Hit és egyházak Európában

Szawiel, Tadeusz: Wiara i Kościół  w Europie. = Więż, 2003. 5. no. 28–38. p.

A vallásos, a nem vallásos ember, sőt: az ateista is, egyaránt annak az európai kultúrának az örököse és haszonélvezője, amelyet a kereszténység hozott létre. Max Weber szerint a kapitalizmus is a kereszténységben gyökerezik, ui. eredetileg akarva-akaratlanul a lélek megváltása iránti gondoskodásból jött létre.

            Napjainkban eminens fontosságú kérdés: a földrész jövőjében miként alakul majd a hitélet, és milyen fontosságúak lesznek az egyházak. Az European Values Study 1990. és 1999. évi felmérését mérlegelve az iménti kérdésekről mindenesetre lehetséges és érdemes elgondolkodni.

            Az 1. táblázat tizenhat történetileg, földrajzilag és egyházukat tekintve különböző ország „vallásossági” helyzetét mutatja be az 1990. és 1999. évi vizsgálat adatrengetegéből.

            Már az 1990. évi adatok szembetűnő különbségeket regisztrálnak az európaiak vallásosságát illetően. Két országban, nevezetesen az NDK-ban és Csehországban igen alacsony – egyharmados – a magukat vallásosnak mondók aránya, s ugyancsak kettőben (az NDK-ban és Franciaországban) a lakosság jelentős hányada (10% fölött) ateista.

            Kétharmados vagy afölötti a vallásosság Lengyelországban, Olaszországban, Írországban, Ausztriában, Szlovákiában és Spanyolországban. Figyelemre méltó, hogy minden esetben katolikus országokra jellemző az intenzív hitéleti beállítottság, a táblázatban szereplő többi ország nagyjából 50-50 százalékos arányt mutat.

Az 1999. évi szondázás adatai kevés változásról számolnak be – három kivételtől eltekintve. Ezek: Nagy-Britanniában és Spanyolországban jelentős mértékben visszaesett, Szlovákiában pedig ugyanilyen mértékben fokozódott a vallásosság. A táblázatban szereplő posztkommunista országok adatai – a volt NDK adatainak kivételével – arról tanúskodnak, hogy a kommunista rendszernek nem sikerült kiölnie a vallásosságot, legfeljebb úgy elfojtania, hogy az a rendszer bukása után azonnal újjáéledt.

1. táblázat        Milyenek az európaiak?

Bebizonyosodott az is, hogy a fiatalság életében (Ukrajna kivételével) mindenütt kisebb szerepet játszik a vallásosság, mint a 30 évesnél idősebbek körében. Ez a trend régóta változatlan. Az ukrán eset mutat csak fordított arányt, ami speciális „posztszovjet” sajátosság.

            A vallásosság iránti fiatal közöny előrevetíti azt, hogy Görögországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, az NSZK-ban, továbbá Magyarországon és Csehországban is a közeljövőben számítani kell a felnőttkori vallásosság visszaesésére.

            A 2. táblázat azt mutatja be, hogy a vizsgált tizenhat országban milyen intenzitású az egyházakkal való kapcsolat, azaz a lakosság az egyházi szertartásokon milyen gyakorisággal vesz részt.

            E tekintetben is tarka a kép. Az egyházakhoz való kötődés intenzitása is azokban az országokban a leggyengébb, amelyek a vallásosság tekintetében is gyengének bizonyultak. Tehát: a (volt) NDK, Csehország és továbbmenve: Franciaország, Nagy-Britannia, Magyarország. Velük szemben az írek, lengyelek, olaszok, szlovákok és spanyolok, megint csak a katolikus országokban élők, a legintenzívebb vallásgyakorlók.

2. táblázat        Az egyházakkal való kapcsolat intenzitása

            1990 és 1999 között – néhány kivételtől eltekintve – a vallásgyakorlás pozícióiban sem mentek végbe szembeszökő változások. Mindenesetre Írországban nagy volt a visszaesés, ám ez igen magas szintről következett be, úgyhogy itt (és Lengyelországban) továbbra is intenzív maradt a vallásgyakorlás. Spanyolországban és Hollandiában is csökkenés következett be, Szlovákiában viszont erősödött a vallásgyakorlás.

3. táblázat

            1999-ben a (volt) NDK-ban, Csehországban, Franciaországban és Magyarországon sok a gyakorlatilag üres templom, és semmi sem utal arra, hogy a közeljövőben ez a helyzet megváltozik. Az orosz és az ukrán vallásgyakorlás alacsony szintjét az átmenet tényével lehet legalábbis „mentegetni”.

            A 3. táblázat az Istenhez való fordulás, azaz az imádkozás gyakoriságára vonatkozó adatokat mutatja be. Ezek mintegy kontrolljául szolgálnak a vallásossági adatoknak. A lengyelek, az írek és az olaszok igen gyakran fordulnak Istenhez. Ugyanez jellemző a keleti keresztény románokra és görögökre is. Legkevésbé a keleti németek, a franciák és a csehek „imádkozósak”.

            Ugyanezt támasztja alá az a mutató is, amelyet az Isten egyének életében betöltött szerepétől egytől tízig terjedő fontossági skálán nyert „osztályzatok” átlagaként adtak meg.

            A közölt adatokból és elemzésekből levonható az a következtetés, hogy a vallásosság szintjét mindenekelőtt a történelmileg kialakult sajátosságok és körülmények határozzák meg. Ezeket az adott állam kultúrájának és hagyományainak nevezzük. Hatóerejüket mi sem érzékelteti jobban, mint az, hogy míg Lengyelországban egy újszülött 92%-os valószínűséggel lesz vallásos, addig ez a cseh újszülött esetében csak 40%.

            Ezenkívül a vallásosság alakulásában némileg „közreműködik” a nem (a nők vallásosabbak), az életkor (a fiatalság kevésbé vallásos) és a lakóhely is (a kistelepüléseken élők vallásosabbak). A képzettségnek és jövedelemnek igen kis hatása van a vallásossági szintre.

            Az is megállapítható, hogy a közép- és kelet-európai változások önmagukban nem módosították radikálisan a hitélet pozícióit, csak esélyt teremtettek megnyilvánulásához. Egyébként a „keresztény Európa” jövője az egyes országok „kezében” van, azaz helyi tényezők alakulásától függ.

            Hogy mit kellene tenniük az egyházaknak saját jövőjük érdekében, arra a felettébb változatos helyzet miatt részletes „forgatókönyv” nem adható. Keretszerűen azonban hangoztatni lehet az egyházak jövőt megalapozó tennivalóit. Nevezetesen:

–        megalapozott érveléssel fel kell hagyniuk a defenzív magatartással-politizálással,

–        támogatniuk kellene az alulról jövő intézményi innovációs törekvéseket, amire történelmükben olyannyi pozitív példa található,

–        az információs társadalom korában nyílt, a hibákat-bűnöket el nem tusoló működésre van szükségük (vö. az írországi és az USA-beli pedofil botrányok negatív hatásaival).

Futala Tibor