Szöveggyűjtemény az egyházi szláv nyelv történetéhez

Hollós, Attila — Szőke, Lajos: Introduction into the History of Church Slavonic. A Chrestomathy (XV–XIX c. Texts) — Vvedenie v istoriû cerkovnoslavânskogo âzyka. Hrestomatiâ (XV–XIX vv.). Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004. 180 p.

A IX. században Szent Cirill és Metód által szláv liturgikus nyelvként létrehozott óegyházi szláv nyelv különféle, a helyi nyelvekhez többé-kevésbé alkalmazkodó változatokban, úgynevezett redakciókban az ortodox, majd részben az unitus szlávok és a románok egyházi nyelveként funkcionált a történelmi Magyarországon is. Az egyházi szláv tanulmányozása, a különféle lokális redakciók jellegzetességeinek a felismerése így nemzetiségeink művelődéstörténetének tanulmányozásánál megkerülhetetlen. Hozzá kell tennünk ehhez, hogy az ortodox szlávok mellett a glagolita írású liturgikus könyveket használó horvátok is az egyházi szláv helyi szerkesztésű változatát művelték. Megjegyzendő az is, hogy a szláv nyelvek közötti különböző korokban különböző irányú és intenzitású kölcsönhatások következtében az egyébként nem ortodox szlávok nyelve sem mentes az egyházi szláv hatásától. Az ortodox szlávoknál a nemzeti irodalmi nyelvek kialakulásánál is mindenütt igazodási pontot jelentett az egyházi szláv, akár mert beépült az a modern irodalmi nyelvbe (mint az oroszoknál), akár mert éppen a tőle való programszerű elhatárolódás lett az új irodalmi nyelv megteremtésének vezérlő elve (mint például a szerbeknél vagy az ukránoknál). Ennélfogva valamilyen mértékben az összes szláv kultúra, de természetesen főleg az ortodox szláv kultúrák, valamint a régebbi román kultúra tanulmányozásához elengedhetetlen az egyházi szláv nyelv helyi változatainak a tanulmányozása is. Míg azonban a klasszikus, IX–XI. századi óegyházi szláv (ószláv, óbolgár) minden egyetemi szintű szláv filológiai stúdium alapját képezi, s így egyetemi tankönyvekkel — nyelvtanokkal és szöveggyűjteményekkel — mindenütt el van látva, addig ennek a nyelvnek a későbbi lokális változatai jobbára csak a konkrét egyedi szövegek formájában áll a kutatók rendelkezésére, s a nemzetközi szlavisztikában is ritkaságszámba mennek az olyan összeállítások, amelyek segítségével ezek a késői nyelvváltozatok egymással is összevetve tanulmányozhatók. Mindezek a körülmények indokolják, hogy a két ismert hazai szlavista, Hollós Attila és Szőke Lajos XV–XIX. századi szövegekből összeállított egyházi szláv szöveggyűjteményt adott ki mintegy bevezetésül e nyelv tanulmányozásába. A könyv metanyelvei az angol és az orosz, így nemzetközi használatra is kiválóan alkalmas.

Rövid előszavukban a szerzők hangsúlyozzák, hogy a szövegeket elsősorban a nyomtatott liturgikus könyvekből vették, mivel azok voltak a legnagyobb hatással a későbbi fejlődésre, azonban a néhány XIV–XV. századi kéziratos szövegből is adnak mintát a könyvnyomtatás előtti kor nyelvi állapotának illusztrálására. A bemutatott szövegek többsége budapesti, krakkói, kijevi, nyíregyházi (a máriapócsi kolostor anyaga) közgyűjteményekben, illetve a Vatikánban őrzött könyvekből származik.

A könyv anyaga három fő fejezetre oszlik. A délszláv redakció (11–25. p.) nyolc szerb és egy bolgár szerkesztésű szöveggel van képviselve. A szerb szerkesztésű szövegek a montenegrói Cetinjében (1494), Belgrádban (1552), Velencében (1554, 1561, 1566) nyomtatott liturgikus könyvekből és szerbiai kéziratokból származnak, a bolgár szerkesztés egy XIV. századi kézirattal van képviselve.

A keleti szláv redakcióhoz sorolt szövegek teszik ki a könyv nagyobb részét (26–127. p.). Ezek között az ukrán szerkesztésűek Krakkó (1491), Ilyvó (Lemberg, 1574), Osztrog (1578, 1580/81), majd ismét Ilyvó (XVII–XVIII. század) nyomdáiból kerültek ki eredetileg. A fehérorosz szerkesztést egy XVI. századi kéziratos evangélium és a Franciszk Szkorina által Prágában és Vilnában kiadott Biblia (1517–1519) képviseli (a tartalomjegyzékben ez a két szöveg tévesen négynek látszik). A nagyorosz szerkesztésű szövegeket három XIV–XVI. századi kéziratos bibliarészlet vezeti be, majd XVI–XVIII. századi moszkvai nyomtatványok következnek. Itt kapott helyet a Bacsinszky András (1732–1809) munkácsi görög katolikus püspök által 1804–1805-ben a budai Egyetemi Nyomdában megjelentetett teljes egyházi szláv nyelvű Biblia egy részlete is. A keleti szláv redakcióhoz sorolták a szerzők a két moldvai XVI. századi kéziratos és egy erdélyi nyomtatott (Brassó, 1576) szöveget is.

Külön fejezetben kaptak helyet a horvátországi és boszniai egyházi szláv szövegek. A glagolita betűs horvát szövegeket egy kézirat, valamint Velencében (1483, 1491, 1527), Zenggben (1494), Rómában (XVII–XIX. sz.) nyomtatott katolikus liturgikus könyvek képviselik. A jellegzetes bosnyák cirill írással (bosančica) készült szövegeket két részlet mutatja be egy 1571. évi velencei nyomtatványból.

A könyvet szójegyzék zárja (168–180. p.), amelyben a szerzők az általuk ritkábbnak tartott egyházi szláv szavak angol, illetve orosz nyelvű értelmezését adják.

A gondosan szerkesztett szöveggyűjtemény megjelenése nyelvészek mellett az ortodox szláv népek — többek között a történelmi Magyarország számos kisebbsége — művelődéstörténete iránt érdeklődő olvasók számára is fontos tájékoztatást nyújt.

Zoltán András