Kisebbségek és jogok Keleten és Nyugaton

Három paradoxont határoz meg Pomogáts Béla Magyarország uniós csatlakozásával kapcsolatban Nemzeti jövőkép és a nemzeti stratégia című tanulmányában: először a magyarországi közvélemény határozott kételyét Románia képességéről az Európai Unió normáihoz való alkalmazkodásról – miközben a többség támogatja szomszédunk csatlakozását!; másodszor a vezető román értelmiségiek érdekeltnek mutatkoznak országuk hatékony integrációjában, ugyanakkor a gazdasági és politikai elit (nem tudni, mekkora hányada) idegenkedni látszik az unió politikai és morális normáitól; végül a nyugat-európai nemzetek és kormányaik nem minden bizalmatlanság és gyanakvás nélkül fogadják be a demokratikus átalakulás ellentmondásaival terhelt közép-európai országokat, miközben jól tudják: saját érdekükből is integrálniuk kell közösségükbe a kontinens e hagyományos válságövezetének országait és nemzeteit. E „befogadó” országok közül Olaszország és Spanyolország nemzet- és kisebbségpolitikáját tekinti át Vizi Balázs és Szajbély Katalin írása. Vizi Balázs A határon túli olaszoktól a külföldön élő olasz állampolgárokig című alapos elemzéséből – „érintettségünk” okán – az olasz állampolgársági törvény módosítása körüli vitát érdemes kiemelni: a legtöbb kritika azért érte a törvényt, mert olyan személyekre és leszármazottaikra is kiterjeszti az állampolgárságot, akik ténylegesen soha nem voltak olasz állampolgárok, és egyáltalán nem biztos, hogy olasz nemzetiségűek, ugyanakkor az új szabályozás sem rendezte a Szlovéniában és Horvátországban élő őshonos olasz kisebbséghez tartozó személyek állampolgársági jogait (a különbség persze a magyar helyzethez képest a két populáció igencsak eltérő nagyságrendjében ragadható meg). Szajbély Katalin Kisebbségi kérdés Spanyolországban című dolgozatából pedig az itteni cigányok (lélekszámuk 600 és 800 ezer közöttire tehető!) helyzetének jogi, politikai rendezetlenségét célszerű kiemelni, mert ez a tény is megerősíti meggyőződésünket: a kisebbségi kérdés kezelését tekintve egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi uniós tagországok joganyagát és politikai gyakorlatát kell etalonnak tekinteni a csatlakozás előtt álló országokban. E témakört „célozta meg” a Fórum nevet viselő új rovatunk vitaindító írása, Kovács Attila Zoltáné Az uniós állampolgárság és a nemzeti kisebbségek címmel. Várjuk az érdemi és érdemes reflexiókat, amelyeket közölni fogunk.

            Jelen számunk szerkesztése során mondhatni a bőség zavarával küzdöttünk; a további tanulmányok közül ezért csupán Kocsis Károly A Kárpát-medence változó etnikai arculata (1989–2002) című erőteljes és nyolc ország legfrissebb népszámlálási adatait feldolgozó és két kitűnő térképet prezentáló munkáját kell említenünk.  Elemzéséből kiderül, hogy a tárgyalt időszakban több mint 700 ezer lélekkel csökkent a kárpát-medencei kisebbségek száma, miközben felgyorsult a cigányság térnyerése, és a nemzeti kötődés nélküli népesség száma és aránya ugrásszerűen megnőtt.

            Noha gondjaink egyebekben is szaporodni látszanak, de bízva a magyarság életerejében kívánunk minden kedves Olvasónknak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt.

Budapest, 2004. január 5.

Cholnoky Győző