Politikai szélsőségesség és racionalitás
Breton, Albert–Galeotti, Gianluigi–Salmon,
Pierre–Wintrobe, Ronald (szerk.): Political Extremism
and Rationality. =
A könyvben szereplő írások egyértelművé teszik, hogy a politikai szélsőségesség igen összetett és nehéz téma. Mindenekelőtt különbséget tehetünk elfogadható szélsőségesség, amikor nem demokratikus környezetben politikai felszabadításért harcolnak, és elfogadhatatlan szélsőségesség között, amikor az demokratikus berendezkedésben jelenik meg. Széles körben ismert az is, hogy a jelen politikai szabadságát a múlt szélsőségeseinek köszönhetjük, és a túlzott alkalmazkodás a szellemi életet, valamint a társadalmi fejlődést is veszélyezteti. Ami még tovább bonyolítja a kérdést az az, hogy a szélsőségesség és az alkalmazkodás bizonyos szempontból ellentétek, másrészről ugyanannak a jelenségnek egyszerűen más-más aspektusai.
A szélsőségesség nem könnyű problémakör olyan tudományág, mint a közgazdaságtan számára, de az utóbbi években a közgazdasági gondolkodás törekedett arra, hogy minél tágabb körben vizsgálódjon, és ebbe a szélsőségesség tanulmányozása is belekerült. Sokan gondolják, hogy a szélsőségesség politikájának vizsgálata hasznos lehet sok ország politikai életének megértéséhez. A könyv szerkesztői mindezeket átgondolva döntöttek, hogy tudósok részvételével konferenciát rendezzenek Franciaországban Vichyben, ahol a szélsőségesség számos kérdésével foglalkoztak. A könyv írásai a tanácskozás témaköreit érintik.
Mindenekelőtt a szélsőségesség politikai kifejeződésével foglalkoztak, a demokratikus társadalmakon belüli különösen zavaró megnyilvánulásaikkal. Példaként azt a kérdést vetették fel, hogyan hihette el számos amerikai Mark Koernke 1993-as videója alapján, hogy az amerikai kormányzaton belül egyesek külföldi vezetőkkel együttműködve diktatúrává akarják változtatni az Egyesült Államokat az Egyesült Nemzetek vezetésével.
Más kérdések a szélsőségesség társadalmi és gazdasági okait érintették arra keresve a választ, hogy a szélsőségesség mindig romboló-e, vagy pozitív hatást is gyakorolhat a társadalomra. Ennek kapcsán merült fel a szélsőségesség és a demokrácia közötti kapcsolat, jelesül hogy a szélsőségesség veszélyeztetheti-e a demokráciát, és ha igen, hogyan és milyen körülmények között.
A fenti kérdésekre adott válaszok összegzése előtt az általános megállapításokat érdemes számba venni. Ezek közé tartozik a szélsőségesség meghatározása, melyet a kulturális hagyományok jelentős mértékben befolyásolnak, így ezen a téren a résztvevők nem is jutottak közös álláspontra. A könyvben szereplő meghatározások a szélsőségességet különféleképpen mutatják be a helytől, a hitek jellemzőitől, a számba vett választási lehetőségek sorától és az alkalmazott eszközöktől függően. A különféle megközelítések lehetséges összegzése azt állíthatja, hogy a különféle koncepciókat különféle dimenziók képviselőinek lehet tekinteni, melyek mentén erőteljesebb vagy kevésbé erőteljes szélsőségesség előfordulhat.
A második fontos témakör a szélsőségesség eredete, amelynek kapcsán a szélsőséges vezetők szerepét, a követők lelki hajlamát, a politikai rendszert és a gazdasági, társadalmi változásokat tanulmányozzák mint lehetséges okokat.
A következő lényegi kérdés a politikai rendszer alkalmazkodási képessége. Tanulságként arra a következtetésre jutottak, hogy a feltételezésekkel szemben, a demokrácia kevésbé ellenszere, mint inkább elősegítője a szélsőségesség kialakulásának.
Ezután a könyv a szélsőséges csoportok által követett stratégiák jellegével foglalkozik. A szerzők úgy látják, a stratégia attól függ, hogy a szélsőséges csoportok milyen környezetben működnek, sokan foglalkoznak a politikai pártoknak választás során követett stratégiájával.
Az utolsó általános kérdés a racionális választás kérdése, miért hajlandók a szélsőségesek akár öngyilkosságot is elkövetni ügyük érdekében. Sokan megkérdőjelezték, hogy ez a kérdés egyáltalán tárgya lehet-e tudományos vizsgálatnak, mások szerint nem hagyható figyelmen kívül.
A könyv módszertanát illetően a fejezetek többségében az empirikus vizsgálat történelmi vagy jelenkori példákra szorítkozott. Példákat láthatunk szélsőséges csoportok és szélsőséges politikai magatartás megjelenésére kulturálisan és demokratikusan fejlett berendezkedésben is.
A könyv három részből áll, az első részben lévő fejezetek a szélsőségesség eredetével, a másodikban a szélsőségesség és a demokratikus politika egymásra való hatásával, a harmadikban a nem demokratikus környezettel foglalkozik.
A szélsőségesség okai között említik, hogy az állampolgárok többsége számára a közép politikája elfogadható, de a leszakadók csoportokba tömörülnek, és a normál politikával szembeszállnak. Másik tényező, mely a szélsőségesség kialakulásához vezet, ez a tudás és az érdekek közötti kapcsolat, mely fanatikus viselkedésbe torkollhat, példaként az iszlám politikai vezetőket említik, akik a vallási szélsőségességet mérsékelni képes nyílt vitát ellenzik.
Más szerzők a szélsőségességet mint a jövedelemszerzés folyamatát írják le, amikor a vezetők megpróbálják követőik érzelmeit felkorbácsolni abban az esetben, ha a követők olyan csoportokhoz tartoznak, amelyek kimaradhatnak a hosszú távú politikai megállapodásokban rejlő jövedelmek elosztásából. Ezzel összefüggésben a mobilizálás kulcsfontosságú, mivel a szélsőségességnek erre szüksége van, míg a kompromisszumnak nincs. Ennek következtében egy erőskezű vezető irányítása alatt a szélsőséges lépések valószínűbbek.
A szélsőségesség okairól szóló részben egy különös dimenzió szerepel még, az intolerancia, a kompromisszum visszautasítása, illetve a képviselt nézeteknek ellentmondó tények elutasítása. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a szélsőséges csoportok célkitűzéseik megvalósítása során a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat racionálisan használják fel.
A második rész a szélsőségesség demokratikus környezetben, némileg meglepő módon, demokratikus pártok vetélkedése következtében előforduló megjelenésével foglalkozik. Az egyik szerző azt fejti ki, hogyan vezet szélsőségességhez a képviseleti demokrácia működése, amikor egyes politikusok különálló kérdéseket a választás szempontjából előnyös módon összekapcsolnak.
Egy másik szerző azt taglalja, milyen intézményes struktúrák segítik a centrista nézeteket, és azoknak a szélsőségesség milyen forrásaival kell foglalkozniuk. Külön fejezet tekinti át az amerikai választásokon a harmadik, kis párt szerepét, mely azért válik szélsőségessé, hogy egy nagy párt a másik nagy párt ellen és ne ellene folytasson kampányt. Megint más – különbséget tesz a célok (érdekek) és a módszerek (politikai akciók) szélsőségessége között. Ebben a részben az utolsó szerző a koncepció relatív voltával és politikai kimenetelével foglalkozik. Több egyéb kérdés között megvizsgálja, milyen körülmények között hal el a szélsőségesség, és mikor válik a terrorizmus előmozdítójává.
A harmadik rész az antidemokratikus, forradalmi, nem demokratikus szélsőségesség eredetét modellezi. Ennek kapcsán szól különféle szervezetekről, akiknek tagjai önkéntes munkát végeznek jövőbeli megtérülés reményében. A forradalmak radikalizálódására is magyarázatot szolgáltat az, hogy a szélsőségesebb nézetek elfogadása sokakat elriaszt, ők elhagyják a szervezeteket, a megmaradók magasabb jövedelemre számíthatnak.
Egy másik fejezet a fundamentalizmus és a szélsőségesség különbségére hívja fel a figyelmet. Az iszlám mozgalmak és a hatalmon lévő kormányok közötti szembenállást információs játékként írja le, a konfliktusok eszkalációjához hasonlóan. A támogatottság és a radikalizmus szintje a legfontosabb változók, melyek a szélsőséges reakciókat és a polgárháború valószínűségét befolyásolják.
Az utolsó fejezet az erőszak elméleti értelmezésére tesz kísérletet olyan környezetben, amikor az idegengyűlölet jelentős, és olyan esetben, amikor jelentéktelen.
A könyv egy nagyon bonyolult jelenség megértését szolgálja, melynek segítségével magáról a demokráciáról is egyértelmű képet alkothatunk. A fejezetekben szereplő igen eltérő megközelítések ellenére alapvetően egységes koncepciót ismerhetünk meg a politikai szélsőségességről.