Létezik a posztkommunista szavazásnak gazdasági alapja?  Adatok a romániai választásból, 1992–2000

Roper, Steven D.: Is there an Economic Basis for Post-Communist Voting? = East European Quarterly, XXXVII, 2003, March 1. no. 85–100. p.

A 2000. évi romániai parlamenti választások a szociáldemokrata párt egyértelmű győzelmét és a Románia Demokratikus Konvenciójának (CDR) a bukását eredményezték. Az utóbbi párt 1996-os győzelme optimista légkört teremtett, sokan remélték, a szükséges gazdasági reformokat végül is végrehajtják, és Románia teljes jogú európai állammá válik. Az optimizmus azonban nagyon rövid ideig tartott, és a posztkommunista átmenet kormányai közül a leginkább instabil irányította az országot. A gazdasági reformokat is csak részlegesen hajtották végre, melynek következtében 2000-ben Románia gazdasági teljesítménye gyengébb volt, mint Bulgáriáé.

A szakirodalom sokat foglalkozott a pártrendszer átalakulásával, de a választók változó magatartásával annál kevesebbet, pedig az 1996-os és a 2000-es választások is jelentős választói átállásról tanúskodtak. A szerző a CDR választóinak változását vizsgálja az 1992-es, 1996-os és 2000-es választások között. A támogatás megismerése érdekében a tanulmány a demográfiai változók és a CDR szavazatai közötti kapcsolatot vizsgálja, elsősorban megyei szinten. Ebben a témában, véleménye szerint, kutatást még nem végeztek. Ennek a munkának a segítségével a romániai szavazást az általános kelet-európai irodalom keretében lehet vizsgálni.

Az első szabad választás Romániában, 1990 májusában volt, az ellenzéki pártok akkor jelentős vereséget szenvedtek, de az eredmények nem voltak váratlanok. Később, az 1992-es helyhatósági választásokra készülődve, az ellenzéki pártok tárgyalásokat kezdtek egy választási koalíció létrehozására. Az összetétel változott: egyesek kiléptek, mások beléptek, de volt a pártoknak egy magja, mely továbbra is a CDR részét képezte, 1992 és 1996 között. Az RMDSZ például tagja volt a koalíciónak, de 1992-ben és 1996-ben külön pártlistát is állított.

A kormányzó párt népszerűsége 1992 márciusára csökkent, így a CDR jelentős polgármesteri székeket tudott megnyerni, fontos városokban, beleértve Bukarestet. A sikereken felbuzdulva a CDR az 1992-es parlamenti választásokra készült, sok közvélemény-kutatás szerint jó esélyekkel. A tényleges eredmények azonban nem igazolták az előrejelzéseket, a CDR csak 20%-ot szerzett és Constantinescu vesztett Iliescuval szemben a az elnökválasztáson. A CDR túlzottan ideologikus üzenetet közvetített, ami sok szavazót elfordított, és a párttagok körében is súrlódásokhoz vezetett.

1993-ban és 1994-ben a pártbeli ellentétek napvilágra kerültek, és 1995 februárjában a CDR új összetételben alakult meg, mely az 1996-os helyhatósági választásokon mérethette meg magát először. 1992-höz hasonlóan jelöltjei sok nagyvárosban nyertek el polgármesteri székeket. Ezután a parlamenti választásokon 1992-től eltérően befogadó üzeneteket hangoztattak, és programjukban a gazdasági reformra helyezték a fő hangsúlyt. A közvélemény-kutatások eredményei visszaigazolták üzeneteik helyességét. Ez alkalommal a parlamenti választásokon is megismételték eredményeiket, mindkét házban nyertek, és koalíciós kormányt alakítottak a Szociáldemokrata Unióval és az RMDSZ-szel.

A szerző arra a kérdésre keresi a választ, mi segített a szavazatok növelésében. Az exit poll szerint a CDR a növekvő vállalkozói osztályon belül volt sikeres, de sok munkásosztálybeli szavazó is átpártolt hozzá.

A CDR választási sikere után ismét optimista hangulat uralkodott, hogy a szükséges gazdasági reformokat végre megvalósítják. A reformok terén tényleg gyorsulást tapasztalhattak, de 1997 nyarára nyílt ellentétek alakultak ki a koalíción belül, melyek nagy része személyek összeütközéséből eredt. 1998-ban és 1999-ben is új miniszterelnök vezette a kormányt. A 2000-es parlamenti választások idejére világossá vált, hogy az átkeresztelt CDR támogatása sokat fog gyengülni 1996-hoz képest, ami be is következett. Az exit poll arra mutatott, hogy a fő ok a rossz gazdasági teljesítmény volt. A fent említett tényeken kívül, a szerző véleménye szerint alaposabb statisztikai elemzésre van szükség a román szavazás megértéséhez.

Az egyéni szavazatokat nem ismerhetjük, ezért összesített vagy csoportadatokat használnak az egyéni magatartás tanulmányozásához. Egyes kutatók aggályosak a módszert illetően, sőt vannak, akik komoly hiányosságokra hívják fel a figyelmet az ilyen következtetés-levonás esetén. Más kutatók alternatív megoldásokat kínálnak az összesítésből eredő hibák kiküszöbölésére. A tanulmány ezért a már létező romániai felméréseket demográfiai szavazás elemzésével egészíti ki.

A CDR választói magatartásának elemzéséhez a szerző az 1992-es és 1996-os parlamenti és a 2000-es elnökválasztás eredményeit használta az alsó ház esetében, valamint negyven román megye demográfiai jellemzőit és Bukarestét.

Az összehasonlító politikatudomány elismeri, hogy a demográfiai adatok kapcsolatban állnak a szavazással, a kelet-európai országokban elsősorban a társadalmi, gazdasági változóknak van hatásuk. Felmérések szerint az 1992-es és 1996-os parlamenti választások során világos városi/vidéki választóvonal jelent meg a CDR-rel kapcsolatban. Támogatói körében sok volt az értelmiségi és felsőfokú végzettséggel rendelkező. A szerző 7 demográfiai változó közötti kapcsolatot vizsgált a három választás során a CDR szavazóira vonatkozóan. Az 1992-es választások szerint a CDR-t a magasan képzettek és a városlakók támogatták. A kutatási eredmények azonban ennél összetettebb képet, a mezőgazdaságban dolgozók támogatását is mutatták, akik nagy valószínűséggel a magán mezőgazdasági vállalkozásokban voltak alkalmazottak.

Az iskolázottságon kívül két változó, a két etnikai változó bizonyult jelentősnek. A kisebbségi magyarok megyei százaléka negatív kapcsolatban állt az ellenzéki szavazással, míg a kisebbségi románok megyei aránya pozitív kapcsolatban volt az ellenzéki szavazattal. A szerző által kidolgozott modell a CDR-szavazatok 62 százalékáról ad számot. Ezek után az 1996-os választások vizsgálatára tér át a szerző.

Akkor az eredmények igen nagy mértékben eltértek, az adatok elemzése során a jelentős változók száma háromra csökkent. A gazdasági kérdések fontos szerepet töltöttek be, és 1992-től eltérően a CDR-szavazók büntettek a gazdasági haladás hiánya miatt. Ezek az eredmények a makrogazdasági helyzetről és a kelet-európai szavazásról szóló kutatást támasztják alá. Az oktatás és a kisebbségi magyar változó 1996-ban is kapcsolatban volt a CDR-szavazással. A mezőgazdasági változó azonban nemcsak elhanyagolható, de negatív kapcsolatban is volt a CDR-szavazatokkal.

A 2000. évi CDR elnöki szavazatok éles ellentétben állnak az 1992-es és 1996-os eredményekkel. Ekkor csak a kisebbségi magyar változó volt statisztikailag jelentős, és állt kapcsolatban a CDR-szavazókkal. 1996-tól eltérően a gazdasági változók már nem számítottak, ugyanazok, akik 1996-ban a gazdasági teljesítmény miatt büntettek, most nem a gazdasági helyzet alapján választottak. A felsőfokú végzettség is negatív kapcsolatba került a CDR-szavazók esetében.

A CDR bukásának fő oka a gazdasági reform elmulasztása és a változatlan életszínvonal volt. A szavazók ugyanis más kérdések felé fordultak a 2000-es választásokon. A CDR kis párttá zsugorodott, és hogy még 2004-ben is életben marad-e, kérdéses.

Galló Judit