Az etnikai erőszak megértése. Félelem, gyűlölet és sértettség a huszadik századi Kelet-Európában

Petersen, Roger D.: Understanding Ethnic Violence. Fear, Hatred and Resentment in Twentieth Century Eastern Europe. = Cambridge University Press

A könyv létrejöttében két dolog játszott jelentős szerepet, az egyik egy intuíció, hogy az érzelem az emberi természet alapvető része, az etnikai erőszakkal és konfliktussal kapcsolatba hozható. A másik pedig az az  alapvető kérdés: milyen mikro-mechanizmusok játszottak szerepet Kelet-Európa homogenizálásában a XX. században. Miközben igaz, hogy a végkimenetelben a németeknek és a szovjeteknek kritikus szerepük volt, sok esetben a szomszédok támadtak egymásra bármilyen külső erő irányítása nélkül. Ezek az esetek segítenek azoknak a mechanizmusoknak a megértésében, melyek az egyéneket etnikai erőszakban való részvételre késztették.

A könyv, szemben azzal az elképzeléssel, hogy az etnikai konfliktusokat a sötétség erői okozzák, más feltételezésekkel él megjelenésükre vonatkozóan. Az etnikai harcban való részvétel motivációját az emberi természetből vezeti le, és kijelenti, hogy mindaddig, amíg nem ismerjük fel, az etnikai erőszak elkövetése mindannyiunkban benne rejlik, mindig meg fogunk lepődni a „sötét korok” erőinek felbukkanásán. Ami még ennél is fontosabb, nem tudunk majd hatékony korlátokat és ellenszereket kidolgozni.

A könyv négy modellt mutat be, melyek mindegyike egy olyan folyamatot ír le, amelyek az egyéneket erőszakos vagy büntető lépések elkövetésére ösztönzik más etnikumok ellen, és mind egy-egy érzelmen alapul. A Félelem-történet a nemzetközi kapcsolatok biztonsági dilemma-elméleteiből szűrhető le. A Gyűlölet az „ősi gyűlölet”-nézetre épül; a Sértettség a szociálpszichológiából alakít ki koncepciókat; a Düh elsősorban a frusztrációt és agressziót összekapcsoló pszichológiai elméletekből ered. Valójában mindegyikük egy társadalmi folyamat leírása, mely arról szól, hogy az egyének hogyan kezelik az információt, hogyan emelnek ki egy célt, és hogyan következik be etnikai erőszak vagy diszkriminatív lépés.

Az etnikai konfliktusok kialakulásában nemcsak ez a négy érzelem játszik szerepet, és nem mindig az érzelem a legfontosabb tényező az etnikai ellenségesség kirobbantásában. A központi kérdés azonban ebben a könyvben az, hogy emberek miért követnek el brutális és megalázó cselekedeteket más etnikumhoz tartozó egyének ellen. A négy említett érzelem vizsgálatára a szakirodalom és a népi bölcsesség alapján került sor.

A könyv elméleti megközelítése a huszadik századi, kelet-európai etnikai konfliktusok megértését célozza. Az esetek az 1905-ös orosz forradalomtól Jugoszlávia 1990-es években bekövetkező összeomlásáig terjedő időszakot ölelik fel.

Kelet-Európa modern időszakában az etnikai erőszak formáinak megmagyarázásához a motivációkat és a korlátokat is meg kell érteni, melyek közül az itteni események megértéséhez talán az előbbi a fontosabb. Az érzelmeken alapuló megközelítés elsődleges célja a különféle motivációk összehasonlítása és értékelése. Általában mindenki nagyon vágyik néhány alapvető dologra: a biztonságra, az egészségre és az önbecsülésre. Az érzelmek segítik az egyéneket, hogy egyik vágyukat a másik elébe helyezzék. Az érzelmek ilyen felfogása számos probléma megoldására nyújt segítséget. Az érzelmek magyarázzák meg azt is, hogy egy probléma hogyan és mikor válik dominánssá, valamint a konfliktusok mögött rejlő egyének lényegi vonásainak kifejezését. Az etnikai erőszak elkövetői mind arra az alapvető lényeget kifejező következtetésre jutnak, hogy „Én X tagja vagyok, ő Y tagja, és Y tagjai az erőszak célpontjai”. Ezenkívül az érzelem sok kritikus, erőszakos kelet-európai esemény spontán, mégis irányított és céltudatos jellegére is próbál magyarázatot adni. Az érzelem összehangolja a motivációkat, és egyének sokaságát egy irányba mozdítja el, az érzelem helyettesíti a vezetést. Az érzelem alapú leírások azt is megmutatják, hogy a közös tapasztalatok az erőszak „igazságosságának” közös megértését és a célpont meghatározását is biztosítják.

Erőszakos események leírásából a szerző arra a következtetésre jut, hogy a csőcseléknek nincs szüksége vezetésre, látszólag átlagembereket késztettek erőszak elkövetésére, melyet ők később megbántak. Ennek kapcsán teszi fel azt a kérdést, hogyan magyarázható egy viselkedés, melyet később megbánnak. A leírások az etnikai erőszak más vonatkozásaira is rámutatnak, így a korlátok hiányára, ami Kelet-Európában is megfigyelhető, hiszen a legtöbb eset az állam meggyengülése során fordult elő. A korlát hiánya nagyon fontos, de csak része az egésznek. Miközben Kelet-Európa többször tapasztalhatta a birodalom és az állam összeomlását, megszállásokat és újbóli megszállásokat, a háborús káosz számos esetét, etnikai erőszak nem mindig tört ki.

Ahogyan az esetek több ízben rámutatnak, a korlátok leomlását gyakran kíséri egy hallgatólagos megállapodás az erőszak „megfelelő” célpontjával kapcsolatban, mely adott típusú és hitű emberekre irányul. Emberek sokasága által átélt érzelem közös megegyezést alakíthat ki arra vonatkozóan, hogy egy etnikai csoport ellenség, és valamilyen támadásra vagy büntetésre rászolgál. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy gyakran szomszédok támadnak egymásra, de az erőszak elindításában kívülállóknak van szerepük.

A könyv két nagy részből és a következtetések levonásából áll. Az első rész az elméletet fogalmazza meg, az etnikai konfliktus érzelmeken alapuló megközelítésének általános jellemzőiről szól. A négy érzelmen alapuló modell, az ismert szakirodalom kivonata nagyrészt már ismert, és így nem tekinthető újnak.

A második rész két célt tűz ki. Egyrészt az etnikai konfliktusok zavarbaejtő változatosságát próbálja megmagyarázni elég szűk idő és tér keretében. A magyarázat itt az egyéni elkövetőket és adott etnikai cél ellen, meghatározott időben elkövetett cselekedeteiket összekapcsoló okozati mechanizmusok meghatározását jelenti. Másrészt, konfliktusokat hasonlítanak össze, hogy megértsék, miért válik egy modell dominánssá egy másikkal szemben egy adott időszakban, majd ez hogyan változik időben és térben.

Az összehasonlítás céljából a könyv hat időszakra összpontosít, melyeken belül változik az állam stabilitása és politikája, illetve az erőszak mértéke és fajtája. Két változás, a modernizáció és háború határozza meg leginkább a választóvonalakat. A XIX. század közepe óta a modernizációs folyamat lassú volt Kelet-Európában, melyet gyors megrázkódtatások kísértek. Közülük a két világháború és a kommunizmus összeomlása voltak a legfájdalmasabbak, és etnikai erőszakos cselekmények is elsősorban ekkor fordultak elő. A köztes időszakokban az állam gyakran követett diszkriminatív etnikai politikát.

Az említett hat időszak közül az első a többnemzetű birodalom modernizációja, amikor művelt emberekre és nagy létszámú hadseregre volt szükség. Ez a politika kapcsolatokat épített ki a korábban viszonylagos vidéki elzártságban élő emberek között. Az állam stabilitásának ezen időszakában viszonylag kevés etnikai erőszak robbant ki.

A második időszak az első világháború és a birodalom összeomlása, amikor a korlátok leomlásával gyakran került sor erőszakos eseményekre, melyek nem egyértelműen voltak etnikaiak, hanem sok esetben politikai felhangot kaptak.

A harmadik időszak a háborúk között nemzetivé váló államok kora. Az újonnan született nemzetállamok etnikailag diszkriminatív politikát vezettek be. Ismét bebizonyosodott, hogy egy működő állam esetén, említésre méltó kivételektől eltekintve, ritka az etnikai erőszak.

A negyedik időszakot a megszállások és a háború időszakát, Hitler és Sztálin szorításában, megszállások sorozata és példátlan erőszakhullám jellemezte Európa történetében. A megszállások közötti átmeneti időszakokban rengeteg etnikai erőszak fordult elő, melyek jellegükben egyértelműen etnikaiak voltak, és talán kissé vitatható mértékben tömegesek.

Az ötödik időszakot, a kommunista uralmat, amikor a régió nagy részét Moszkva irányította, viszonylagos etnikai békesség jellemezte.

A hatodik időszak a kommunizmus összeomlása. Az államok felbomlását, kimenetelét tekintve nagyon jelentős eltérések jelentkeztek. A balti államoknál, Csehszlovákiában békés úton ment végbe ez a folyamat, Jugoszláviában egyértelműen etnikai háborúskodás során öldöklésre került sor.

Az ezt a részt alkotó fejezetekben az erőszakot és diszkriminációt vizsgálják a huszadik században, a balti országokban, Csehszlovákiában, az elemzés során a különféle állampolgársági és nyelvi politikákra is kitérnek. Külön fejezet foglalkozik Jugoszláviával az V. és VI. időszakokban. Arra a kérdésre keresik a választ, hogyan alakult ki a katasztrófa, és ebben a tömegekre ható érzelmek milyen szerepet játszottak. Ez a fejezet vezet el a következtetések levonásához is.

A fejezet az etnikai konfliktusok tanulságaival, az érzelmi alapú megközelítéssel foglalkozik, mely nagy számú esetet igen tág időtávban vizsgál. A módszertani kihívásokat és kérdéseket is felsorolja, Jugoszláviával kapcsolatban az elitek szerepét az érzelmek keltésében és manipulálásában is felveti. A könyv végül a megelőzés lehetőségét tárgyalja, vajon a megismert tanulságok felhasználhatók-e a ma Kelet-Európában formálódó politikai és társadalmi intézményeknél, és a külső beavatkozásnak milyen  lehetőségei vannak.

Összességében elmondható, hogy ez a könyv nem a politikáról szól. A könyv két szinten az egyénin és makro-strukturális szinten vizsgálódik. Az érzelmek az egyéni szintek, és a könyv ezeknek az egyéni szintű mechanizmusoknak a befolyását próbálja megérteni a modernizáció, az állam-kialakulás és az állam-összeomlás változásai közepette. A politika általában középszinteken jelenik meg. A könyv sikere talán az a jelzés lesz, hogy a politikának nincs olyan nagy szerepe, mint ahogyan azt sokan gondolnák. Az etnikai erőszakkal az erősebbeknek a gyengébbekkel szembeni fellépésével kapcsolatban foglalkozik a könyv. A kérdés inkább a motiváció, mint a kockázatcsökkentés körül forog, olyan elkövetőket mutat be, akik akarták az erőszakot egy etnikailag meghatározott csoport ellen. A mű központi kérdése éppen az, hogy miért akarták ezeket a cselekedeteket. A válaszban egy olyan mechanizmus, az érzelem szerepel, mely magyarázatot ad a motiváció módosulására.

Galló Judit