A görög katolikus ruszinok kultúrája

Medve, Zoltán: Proklâtyj vrag ili drug naroda? Kul’tura greko-katoličeskih rusinov. =
Studia Russica XX. Budapest, 2003. 282–289. p.

Medve Zoltán, a kárpátaljai művelődéstörténet jeles kutatója (vö. legutóbb: Kisebbségkutatás 13/4, 2004, 698–699) jelen tanulmányában a görög katolikus egyház kulturális szerepét vizsgálja a kárpátaljai ruszinok körében.

Kárpátaljának a Szovjetunióhoz csatolása („újraegyesítése”) után hamarosan sor került a görög katolikus egyház erőszakos felszámolására. A szerző nem rejti véka alá, hogy a sztálini önkény ennek az akciónak a során támogatásra lelt a kárpátaljai társadalom bizonyos köreiben. Egyrészt Kárpátalján is voltak olyan emigráns orosz ortodox papok, akik hajlandók voltak a hivatalos orosz egyházat támogatni, noha az nyilvánvalóan a diktatórikus szovjet állam ellenőrzése alatt állt, másrészt a szovjet hadsereg megjelenése e tájon (akárcsak az orosz intervenciós hadseregé 1849-ben) sokakban feltámasztotta az orosz vagy az ukrán nacionalizmus vagy a pánszlávizmus eszméit, amelyek feledtették velük a szovjet rendszer ateista eszméit. Ugyanakkor előtérbe kerültek a korábban üldözött kommunisták, akik egyrészt kritikátlanul végrehajtották pártjuk utasításait, másrészt eleve gyűlöltek mindent, ami nyugati, beleértve a katolikus egyházat is.

A ruszin nyelv nyilvános használatának betiltása után a szovjet megtorló intézkedések a görög katolikus egyház felszámolásával folytatódtak, mert a ruszin nemzeti öntudat képviselői elsősorban az unitus egyházi értelmiségiek voltak. A görög katolikus egyház felszámolása úgy ment végbe, hogy a lelkészeket az ortodox egyházba való átlépésre kényszerítették. Ellenállás esetén a „népbíróság” 25 év kényszermunkát szabott ki a „bűnösökre”, amit többnyire az északi sarkkörön túli, ritkábban karagandai munkatáborokban kellett letölteniük.

Az utolsó munkácsi görög katolikus püspök, a teológiai tanulmányait Rómában végzett Romzsa Teodor meggyilkolása és az állhatatos görög katolikus papok elhurcolása után beindult a szovjet propagandagépezet, amely áltudományos történeti munkák és brosúrák tömeges terjesztésével próbálta a lehető legrosszabb színben feltüntetni a görög katolikus egyházat nemcsak a kárpátaljai, hanem az ukrajnai, sőt az egész szovjet társadalom szemében.

A szerző a továbbiakban azt elemzi, hogy mivel válthatta ki az unitus egyház a szovjet hatalom ilyen mértékű gyűlöletét.

A kárpátaljai ruszinok betelepedésével együtt érkező ortodox papok az ortodox művelődési központoktól is távol kerülve rendkívül alacsony szellemi és anyagi szinten, gyakorlatilag jobbágysorban éltek. Az 1646-ban megkötött ungvári unió nyitotta meg a kulturális, tudományos és társadalmi felemelkedés útját a papság előtt, amely a jobbágyi kötelezettségek alól felszabadulva bekapcsolódhatott a kor színvonalán álló kulturális és tudományos életbe. Az unitus klérust Nagyszombatban, Egerben, Esztergomban, Pesten képezik, a legtehetségesebbek ösztöndíjakat kapnak, hogy Bécsben és Rómában tanulhassanak. Kialakul tehát egy világlátott, nagy műveltségű egyházi ruszin értelmiség, amely elkötelezett népe művelődési színvonalának emelése és anyanyelvének művelése mellett.

A ruszin nyelv a XIX. század első felében még nem rendelkezik stabil irodalmi normával, a ruszinul (is) verselő papi értelmiség (Dóhovics, Duhnovics) különböző nyelvjárásokon kísérletezik, de a század második felében már élénk szellemi élet folyik, igaz, az irodalmi nyelvi norma kialakítása hosszas küzdelmek eredményeképpen, csak a század végére sikerül, mivel kezdetben a russzofil irányzat vezető szerepe miatt a nagyorosz nyelv uralta a ruszin kulturális sajtót. A sokszínű ruszin sajtó munkatársai — a szerzők, a szerkesztők – igen nagy arányban unitus lelkészek, de majdnem kivétel nélkül a görög katolikus egyházhoz kapcsolódnak. Nagy munkát végzett a görög katolikus klérus a ruszin folklór gyűjtésében, hiszen a folyóiratokban megjelenő népköltészeti anyagot szinte kivétel nélkül a falusi papok, kantorok és tanítók jegyezték le, és tették közkinccsé. A szerző véleménye szerint a kárpátaljai ruszinok története az első világháborúig lényegében azonos a görög katolikus egyház történetével.

Zoltán András

Felhasznált kiadvány:

Studia Russica (Magyarország)