalmazza azokat az elemeket, amelyeknek helyük van a magyar nyelv szótáraiban, hogy így azok valóban " magyar" és ne csak " magyarországi" nyelviek legyenek. Ennek mintegy előmunkálata folyt 2003 és 2006 között intenzív szógyűjtéssel, 2006-ban, valamint 2007-ben már egy gazdag, több mint 2000 szócikket számláló szójegyzék került fel az internetre.

A nyelvi irodák összehangolt tevékenységének köszönhetően ez az on-line adatbázis létrejött, folyamatosan bővül, és az interneten megtekinthetők részadatok ebből a korpuszból. Ennek a " határtalanítás" -nak nevezett programnak az elméleti megalapozását és irányítását Lanstyák István végezte és végzi. 2008-ban a kutatóhelyek együttes munkájának eredményeképpen a ht-lista komplex nyelvi adatbázissá alakult át: létrejött Termini nevet viselő on-line adatbázis, amely valamennyi határon túli régióból tartalmaz szótározott szókészleti egységeket. Jelenleg több mint 3000 szócikket tartalmaz.

Az erdélyi szóanyag egyes jellemzőinek további kódolása, a lexikai elektronikus adatbázis internetes változatának gondozása és továbbfejlesztése, új szócikkekkel való gazdagítása, valamint az elektronikus adattár folyamatos karbantartása a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet folyamatos feladata. Az intézet vállalta, hogy nemcsak az erdélyi anyag, hanem a hét külső régióból származó valamennyi adatbázist egységes kezelő felületen közzé teszi, és folyamatosan gondozza az interneten. Juhász Tihamér nyelvész-informatikus munkatársunknak köszönhetően ez meg is történt 2007-ben (http://ht.nytud.hu).

Az előbbiekben bemutatott, összehangolt lexikográfiai munkának köszönhetően több magyarországi kiadású szótárba kerültek be határon túli reprezentatív lexikai elemek. A már említett Magyar értelmező kéziszótáron kívül ezek a következők: 1. az Osiris Helyesírás számára készített település- és intézményneveket tartalmazó szójegyzékek, 2. az Osiris Idegen szavak szótára és annak későbbi diákkiadása számára készített szócikkek, 3. az Értelmező szótár+ számára készített önálló szócikkek, jelentések, szinonimák. A kutatóállomások közös programja volt 2006-ban a MorphoLogic Kft. magyar helyesírás-ellenőrző szoftverének a kisebbségi régióból származó helységnevekkel való gazdagítása. (Ez a számítógépes program a Microsoft Office termékcsomagban használatos Windows Word, illetve Quark XPress helyesírás-ellenőrzőjeként ismeretes.) A SZTANYI munkatársai által összeállított névanyagban valamennyi erdélyi város- és falunév szerepel, és ezek a közeljövőben beépülnek a legújabb helyesírás-ellenőrző programba. Például csak az erdélyi anyag több mint 3000 településnévből áll, és ebből valamennyi bekerült a tervezett programcsomagba, és ennek köszönhetően a magyar helyesírás-ellenőrző az erdélyi magyar településnevek helyesírását, toldalékolását is ismerni fogja.

2004-2005-ben közös programunk volt a kisebbségi oktatás jogi, intézményi és nyelvi helyzetének, feltételeinek a vizsgálata. Ez a kutatás csak részben valósult meg, eredményeiről a közeljövőben megjelenő kötet számol be. Az Erdélyre vonatkozó kutatást Péntek János és Foris Ferenczi Rita végezte, a felvidékit Szabómihály Gizella, a kárpátaljait Orosz Ildikó, Beregszászi Anikó, Csernicskó István és Bátyi Szilvia, a vajdaságit Gábrity Molnár Irén, Göncz Lajos és Bene Annamária, a szlovéniait Kolláth Anna, az ausztriait Szoták Szilvia, az elkészült összefoglaló tanulmányokat is ők írták.

A Gramma munkatársai elemezték a magyarnyelv-tanterveket és tankönyveket, a kétnyelvű gyermekek szövegértésének fejlődését, a szlováknyelv-oktatást, a pedagógiai mérések eredményeit, az iskolai szakszótárakat, a tankönyvfordítások színvonalát stb. Ezekből a témákból a programban részt vevő Misad Katalin, Simon Szabolcs, Szabómihály Gizella és Vančo Ildikó számos tanulmányt publikált, a magyarnyelv-oktatás korszerűsítése volt a témája a  IV. Gramma Nyelvészeti Napoknak (2005). A magyarnyelv-oktatáson belül a nyelvművelés kérdéséről a Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő osztályával külön szekciót és kerekasztal-beszélgetést szerveztek a 2008. évi MANYE-konferencán.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fordított tankönyvek nagy hiányossága a nem megfelelő szakszóhasználaton túl az, hogy bennük csak a szlovákiai eredetű példák és források szerepelnek, így nem ösztönzik a magyar diákokat arra, hogy magyar nyelvtudásukat hasznosítva magyarországi forrásokból bővítsék ismereteiket. Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy a komáromi székhelyű Szakképző és Felnőttképzési Intézettel együtt 2008-ban két tankönyvet is kiadjon a Gramma: az egyik szlovák- magyar üzleti levelezés tankönyv (e-learning program keretében kibővített mintatárral hozzáférhető), a másik kiadvány a szlovákiai és a magyarországi munkajogi-munkaügyi és társadalombiztosítási rendszert mutatja be (mindkettő szerzője Szabómihály Gizella).

Kolláth Anna folytatja a muravidéki kétnyelvű oktatás kutatását.

4. Az adott régióra vonatkozó munkálatok: kutatás, nyelvi tervezés, nyelvi tanácsadás, oktatáspolitikai, nyelvpolitikai háttérmunka stb. Együttműködés az adott régió intézményeivel. Rendezvények, publikációk.

A Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben fontos helyi téma a 2003-ban Péntek János irányításával tanszéki munkaként elkezdett A moldvai magyar nyelv szótára szerkesztésének folytatása. A szótár elképzeléseink szerint a hagyományos moldvai magyar nyelvi változat szótára lesz, azaz regionális szótár, tájnyelvi és tájszótár. A lexikográfiai problémák, a címszavak kijelölése, azaz a szótár anyagának körülhatárolása összefügg a nyelvváltozat körülhatárolásának kérdésével. Semmiképpen nem terjedhet ki azokra az újabb nyelvi fejleményekre, amelyek a moldvai magyaroknak az elmúlt évtizedbeli fokozottabb mobilitásához kapcsolódnak: a közmagyarból vagy akár az irodalmi nyelvből származó új elemekre. A teljes kétnyelvűség állapotában gondot okoz a nyelvváltozatnak, illetőleg a feldolgozott szóanyagnak a romántól való elhatárolása is.

Már Wichmann-nál és minden korábbi szerzőnél, gyűjtőnél fontos szempont volt a helyi nyelvi változat és hagyományos kultúra együttes vizsgálata, illetőleg ennek szótári feldolgozása. Az általunk szerkesztett munkának is kulturális jellegű szótárnak kell lennie, bizonyos értelemben a táj néprajzi lexikonának. Összefüggéseiben kell tükröznie a nyelvet és a kultúrát, szavakat és a hagyományos kultúra kategóriáit, fogalmait.

A feladat tehát egy olyan, lexikonszerű szótár megalkotása, amely a XX. századi kutatásokat összegezve egységben és lehetőleg a maga táji tagoltságában mutatja be a moldvai magyarok nyelvét és kultúráját. Elvileg azokhoz a magyar tájnyelvi szótárakhoz igazodik, amelyek az adott táji régió viszonylag teljes lexikai és frazeológiai, részben tulajdonnévi anyagát tartalmazzák (mint amilyen a Szamosháti Szótár és a Szegedi Szótár). A szótár enciklopédia jellegű: nemcsak közneveket, hanem tulajdonneveket: személyneveket, településneveket, tájneveket is tartalmaz. A szerkesztés mostani fázisában a tanszék korábbi nyelvjárási gyűjtéseiből származó adatoknak a szócikkekbe való bedolgozása folyik, és ez az i, í betűs címszavakig történt meg.

Az elkészült és a szerkesztés szakaszában lévő speciális kétnyelvű szótárak a nyelvi tervezés körébe tartoznak A nyelvhasználati korlátok miatt az erdélyi magyar nyelvváltozat jellemzője a nyelvhasználati bizonytalanság, a nyelvi hiány, különösen bizonyos szaknyelvi regiszterek hiánya, napjainkban pedig ez is akadálya némely nyelvhasználati jogok érvényesülésének. A román- magyar, magyar- román szótárak ezt a nyelvhasználati gondot hivatottak bizonyos mértékben orvosolni a terminológiai egységesítés, a nyelvi állomány tudatos alakítása által.

A Fazakas Emese szerkesztésében és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége kiadásában megjelent Román- magyar közigazgatási szótár párjaként 2004-ben jelent meg a Magyar-román közigazgatási szótárat (szerk. Benő Attila és mtsai). Mindkét szótár tágan értelmezi a közigazgatás nyelvezetét, mivel a gazdasági és a jogi szaknyelvvel összefonódik, és a közszó-adatok mellett jelentős számban tulajdonneveket (romániai intézményneveket) is tartalmaz.

Szintén az iroda szótári tevékenységének eredményeként 2008-ban megjelent kis példányszámú próbakiadványként a Román- magyar oktatásterminológiai szótár (szerk. Benő Attila és Sárosi Mardírosz Krisztina). A szótár oktatási és pedagógiai terminusok mellett intézményneveket és kétnyelvű oktatási szakjegyzékeket is közöl. Megemlítendő, hogy a szótár anyagába beépült valamennyi romániai magyar iskola román és magyar neve.

Új szótári műfajt kíván meghonosítani a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben készülő Román- magyar kulturális szótár. A kulturális szótár abban különbözik a szokványos kétnyelvű szótártól, hogy nem annyira nyelvi ismereteket, mint inkább kulturális elemeket kíván röviden, tömören ismertetni a forrásnyelvi kultúrát kellően nem ismerő olvasó számára. A lexikonjellegűnek tervezett szótári munka a román kultúra legfontosabb elemeit mutatja be. Kiterjed az elit és a népi kultúra legfontosabb területeire: tudomány, művészet, irodalom, népköltészet, népi hiedelem, tárgyi kultúra, népi vallásosság. A szótár szerkesztésekor figyelembe vettük az eddigiekben megjelent kulturális szótárakat (Angol- magyar kulturális szótár, Német- magyar kulturális szótár). A Barth István által szerkesztett szótárak jellemzői, hogy a kultúrát a lehető legtágabban értelmezik, és ugyanakkor reprezentatív neveket, fogalmakat vesznek számba egy-egy etnikai közösség kultúrájának megragadása céljából. Ezt a mintát követi a Román- magyar kulturális szótár szerkesztése is. Jeles és szimbolikus értékűnek tekinthető román történelmi személyiségek, tudósok, filozófusok, írok, művészek szerepelnek a szótárban. Korlátozottabb mennyiségben olyan földrajzi és településnevek is bemutatásra kerülnek, amelyek történelmi szimbólumokká váltak a román hivatalos történetírásban, vagy pedig földrajzi-turisztikai jelentőségűek. Néhány példa ezek közül:

BOBÂLNA: Bábolna. Szamos menti történelmi település, amely a feudális elnyomás következtében kitört parasztlázadásról közismert. E feudális ellenes mozgalom eredménye volt a szabadköltözködés jogának megszerzése és a hűbérúri járadék csökkentése.

BÂLEA: Románia legnagyobb kiterjedésű (0,46 km2) gleccsertava, amely a Fogarasi-havasokban, 2034 m magasban fekszik, turisztikai látványosságáról híres.

BĂRĂGAN: a Román-mezőségnek a Mostişte, a Duna és a Buzău folyók völgye közé eső területének neve, amelynek legfőbb jellemzője talajának magas nedvességtartalma, sztyeppére jellemző hőmérséklete, és olyan talajtípusa, amely gabonafélék, napraforgó, dohány stb. termesztésére alkalmas. Az ország " magtárának" is szokták nevezni.

A népi tudás alkotóelemeinek (kultúraspecifikus alapfogalmak, hiedelmek, szokások) jelzésértékű leírása elengedhetetlen tartozéka a kulturális szótáraknak. Állatokhoz, növényekhez, meteorológiai jelenségekhez fűződő hiedelmek épp olyan fontosak ilyen szempontból, mint a népi orvoslás vagy a népi vallásosság jellegzetességeinek ismertetése. Ebből a témakörből idézünk mutatványként két szócikket:

BABA DOCHIA [e: bábá dokiá]: Március első hét vagy kilenc napját a bábák /vénasszonyok/ napjainak nevezik, meteorológiai szempontból ezek lehetnek kedvezőek vagy rosszak. Dochia a tavasz bábája, és az emberek türelmetlenségének a megtestesítője, amellyel a tavaszt várják. A néphit szerint Dochia elküldte menyét február végén szamócát szedni, és természetfölötti erők beavatkozása révén sikerült is neki szamócát találni. Amikor Dochia meglátta a szamócát, azt hitte, eljött a tavasz, kilenc ruhát magára véve elindult nyájával a hegyekbe. Mivel az idő felmelegedett, és esni kezdett, ruhái megnehezedtek, ezért elhagyta őket. A meleg idő után azonban fagy jött, s mivel Dochianak nem voltak már meleg ruhái, megfagyott nyájával együtt. A néphit szerint ma is láthatók jégszobrok formájában a Kárpátok bizonyos helyein.

BUSUIOC [e: buszujok]: bazsalikom. Illatos virág, amelynek a néphagyományban mágikus funkciót tulajdonítanak, így például az újszülöttek fürdővizébe bazsalikomot tesznek, hogy úgy szeressék őket, akár ezt a szép virágot; a lányok mellükre vagy hajukba tűzve hordják, hogy szerencsét hozzon a szerelemben; Vízkereszt napján párna alá téve megtudhatják a fiatalok, ki lesz jövendőbelijük; a menyasszony koszorúját is bazsalikomból fonják, a fiatal házasok párnájába is ezt teszik, hogy boldog házasságot hozzon.

Az intézet szolgáltató jellegű tevékenységének legújabb területe mintegy száz romániai hivatalos nyomtatvány magyar fordításának nyelvi ellenőrzése. Több oka, akadálya van annak, hogy még önkormányzati szinten is nehézségekbe ütközik a magyar nyelv használata, noha ezt a jelenlegi törvények lehetővé teszik. Már a kétnyelvű közigazgatási szótárak szerkesztésével is az volt a cél, hogy segítsük, bátorítsuk a magyar szakterminológia megismerését, használatát. A magyar nyelvű nyomtatványok szükségességét is többen felvetették, most azonban a kormány kolozsvári Kisebbségkutató Intézete rendelte meg a fordításokat, és kérte fel az intézetet a nyelvi, terminológiai ellenőrzésre. Az elkészült nyomtatványok megtalálhatók a Kisebbségkutató Intézet honlapján: http://ispmn.gov.ro, és ötven CD is elkészült. A két intézet együttműködése várhatóan folyamatos lesz más témákban is.

Ami a rendezvényeket illeti: a legfontosabb, hogy a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet volt a házigazdája 2004-ben a 13. Élőnyelvi Konferenciának.

2004. októberében létre jött együttműködési megállapodás a budapesti Magyar Iskola (Hungarian Language School) és a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet között a magyart idegen nyelvként oktatói tananyag romániai adaptációjára azok számára, akik a magyart idegen nyelvként szeretnék tanulni, valamint azoknak, akik nyelvcserén mentek át, és újra szeretnék a tanulni a magyart nem hivatalos, civil szervezetek által indított tanfolyamokon. A megállapodás egyéves együttműködésre vonatkozott, és az intézet munkatársai teljesítették a 2005-ös évre vállalt feladatokat: a tananyag fordítását és adaptációját.

2005-ben szintén a SZTANYI volt a házigazdája a 3. illyefalvi nyári szemináriumnak, amelyen a hálózat munkatársai vettek részt. A program négy nagyobb témakör szerint szerveződött: 1. lexikográfiai munkálatok, 2. határon túli kisebbségi magyar nyelvváltozatok kutatása, 3. korpusznyelvészeti munkálatok, 4. doktoranduszok kutatás-beszámolóinak megvitatása.

Ugyancsak 2005-ben műhelybeszélgetést szerveztünk a romániai Hivatalos Közlöny magyar fordítóival és szerkesztőivel a nyelvhasználati, fordítási problémákról és ezek lehetséges megoldásáról.

A 2006-os év az intézet névadójának, Szabó T. Attila emlékének szentelt centenáriumi emlékév volt, és így mindjárt az év elején, január 12-én, a tudós születésnapján, rá emlékeztünk. Sírjának megkoszorúzását követően emlékkonferenciára és a Szótörténeti Tár legújabb kötetének bemutatására került sor az EME Jókai utcai székházában.

2006. szeptember 14-16. között Temesváron volt szórványkonferencia, a SZTANYI részéről, ezen Péntek János, Benő Attila és Sárosi-Mardírosz Krisztina vett részt. Mindhárman előadást is tartottak nyelvi jogok és az okatatáspolitika témájában.

A 2003-ban A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai címmel indított sorozat első kötetét (Péntek János - Benő Attila: Nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban) követően 2005-ben megjelent Péntek János és Benő Attila szerkesztésében a Nyelvi jogi környezet és nyelvhasználat című tanulmánykötet, majd 2006-ban Nyelvi közösségek és nyelvi jogok címen a Kolozsváron megrendezett 13. Élőnyelvi Konferencia előadásait tartalmazó kötet (szerk. Benő Attila és Szilágyi N. Sándor), 2007-ben a sorozat 4. darabja, két kötetben Nyelvek és nyelvváltozatok címmel Benő Attila, Fazakas Emese és Szilágyi N. Sándor szerkesztésében (Péntek Jánost 65. születésnapján köszöntő kiadvány). Megjelenés előtt áll a sorozat 5. darabja, amelynek címe: Oktatás: nyelvek határán.

A Gramma arról számol be, hogy az adott régióra vonatkozó munkálatok is nagyrészt összefüggenek a közös hálózati munkával, és a Gramma hosszú távú kutatási tervébe illeszkednek. Főbb kutatási programjaik:

A) A határon túli magyar szókincs sajátosságai, lexikológiai és lexikográfiai munkálatok

a) A határon túli szójegyzék fejlesztése és bővítése (a Termini-hálózat keretében);

b) korpuszépítési program;

c) magyar nyelvű oktatás Szlovákiában;

d) nyelvi tervezés és nyelvi problémakezelés;

e) egyéb szociolingvisztikai és kontaktológiai viszgálatok.

A lexikológiai-lexikográfiai kutatások egy része a Termini-programhoz kapcsolódik. A ht-listában egyelőre még nem szerepelnek jelentésbeli kölcsönszavak, a Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz révén azonban lehetővé vált egy-egy szinonimasoron belül az egyes szinonimák megterheltségének vizsgálata is. Kisebbségi helyzetben ugyanis megfigyelhető, hogy a többségi nyelv hatására a szinonimasor egy tagjának az előfordulási gyakorisága megnő, egyúttal a speciálisabb jelentésű, a többségi nyelvben egyértelmű szótári megfelelővel nem rendelkező szó gyakorisága pedig csökken. A Terminitől független szlovák- magyar lexikográfiai munkálatok az iroda nyelvtervezési-nyelvi menedzselési tevékenységéhez kapcsolódnak. A szakszójegyzékek összeállításával a cél a változatosság csökkentése (az ad hoc fordítások kiküszöbölése), a normahiány megszüntetése és a kodifikált elemek terjesztése. Így például a munkatársak folyamatosan bővítik a jogi-közigazgatási szójegyzéket, egységes szlovák- magyar intézménynévjegyzéket és földrajzinév-jegyzéket készítettek (szerző: Szabómihály Gizella).

A korpuszépítési program keretében tovább bővítik a szlovákiai magyar írott nyelvi korpuszt, elsősorban olyan típusú szövegekkel, amelyek az eredeti projekt során elkészült anyagban alulreprezentáltak voltak (pl. regionális sajtó, hivatalos szövegek, személyes közlés). Pintér Tibor az ún. ht-adatbázisban szereplő szavak lemmatizálását is elvégezte, ezáltal a keresőprogram már felismeri őket, vagyis a korpuszon belül a sajátos szlovákiai szavak (kölcsönszavak) előfordulása is vizsgálható.

Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz munkálataihoz kapcsolódva sor került jelentős mennyiségű beszélt szöveg gyűjtésére. Ez a munka Lanstyák István vezetésével folyik. 2003 és 2008 között összesen 268 db felvétel készült; ezek hossza változó, 30 percestől egészen 90 percesig terjed, de átlagban egy felvétel a korábbi években mintegy 40- 45 perces volt, az elmúlt két-három évben inkább 60 perc. Minden felvételről készült lejegyzés, egy Lanstyák István által összeállított lejegyzési útmutató alapján. Ezek az átiratok 20- 30 percnyi diskurzusrészletet tartalmaznak.

Az adatközlők Szlovákiában élő emberek, akik valamilyen mértékben tudnak magyarul. Legnagyobb részük magyar anyanyelvű és nemzetiségű, de vannak köztük ambivalens vagy szlovák anyanyelvű, illetve szlovák nemzetiségű beszélők is. A cél az volt, hogy a legszélesebb spektrumát gyűjtsék össze a beszélőknek - a szlovák vagy ambivalens anyanyelvű, a magyar nyelvközösség szempontjából " marginális" -nak nevezhető beszélőktől kezdve egészen a skála másik végpontjáig, a magyarországi születésű, de Szlovákiába áttelepült beszélőig.

A főként a Comenius Egyetem magyar szakos hallgatói által gyűjtött anyag már most nagyon sokrétű, ugyanis a " standard" szlovákiai magyar beszélőkön kívül van számos felvétel nyelvvesztőktől, a már szlovákdomináns kétnyelvű beszélőktől és olyanoktól is, akik a magyar nyelvet később sajátították el. A felvételek folyamatosan lejegyzésre is kerülnek, és a Lanstyák István által készített lejegyzési útmutató lehetővé teszi a szövegek sokszempontú elemzését. A Tanulmányok a kétnyelvűségről című kiadványsorozatukban (a 4. kötet az idén jelenik meg, az 5. pedig jövőre) rendszeresíteni szeretnék az ilyen, tartalmi szempontból is érdekesebb szövegek közlését.

A nyelvi tervezés és nyelvi problémakezelés program keretében folynak elméleti kutatások, így pl. nyelvpolitikai és nyelvi jogi kérdések (Szabómihály Gizella), a nyelvalakítás (nyelvművelés, nyelvtervezés, nyelvmenedzselés) elméleti kérdései (Lanstyák István), szaknyelvi tervezés kisebbségi helyzetben (Misad Katalin, Szabómihály Gizella). Az utóbbi két évben külön kérdésként merült fel a a határon túli magyar helynevek többszörös standardizálásából eredő problémák megoldása, ebből a témakörből is több tanulmány született (Szabómihály Gizella), és egyeztettek a magyar tárcaközi földrajzinév-bizottsággal is. E mellett azonban fontos az iroda gyakorlati tevékenysége is: a nyelvi közönségszolgálat működtetése, a szakértői tevékenység és szakfordítások készítése. A nyelvi közönségszolgálathoz évente mintegy százszor fordulnak különböző kérdésekkel érdeklődők, főleg fordítók és újságírók, de laikusok is. A munkatársak szakértői tevékenységet is folytatnak különböző magyar szervezetek részére (pl. Magyar Koalíció Pártja, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Csemadok stb.). A Szlovák Oktatási Minisztérium felkérésére Szabómihály Gizella a magyar iskolákban használatos új nyomtatványokat fordítja, és egyéb tanácsadói tevékenységet is végez (pl. tantárgyak megnevezése, iskolanevek). Az iroda munkatársai természetesen tovább folytatják a szociolingvisztikai és kontaktológiai kutatásaikat, ennek kapcsán külön meg kell említeni a dél-szlovákiai romák nyelvhasználatával foglalkozó kutatásokat (Menyhárt József, Pintér Tibor), valamint Menyhárt Józsefnek a szlovákiai egyházak nyelvpolitikáját és gyakorlatát bemutató írásait.

A fentiekből is kitűnik, hogy a Gramma Szlovákián belül elsősorban a magyar jellegű szervezetekkel, intézményekkel ápol szorosabb kapcsolatot. Szakmai szempontból a Fórum Társadalomtudományi Intézettel és a Mercurius kutatócsoporttal fenntartott kapcsolataik a legjelentősebbek (az utóbbinak egyénileg is tagjai). Megemlíthető még, hogy a Szlovákiai Magyar Múzeum állandó kiállításához 2008-ban a szlovákiai magyar nyelvjárásokból készítettek válogatást (a Comenius Egyetem hallgatói által az 1970- 80-as években gyűjtött hangfelvételek digitalizált változatából).

Mindezen túl fontosnak tartják a szlovák és a cseh szakemberekkel való együttműködést is: Az V. Gramma Nyelvészeti Napokon a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársaival a nyelvi norma kérdését vitatták meg, a nyelvi menedzselés témakörben pedig a prágai Károly Egyetemen dolgozó kollégákkal működnek együtt (pl. a 2006-os szociolingvisztikai műhelytalálkozót ennek a témának szentelték, de további közös tanácskozásokat és közös publikációkat is terveznek). A szlovákiai magyar kisebbség nyelvi jogi helyzetével kapcsolatos témában a Szlovák Tudományos Akadémia kassai Társadalomtudományi Kutatóintézetével is kapcsolatot tartanak (konferenciarészvétel).

Rendezvények: Ez év kivételével (mivel az Élőnyelvi Konferenciát a Gramma szervezte) minden év novemberében Párkányban kerül sor a Gramma Nyelvészeti Napokra (eddig öt alkalommal), az MTA Nyelvtudományi Intézetével közös rendezvény a már említett alkalmazott nyelvészeti műhelytalálkozó, különböző szociolingvisztikai (nyelvtervezési, nyelvi menedzselési) témákkal foglalkoznak a szociolingvisztikai műhelytalálkozókon.

Publikációk: A Gramma munkatársai egy-egy évben mintegy 30- 35 tanulmányt és szakcikket, recenziókat, valamint 40 ismeretterjesztő írást publikálnak. A publikációs jegyzék megtalálható honlapon, illetve az éves jelentésekben (amelyek szintén elérhetők honlapunkon).

Kiadványok: Kiadványaikban mind hazai, mind külföldi szerzőktől jelentetnek meg írásokat, így pl. a Termini-hálózatban dolgozó kollégáktól is rendszeresen kérnek és kapnak írásokat. (az alábbi jegyzékben a munkatársaink által írt és szerkesztett, a Gramma kutatási tervébe illeszkedő kiadványok szerepelnek).

Lanstyák István- Menyhárt József szerk. Tanulmányok a kétnyelvűségről III. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó, 2005. 298 p.

Lanstyák István- Vančoné Kremmer Ildikó szerk. Nyelvészetről - változatosan. Segédkönyv egyetemisták és a nyelvészet iránt érdeklődők számára. Dunaszerdahely: Gramma Nyelvi Iroda, 2005. 301 p.

Lanstyák István. Nyelvből nyelvbe. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról. Po­zsony: Kalligram Könyvkiadó, Oldalszám: 296.

Domonkosi Ágnes- Lanstyák István- Posgay Ildikó szerk., Műhelytanul­má­nyok a nyelvművelésről. Dunaszerdahely- Budapest: Gram­ma Nyelvi Iroda- Tinta Könyvkiadó, 2007. 297 p.

Szabómihály Gizella: Üzleti levelezés. Komárom: SZAK. 2008. 119 p.

Szabómihály Gizella: Munkaügyi ismeretek. Komárom: SZAK. 2008. 100 p.

A Hodinka Antal Intézet saját kutatási programja alapján az alábbi témákban folytak és folynak kutatások: nyelvpolitika és nyelvtervezés, nyelvszociológia és színtérvizsgálat, nyelvi kontaktológia, kétnyelvűség-kutatás. Az intézet állandó főállású fiatal kutatóinak egyéni programjai:

1. Márku Anita: A kódválasztás és kódváltás mint kommunikációs stratégia a kárpátaljai magyarok körében. Kétnyelvű környezetben ismert jelenség a kódváltás, vagyis, hogy a beszélők egy-egy interperszonális kommunikációs szituáción vagy akár egyetlen mondaton belül nyelvet, nyelvváltozatot váltanak. A kárpátaljai magyar főiskolások és egyetemisták körében végzett kérdőíves felmérés (N=116) segítségével képet kapunk a fiatalok kódválasztását befolyásoló tényezőkről, nyelvtudásuk szintjéről. A kétnyelvűségi szakirodalomban a kódváltást úgy említik, mint a(z) (etnikai)csoportszerepek meghatározó eszköze. Kárpátalján eddig más kutatások alkalmával foglalkoztak a kárpátaljai magyarok kódválasztási, kódváltási szokásaival, de csak olyan beszélgetési szituációkat vizsgáltak, amikor " kárpátaljai magyar beszél kárpátaljai magyarral" . A kódváltások előfordulási gyakoriságának felméréséhez Kárpátalján, valamint ahhoz, hogy teljesebb képet kapjanak a kódváltási szokások okairól, további kutatások szükségesek.

További kutatási célok, feladatok: 2008-ban a már meglévő, lejegyzett mélyinterjúk tartalomelemzése alapján részletesebb kép alakul ki a " kárpátaljai magyar beszél kárpátaljai magyarral" szituációban előforduló nyelvváltási szokásokról. Folytatják a hanganyagok gyűjtését, hogy képet kaphassanak arról, hogyan működnek a beszélgetési stratégiák más szituációkban, például, ha egy ukrán/orosz egy-kétnyelvű társalog egy kárpátaljai magyardomináns kétnyelvűvel.

2. Karmacsi Zoltán: Stratégiák az etnikailag vegyes házasságokban nevelkedő gyermekek nyelvhasználatában. A kutatás célja, hogy feltárja a kárpátaljai, etnikailag (szláv-magyar, magyar-szláv) vegyes házasságokban élő 3-6 éves gyermekek nyelvhasználati stratégiáit. " Feltételezzük, hogy a gyermekek összetettebb kommunikációs stratégiákat alkalmaznak, mint az etnikailag homogén családban felnövekvők; az etnikailag vegyes házasságban nevelkedő gyermekek nyelvhasználatában a szókölcsönzésen túl más kétnyelvűségi jellemzők is jelen vannak, mint például a kódváltás, míg az etnikailag homogén családokban nevelkedő gyermek beszédében legfeljebb csak a szókölcsönzés esete figyelhető meg; az etnikailag vegyes házasságokban felnövekvő gyermek szókincsében az életkornak megfelelő fogalmi ismeret mindkét nyelven megtalálható, s ezek a mindennapi nyelvhasználatban előhívhatók; az életkornak megfelelő fogalmi ismeretek előhívását befolyásolják a beszédpartnerek, a beszédtéma és az esemény, történés átélésének nyelve."

3. Hires-László Kornélia: A nemzeti és lokális identitás faktorai az ezredfordulón a kárpátaljai magyar közösségben. A kárpátaljai magyar közösség 1918 óta kisebbségben él. Ez a tény nyilván hatással van nemzeti és lokális identitására is. " A kutatás során arra teszünk kísérletet, hogy egyrészt empirikus, kérdőíves vizsgálatok adatai alapján, másrészt mélyinterjúk segítségével feltérképezzük: mely elemekből tevődik össze a kárpátaljai magyar nemzetrész nemzeti és lokális identitása; ebben milyen szerepet töltenek be az egyes tényezők (pl. a nemzeti azonosságtudatban mi a közös nyelv, a vérségi kötelék, az állampolgársági hovatartozás stb. szerepe, ill. hogyan, milyen elemek révén jelenik meg a helyi közösséghez tartozás az identitásban)."

4. Molnár D. István: A migrációs tendenciák alakulása Kárpátalján a két világháború között. A kutatási téma fontosságát jelzi, hogy Kárpátalja migrációs mutatóinak ezen időszakra történő elemzéséről viszonylag kevés publikáció áll rendelkezésre. A téma feltárása elősegíti az adott időszak népességszám változásának megértését. 2008-ban a két világháború között történt népvándorlások elemzésére kerül sor, mely kellő kiindulópontot jelenthet a Kárpátalján napjainkra kialakult nemzetiségi összetétel magyarázatához.

Kiadványok:

Beregszászi Anikó - Csernicskó István - Orosz Ildikó Nyelv, oktatás, politika. Ungvár: PoliPrint, 2001.

Csernicskó István szerk. A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. Ungvár: PoliPrint, 2003.

Beregszászi Anikó és Csernicskó István szerk. Tanulmányok a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról. Ungvár: PoliPrint, 2004.

Beregszászi Anikó és Csernicskó István …itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról. Ungvár: PoliPrint, 2004.

Beregszászi Anikó - Papp Richárd szerk. Kárpátalja. Társadalomtudományi tanulmányok. Budapest- Beregszász: MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet - II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 2005.

Beregszászi Anikó - Csernicskó István A kárpátaljai magyar nyelvhasználat társadalmi rétegződése. Ungvár: PoliPrint, 2006.

Karmacsi Zoltán Kétnyelvűség és nyelvelsajátítás. Rákóczi-füzetek 25. Ungvár: PoliPrint, 2007.

Csernicskó István és Márku Anita szerk. " Hiába repülsz te akárhová…" Segédkönyva kárpátaljai magyar nyelvjárások tanulmányozásához. Ungvár: PoliPrint, 2007.

Márku Anita. Érvényes történetek. Nyelvválasztási és kódváltási kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar fiatalok körében. Ungvár: PoliPrint, 2008

Az intézet munkatársai részt vettek továbbá egy magyar- ukrán és ukrán- magyar iskolai kisszótár előkészítési munkálataiban is: Kótyuk István (főszerk.) Magyar- ukrán kisszótár. Ungvár-Beregszász: PoliPrint-KMF.; 2007. Bárány Erzsébet, Dzsanda Galina, Kótyuk István, Libák Natália, Margitics Katalin, Csernicskó István (szerk.) Ukrán- magyar kisszótár. Ungvár-Beregszász: PoliPrint-KMF, 2008.

Szlovéniában Kolláth Anna elvégezte a muravidéki magyar kontaktusváltozat szakszerű leírását, és önálló kötetben jelentette meg: Magyarul a Muravidéken. Zora 39. Maribor: Slavistično društvo. 2005. 284 p. Szintén 2005-ben a Maribori Szlavisztikai Társaság konferenciáján, meghívásra bemutatta a határtalanítással kapcsolatos munkálatokat (előadása nyomtatásban is megjelent). Több tanulmányt publikál a muravidéki kétnyelvű oktatással kapcsolatos kutatásaiból Budapesten, Bécsben, Szombathelyen, Temesváron.

Szintén folytatja a muravidéki kontaktusnyelvjárási változatok kutatását, részt vesz a szombathelyi dialektológiai szimpozionokon, legutóbb 2007 augusztusában.

Muravidéki munkatársunk 2007 tavaszán kezdte el a muravidéki ht szavak gyakorisági vizsgálatát egy 100 mondatos kérdőívvel. A munkát folytatja, eddig 100 adatközlő " kitöltött" kérdőívének feldolgozását végezte el, publikálta is az első eredményeit. A párkányi 15. Élőnyelvi Konferencián is ebben a témában tartott előadást.

Saját nyelvi iroda hiányában végez nyelvi ismeretterjesztést " egyszerűen a tanszéken, akár telefonon vagy ímélben is. Folyamatosan részt vesz az érettségi feladatlapok, az általános- és középiskolás tankönyvek magyar fordításának lektorálásában. 2008 szeptemberétől elnöke a magyar nyelv és irodalom általános és szakérettségi tantárgyi bizottságának. A bizottság feladata az írásbeli feladatlapok összeállítása egy " feladatlapbank" létrehozásával, illetve a szóbeli témakörök meghatározása, a tételsor kialakítása stb.

A tankönyvfordítások " apropójából" elkészült egy kérdőív, amely a kétnyelvű tankönyvek szükségességéről, hasznáról, előnyeiről, esetleges hátrányairól, fogadtatásáról kérdezi az abszolút illetékeseket, a kétnyelvű középiskolásokat. A vizsgálatban 157 diák vett részt, az adatok feldolgozása hamarosan teljesen kész. Az első beszámolót ennek eredményeiről a 2008. szeptemberi budapesti Alkalmazott Nyelvészeti Műhelytalálkozón tartotta.

Szoták Szilvia 2007-ig az őrvidéki kisrégió kutatójaként egyénileg vett részt a közös hálózati kutatásokban, a határtalanítási programban, adataival hozzájárult az Osiris Kiadó Helyesírás és Idegen szavak szótára, valamint a Tinta Kiadó Értelmező szótár+ lexikális korpuszának bővítéséhez. Részt vett a VII. Békéscsabai Nemzetközi Nemzetiségkutató Konferencián. Bakó Boglárkával szerkesztője a 2005-ben megjelent Magyarlakta kistérségek és kisebbségi identitások a Kárpát-medencében című kötetnek (Gondolat Kiadó - MTA Etnikai- Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest).

5. Folyamatban lévő munkálatok. Elakadt munkálatok és további tervek.

A Kárpát-medencei nyelvi kutatóállomás-hálózat, a Termini létében és tevékenységében alapvető fontosságú a folyamatosság, az alapvető programok folyamatos végzésének biztonsága. Elsősorban a közös alapkutatásokat tekintjük ilyeneknek, de azokat a tervezéshez és alkalmazáshoz tartozó témákat is, amelyek hosszabb időt, több kutató közreműködését igénylik. Az intézmények és a hálózat viszonylagos biztonságából hiányzik egy lényeges elem: a források biztonsága legalább alapszinten, a fiatalok egzisztenciális biztonsága fő állású kutatóként. Ez a hiány okozza elsősorban, hogy fontos programjaink lelassulnak, vagy el is akadhatnak (mint például a kisebbségi oktatás nyelvi vonatkozásainak folyamatos vizsgálata, a magyar földrajzi nevek sztenderdizálása távlati program keretében).

E bizonytalanság ellenére folyamatosnak tekinthető minden régióban a kétnyelvűséggel és a nyelvi kontaktusokkal kapcsolatos jelenségek vizsgálat (ebbe beleértve a nyelvcserét és a nyelvi revitalizációt is). Folyamatosan történik a közös lexikális és más jellegű korpuszok anyagának gazdagítása, egyre pontosabbá válik ebben a munkában az elemzés és a minősítés, és mindez a modern nyelvtechnológia eszközeivel történik. Nem változott a hálózati munkatársaknak az a szándéka és igénye, hogy az általuk vizsgált kisebbségi nyelvváltozatok közhasználatú elemei bekerüljenek a magyar nyelv készülő szótáraiba és kézikönyveibe. (Ehhez azonban a magyarországi kiadók és nyelvész kollégák részéről nem mindig van meg a szükséges fogadókészség.) Mint ahogy az is természetes, hogy lehetőségeik szerint segítik az Új magyar nyelvjárási atlasz terepmunkálatait, ez is hozzátartozik a határtalanításhoz.

Az egyes régióban élő, ott dolgozó munkatársak azt is természetesnek tartják, hogy tevékenységüknek hatásosnak, eredményesnek kell lennie a helyi közösség nyelvhasználatának bátorításában, kétnyelvű és más szótárakkal, kézikönyvekkel, napi közönségszolgálattal kell támogatniuk minden olyan igényt, amely a nyelvhasználattal kapcsolatos.

Noha nem sikerült úgy előre lépni, ahogy korábban tervezték, a hálózat munkatársai nem mondtak le arról a hosszabb távú, közös programról, amelynek célja a Kárpát-medencei magyar földrajzi nevek sztenderdizációja. Elsősorban a pályázati források szűkülése az oka annak, hogy nem tudtak a kívánt ütemben előre haladni. Mint közismert, Trianon után a Magyarországon kívüli földrajzi nevek használatának hatósági szabályozása - mint folyamatos szakmai és államigazgatási feladat - átkerült az utódállamok hatáskörébe. Ennek első és általános következménye az volt, hogy a továbbiakban mindenütt figyelmen kívül hagyták a magyar nyelvi és névtani szempontokat, többnyire a helyi magyar névhasználat gyakorlatát és a történeti hagyományt is. A többszöri államhatalom-változás, a politikai rendszerek változása folyamatosan összekuszálta, jobb esetben figyelmen kívül hagyta a " nemhivatalos" -nak számító magyar neveket. Jelenleg a szomszédos államokban kiadott hegy- és vízrajzi térképeken szereplő államnyelvi domborzati nevek egy részének egyáltalán nincs magyar megfelelője, sok esetben viszont magyarországi kiadványokból az egyes terepalakulatoknak több magyar neve is kimutatható. A századvégi kedvező változások a kisebbségi nyelvek státusának javulásával bizonyos feltételekkel engedélyezte e nevek nyilvános használatát. (Kérdés, hogy a nyilvánosság mennyire tekinthető hivatalosnak.) Az ezzel kapcsolatos hatósági kodifikációt, a névjegyzékek jóváhagyását viszont az egyes államok államigazgatási testületei végezték el (néha akadémiai intézmények bevonásával). Ebből szinte teljesen kimaradtak a szakmailag kompetens helyi szakemberek, testületek.

A kutatóállomások távlati célja, hogy összegyűjtse a Kárpát-medencei földrajzi nevek teljes korpuszát, rögzítse az egyes nevek pontos denotátumát, illetve államnyelvi megfelelőjét, egységesítse magyar névalakjukat, helyesírásukat, kidolgozza a névalkotás és névhasználat közös szabályait.

A sztenderdizáció közös alapelveiként a következő szempontok figyelembevétele merült fel: 1. a helyi magyar névhasználat (beleértve ebbe az illető helységnévnek a helybeliek által követett ragozási sémáit); 2. a történeti hagyomány; 3. a magyar helységnévadás és -használat általános szabályai (beleértve ebbe a helységnevek írásmódjára, helyesírására vonatkozó szabályokat). A több évre tervezett kodifikációs tevékenység három szakaszban valósulhatna meg. Először kodifikálni kell a régiókon belüli helységneveket, a területi adminisztratív egységek nevét, valamint a legfontosabb tájneveket (beleértve ebbe az illető régió nem magyar lakosságú, de magyar névvel is megjelölt helységeinek nevét, valamint a nem latin betűs nevek átírását). Másodszor egyeztetni kell a külső régiókban használt neveket a névadás, névhasználat, névforma szempontjából Harmadszor össze kell vetni és lehetőség szerint egyeztetni kell mindezeket a magyarországi hivatalos nevekkel, névadási és névhasználati elvekkel és gyakorlattal.

A már korábban megfogalmazott elképzelés szerint ebben a programban folyamatosan részt venne a Magyar Földrajzinév-bizottság, az MTA Nyelvtudományi Intézete és a Debreceni Egyetem Magyar nyelvészeti tanszéke. Ez volt az egyik fő témája annak a műhelytalálkozónak, amelyet 2007 augusztus 30.- szeptember 2. között tartottunk Debrecenben. Erdélyben a település- és a tájnevek rendszeres gyűjtése folyik. Kárpátalján elkészült egy elektronikus Kárpát-medencei földrajzinév-azonosító adatbázis, amely helyi földrajzi nevek adott államnyelvi és magyar névváltozatait tartalmazza: a településeknél nagyobb adminisztratív-közigazgatási egységek neve; tájnevek; a földfelszín természetes alakulatainak a megnevezései (domborzati nevek, víznevek).

A SZTANYI közeli tervei között szerepel a román- magyar oktatásterminológiai szótár anyagának bővítése, a szótár magyar- román változatának megszerkesztése, részben ezzel párhuzamosan a magyar- román kulturális szótár anyagának gyűjtése.

Közelebbről létrejött együttműködés keretében a kolozsvári Kisebbségkutató Intézettel a továbbiakban is közreműködik abban a törekvésben, hogy az állami és az önkormányzati adminisztrációban Romániában minél szélesebb körű legyen a magyar nyelv használata. Közreműködik (szintén ezzel az Intézettel) egy, az egész régióra kiterjedő reprezentativ szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatban

A Gramma Nyelvi Iroda a már említett hosszú távú kutatási programot kívánja folytatni, kiegészítve a munkatársak egyéni kutatási terveivel. A Fórum Kisebbségkutató Intézet által jegyzett Magyarok Szlovákiában című kiadványsorozat keretében önálló reprezentatív kötetet terveznek, amely az eddigi kutatások eredményeit összefoglalva és újabbakkal kiegészítve a korábbi feldolgozásoknál átfogóbb, mélyebb és árnyaltabb képet nyújtana a szlovákiai magyarság jelenlegi nyelvi helyzetéről, nyelvhasználatáról. Egy másik tervezett kiadványuk az eddigi gyakorlati nyelvtervező, nyelvi ismeretterjesztő tevékenység eredményeit összefoglaló nyelvi tanácsadó szótár.

A Hodinka Antal Intézet további kutatási programjai Kárpátalján:

1. A magyar nyelv a Kárpát-medencében című. kutatási program követő kutatása (Csernicskó István). A kutatási program célja egy valóságos idővizsgálat lebonyolítása, az 1996-ban végzett ún. RSS vizsgálat ismétlése. 2006-ban megtörtént a kérdőív újrakérdezése 594 fős mintán. Jelenleg az adatok elemzése folyik.

2. Magyar nyelvű oktatás a kisebbségi régiókban (Csernicskó István és Beregszászi Anikó). A 2005-ben indult közös, három évre tervezett kutatás célja az, hogy átfogó képet kapjunk a kisebbségi magyar oktatási intézmények nyelvi viszonyairól, az oktatás és az anyanyelvhasználat kapcsolatrendszeréről, az anyanyelvi, a többségi nyelvi, valamint a tanult idegen nyelvi kompetenciák milyenségéről, a kétnyelvűség típusairól és működéséről.

3. Nyelvek a nyelvhasználati színtereken. A 2006-ban indult program több egyéni kutatást is magában foglal, amelynek célja a nyelvek presztízsének és a kárpátaljai magyarok kódválasztási stratégiájának feltárása a különböző nyelvi színtereken az interperszonális kommunikációs szituációktól a hivatalos nyelvhasználati szféráig: látható kétnyelvűség (kétnyelvű feliratok, hirdetmények, utcanév-táblák) és a hallható kétnyelvűség (hanganyagok).

Az Imre Samu Nyelvi Intézet részben a közös projektekben vesz részt, részben pedig szervezi saját programjait. Így az intézet részt vesz a Termini Kutatóhálózat kutatási programjában, annak ütemezése szerint. Ebben a keretben történik a határon túli magyar lexikális adatbázis bővítése, azaz az államnyelvi eredetű közvetlen kölcsönzések - kontaktuselemek - további gyűjtése és feldolgozása. Az államnyelvi kölcsönszavakból összegyűjtött ht-adatbázis három kisrégiós anyagának karbantartása, bővítése és fejlesztése.

Az őrvidéki szavak gyűjtését Szoták Szilvia, a muravidéki munkát Kolláth Anna, a horvátországi szógyűjtést Žagar-Szentesi Orsolya végzi és koordinálja. Ezen kívül Kolláth Anna a ht szavak diáknyelvi rétegének használati gyakoriságát, kodifikálását vizsgálja kérdőív segítségével, Szoták Szilvia hasonló gyakorisági vizsgálatot végez az Őrvidéken: a 2008 nyarán három burgenlandi településen (Felsőőr, Alsőőr, Őrisziget) lekérdezett 50 mondatos kérdőív 73 kontaktuselemet tartalmazott, s közel százan töltötték ki. A feldolgozott eredmények publikálása folyamatos.

Kolláth Anna és Szoták Szilvia is bekapcsolódott az Új magyar nyelvjárási atlasz gyűjtőmunkálataiba az általuk kutatott két kisrégióban. Egyelőre elakadt a tervezett muravidéki tájszótár szerkesztése.

Intézeti munka keretében Szoták Szilvia a Burgenlandi magyar szókincstár összeállítását tervezi. A vizsgálat középpontjában Imre Samu Felsőőri tájszótárának " felülvizsgálata" áll. "Terveink szerint megnéznénk, hogy mely szavak élnek még a köztudatban és melyek felejtődtek el. Imre Samuval ellentétben a gyűjtést nemcsak a felsőőri reformátusok között végeznénk, hanem Pulyán, Szigeten és Alsóőrben is. Az élő nyelvi vizsgálatból a leggyakoribban használt államnyelvi kontaktuselemek sem maradnának ki."

Szintén ő Nyelvi örökségünk címmel az ORF Burgenlandi Stúdiójának közreműködésével gyűjtőmunkára agitálja a hallgatókat. Arra kérték a rádió hallgatóit, küldjenek szüleiktől, nagyszüleiktől hallott régi szavakat, kifejezéseket. A felhívás célja az őrvidéki tájszavak listájának bővítése, ugyanakkor szeretnék fókuszba állítani az őrvidéki magyarság nyelvét, s felhívni a figyelmet arra a nyelvi örökségre, amely évszázadok óta fenn tudott maradni, jövője azonban veszélyeztetve van.
Az ORF-fel közös tervek között szerepel egy olyan hanganyag összeállítása CD-n, amelyen burgenlandi magyarok szólalnak meg településük dialektusában.

A 2008. szeptember 13-án megtartott konferencián elhangzott előadások megjelentetését tervezik. " Szeretnénk ezt a kötetet a szakmán és az őrvidéki magyarságon túl az osztrák közönségnek is eljuttatni azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet a 2001-es cenzus alapján Ausztria legnagyobb lélekszámú kisebbségévé nőtt magyarság burgenlandi részének nyelvi helyzetére."

Szintén az ISNYI tervei között szerepel egy, a kisrégiókban sorra kerülő " házikonferencia-sorozat" : Kétnyelvű oktatási modellek címmel. Az elsőt 2009 májusára tervezik a Muravidéken, valószínűleg Dobronakon.

Az intézetek elérhetősége:

Gramma Nyelvi Iroda

www.gramma.sk

E-mail: gramma@real-net.sk

Tel.: 00421-31-550-42-61

fax: 00421-31-550-42-62
Bacsák utca 240/13, 929 01, Dunaszerdahely

Hodinka Antal Intézet

http://195.137.254.90/egysegek/kutatomuhelyek/magyarsagkutato/index.html

E-mail: hodinka@kmf.uz.ua;

Tel.: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),

8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belülről).

fax: +380 3141 234 62

90200 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna. Hodinka Antal Intézet.

Imre Samu Nyelvi Intézet

www.isnyi.org

E-mail: isnyi@umiz.at

Tel.: 0043 3352 31 287 0
Fax.: 0043 3352 31 287 14
A-7501 Alsóőr / Unterwart  230

Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

www.sztanyi.ro

E-mail: sztanyi@gmail.com

Tel.: 0040 364 100729

400306 Kolozsvár (Cluj- Napoca), str. Ion Ghica nr. 12.

1Az egyes régiók beszámolóit Benő Attila, Csernicskó István, Kolláth Anna, Szabómihály Gizella és Szoták Szilvia készítette. Közreműködésüket ezúton is köszönöm.