Lanstyák István – Simon Szabolcs

A magyar és a szlovák nyelv választása három szlovákiai magyar településen

Bevezetés: a tanulmány témája

Az alábbiakban a nyelvválasztás néhány kérdését vizsgáljuk – vagy szerényebben inkább azt kellene írnunk: vetjük föl – három eltérő jellegű szlovákiai magyar beszélőközösségben: Dunaszerdahelyen, Pereden és Losoncon. Elvi kiindulópontunk az, hogy a nyelvválasztás nem ötletszerű, hanem rendszerszerű, megvannak a maga föltárható törvényszerűségei, szabályai (vö. Fishman 1972:244). Ezek megismerése már csak azért is fontos, mert a nyelvválasztás alapvetően társadalmilag és kulturálisan motivált (még ha vannak lélektani összetevői is), s ezért társadalmi és kulturális jelentést hordoz (Gibbons 1992:22; a kódváltás társadalmi meghatározottságára lásd még Gal 1991). Egy-egy kétnyelvű közösség nyelvi jellemzésének fontos része a beszélők egyes csoportjaira jellemző nyelvválasztási stra­tégiák tisztázása. Ezek alkotják a beszélők kétnyelvű kommunikatív kompetenciájának egyik leglényegesebb összetevőjét.

            Vizsgálatunkban elsősorban arra figyeltünk, hogy a nyelvhasználat különféle színterein vannak-e eltérések a három említett település adatközlőinek nyelvválasztási szokásai közt, s ha igen, milyenek. Mivel Dunaszerdahely erősen magyar többségű város, Pered erősen magyar többségű falu, Losonc pedig erősen szlovák többségű város, [1] e különbségek egyik fontos okát a többségi / kisebbségi jellegben, egy másikat pedig a város / falu jellegben láthatjuk. [2]

Az RSS-kutatásról

Tanulmányunk a Sociolinguistics of Hungarian outside Hungary című nemzetközi nyelvkörnyezettani, történeti szociolingvisztikai és kétnyelvűségi kutatás empirikus adataira épül. Szlovákiában az említett három település szolgált kutatópontként: Dunaszerdahely, Pered és Losonc. A kutatás Kontra Miklós vezetésével folyt 1995-ben és 1996-ban a Kárpát-medence hét országában, beleértve Magyarországot (csak Horvátország maradt ki), s két nagy témakörre irányult. Az egyik annak megállapítása volt, hogy a nyelvhasználat egyes jellemző színterein [3] a kiválasztott települések magyar anyanyelvű lakossága mely nyelveket használja. A másik témakör nyelvi jellegű volt: néhány, a kisebbségi magyar nyelvváltozatokra jellemző nyelvi változó társadalmi eloszlásának feltárása volt a cél. (A kutatásra lásd Kontra 1996/1998, 1998, 1998/1999, szlovákiai vonatkozásaira Lanstyák 2000: 21–27 és passim).

            Az említett helységekben kvótamintát alkalmaztunk: a 36 adatközlő fele csak alapfokú iskolázottsággal rendelkezett, a másik fele pedig felsőfokú végzettségű volt. [4] Mindkét vizsgált műveltségi kategórián belül három-három korcsoportot különböztettünk meg: fiatalok, középkorúak és idősek. Ez azt jelenti, hogy összesen 6-6 ember tartozott egy-egy csoportba (gyakorlati problémák miatt Pereden 5, 6, ill. 7). Ezen kívül arra törekedtünk, hogy az egyes csoportokban a férfiak és a nők aránya lehetőleg minél kiegyenlítettebb legyen (összességében 58 férfi és 50 nő adatközlőnk volt). Továbbá azon voltunk, hogy az adatközlők egy része az egykor szlovák tannyelvű alapiskolába járók közül kerüljön ki, hiszen ezek a szlovákiai magyar lakosság nem elhanyagolható részét alkotják (108 adatközlőnk közül 14 járt mindig szlovák tannyelvű alapiskolába, s további 6 a magyar mellett járt szlovákba is, ez az adatközlőknek 13,0 ill. 5,6%-a) [5] . A mellékletben megtalálható a vizsgálati alanyok néhány további jellemzője, amely segíthet az adatok értelmezésében.

            A kvóták által meghatározott kötöttségeken túl az adatközlők kiválasztása gyakorlati megfontolásokon alapult. A terepmunkások ismeretségi körükből indultak ki, s folytatták ismerőseik ismerőseinek felkutatásával. Föltehető, hogy így a mintában több az “öntudatos”, azaz erős, egyértelmű magyar identitással rendelkező személy, mint amennyi véletlen mintavétel esetén volna. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a minta erősen torzít az értelmiségiek javára, világos, hogy az adatokból csak nagy-nagy óvatossággal vonhatók le következtetések az adott települések egész magyar lakosságára nézve.

A nyelvválasztás dimenziói a magánérintkezésben

Az adatközlők nyelvhasználatára vonatkozó adatokat öt csoportba soroltuk attól függően, hogy külső – a beszélő személyén kívüli – tényezők mekkora szerepet játszhatnak a nyelvválasztásban:

   1. Az adatközlők aktív “egyszemélyes” nyelvhasználata (aktív magánszféra)

   2. Az adatközlők passzív “egyszemélyes” nyelvhasználata (passzív magánszféra)

   3. Az adatközlők kisközösségi nyelvhasználata

   4. Az adatközlők nyelvhasználata a kevésbé központosított nyilvános nyelvhasználati színtereken

   5. Az adatközlők nyelvhasználata az erősebben központosított nyelvhasználati színtereken. [6]

            A nyelvválasztásra vonatkozó adatokon kívül figyelembe vettünk még az adatközlők nyelvtudására vonatkozó adatokat is.

            A nyelvválasztást befolyásoló külső tényezők közül a következő háromra voltunk tekintettel:

   1. személyi kontextus, a társas együttcselekvés többi résztvevője, azaz az adatközlő beszélgetőtársai és az ún. meghallók, [7] ezek státusa, ill. az adatközlőkhöz fűződő viszonya; ezek mintegy nyomást gyakorolnak a beszélőre, befolyásolva nyelvválasztását.

   2. a nyelvi és társadalmi környezet, a két nyelv szimbolikus és valóságos jelenléte az illető településen (ami részben a települések etnikai és nyelvi jellegének függvénye), az ott élők tipikus attitűdjei, normái; mindez mintegy nyomást gyakorol a beszélőre valamilyen irányban (vagy éppen ellentétes irányokban is, konkrét beszédhelyzetektől függően, vagy még azo­kon belül is).

   3. a politikai kontextus: jogszabályok és más hatósági eszközök, ill. a hatósági nyomásgyakorlás.

            Föltételezésünk szerint e három tényező eltérő mértékben érvényesül az említett ötféle adatcsoportban, ill. nyelvhasználati színtéregyüttesben/nyelvválasztási helyzetben. A személyi kontextus nyomásgyakorlása a magánszférában, azaz az első két nyelvhasználati színtéregyüttes esetében nem vagy csak marginálisan játszik szerepet (a határesetekben, ill. kevéssé jellemző módon), a kisközösségi és a társadalmi szférát viszont (a harmadik, negyedik és ötödik színtéregyüttest) erősen meghatározza. A nyelvi és társadalmi környezet valószínűleg mindenfajta nyelvválasztási helyzetben befolyást gyakorol a nyelvválasztásra, még az aktív magánszférában is (első csoport). Bár ott érvényesülése viszonylag csekély, mégis talán épp a helyen érhető tetten a legtisztábban (mivel a többi tényezővel kevésbé kell számolni). A nyelvi és társadalmi környezet nyomása legerősebben a társadalmi szférában (negyedik és ötödik csoport) érvényesül. A politikai tényező a magánszférában és a kisközösségi szférában nem befolyásolja jelentősen a nyelvválasztást, szerepe csupán a társadalmi szférában erős, ott is főleg az erősen az állami befolyás alatt álló színtereken (államigazgatás) és más központilag irányított színtereken (pl. a gazdasági szférában).

            Az egyes külső tényezők szerepét a vizsgált nyelvválasztási helyzetekben, ill. nyelvhasználati színtércsoportokon tehát nagyjából a következőként tételeztük:

1. táblázat. Külső tényezők hatásának feltételezett mértéke az adatközlők nyelvválasztására a különféle nyelvhasználati színtércsoportokon

Kontextus:	Magánszféra		Kisközösségi szféra	Társadalmi szféra
	aktív	passzív		kevésbé központosított	erősebben központosított
a) személyi	elhanyagolható	elhanyagolható	erős	erős	erős
b) nyelvi/társad.	csekély	közepes	közepes	erős	erős
c) politikai	elhanyagolható	csekély	elhanyagolható	közepes	erős
	1.	2.	3.	4.	5.

1. Az adatközlők aktív “egyszemélyes” nyelvhasználata (aktív magánszféra)

2. Az adatközlők passzív “egyszemélyes” nyelvhasználata (passzív magánszféra)

3. Az adatközlők kisközösségi nyelvhasználata

4. Az adatközlők nyelvhasználata a kevésbé központosított nyilvános nyelvhasználati színte­re­ken

5. Az adatközlők nyelvhasználata az erősebben központosított nyelvhasználati színtereken

a) személyi kontextus (résztvevők)

b) nyelvi és társadalmi kontextus (a két nyelv szimbolikus és valóságos jelenléte az illető településen, az ott élők tipikus attitűdjei, normái, azaz a társadalmi nyomásgyakorlás)

c) politikai kontextus (jogszabályok, ill. hatósági nyomásgyakorlás)

            Falu / város, illetve többségi / kisebbségi viszonylatban egyes színtércsoportokon a következő különbségeket tételeztük:

2. táblázat. A falu – város, ill. kisebbségi – többségi helyzet feltételezett befolyása az egyes nyelvhasználati színtércsoportokra

Kontextus:	Magánszféra		Kisközösségi szféra	Társadalmi szféra
	aktív	passzív		kevésbé központosított	erősebben központosított
a) falu/ város	elhanyagolható	elhanyagolható	elhanyagolható	csekély	közepes
b) többségi/ kisebbségi	elhanyagolható	csekély	közepes	erős	erős

            Magyarázatképpen el kell mondani, hogy falu / város viszonylatban lényeges tényező, hogy Pered egy szlovák többségű központi településhez, Vágsellyéhez [8] gravitáló falu, vagyis nem általában “magyar város / magyar falu” helyzetről van szó, hanem “magyar többségű, de szlovák központhoz gravitáló falu és magyar többségű, központként is működő város” helyzetről. “Többségi / kisebbségi” viszonylatban elsősorban két, regionális központként is működő város, Dunaszerdahely és Losonc összehasonlítása gyümölcsöző, de a szlovák többségű, regionális központként is működő város a magyar többségű, de szlovák többségű városhoz gravitáló faluval is összehasonlítható.

1. Az adatközlők aktív “egyszemélyes” nyelvhasználata (aktív magánszféra)

Ebbe a kategóriába jórészt az egyszemélyes tevékenységfajtákat soroltuk; ezekhez nem tartozik hozzá szükségszerűen másik ember (másik lény igen, természetfölötti személy vagy állat), ezért tipikus esetben, a beszélőnek nem kell tekintettel lennie más emberekre, azaz más emberek nyelvtudására és nyelvi attitűdjeire. Ilyen tevékenység leg­inkább a gondolkodás, de sok esetben az imádkozás, számolás és az állatokhoz szólás is. A káromkodás egyfajta határeset, mint önkifejezés ide sorolható. Ezért talán ebben a szférában lehet a legjobban tetten érni a beszélő saját nyelvi attitűdjeit (kivétel: a számolás, amely sokszor az iskoláztatás minyelvűségének kérdése).

            Többségi : kisebbségi helyzet vonatkozásában itt is – mint mindenütt – számolni kell a nyelvi és társadalmi környezet nyomásával, még ha ez valószínűleg más színtércsoportokhoz képest csekély is. [9] Az atipikus esetben némi szerepük lehet más embereknek is, főleg az esetleges meghallóknak, ill. – szélső esetben – beszélgetőtársaknak is, s természetesen a politikai tényező közvetett hatását sem lehet teljességgel kizárni, még ha az általában elhanyagolható is.

3. táblázat. Az adatközlők magyar és szlovák  nyelvhasználata az aktív magánszférában.

(RSS-kutatás 1996; N=108.)

Magyar nyelvet használ:	Pered			Dunaszerdahely			Losonc
	N	szám	%	N	szám	%	N	Szám	%	Khi
Gondolkodás közben Imádkozás közben Számolás közben Állatokhoz szólva Káromkodás közben	36 36 36 35 35	36 34 35 35 15	100,0 94,4 97,2 100,0 42,9	36 36 36 36 35	36 29 35 36 25	100,0 80,6 97,2 100,0 71,4	36 35 36 36 35	36 31 34 33 22	100,0 88,6 94,4 91,7 62,9	- ix ix bx b
Szlovák nyelvet használ:	Pered			Dunaszerdahely			Losonc
	N	szám	%	N	szám	%	N	Szám	%	Khi
gondolkodás közben imádkozás közben számolás közben állatokhoz szólva káromkodás közben	36 36 36 35 35	7 0 10 0 7	19,4 0 27,8 0 20,0	36 36 36 36 35	3 0 3 3 2	8,3 0 8,3 8,3 5,7	36 35 36 36 35	8 1 11 10 13	22,2 2,9 30,6 27,8 37,1	i ix i ax a

            Ezeken a színtereken viszonylag egyöntetű nyelvhasználatot tapasztalunk: legszlovákosabbnak Losonc bizonyult, utána Pered következik, majd pedig Dunaszerdahely. Ebben a három említett tényező közül a nyelvi, ill. társadalmi környezet nyomása játszhat szerepet, amely Losoncon a szlovák nyelv választása irányába hat; Pered ellentmondásos helyzetben van (magában a faluban a nyomás a magyar nyelv használata felé “viszi” az adatközlőket, a tágabb környezet, pl. a járási székhely viszont a szlovák nyelv felé), a másik végpont Dunaszerdahely. Az adatok közti különbségek azonban csak a káromkodás esetében kétségtelenül szignifikánsak: [10] a legtöbb szlovákul (is) káromkodó adatközlő Losoncon van, utána Pered következik, majd pedig Dunaszerdahely. Ennek az lehet az oka, hogy Pereden mint községben a közösségi norma fékezi a káromkodást (Pereden 20 adatközlő nem szokott káromkodni, ezzel szemben Losoncon csak 11, Dunaszerdahelyen pedig 10; a csoportok közti különbség enyhén szignifikáns), így föltehetőleg több adatközlő is később szokott rá a káromkodásra, az iskolában, a hadseregben vagy a munkahelyén, ott pedig nagyobb valószínűséggel történt mindez szlovák nyelven. Ezért lehet az, hogy a perediek közt több a szlovákul (is) káromkodó, mint a dunaszerdahelyiek közt, annak ellenére, hogy Pereden saját bevallásuk szerint kétszer annyian egyáltalán nem káromkodnak.

– legalábbis az olvasás esetében – elhanyagolható szerepet játszanak, s a jogszabályok hatása is csekély. Csupán a nyelvi és társadalmi környezet nyomása érvényesül valamivel nagyobb mértékben, ezért elsősorban többségi / kisebbségi viszonylatban lehet eltérésekkel számolni. A rádió- és tévéműsorok többségének elérhetősége ugyan mindhárom településen azonos, az olvasnivalóknál Losonc hátrányos helyzetben lehet (ezt a nyelvi és társadalmi környezet tényezőjéhez soroljuk): nyilván kisebb a választék a folyóiratokból, s a könyvállomány is bizonyára szegényesebb a járási könyvtárban. Ezenkívül inkább az van benne a levegőben, hogy az emberek szlovákul olvasnak, olvassanak. (Hiszen a körülöttük lévő emberek, munkatársak, szomszédok stb. többsége is szlovák lapokat, könyveket stb. olvas.)

            Az egyes színtéregyütteseken belül is lehetnek különbségek, hiszen nehezebb lehet pl. szakirodalomhoz hozzájutni, mint vallásos irodalomhoz. A rádió- és tévéműsoroknál viszont a téma, vagyis az adatközlő érdeklődése befolyásolja a nyelvválasztást, hiszen a belpolitikai témákról részletesen a szlovák rádió és a szlovák tévé magyar adásán kívül leginkább a szlovák rádióból és tévéből lehet értesülni.

4. táblázat.  Az adatközlők magyar és szlovák nyelvhasználata a passzív magánszférában.

(RSS-kutatás 1996; N=108.)

Magyarul olvas / hallgat / néz	Pered			Dunaszerdahely			Losonc			Khi
	N	szám	%	N	szám	%	N	szám	%
verset filmeket Bibliát szórakoztató műsort újságot sportközvetítést időjárásjelentést szakirodalmat híreket, híradót	36 36 36 36 36 34 36 36 36	31 36 31 36 36 25 33 22 32	86,1 100,0 86,1 100,0 100,0 73,5 91,7 61,1 88,9	36 35 36 36 36 33 36 36 36	33 35 25 35 36 29 35 28 35	91,7 100,0 69,4 97,2 100,0 87,9 97,2 77,8 97,2	34 35 33 34 36 32 36 34 35	31 31 23 32 35 30 35 23 34	91,2 88,6 69,7 94,1 97,2 93,8 97,2 67,6 97,1	ix bx i ix ix c ix i ix
Szlovákul...	Pered			Dunaszerdahely			Losonc			Khi
	N	szám	%	N	szám	%	N	szám	%
verset filmeket Bibliát szórakoztató műsort újságot sportközvetítést időjárásjelentést szakirodalmat híreket, híradót	36 36 36 36 36 34 36 36 36	12 31 2 22 26 22 28 14 26	33,3 86,1 5,6 61,1 72,2 64,7 77,8 38,9 72,2	36 35 36 36 36 33 36 36 36	7 32 3 21 25 21 21 24 21	19,4 91,4 8,3 58,3 69,4 63,6 58,3 66,7 58,3	34 35 33 34 36 32 36 34 35	18 34 6 21 30 23 24 22 30	52,9 97,1 18,2 61,8 83,3 71,9 66,7 64,7 85,7	b ix ix i i i i b b

            Ha általában nézzük az egyes települések “szlovákossági sorrendjét”, azt látjuk, hogy a legtöbb esetben itt is szlovákosabb Pered Dunaszerdahelynél, és olykor Losoncnál is. A különbségek azonban csak négy esetben szignifikánsak (a 18-ból), s abból is az egyikben az alacsony elemszám miatt a chi-négyzet-próba érvényessége kétes.

            Ha a kétes esettől eltekintünk, a többi esetben Pered megelőzi Dunaszerdahelyt, azaz Pereden többen hallgatnak, ill. néznek szlovák nyelvű hírműsorokat és olvasnak szlovák nyelvű verseket, mint Dunaszerdahelyen (első helyen mindkét esetben Losonc áll). Sportműsorokat pedig Pereden a losonciaknál is és a dunaszerdahelyieknél is kevesebben néznek magyarul. Ezt elsősorban a nyelvi, ill. társadalmi környezet nyomásának tulajdoníthatjuk: Pered közelebb van a “szlovák világ”-hoz, a perediek valószínűleg többet érintkeznek szlovákokkal, mint a dunaszerdahelyiek, ezért fontosabbak számukra a Szlovákiáról szóló hírműsorok, a szlovák sportesemények. Sőt – ezek szerint – még verset is nagyobb arányban olvasnak szlovákul (ez persze egy ilyen kisszámú mintánál nem sokat jelent).

3. Az adatközlők kisközösségi nyelvhasználata

            Ebbe a csoportba is jórészt az intim szféra tartozik még, a közeli családtagokkal (szülők, nagyszülők, házastárs, gyermekek), barátokkal és szomszédokkal való kapcsolattartás nyelve. Határeset az idegenek megszólítása. Az előző két csoporttól eltérően itt már kétoldalú kommunikációról van szó, ahol a személyi kontextusnak erős a hatása, mivel figyelembe kell venni a beszélgetőtárs(ak) nyelvi attitűdjét, a társadalmi konvenciókat stb. Természetesen a nyelvi és a társadalmi környezet nyomása is érvényesül. Hatóságilag viszont ezek a színterek egyáltalán nincsenek szabályozva.

            Bár magánjellegű nyelvhasználatról van szó, általában nem az adatközlő attitűdjei játsszák a fő szerepet. Pl. a nagyszülőkkel, szülőkkel való nyelvhasználat az adatközlő számára adottság. Árulkodóbb a gyerekekkel vagy a barátokkal beszélt nyelv, de az utóbbit meghatározza a környezet “minyelvűsége”. Nehéz értelmezni a magánlevél írására vonatkozó adatokat, mivel nem világos, hogy ezeknek az egyes adatközlők esetében ki a tipikus címzettje. Az idegen megszólítása faluban is egyedi eset, hiszen Pereden az idegenről könnyebben tudják, hogy nem falubeli, és ezért nagyobb a valószínűsége, hogy szlovák.

5. táblázat. Az adatközlők magyar és szlovák nyelvhasználata a kisközösségi szférában.

(RSS-kutatás 1996; N=108.)

Általában magyar nyelven szokott beszélni	Pered			Dunaszerdahely			Losonc			Khi
	N	szám	%	N	szám	%	N	szám	%
nagyszüleivel	34	33	97,1	35	32	91,4	35	35	100,0	ix
magánlev. írni	36	36	100,0	36	35	97,2	36	35	97,2	ix
szomszédaival	36	36	100,0	36	36	100,0	36	32	88,9	bx
gyermekeivel	30	23	76,7	26	23	88,5	23	21	91,3	ix
barátaival	36	36	100,0	36	36	100,0	36	36	100,0	x
idegennel városb.	35	7	20,0	36	34	94,4	36	10	27,8	a
házastársával	29	22	75,9	27	25	92,6	25	23	92,0	ix

Általában szlovák nyelven szokott beszélni	Pered			Dunaszerdahely			Losonc			Khi
	N	szám	%	N	szám	%	N	szám	%
nagyszüleivel	34	0	0	35	0	0	35	2	5,7	ix
magánlev. írni	36	14	38,9	36	9	25,0	36	14	38,9	i
szomszédaival	36	6	16,7	36	9	25,0	36	30	83,3	a
gyermekeivel	30	1	3,3	26	3	11,5	14	9	64,3	ax
barátaival	36	20	55,6	36	19	52,8	36	32	88,9	b
idegennel városb.	35	26	74,3	36	7	19,4	36	32	88,9	a
házastársával	29	2	6,9	27	1	3,7	25	4	16	ix

            Ebben a csoportban is azt látjuk, hogy Losonc a legszlovákosabb, utána Pered, majd Dunaszerdahely következik. Tudni kell persze, hogy a 14 értékelhető esetből csak 7-ben szignifikáns a különbség, s ebből is 3-ban az alacsony elemszám miatt a chi-négyzet-próba érvényessége kétséges. S épp e négy eset nem mérvadó Pered “szlovákossága” szempontjából, mi­vel az egyikben (szlovák nyelv használata a barátokkal) a különbség Pered és Dunaszerdahely közt elenyésző (nagy viszont Losonc és a másik kettő közt), egy másik esetben (magyar nyelv a szomszédokkal) nincs is különbség, a másik kettőben pedig idegenek megszólításának nyelvéről van szó városban, vagyis a perediek arról a városról nyilatkoztak, ahova a legtöbbet járnak.

            Ez azt jelenti, hogy ebben a csoportban is szlovákosabb ugyan Pered Dunaszerdahelynél, de a különbség nem nagy.

4. Az adatközlők nyelvhasználata a kevésbé központosított nyilvános nyelvhasználati színtereken

            Ebbe a csoportba az olyan nyelvhasználati színtereket soroltuk, amelyek ugyan nyilvánosak, mégis inkább az emberek mindennapi életéhez kötődnek (templom, kultúregyesület, bolt, vendéglő, sport). Ezek nem tartoznak közvetlenül az állami szférához, központosítottságuk mértéke amúgy is csekély. Bár az érintett intézmények alkalmazottait kötelezhetik állami jogszabályok vagy a szervezet vezetősége által kibocsátott rendelkezések ilyen vagy olyan nyelvhasználatra, a hatósági kényszer rendszerint nem túl erős és kifejezett. Az adatközlőkre nyelvi kötelezettségek nem hárulnak ugyan, de a másik fél nyelvhasználata nyilván befolyásolhatja őket (s ez része “a nyelvi és társadalmi környezet nyomásá”-nak). Az adatközlők szempontjából további jellemzője ennek a csoportnak – amely egyszersmind meg is különbözteti a következőtől –, hogy az “ügyfél” nyelvválasztási szabadságát sok esetben növeli az alternatívák közötti válogatás lehetősége (magyar mise / szlovák mise, magyar kulturális rendezvény / szlovák kulturális rendezvény; nagyjából azonos választékú több bolt, nagyjából azonos színvonalú, több étterem stb.), ezenkívül pedig – mivel többnyire nem létszükségleti tevékenységekről van szó – a beszélő a neki nem tetsző nyelv használatát elkerülheti úgy is, hogy az illető színteret mindenestül elkerüli (pl. nem sportol vagy nem jár szórakozóhelyekre).

6. táblázat. Az adatközlők magyar és szlovák  nyelvhasználata Vágsellyén, Dunaszerdahelyen és Loson­con a kevésbé központosított nyilvános nyelvhasználati színtereken. (RSS-kutatás 1996; N=108.)

Magyarul beszél:	Vágsellye			Dunaszerdahely					Losonc
	N	szám	%	N		szám		%	N	szám	%
Templomban Kultúregyesületben Boltban Vendéglőben Szórakozóhelyen a sportban idegen megszólításakor	6 7 23 16 8 2 17	5 3 17 8 6 2 6	83,3  42,9  73,9  50,0  75,0 100,0  35,3	25 34 36 30 25 17 35		25 33 36 30 25 17 34		100,0  97,1 100,0 100,0 100,0 100,0  97,1	26 30 36 32 22 15 34	26 30 27 19 14 7	100,0 100,0  75,0  59,4  63,6  46,7  29,4
Szlovákul beszél:	Vágsellye			Dunaszerdahely					Losonc
	N	szám	%	N	szám		%		N	szám	%
templomban kultúregyesületben boltban vendéglőben szórakozóhelyen a sportban idegen megszólításakor	6 7 23 16 8 2 17	3 7 18 13 7 2 14	50,0 100,0  78,3  81,3  87,5 100,0  82,4	25 34 36 30 25 17 35	1 3 5 2 4 4 7		4,0  8,8 13,9  6,7 16,0 23,5 20,0		26 30 36 32 22 15 34	2 9 35 31 20 14 32	7,7  30,0  97,2  96,9  90,9  93,3  94,1

                Az e színtéregyütteshez, ill. nyelvválasztási helyzethez kapcsolódó adatcsoport érdekessége, hogy úgyszólván mind a 14 esetben erősen szignifikáns az egyes településtípusok adatközlői által szolgáltatott adatok közti különbség. A perediek itt városi nyelvhasználatukról nyilatkoznak, [11] ezért teljesen érthető, hogy szinte minden esetben megelőzik Dunaszerdahelyt. Az viszont már magyarázatot igényel, miért előzik meg 7 esetben Losoncot is, holott Vágsellyén ma­gasabb a magyarok aránya, mint Losoncon. Azon kívül, hogy nem mindenki nyilatkozott Sellyéről, ill. Galántáról, ahol még több a magyar, hanem jó néhányan Pozsonyról is, ahol kisebb arányban élnek magyarok, mint Losoncon, az esetek egy részében nyilván csak alkalmilag végzik az illető tevékenységet Sellyén, s ezért a nyelvhasználat minyelvűségének nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget. Ezzel szemben a losonciak, mivel folyamatosan kisebbségi helyzetben élnek, keresik és rendszeresítik az alkalmakat a magyar nyelv használatára. Saját városukról lévén szó, jobban is tudják, hol lehet magyarul beszélni, nyilván több az eladók, pincérek stb. közt a személyes ismerősük is. A perediek mintegy nincsenek annyira rászorulva, hogy Sellyén, Pozsonyban vagy Galántán magyar nyelvű szolgáltatásokat vegyenek igénybe, hiszen ez otthon a falujukban meg­adatik nekik: ahogy az alábbi táblázatból kiderül, saját falujukban egy kivétellel az összes érintett színtéren az összes adatközlő a magyar nyelvet használja:

7. táblázat. Magyar többségű falusi (peredi) adatközlők nyelvhasználata saját falujukban a kevésbé központosított nyilvános nyelvhasználati színtereken. (RSS-kutatás 1996; N=36.)

Milyen nyelvet használ:	N	magyart		szlovákot
		szám	%	szám	%
templomban kultúregyesületben boltban vendéglőben falusi rendezvényen a sportban idegen megszólításakor	36 32 36 33 32 22 25	36 32 36 33 32 22 19	100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0  76,0	1 4 4 5 5 3 13	2,8 12,5 11,1 15,2 15,6 13,6 52,0

Megjegyzés: Itt és a 3. táblázatban az N a hiányzó válaszokon kívül nem tartalmazza azon adatközlők válaszait sem, akiknek saját bevallásuk szerint nincs tapasztalatuk az illető színtéren való nyelvhasználattal. A magyar és a szlovák nyelv használatára vonatkozó adatok nem adnak ki 100%-ot, mivel ugyanazon színtéren ugyanaz az adatközlő számos esetben mindkét nyelvet használja.

            A táblázat adatai arra utalnak, hogy a peredieket falujukban egy gyakorlatilag egynemű magyar világ veszi körül. Ez oka lehet annak, hogy Vágsellyén és más városokban nem éreznek annyira erős késztetést, hogy magyar közeget keressenek (ha mégis, inkább csak azok, akiknek esetleg nyelvi nehézségeik vannak).

5. Az adatközlők nyelvhasználata az erősebben központosított nyelvhasználati színtereken

            Ebbe a csoportba részben az államigazgatáshoz kapcsolódó színtereket soroltuk (bíróság, hivatal, rendőrség), részben pedig más, szintén központilag szervezett intézmények által meghatározott színtereket, ill. nyelvválasztási helyzeteket (munkahely, orvos, bank, posta). Szemben az előző csoporttal, itt olyan színterekről, ill. nyelvválasztási helyzetekről van szó, amelyeket vagy egyáltalán nem tudnak elkerülni az adatközlők, vagy nagyon nehezen, s gyakorlatilag nincs választási lehetőségük, vagy csak nagyon korlátozott, ill. nagyon nagy áldozatot kellene hozni az esetleges nyelvileg megfelelőbb helyzet eléréséért. Itt is vannak átmeneti esetek, pl. a munkahelyre nem annyira jellemző, hogy “erősebben központosított”, viszont mint olyan színtér, amely egzisztenciális kényszert jelent a beszélő számára nagyon is ebbe a csoportba illik.

8. táblázat. Az adatközlők magyar és szlovák nyelvhasználata Vágsellyén, Dunaszerdahelyen és Loson­con az erősebben központosított nyilvános nyelvhasználati színtereken. (RSS-kutatás 1996; N=108.)

Magyarul beszél:	Vágsellye			Dunaszerdahely			Losonc
	N	szám	%	N	szám	%	N	szám	%
munkahelyen orvosi rendelőben a bankban a postán bíróságon* hivatalban rendőrségen	9 23 21 20 6 19 16	7 11 12 10 2 7 4	77,8  47,8  57,1  50,0  33,3  36,8   25,0	31 35 35 35 21 35 25	30 34 35 35 15 33 25	96,8  97,1 100,0 100,0  71,4  94,3 100,0	35 35 36 36 23 35 31	27 12 10 5 4 7 0	77,1  34,3  27,8  13,9  17,4  20,0  0,0

Szlovákul beszél:	Vágsellye			Dunaszerdahely			Losonc
	N	szám	%	N	szám	%	N	szám	%
munkahelyen orvosi rendelőben a bankban a postán bíróságon hivatalban rendőrségen	9 23 21 20 6 19 16	9 20 17 15 6 17 14	100,0  87,0  81,0  75,0 100,0  89,5  87,5	31 35 35 35 21 35 25	14 22 5 6 11 18 10	45,2 62,9 14,3 17,1 52,4 51,4 40,0	35 35 36 36 23 35 31	30 34 35 35 22 34 31	85,7  97,1  97,2  97,2  91,5  97,1 100,0

*Megjegyzés: Mivel Vágsellye a felmérés idején nem volt járási székhely, nem lehetett ott bíróság sem. Az adatközlők valószínűleg automatikusan Galántára gondoltak. Ez arra figyelmeztet, hogy a peredi adatközlők esetében nem szabad azt gondolnunk, hogy az adatok valóban tisztán csak e városkára vonatkozhatnak.

            A legtöbb esetben az egyes csoportok válaszai közt erősen szignifkáns a különbség.    Érdekes, hogy szemben az előző csoporttal, az erősen központosított nyelvhasználati színtereken Pered már Losonc mögé szorult, ami egyrészt annak lehet a következménye, hogy Vágsellyén eleve magasabb a magyarok aránya (még inkább Galántán, bár Pozsonyban meg alacsonyabb), másrészt pedig annak, hogy a számukra fontos, otthoni alternatívával nem rendelkező színhelyeken valószínűleg ők is igyekeznek úgy berendezkedni, hogy anyanyelvüket minél többet használhassák. Érdemes megfigyelni, hogy ha e színtereknek megfelelőik vannak is a falujukban, ezek közt többnyire munkamegosztás van (pl. más ügyben megy helyben orvoshoz, más ügyben a járási székhelyen), ill. a munkahely esetében az adatközlők egy része Pereden, másik része pedig Sellyén (vagy máshol) dolgozik.

9. táblázat. Magyar többségű falusi (peredi) adatközlők nyelvhasználata saját falujukban, az erősebben központosított nyelvhasználati színtereken. (RSS-kutatás 1996; N=36.)

Milyen nyelvet használ:	N	magyart		szlovákot
		szám	%	szám	%
munkahelyen orvosi rendelőben a postán	16 31 35	16 30 35	100,0  96,8 100,0	10 11 3	62,5 35,5  8,6

10. táblázat. A magyar anyanyelvű adatközlők magyar és szlovák nyelvtudása saját bevallásuk alapján településtípusok szerint. (RSS-kutatás 1996; N=108.)

A magyar nyelvtudás szintje	Pered		Dunaszerdahely		Losonc		Összesen
	szám	szám	%	%	szám	%	szám	%
jó	2	1	2,9	5,6	5	14,7	8	7,6
nagyon jó	2	0	0,0	5,6	2	5,9	4	3,8
anyanyelvi szintű	32	34	97,1	88,9	27	79,4	93	88,6
Összesen	36	35	100,0	100,0	34	100,0	105	100,0

A szlovák nyelvtudás szintje	Pered		Dunaszerdahely		Losonc		Összesen
	szám	szám	%	%	szám	%	szám	%
sehogy sem beszél	1	0	0,0	2,8	1	3,0		1,9
nem beszél, csak ért	2	0	0,0	5,6	0	0,0		1,9
alig néhány szót	1	2	5,7	2,8	0	0,0		2,9
nem nagyon jó	6	6	17,1	16,7	0	3,0		12,5
jó	19	18	51,4	52,8	14	42,4	51	49,0
nagyon jó	4	5	14,3	11,1	11	33,3	20	19,2
anyanyelvi szintű	3	4	11,4	8,3	6	18,2	13	12,5
Összesen	36	35	100,0	100,0	33	100,0	104	100,0

            A magyar nyelvtudásra vonatkozó kérdésben a losonciak vallanak be legkevesebb anyanyelvi szintű nyelvtudást, a dunaszerdahelyiek a legtöbbet, de a különbség nem szignifikás, s ráadásul a chi-négyzet-próba érvényessége az alacsony elemszám miatt kétséges.

            Ugyanakkor a szlovák nyelvtudás esetében mind a “rosszul beszél szlovákul”, mind a “nagyon jól beszél szlovákul” alapján Losonc – Dunaszerdahely – Pered a sorrend, vagyis a perediek vallanak be leggyöngébb szlovák nyelvtudást, holott nekik elvben több lehetőségük van a szlovák nyelv gyakorlására, mint a dunaszerdahelyieknek. A szlovák nyelvtudás esetében a különbség enyhén szignifikáns. A peredieknek a dunaszerdahelyieknél nagyobb mértékű rossz, ill. kisebb mértékű jó szlováktudása némileg meglepő. Úgy néz ki, mintha a szlovákokkal való nagyobb érintkezés eddig inkább csak a magyar nyelvtudás visszaszorulását vagy elbizonytalanodását idézte volna elő a peredi adatközlőkben, odáig még nem jutottak el, hogy szlovák nyelvtudásuk jobb legyen a dunaszerdahelyieknél. Persze az is lehetséges, hogy egyszerűen kisebb az anyanyelvi önbizalmuk, ennek pedig kézenfekvő oka a városiaknál nagyobb fokú nyelvjárási(as) beszédmódjuk. Önbevallásról lévén szó, az adatokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Tanulságok, összegzés

Bár adataink egyik nyelvválasztási helyzetben, ill. nyelvhasználati színtéregyüttesen sem igazán meggyőzőek, összességében mégis feltűnő, hogy a perediek nyelvválasztása többnyire nagyobb mértékben mutat a szlovák nyelv irányába, mint a dunaszerdahelyieké, pedig a dunaszerdahelyiek közül saját bevallásuk szerint többen vannak, akik jobban beszélik a szlovák nyelvet. A nyelvválasztást befolyásoló külső tényezők közül hármat vizsgáltunk: az elsőt a többi beszélő alkotja, a másodikat a nyelvi, ill. társadalmi közeg, annak normái és attitűdjei, a harmadikat pedig a politikai kontextus. Pered nagyobb fokú szlovákossága azzal magyarázható, hogy község lévén, nem annyira önellátó, mint Dunaszerdahely, így annak ellenére, hogy a magyarok részaránya Pereden valamivel még magasabb is, mint Dunaszerdahelyen, a perediek nagyobb mértékben vannak rászorulva a “szlovák világra”, mint a dunaszerdahelyiek: számos ügyüket Vágsellyén, Pozsonyban vagy Galántán intézik, sokan ott is dolgoznak, ezeken a településeken pedig a szlovákok vannak többségben. Ez a peredieket fogékonyabbá teheti a szlovák nyelv iránt, amely azután a kisközösségi és a magánszférába is behatol, és ott is nagyobb mértékben van jelen, mint Dunaszerdahelyen.

            Mindezt azonban egyelőre csupán feltételezéseknek kell tekintenünk, amelyeket adataink támogatnak ugyan, de nem bizonyítanak, elsősorban azért, mert a vizsgálati minta nem volt reprezentatív, másodsorban pedig azért, mert a vizsgált csoportokhoz tartozó adatközlők válaszai közti különbség szignifikanciáját csak mindhárom csoport vonatkozásában vizsgáltuk. Egyébként a vizsgált esetek jelentős részében volt szignifikáns a különbség a három csoport válaszai közt: összesen 92 esetet vizsgáltunk, ebből 41-ben volt a különbség inszignifikáns, 6-ban csaknem szignifikáns, 45 esetben pedig szignifikáns. Ám ebből a 45-ből az egyes cellákban ta­lál­ható alacsony elemszám miatt a chi-négyzet-próba érvényessége 7 esetben kétséges volt, vagy­is megbízható chi-négyzet próba alapján a különbség 38 esetben volt szignifikáns: ebből 32 esetben a különbség erősen, 6 esetben pedig enyhén szignifikáns volt. Ez meglepően magas arány, hiszen azt jelenti, hogy a vizsgált esetekből minden harmadik­ban kétségtelenül volt statisztikailag szignifikáns különbség az adatközlők válaszai közt. Csak azt nem tudhatjuk, hogy ez milyen mértékben tudható be a többségi / kisebbségi különbségének, s milyen mértékben a város / falu különbségnek.

Hivatkozások

Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Fishman, Joshua A. 1972. Language in Sociocultural Change. Stan­ford, California: Stanford Uni­versity Press.

Gal, Susan 1991. Kódváltás és öntudat az európai periférián. Kontra Miklós szerk., Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről, 123–157. Budapest: Magyarságkutató Intézet.

Gib­bons, John 1992. Sociology of Language. William Bright ed., International Encyclopedia of linguistic. Volume 4, 22–25. New York – Oxford: Oxford University Press.

Gyurgyík László 1994. Magyar mérleg. Pozsony: Kalligram.

Kontra Miklós 1996/1998. Magyar nyelvhasználat határainkon túl. Kontra Miklós–Saly Noémi szerk., Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról, 395–407. Bu­dapest: Osiris Kiadó.

Kontra Miklós 1998. Final Report to the Research Support Scheme on 'The Sociolinguistics of Hun­garian Outside Hungary'. Budapest: Linugistics Institute of the Hungarian Aca­de­my of Sciences. (Kézirat.) http://e-lib.rss.cz/diglib/pdf/22.pdf

Kontra Miklós 1998/1999. Jog, nyelvészet és nyelvművelés. Kontra Miklós, Közérdekű nyel­vé­szet, 57–64.  Budapest: Osiris Kiadó.

Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest–Pozsony: Osiris Kiadó–Kal­li­gram Könyvkiadó–MTA Kisebbségkutató Műhely.

László Béla 1998. A (cseh)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi ke­re­tei 1945 után. Tóth László szerk., A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 II. (Oktatásügy, közművelődés, sajtó.) Budapest: Ister.

Sku[n]tnabb-Kangas, Tove 1997. Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest: Teleki László Alapítvány.