Államiságunk megfundálása és a nyugati kereszténység közösségébe való felvétel Szent István évezredes alkotása. Ezt a különlegesen fontos és Európa-szerte ritka évfordulót nem csak a modern kor emlékezete emeli méltán magasra, és nem csak nekünk magyaroknak ünnep az államalapítás millenniuma. A 11. század hajnalán is jelentős eseménynek bizonyult, hisz kitágította az európai civilizáció határait. Hogy mennyire egyetemes érvényű és világtörténelmi horderejű eseményt ünneplünk, arra az ortodox egyház pátriárkája szolgáltatott most bizonyítékot azzal, hogy első ízben emelte egyháza szentjei sorába a római katolikus egyház egyik szentjét. És ez a személy első királyunk, Szent István. Ezért minden okunk megvan rá, hogy jelen számunkat e fényes ünnepnek szenteljük.

Engel Pál Szent István művéből a római egyházhoz való csatlakozást emeli ki, mert Magyarország ennek folytán lett (és maradt mindvégig) latin írású és műveltségű ország, mindazokkal az előnyökkel, amelyek ebből adódtak. Kristó Gyula nyelvészeti vizsgálódásai révén oda jut, hogy – noha az etnicitás ezer éve más jelentést hordozott, mint manapság – a Szent István kori Magyarország kevert népességű terület volt, amit akkor az uralkodó nem a gyengeség, hanem az erő jelének tekintett. Draskóczy István időben kiterjeszti (az Árpád-kor végéig) az etnicitás vizsgálatát hirdetve, hogy a korabeli telepítések a vendégek (hospes) biztonságban élhettek, gazdasági kedvezményeket élvezhettek, és szabadon gyakorolhatták szokásaikat. Zsoldos Attila arról értekezik, hogy Szent István uralkodása idején korábban nem ismert újdonságok jelentek meg az élet szinte minden területén: ekkor fogalmazták meg az első ismert magyar törvényeket, ekkor született meg az önálló magyar pénzverés, Szent István szervezte meg a gyakorlatilag máig érvényes megyerendszert és püspökségeket stb. Végül, de nem utolsósorban Pomogáts Béla meggyőzően dokumentálja Szent István alakjának folyamatos és erőteljes jelenlétét a magyar költészetben, hiszen ő máig ható erkölcsi példát és „közösségi-lelki erőforrást” ad számunkra.

Küszöbön álló uniós csatlakozásunk miatt felértékelődnek az állampolgársággal kapcsolatos kérdések. A Műhely-rovat tanulmányai közül ezért Tóth Pál Péter Állampolgárságától megfosztva című írását emeljük ki. Tesszük ezt annál inkább, mert a téma a jogi-közigazgatási szakirodalom eléggé elhanyagolt területei közé tartozik. A tanulmányból kitetszik, hogy a kommunista hatalom e szférára is kiterjesztette újító hajlamát: az állampolgárságtól való megfosztás büntetését vagyonelkobzással tetézték. Végül Makkai Béla Magyarság-gondozás Bukovinában című tanulmány a viszonylag közismert horvátországi Julián-akció után ennek a szakirodalomban szintén kevéssé feldolgozott bukovinai változatát mutatja be, a magyar állam fél évszázados erőfeszítéseit a románok etnikai közegébe zárt tízezer lelkes székelység a magyar nemzet véráramába való bekapcsolására.

Budapest, 2000. augusztus 30.