Demeter Gyöngyvér

A vidéki fiatalok munkaerőpiaci helyzete az Alcsík kistérségben

– a szociológiai vizsgálat eredményeinek összegzése –

 

 

I. A kutatási populáció és a mintavételi keret

Az Alcsík kistérségben élő fiatalok életkörülményeinek felkutatásánál a mintavételi keretet a kistérség vidéki (Csíkszeredán kívüli) lakosságának 14–30 éves korosztálya képezte. Mivel a 14–19 éves korosztály élethelyzete, jövőjével kapcsolatos elképzelései az életkorból fakadóan egészen másak, mint a 20–30 éves korosztályé, amely már többnyire saját lábán, a szülőktől függetlenül boldogul, úgy a kvótás mintát, mint magát a kérdőívet is külön kezeltük. Minden településről annyi 14–19 és 20–30 éves fiatal került a mintába, amennyi a településen élő megfelelő korosztály aránya a kistérség összes településének abból a  korosztályából.

Az anyagi keretek és a statisztikai feldolgozhatóság követelményeinek eleget téve, az  5 465 fő 14–30 életkor közötti fiatalnak megközelítőleg 10%-a, pontosan 500 fő került a mintába az arányoknak megfelelően. Így a kvótás minta elemszáma a következő lett: 206 fő 14–19 éves fiatal és 294 fő 20–30 év közötti fiatal.

A mintaelemek, vagyis a megkérdezettek az alábbi kritériumok szerint lettek kiválasztva:

-        A kistérség megfelelő településén rendelkezzenek stabil lakóhellyel

-        A fent említett életkor-kategóriába tartozzanak

-        A megkérdezettek ne legyenek egy háztartásban élők

-        A megkérdezettek legalább három háznyira lakjanak egymástól

-        Megközelítőleg egyenlő arányban legyenek a különböző neműek.

Különböző objektív okokból eredően, az 500 fő helyett 495 főt sikerült megkérdezni, a mintának megfelelő alábbi felbontásban:

Település neve	20-30 éves	14-19 éves	összesen
Csíkszentgyörgy	22	16	38
Menaság	8	5	13
Újmenaság	2	3	5
Bánkfalva	16	11	27
Kotormány	1	0	1
Egerszék	2	5	7
Pottyond	3	2	5
Csíkszentkirály	31	21	52
Fitód	5	3	8
Szentlélek	2	2	4
Mindszent	11	7	18
Csíkszentimre	19	16	35
Kászonaltíz	5	4	9
Kászonújfalu	7	5	12
Jakabfalva	4	2	6
Kászonimpér	4	2	6
Kászonfeltíz	9	6	15
Csíkszentmárton	13	11	24
Csekefalva	14	11	25
Kozmás	16	13	29
Lázárfalva	6	4	10
Csíkszentsimon	28	20	48
Csatószeg	9	7	16
Tusnád falu	12	6	18
Újtusnád	13	7	20
Verebes	3	1	4
Tusnádfürdő	27	13	40
Összesen	292	203	495

II. A 20–30 éves fiatalok iskolázottsági szintje, elhelyezkedési lehetőségei

A felmérés adatai szerint a megkérdezett 20–30 éves fiatalok iskolázottsága alacsony, az iskolai végzettség nemek szerinti bontásban az alábbi képet mutatja:

	Iskolai végzettsége									Összesen
	befejezet-len általános	befeje-zett általános	szakmun-kás, érettségi nélkül	szak-munkás, érettségi esti tagoza-ton	gimná-zium	szak-közép-iskola	tech-ni-kum	főiskola, felsőfokú techni-kum	egye-tem
férfi	5	10	43	9	22	19	9	2	3	122
	4.1%	8.2%	35.2%	7.4%	18.0%	15.6%	7.4%	1.6%	2.5%	100.0%
nő	1	4	24	10	51	42	11	11	9	163
	.6%	2.5%	14.7%	6.1%	31.3%	25.8%	6.7%	6.7%	5.5%	100.0%
	6	14	67	19	73	61	20	13	12	285
	2.1%	4.9%	23.5%	6.7%	25.6%	21.4%	7.0%	4.6%	4.2%	100.0%

Tehát a kérdezettek iskolázottságának jellemzője a gimnáziumot (25,6%), érettségi nélküli szakmunkásképzőt (23,5%) és szakközépiskolát (21,4%) végzettek dominanciája. Ugyanakkor megfigyelhető a nemek szerinti jelentős különbség, hiszen a magasabb színtű iskolák elvégzése sokkal inkább jellemző a nőkre. Ez a folyamat egy trendváltozást jelöl, amely szerint a vidéki nők sokkal inkább tekintik mobilitási csatornának az iskolát, mint a férfiak.

Ugyanakkor a megkérdezettek 58,6% valamilyen tanfolyamot elvégzett, ami azt mutatja, hogy az iskola elvégzése mellett fontosnak tartják a munkaerőpiac kihívásainak való megfelelést, amennyiben ezt rövid időtartam alatt el tudják érni.

Mindezek mellett a saját elhelyezkedési lehetőségeiket meglehetősen kedvezőtlenül ítélik meg:

	Gyakoriság	%
nagyon kedvezőtlen
42	14.4
kedvezőtlen
94	32.2
közepes
111	38.0
kedvező
41	14.0
nagyon kedvező
2	.7
nem válaszolt
2	.7
összesen
292	100.0

 

Az eddigieket összefoglalva elmondható, hogy a középszintű iskolázottságra való törekvés fontos és tartósnak tűnő folyamatként jelentkezik az Alcsík kistérségben.

III. A 20–30 éves fiatalok munkaerőpiaci helyzete

A szociológiai vizsgálat adatai szerint a munkanélküliség nagyon fontos probléma a vidéken élő fiatalok életében, hiszen ebben a korosztályban a megkérdezettek 63,5% már legalább egyszer volt munkanélküli. Tehát a munkanélküliség által érintettek köre nagyon nagy.

A népesség megoszlása társadalmi státusz szerint, nemek szerinti bontásban a következő:

	Nem		Összesen
	férfi	nő
állásban van	87	117	204
	71.3%	71.3%	71.3%
alkalmi munkás	8	1	9
	6.6%	.6%	3.1%
munkanélküli járadékos	6	8	14
	4.9%	4.9%	4.9%
szociális segélyezett	3	1	4
	2.5%	.6%	1.4%
GYES-en van, főállású anya		15	15
		9.1%	5.2%
háztartásbeli		12	12
		7.3%	4.2%
eltartott (otthon van)	1	3	4
	.8%	1.8%	1.4%
tanuló	7	5	12
	5.7%	3.0%	4.2%
katona	2		2
	1.6%		.7%
egyéb	8	2	10
	6.6%	1.2%	3.5%
összesen	122	164	286
	100.0%	100.0%	100.0%

A táblázat adatait figyelve az tapasztalható, hogy figyelemreméltó csoportot alkotnak a GYES-en lévők, a háztartásbeliek és az eltartottak. Ez a lakosság 10,8%-át alkotja. Feltételezhető, hogy ezeknek nagy többsége aktív szereplője lenne a munkaerőpiacnak, ha esélye lenne a piacra való bekerülésre. Tulajdonképpen a “rejtett munkanélküliség” jelenségével állunk szemben, egy olyan szereplővel, akit sem a hivatalos statisztikák, sem pedig maguk az alanyok nem tekintenek munkanélkülinek. A tényleges munkanélküliek kevesebb, pontosabban 6,3%-át teszik ki a megkérdezetteknek.

Miként már említettük, feltűnő csoportot alkotnak a tanulók. Mivel a vizsgált populáció a 20–30 éves korcsoport, meglepően kevésnek tűnik a 4,2% tanuló. A 2,4% egyetemista (7 fő), az 1% főiskolás (3 fő), valamint az egy-egy tanfolyamot és technikumot végző azt mutatja, hogy nem a tanulói státuson keresztül kerülnek vissza a fiatalok a munkaerőpiaci rendszerbe.

Ha a táblázat adatait a gazdasági aktivitás három gyűjtőfogalma köré csoportosítjuk (amelyek: foglalkoztatottak, munkanélküliek és inaktívak), akkor az alábbi arányokat kapjuk: foglalkoztatottak (állásban lévők és alkalmi munkások): 74,4%, munkanélküliek (munkanélküli járadékosok és szociális segélyezettek): 6,3%, valamint inaktívak (háztartásbeliek, eltartottak, tanulók, GYES-en lévők, katonák és az “egyéb” kategória):  19,3%.

A szociológiai szempont egy ettől eltérő kategorizálásra is lehetőséget ad, amely szerint a foglalkoztatottak csoportjába csak az állásban lévők tartoznak, a munkanélküliek csoportjába tartoznak az alkalmi munkások, a regisztrált munkanélküliek, valamint a háztartásbeliek, eltartottak és GYES-en lévők jó része. Ilyen módon a tényleges munkanélküliek aránya megnő, viszont ezt nem lehet pontosan meghatározni.

Munkaerőpiaci életútjuk alapján becsléseket tehetünk arra vonatkozóan, hogy az előzőekben felsorolt csoportokban mennyi a munkanélküliek aránya, vagyis azoké, akik visszatérnének a munkaerőpiacra, és mekkora az inaktívak aránya.

	Volt-e munkanélküli?		Összesen
igen	nem
állásban van
120	89	209
57.4%	42.6%	100.0%
alkalmi munkás
7	1	8
87.5%	12.5%	100.0%
Munkanélküli járadékos
13	1	14
92.9%	7.1%	100.0%
Szociális segélyezett
4		4
100.0%		100.0%
GYES-en van, fõállású anya
11	4	15
73.3%	26.7%	100.0%
Háztartásbeli
11	1	12
91.7%	8.3%	100.0%
eltartott (otthon van)
3	1	4
75.0%	25.0%	100.0%
Tanuló
4	3	7
57.1%	42.9%	100.0%
Katona
2		2
100.0%		100.0%
Egyéb
6	4	10
60.0%	40.0%	100.0%
Összesen
181	104	285
63.5%	36.5%	100.0%

 

Miként az összesített adatokból kitűnik, a munkanélküliség problémájával a fiatalok 63,5%-a már megküzdött. A táblázat nyomán elmondható, hogy az alkalmi munkások 87,5%-a, a GYES-en lévők 73,3%-a, a háztartásbeliek 91,7%-a, az eltartottak 75%-a, a tanulók 57,1%-a, a katonák 100%-a már volt munkanélküli. Ezek alapján azt a becslést tehetjük, hogy ezen kategóriák háromnegyede és a tanulók fele vállalna munkát, ha lenne számára munkahely. Ezen becslések alapján a munkanélküliek aránya a 6,3%-ról 20–22%-ra ugrik. Tehát szociológiai megközelítésben a foglalkoztatottak aránya 71,3%, a munkanélküliek aránya 20–22%, az inaktívak aránya pedig 6,7–8,7% körül mozog.

Miként az alábbi táblázat mutatja, a munkanélküliség problémája a 20–24 éves korcsoportban intenzívebben jelentkezik. Ez azzal magyarázható, hogy a kezdeti munkavállalás korszakában a fiatalok több munkahelyen próbálkoznak, amíg úgymond “megtalálják a helyüket” és ez az út munkanélküli periódusokon át vezet.

	Korcsoportok		Összesen
25-30 éves	20-24 éves
állásban van
115	95	210
75.2%	68.3%	71.9%
alkalmi munkás
2	7	9
1.3%	5.0%	3.1%
munkanélküli járadéskos
6	8	14
3.9%	5.8%	4.8%
szociális segélyezett
1	3	4
.7%	2.2%	1.4%
GYES-en van, fõállású anya
10	5	15
6.5%	3.6%	5.1%
háztartásbeli
9	3	12
5.9%	2.2%	4.1%
eltartott (otthon van)
1	3	4
.7%	2.2%	1.4%
tanuló
2	10	12
1.3%	7.2%	4.1%
katona
	2	2
	1.4%	.7%
egyéb
7	3	10
4.6%	2.2%	3.4%
összesen
153	139	292
100.0%	100.0%	100.0%

 

A munkaügyi megközelítés a munkanélküliek túlságosan alacsony arányát mutatja (a 2000-es évre a megyei munkanélküliségi ráta 9%-os volt és ez az országos 9,9%-nál is kevesebb), ezért nagyon fontos a szociológiai szempont figyelembe vétele.

A férfiak és nők munkanélküliség által való érintettsége között nincs jelentős eltérés, hiszen a férfiak 62,7%-a volt munkanélküli, a nőknek pedig a 64%-a.

Az iskolai végzettség és a munkanélküliséggel való érintettség között nem mutatható ki szoros összefüggés, vagyis a magasabb iskolázottsági szint nem garanciája a munkanélküliség elkerülésének. Az alábbi táblázatból kitűnik, hogy bár a legalacsonyabb végzettségűek kategóriájában jelentkezett leggyakrabban a munkanélküliség, az egyetemet végzett fiataloknak is több mint a fele volt már munkanélküli.

	Volt-e munkanélküli?		Összesen
igen	nem
Befejezetlen általános
5	1	6
83.3%	16.7%	100.0%
Befejezett általános
5	8	13
38.5%	61.5%	100.0%
Szakmunkás, érettségi nélkül
45	23	68
66.2%	33.8%	100.0%
Szakmunkás, érettségi esti tagozaton
12	6	18
66.7%	33.3%	100.0%
gimnázium
52	21	73
71.2%	28.8%	100.0%
szakközépiskola
41	21	62
66.1%	33.9%	100.0%
technikum
9	10	19
47.4%	52.6%	100.0%
fõiskola, felsõfokú technikum
5	8	13
38.5%	61.5%	100.0%
egyetem
7	5	12
58.3%	41.7%	100.0%
összesen
181	103	284
63.7%	36.3%	100.0%

 

Nyilván sokat számít a végzettség, viszont amennyiben ez nem felel meg a munkaerőpiac követelményeinek, azok a fiatalok, akik nem tudtak váltani, munkanélküliekké váltak.

A jelenleg munkanélküli segélyben és társadalmi segélyben részesülők gimnáziumot végzettek és érettségi nélküli szakmunkások, a GYES-en lévők, háztartásbeliek és eltartottak többsége is ilyen végzettséggel rendelkezik.

Mindezekből tehát világosan kitűnik, hogy a munkanélküliség által érintettek köre nagyon nagy, mindazok ellenére, hogy a jelenlegi állapot talán mást mutat. Erre többféle magyarázat is létezik, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy az alkalmazások között rövidebb-hosszabb ideig munkanélküliségi állapotok lépnek fel. Ez lehet önként vállalt munkanélküliség (pl. külföldi feketemunka), de lehet kényszerű fizetetlen szabadság is a munkaviszony megtartása mellett. Elmondható, hogy a munkanélküliség a megkérdezettek több mint 50%-ának életében nyomot hagyott. Feltételezhetjük azt is, hogy ha a helyi közösségek előtt a munkanélküliség nem lenne presztízsveszteséggel járó állapot, a bevallott munkanélküliség aránya jóval nagyobb lenne. Mindezek azt mutatják, hogy a vidéki fiatalok pontosan érzékelik a munkaerőpiac kihívásait, a munkanélküliség veszélyét.

A felvétel során arra is rákérdeztünk, hogy hány éves korban fejezték be tanulmányaikat. A válaszokból kiderült, hogy a legtöbben 18 évesen fejezték be az iskolát (a többi megoszlások a Gauss görbét követik), viszont csak később, 1-2 év elteltével álltak először munkába.

Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a 14–19 éves mintán végzett felmérés adataiból kiderül, hogy a munkanélküliek 87,5%-a (a megkérdezettek 5%-a) 18–19 éves.

Az első munkába állásuk óta a 20–30 éves vidéki fiatalok 31,2%-a megmaradt az első munkahelyénél, viszont egy másik, 60,7%-ot kitevő csoport más munkahelyen is próbálkozott.

Hány munkahelye volt az első munkába állása óta?	Gyakoriság	%
ugyanaz a munkahelye
91	31.2
egy
51	17.5
kettő
75	25.7
három vagy annál több
51	17.5
nem válaszolt
24	8.2
összesen
292	100.0

 

Ez is igazolni látszik azt a feltételezést, amely szerint a megfelelő munkahely megtalálásában több munkahelyen és néhány munkanélküli időszakon át vezet az út a vidéki fiatalok számára.

Összegzésképpen elmondható, hogy az adatok a munkanélküliségi folyamat tartóssága mellett szólnak, hiszen a teljes gazdasági szerkezetváltás még mindig nem zajlott le. Ugyanakkor azt is mutatják, hogy a magas iskolai végzettség sem biztosít teljes védettséget ezzel a folyamattal szemben és az a mentális, érzelmi és erkölcsi terhelés, amely a munkanélküliséggel jár, nemcsak az egyéneket, hanem a családokat, az elsődleges vonatkozási csoportokat és a helyi közösségeket is egyaránt sújtja.

IV. Összegzés

A 2000 decemberében, az Alcsík Kistérségi Társulás megbízásából a térség fiataljai körében készített felmérés munkaerőpiaci részének összegzéseként elmondható:

·        a középszintű iskolázottságra való törekvés fontos és tartósnak tűnő folyamatként jelentkezik a térség fiataljai körében

·        a munkanélküliség problémája a 20–24 éves korcsoportban intenzívebben jelentkezik, mint a 25–30 éves korcsoportban

·        a férfiak és nők munkanélküliség által való érintettsége között nincs jelentős eltérés

·        a magasabb iskolázottsági szint nem garanciája a munkanélküliség elkerülésének

·        a munkanélküliség által érintettek köre nagyon nagy, a megkérdezettek 63,5% már legalább egyszer volt munkanélküli

·        ha a helyi közösségek előtt a munkanélküliség nem lenne presztízsveszteséggel járó állapot, a bevallott munkanélküliség aránya jóval nagyobb lenne

·        a legtöbb fiatal 18 évesen fejezte be az iskolát, viszont csak később, 1–2 év elteltével állt először munkába

·        a munkanélküliség egy súlyos és folyamatosan létező probléma a vidéki fiatalok életében.