Temesvári kutatási program a helyi identitás és a regionalizmus összefüggéseiről

Local identity and regionalism–- International Research Project, Trainings and Conference. Timişoara, Szeged, Ada, 1996–1997. Ed.: Barna Bodó, Timişoara 1998.

1996 őszétől három országra – Romániára, Magyarországra és Jugoszláviára – kiterjedő kérdőíves szociológiai kutatási program indult a temesvári Szórvány Alapítvány szervezésében. A kutatómunkát 1997 októberében nemzetközi konferencia zárta le. Az itt elhangzott előadásokat közli az előadás nyelvén: angolul, magyarul és románul a kötet. Az esetleges megértési nehézségeket a szerkesztők a tanulmányok elején a másik két nyelven közölt rövid rezümével enyhítették.

A „Local identity and regionalism” című kötet első öt tanulmánya összegzi a „Helyi identitás és regionalizmus az etnikumközi kapcsolatokban” című program eredményeit. A vizsgálatokban mindhárom régióból részt vettek kutatók, így a szegedi egyetem szociológia, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pszichológia szakos oktatói; a Szórvány Alapítvány Kisebbségi Szórványkutató Csoportja, a temesvári egyetem és a bánsági kisebbségi közösségek kutatói, valamint a Selye János-hagyaték gondozására létrehozott munkacsoport (Ada, Vajdaság, Jugoszlávia) tagjai. A kutatók többségi és kisebbségi oldalról egyaránt felmérték az interetnikus viszonyrendszert, a lokális identitást és annak alakulását az elmúlt években. Kutatásaikat kiterjesztették a térség kisebbségi jogrendszerére és társadalomlélektani sajátosságaira is.

A vizsgált régió a Bánát területe, melynek hetven százaléka 1920 óta Romániához, huszonöt százaléka Jugoszláviához, a maradék pedig Magyarországhoz tartozik. A Maros, a Tisza és Duna folyók által határolt történelmi Bánát 1716, Temesvár török uralom alóli felszabadítása óta képez geográfiai-közigazgatási egységet. Két európai kultúra határán fekszik, s ez sajátos arculatot kölcsönöz ennek a kulturálisan sokszínű területnek.

A történelmi Bánát vizsgálata kapcsán többféle határ kerülhet a kutatás látókörébe. Így az állami, a politikai, a történelmi, a kulturális, a nemzetiségi és a szimbolikus határok feltérképezése kiváló alapot adhat a térség interetnikus kapcsolatrendszerének és a közösségek helyi identitásának vizsgálatához. A „határ" magába foglalhatja azokat az ütközési pontokat, amelyek segíthetnek megérteni a „határ” két oldalán élő nemzetiségek másikról való gondolkodási rendszerét, a konfliktusok okait és megoldási lehetőségeit vagy lehetetlenségét. A „határ” semleges fogalom, azaz „nincsenek jó vagy rossz határok”. (Utz, 1994.) A határ két oldalán lévő közösségektől függ az, hogy emocionálisan hogyan „töltik” fel ezeket, s ebből előnyük származik-e vagy (pl. potenciális ellenségképpel terhelve) a közösségek teljes elhatárolódását eredményezi egymástól. A kultúrák sokfélesége – mint ez Bánátban tapasztalható – sokféle határt jelent. Ezek a határok adják azokat a lehetőségeket, melyek egyrészt a lokális identitás kialakításának előfeltételei, másrészt pedig az interetnikus kapcsolatok harmonikussá tételének esélyei. Ám mindez csupán lehetőség; a közösségen múlik, él-e vele vagy sem. A program kutatói azt vizsgálták, hogy a Bánát különböző etnikumai hogyan éltek, illetve éltek-e ezzel a lehetőséggel, hogyan alakították saját lokális identitásukat, és viszonyultak a velük együtt élő más nemzetiségekhez.

Öt írás összegzi a kutatási program eredményeit. A kérdőíves felmérést Feleky Gábor szociológus (Szeged) két tanulmányában elemzi, valamint Albert Ferenc szociológus (Temesvár), Bakk Miklós politológus (Lugos) és Bodó Barna politológus (Temesvár) közöl tanulmányokat. Feleky Gábor két dolgozatában a magyarországi, romániai és vajdasági etnikai csoportok viszonyrendszerét vizsgálja. Részletesen elemzi a békési magyar, szlovák, a bánsági magyar, román, valamint a vajdasági magyar, szerb etnikumok véleményét régiójuk helyzetéről, az európai integráció eszméjéről és a velük együtt élő más etnikumokról. Az értékelések és vélekedések összefüggéseit is feltárja négy szinten: a személyes lét, a csoport-, a regionális- és a globalitás szintjén – ragadva meg a régió etnikai jellegzetességeit.

Az Albert–Bakk–Bodó szerzőhármas a lokalitás és regionalizmus elméleti hátterével, illetve bánáti jellegzetességeivel foglalkozik, részletesen elemezve az anyanyelv használatát, az állam kisebbségi politikáját és ennek fogadtatását, a költözés és helyben maradás alternatíváját.

A tanulmánykötetben két munka mutatja be a társadalomlélektani-tréningeket: A Tácsi László (Temesvár) és Gergely Kálmán (Lugos) pszichológus szerzőpáros Identitate locală şi relaţiile interetnice (Helyi identitás és az etnikumközi kapcsolatok) című tanulmánya, valamint Balogh Tibor pszichológus (Szeged) által készített Tudás és empátia című dolgozata. A csoportmunkák célja az egyéni, illetve csoportos identitás szellemi, érzelmi és magatartásbeli összetevőinek, a különböző társadalmi kategóriáknak és interetnikus kapcsolatoknak a kutatása volt. A program gyakorlatai célul tűzték ki a politikai, kulturális és a tudományos ismeretek kiegészítését, a nemzetiségi önbizalom és egy társadalmi csoporthoz való tartozás tudatának erősítését, valamint a másság tolerálását és a más etnikumokkal való együttélés segítését.

A tanulmánykötet nyolc írása foglalkozik a bánáti kisebbségkutatás elméleti hátterével. George Schöpflin (London) politológus Az etnikai kisebbségek problémája Közép- és Kelet-Európában című munkája olyan általános problémákat elemez, mint az etnicitás, az állam és a nemzetiségek, valamint a többség és a kisebbségek viszonya. Tarr Zoltán szociológus (New York) Etnicitás, nemzetiség és baloldal Musil Kákániájában című tanulmánya a nacionalizmus eszmetörténetét vázolja fel Victor Adler, Robert Musil, az ausztromarxista Karl Renner és Otto Bauer, valamint Jászi Oszkár és Lukács György elméletei tükrében.

Az Európa Tanács kisebbségi jogrendszerével foglalkozik Ivo Peeters (Brüsszel) jogász a Javaslat a nemzeti kérdés moduláris megközelítésére Közép-Kelet-Európában című munkájában. A XIX. századi nemzetiségi helyzet felvázolásától, a nemzetállamiság problémáin keresztül az Európa Tanács nemzetközi szintű szerződéseihez és ezek etnikai problémamegoldó lehetőségeihez jut el Kovács Péter ( Miskolc) jogász Az Európa Tanács a helyi és a regionális érdekek védelmében című munkájában. Călin Rus (Temesvár) szociológus Kulturális identitások, regionalizmus és interkulturális kommunikáció című tanulmányában felvázolja az identitás fogalmának különböző megközelítéseit, illetve foglalkozik az egyéni és a csoportidentitások kialakításának folyamatával kapcsolatos néhány elmélettel is.

A Bánság interkulturális helyzetéről ír Victor Neumann (Temesvár) történész A bánsági régió a békés együttélés modellje? című tanulmányában. Miodrag Milin Politikai és kisebbségi kulturális modell – a romániai szerbek esete című írásában a Romániában élő szerb kisebbséggel kapcsolatos tervezett kutatási programot vázolja fel. Végül Karl Singer (Temesvár) A demokrácia etnikai dimenziói című munkája, amelyben a bánsági német kisebbség történetét és mai helyzetét mutatja be.

A tanulmánykötet végén az előadásokat követő hozzászólásokat és vitákat közlik a szerkesztők. Érdekes színfoltja ez a könyvnek, hiszen sok – az előadásokban kevésbé kidolgozott – kérdésre kaphat választ az olvasó, illetve az előadók által felvetett újabb vitapontok a továbbgondolás lehetőségét biztosítják.

A kötet empirikus anyaga többé-kevésbé optimista képet sugároz a bánsági kisebbségek együttélési viszonyairól (melyet némiképp kérdésessé tesz a vajdasági etnikai feszültség ténye), mindemellett a táblázatos adatokkal alátámasztott következtetések a Bánságot mint Kelet-Közép-Európa egyik toleráns régióját mutatják be. Érdekesek és tanulságosak azok a vizsgálati eredmények, amelyek a területi-etnikai csoportok egymáshoz viszonyított megítélését tükrözik. Ezek szerint a bánsági románokat és magyarokat a nyitottság és bizakodás jellemzi. Ezzel szemben a békési magyarok és szlovákok, illetve a vajdasági magyar és szerb etnikumok jellemzője az elzárkózás, a belső konfliktusok, a távolságtartás, a szelektív belső béke és a pesszimista jövőkép. A vizsgálatok átfogóan tárják fel az etnikai csoportok lokális identitástudatának és interetnikus kapcsolatainak alakulását, mindemellett érdemes lett volna ezen csoport-jellemzők személyes, egyéni motivációit is megvizsgálni a kutatások során.

Amint a tanulmányokból kitűnik, a régióban komoly közösségi probléma a különböző etnikumok asszimilációja, és ebből következően az anyanyelv eróziója. (Ezt segítenék kisebbségi egyetemek, melyeknek megalakítása, mint a tanulmányokból kiderül, komoly ellenállásba ütközik Bánság több régiójában is.) A nyelvi asszimiláció komoly probléma Kelet-Közép-Európában, ugyanakkor az egyéni nyelvi asszimiláció még nem jelenti a közösség egészének beolvadását. Ezt támasztja alá George Schöpflin gondolata is: „Az egyének asszimilálódhatnak, de egész közösségek nem, mert minden közösség, amely öntudatra ébred mint morális értékek hordozója, nem fogja feladni státusát."

Több tanulmánya rámutatt arra, hogy az etnikai feszültségek okai között szerepelhetnek az együtt élő közösségek kulturális másságának kölcsönös elítélése, a „mindennapi-tudás” hiánya a velük élő más közösségekről, amely az „öröklődő előítéletességben testesül meg”. Azonban hiányérzet marad az olvasóban a Balogh Tibor által vezetett békéscsabai társadalomlélektani-tréninget bemutató tanulmány elolvasása után. Hiszen, amíg részletesen megismerhetjük az írásból a tréning módszertanát, körülményeit, nem tudunk meg semmit a gyakorlatokra adott válaszokról, a gyakorlatokban résztvevők véleményéről, ezek esetleges megváltozásáról.

A Local identity and regionalism című tanulmánykötet hármas felosztása (a kutatási eredmények publikálása, az elméleti háttér felvázolása és a viták, eszmecserék bemutatása) a bánsági kisebbségi kérdés több szempontú elemzését (és megértését) teszi lehetővé. Mindemellett zavaró az olvasó számára a kötet előszavának célkitűzése. Ebben a szerkesztő részletesen felvázolja a kutatási programot, az elméleti előadásokat csak megemlíti. Az olvasó ebből következően a tanulmánykötet nagy részét kitöltő konkrét vizsgálati eredmények elemzéseit várja. Ám a könyv terjedelmének zömét az a nyolc tanulmány adja, amely a kisebbségi kérdés Bánságra vonatkozó történeti és elméleti előadásait összegzi. Ezek fontos kérdések ugyan, de nem kapcsolódnak ahhoz a konkrét programhoz, melynek publikálására a kötet vállalkozott.

A Local identity and regionalism című tanulmánykötet a fenti apró kritikai megjegyzések mellett kutatási és elméleti anyagban gazdag, az – etnikai, állami, politikai, kulturális, szimbolikus határokon átnyúló – bánsági kisebbségeket érintő problémáknak és ezek megoldására tett javaslatoknak tükre. Többfajta értelmezését adja a létező konfliktusoknak, és ezek megoldására – mivel a „saját kultúra” kutatásán alapul – sajátos, belső indíttatású, külső nézőpontból tesz kísérletet. A kutatók határokon állnak, saját kisebbségük/többségük és a velük együtt élő más etnikumok határán. Így lehetőségük adódik a kultúrák sokféleségének bemutatásán keresztül gazdagítani a kisebbségkutatás ismeretanyagát.