Az etnikum fogalma

E. Hale, Henry: Explaining Ethnicity in Comparative. = Political Studies, 37. vol. no. 4. May 2004. 458–485.p.

A társadalomtudósok széles körűen egyet értenek abban, hogy az egyik legfontosabb jelenség a politikában az etnicitás. Abban is hajlamosak egyetérteni, hogy e jelenség megértésének még csak a kezdeti stádiumában járunk. Még közel sem vagyunk a konszenzushoz, nemcsak az etnicitás hatásait illetően, de annak mibenlétére vonatkozóan sem. Egyesek számára ez egy emóció, valamilyen konkrét csoporthoz történő tartozás, vagy csatlakozás érzése. Mások számára pedig beágyazottság egyes szimbólumok hálózatába. Vannak még olyanok is, akik az etnicitást mint társadalmi szerkezetet vagy mint egy választás tárgyát látják.

Az egyik legújabb gondolatkör mindenekfölött ezt kognitív folyamatként láttatja. Egyesek az etnicitást a nepotizmuson nyugvó biológiai túlélési ösztönként tartják számon. Többek szerint az etnicitás mindezen gondolati körök keverékének eredménye. Hogy a kép még komplikáltabb legyen, az elemzők két – gyaníthatóan egymásnak ellentmondó – alapvető csoportba osztották ezeket az egymástól rendkívül különböző nézőpontokat, a primordializmus és a konstruktivizmus köré csoportosítva. Ez a vita néhány briliáns kutatásnak volt motorja, de mindaddig, amíg ezekben az alapvető koncepcionális kérdésekben nem jutunk közös pontra, addig a társadalomtudományi folyamatok lassúak lesznek.

Ennek a cikknek az a célja, hogy az elemzés legalapvetőbb szintjén, külső nézőpontból vizsgálva feltegye az etnikai politika legalapvetőbb kérdését: miért is létezik az „etnicitás”? E kérdés megválaszolása céljából a referált tanulmány mikroszintű magyarázatokat ad arra, hogy az emberek hogyan gondolkodnak és cselekszenek a makroszintű identitási kategóriák fényében. Ezáltal a pszichológia legújabb eredményeit felhasználva nem annyira a konstruktivizmus kontra primordializmus vitát világítja meg, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy egy sokkal alapvetőbb premisszából induljunk ki. Az eredmény feltárja azt, hogy az etnicitás miért különleges, és miért azonosítják kutatók politikai mozgásokkal oly széles területeken, mint a szociológia, antropológia és a politikatudomány.

Kiderül, hogy sem a konstruktivizmus, sem a primordializmus érvrendszere nem teljesen pontos. Bár az identitás mindig helyzetfüggő és állandóan változik, de a primordialisták nagy meglepetésére soha nem többszörös. Sőt, mi több, amire mi gondolunk identitásként, azok néha ősrégiek és a primordialisták kívánsága szerint újra éleszthetők. A szerző amellett érvel, hogy ez a megközelítés, ha eltávolítjuk róla a konstruktivizmus és primordializmus kevés segítséget nyújtó címkéit, jobb magyarázatot ad a társadalomtudományok számára, mint más alternatív koncepciók, ezáltal szilárdabb építőelemként használható a társadalomtudományi elméletek kidolgozásában. A szerző szerint, ha az identitást mint egy személyes referenciapontot közelítjük meg, az segíthet megérteni, miért létezik az etnicitá, illetve hogy miért tulajdonítanak neki ilyen nagy jelentőséget oly széles körben. Az eredmény bizonyos módon emlékeztet egy újra összeállított primordializmusra. A primordiális elem azonban nem az, hogy a csoportok maguk szükségszerűen állandóak, ősiek vagy feltüzeltek, hanem az, hogy: (a) az embereknek van egy mélyen gyökerező pszichológiai mechanizmusuk, ami lehetővé teszi a társadalmi kategorizálást; (b) úgy tűnik, hogy az etnikai jegyekhez kapcsolódnak bizonyos belső értékek, ezáltal a csoportosulások között határvonalat húznak és (c) egyes etnikai azonosítások valójában meglehetősen régiek, rögzültek és/vagy stabilak. Más szempontból viszont az eredmények egyértelműen konstruktivistának látszanak: (a) a csoportazonosítás nem belsőleg kapcsolódik érzelemhez, (b) az identitás folyamatosan változik a környezet változásaival együtt, arra reagálva, (c) az azonosító jegyek és jelentéseik, valamint a hozzákapcsolódó asszociációk nagymértékben manipulálhatók mind az elit, mind az azonosítást végző egyének számára.

Ez az új törekvéseket az etnikai magatartásra vonatkozó elméletek egyéni szintű alátámasztásának kidolgozása felé irányítja. Nemcsak Tajfeltől Eriksonon át Hirschfeldig terjedő széles skálájú pszichológiai kutatómunkákon alapszik, hanem olyan jelentékeny rálátással is szolgál a legkülönbözőbb nézőpontokból, mint Smith etnoszimbolizmusa, Geertz jelentőséghálózata, Brass instrumentalizmusa, Fearon és Laitin racionális választása egy koherens identitás koncepciójába. Ez kulcsfontosságú következtetés a teória számára. Ha az etnicitás nem egy veleszületett primordiális csoport kényszere vagy más, általános önértékelést a csoporton kívüliek rovására növelő cselekmény, hanem az egyénnek abból a szükségéből fakad, hogy megpróbálja az őt körülvevő világot értelmezni. Bármilyen fontos célokat is vall magáénak az egyes személy, a csoporthoz tartozást előtérbe helyező magatartás, amelyet gyakorta etnikai jellegűnek gondolunk, valószínűleg sokkal mélyebben, más emberi motivációkban gyökerezik, mint pl. a fizikai biztonság vágya, törekvés az anyagi források vagy a státus felé. Az etnicitás ebben az esetben az ezeket célzó cselekményeket tudja rendszerbe foglalni, ezáltal az emberek számára egyfajta szociális radart biztosítva, amit hatékonyan használnak társadalmi lehetőségek felismerésére és kihasználására, és amely potenciális kényszer egy bizonytalan és összetett világban.

Azáltal, hogy a szerző értelmezte, hogy az embereknek először is miért van etnikai identitásuk, a tudósok jobb helyzetből állíthatják fel koncepciójukat, így gyorsabban juthatunk el az etnikai politika megértéséhez és az etnikai konfliktusok megoldásához.

Bosznay Csaba