Nacionalizmus, nemzetközi tényezők és az „írkérdés” az első világháború időszakában

Stanbridge, Karen: Nationalism, international factors and the ’Irish question’ in the era of the First World War. = Nations and Nationalism 11 (1), Canada, 2005, 21–42. p.

Írország 1921-es elszakadását megelőző évtizedekben az ország jövője és népének megfelelő képviselete körüli konfliktusoktól volt terhes. Nagyon különböző szélsőséges gondolatokat vallottak magukénak ebben az időszakban a különféle csoportok, mint pl. az ír nacionalisták, akik Britanniától függetlenül vagy annak részeként az autonómiát tűzték ki maguk elé célul, vagy az unionisták, akik szoros kapcsolatot akartak fenntartani a Brit Birodalommal, és maga a brit közvélemény, valamint a politikusok is megosztottak voltak az írkérdés kezelésének tekintetében. A konfliktus megoldása bizonyította leginkább, hogy a vita résztvevőinek elképzelései között milyen feloldhatatlan volt az ellentét, így Ulster kilenc megyéje közül hat brit uralom alatt maradt, mivel többségben voltak az unionisták, míg Írország fennmaradó része függetlenné vált.

Az első világháború korszakának alapvető kérdése volt, hogy Írországot egy nemzet alkotja-e, és hogy ez a sziget jövőjére milyen hatással van. A viták elemzőinek figyelmét lekötötték azok a tényezők, amelyek Írországon és Britannián belül hozzájárultak a konfliktusban részt vevő csoportosulások által magukévá tett pozíciók fejlődésének és kialakulásának. Amire kevesebb figyelmet fordítottak, az a vitát befolyásoló külső tényezők voltak. A cikk célja feltárni, hogy a nemzetközi tényezők – különösen a nemzet fogalmának akkoriban uralkodó meghatározása, illetve a nemzet követeléseinek akkori megítélése – miként formálták Írország belső képviseletét és az érintett csoportok tevékenységét. Roger Brubaker nacionalizmus modelljének kibővítésével, melyben a regionális erők mellett megjelennek a nemzetközi erők is, megpróbálja feltárni, hogy Írország küzdelme miként értelmezhető három különböző nacionalizmus interakciójaként, mely egy nemzetközi környezet erőivel is kölcsönhatásba lépett.

Míg a tudósok nagy része a nacionalista érzelmek származás jellegű megközelítésére helyezte a hangsúlyt, legtöbbjük ma elismeri annak változékony jellegét, azt, hogy a nacionalizmus mind kifejeződésében, mind megjelenésében, mind megtapasztalásában változhat attól függően, hogy az adott helyen és az adott időszakban milyen körülmények között jelenik meg. A nacionalizmussal foglalkozó tanulmányokat érintő konstruktivista fordulat feltárta a nacionalizmus belső dinamizmusát és a nacionalizmus hagyományos megjelenési formáit, amelyek egy meghatározott közösségből, a nemzetből eredő homogén és megváltoztathatatlan erőként értelmezik ezt.

A Roger Brubaker által leírt hármas kapcsolat fényében értelmezve az írkérdést, előtűnnek a vita résztvevőinek ellenséges nézőpontjai a küzdelemben jelen lévő, három különböző nacionalizmus kölcsönhatása miatt. A vetélytársak cselekedeteinek ellenkező oldalról történő folyamatos figyelemmel kísérése ugyanis kiélezte az egymással vetélkedő nacionalista képviseletek közti és az azokon belüli ellentéteket, aminek eredményeképp mind az ír nacionalista, mind az unionista oldalon az ellenkező fél számára legkevésbé elfogadható változatok váltak domináns tényezővé. Brubaker modellje rávilágít, hogy a nacionalizmus felépülési folyamatának belső dinamizmusa olyan, amelyet elkendőzhet az írkérdés hagyományos értelmezése, miszerint ez egy többé-kevésbé kétpólusú küzdelem az ír nacionalizmus és az unionizmus vagy a Brit Állam között.

Ezekhez a helyi jellegű erőkhöz adódott hozzá a nemzetközi környezet hatása. Az első világháború időszakában terjedt el az a gondolat, hogy egy nemzet fogalmának megalkotása olyan alapokon nyugodhat, amely kimondja, hogy egy nemzetnek joga van az önrendelkezéshez. A nagy nemzetek általánosan elterjedt ilyen jellegű énképe elősegítette, hogy mind az ír nacionalisták, mind az unionisták egy egyesült nemzetként tekintsenek önmagukra, a külvilág felé ekként képviseltessék magukat, ezáltal érdemelve ki különleges elbánást. Ez erősítette az ír szeparatista nacionalizmust, melynek céljai egyre inkább összehangolódtak önrendelkezési törekvéseikkel, sokkal inkább, mint alkotmányos ellenfeleiké és az ulsteri unionizmus, amely egyre tisztábban, a nemzet fogalmában meglévő területelvűséget tette magáévá, tovább csökkentve ezzel azt a kevés közös felületet, amelyek meg voltak közte és más nacionalizmusok között. Az egyeztetéses rendezés lehetősége is megszűnt azáltal, hogy a hatóságok megtagadták a Sinn Féin az irányú kérését, hogy a párizsi béketárgyalásokon előterjesszék sérelmeiket. Bár következetes és nagy hagyományokra visszatekintő nemzetközi gyakorlata volt a nagyhatalmaknak arra vonatkozóan, hogy egymás belügyeibe avatkozzanak, a szövetségesek döntése csak még tovább mélyítette a birodalomellenes érzelmeket az ír nacionalisták körében, és nem hagyott számukra más választást, mint hogy még radikálisabb eszközökhöz nyúljanak. Britannia erőszakos fellépése ezekre a kísérletekre a válasz, amelyet valószínűleg elősegített minden nemzetközi megfigyelés hiánya, mely csak tovább súlyosbította a nacionalista diszpozíciót. A Sinn Féin távolmaradási stratégiája, mellyel a nemzetközi közösség számára demonstrálni kívánták a közösség eltökéltségét a függetlenség kérdésében, segített a brit kormányban az ulsteri unionisták hatalmának megszilárdításában, és megerősítette követőiket ügyük igazságosságának kérdésében.

Az írkérdés egy olyan folyamat, melynek során az egymással vetélkedő nacionalizmusok kölcsönhatásba léptek egy strukturált nemzetközi környezettel oly módon, hogy az megerősítette és megszilárdította pozíciójukat olyan mértékben, hogy a tárgyalásos rendezés valószínűtlenné vált. Bár igaz, ahogy azt Blubaker mondja: „a társadalmi és politikai cselekmények magukban hordozzák az esetlegességet, ami aztán összezavarhatja a legmegalapozottabb kísérleteket is a nacionalista törekvések eredményének megjósolására. Azáltal, hogy megértjük a nemzet fogalmának nemzetközi értelmezését, elősegíthetjük a nacionalizmus létrejöttének folyamatát alakító tényezők körüli bizonytalanság megszüntetését”.

Bosznay Csaba