A politikai helyzet alakulása Közép- és Kelet-Európában

A legújabb angol nyelvű kiadványok

A közép- és kelet-európai, volt szocialista országok változatlanul megkülönböztetett helyet foglalnak el a nyugat-európai országok politikai, gazdasági és a biztonsági kérdésekkel foglalkozó kutatóintézeteinek programjában, részben múltjuk, részben jövő lehetőségeik okán. Elsősorban a demokratizálódási folyamatok árnyalatai tarthatnak számot érdeklődésre, amelyek Európának ebben a részében valamennyi országban végbementek. Ugyanakkor óvnak az illúzióktól, amelyek az államigazgatási rendelkezések mögött mindig valós demokratizálódási folyamatokat vélnek fölfedezni. A jelenlegi differenciált és egyéni sajátosságokat kifejező fejlődést negligálva a nyugati tudományos elemzések gyakran összemossák és egyszerűsítik a térség történelmét, kevés érzékenységet mutatva az 1990 előtti (akár csak évszázadnyi) időszakra. Megkülönböztetett figyelmet érdemel két könyv, amely igényességével, témaismeretével és naprakész tájékozottságával mind a szaktudományhoz, mind a véleményformáló olvasóközönséghez kíván szólni, a “Building Democracy? The International Dimension of Democratisation in Eastern Europe (szerk. G. Pridham, E. Herring, G. Sanford), illetve Keith Crawford: “East Central European Politics Today” c. műve. Jellegzetes kortársi politikusportrékat tartalmaz Ray Taras: "Postcommunist Presidents" c. tanulmánykötete.

A nyugat-európai politikai kutatóintézetek témaválasztékéban – már megszokhattuk – a demokratizálódási folyamatok mellett legtöbbször a nemzetiségi kérdés és a multikultúra (illetve ennek elfajulási formái) keltenek érdeklődést. Tarig Modood és Pnina Werbner tanulmánykötete (“The Politics of Multi-Culturalism in the New Europe: Racism, Identity and Community) sem szól másról, mint a nacionalista ellenségeskedés feléledéséről a volt szocialista országokban, a rasszizmusról, az idegengyűlöletről, az etnonacionalizmusról. E témák tudományos igényű feldolgozásából számottevő kínálat áll a szerkesztők rendelkezésére keleti és nyugati szerzőktől, szakértőktől és magyarázóktól. S. P. Ramet a nemzetiségi kérdésben felmerülő “kollektív jogokat” már egyenesen a “szabad-liberális demokrácia értékei aláásásának, intoleranciának és csoportexkluzivitásnak” minősíti “Whose Democracy? Nationalism, Religion, and the Doctrine of Collective Rights in Post-1989 Eastern Europe” c. művében.

A makacsul továbbélő balkáni ellenségeskedés gyökereit keresi Hugh Poulton és Suha Taji-Farouki, aki a térségi nemzeti, nemzetiségi és vallási összefonódásban igyekszik olvasóit eligazítani a “Muslim Identity and the Balkan State” c. könyvben. A komor összképet csak árnyalja Ali Eminov, amerikai szerző tanulmánya a bulgáriai török kisebbség helyzetének alakulásáról, az erőltetett asszimilációról, az egykori kommunista nemzetiségi politikáról.

Az egyes országok történelmi útjával foglalkozó művek közül említést érdemel Mark Brzezinski jogtörténeti elemzése (“The Struggle for Constitutionalism in Poland”), amely a középkortól napjainkig vezeti végig a lengyel jogrend és alkotmányosság történetét. Andrew A. Michna viszont a civil társadalom és a katonaság viszonyát értékeli a kommunista és a posztkommunista Európában, a tájékoztatást a fegyveres erők tevékenységéről, és az állami ellenőrzést (“The Soldier-Citizen: The Politics of the Polish Army after Communism").

Kiernan Williams a korábban zárolt prágai levéltárak anyagát használta fel “The Prague Spring and Its Aftermoth” c. elemzésében, amely megkerülhetetlen segédanyagnak tűnik az 1968–1970-es időszak és a meginduló “konszolidáció” történetének tanulmányozásához. Az emigráns cseh jogász, Eric Stein könyve a cseh és a szlovák alkotmányértelmezési különbségekről, a közös államban élés problémáiról és az 1992-es szétválás okairól szól (“Czecho/Slovakia: Ethnic Conflict”).

A balti országok (talán nem is annyira) speciális problémáját tárja fel Anton Steen: a rendszerváltozást követő években a politikai és a szellemi elit illetve a választópolgárok közötti feszültséget és ellentétet, az elit, megoszlását végzettség és etnikum szerint vizsgálja ("Between Post and Future: Elites, Democracy and the State").

A Szovjetunió felbomlása után megváltozott Oroszország és az utódállamok viszonya, kapcsolatukat külön-külön, sajátos érdekeik megfogalmazásával alakították ki, Anwara Begum könyve a jelcini orosz külpolitika és diplomácia erőfeszítéseit igyekszik rendszerbe foglalni (“Inter-Republican Cooperation of the Russian Republic”).

A Szovjetunióval az egyik soketnikumú ország szűnt meg, 98 alkotmányos utódegység keletkezett a helyén, de Oroszországban, magában is számtalan etnikai csoport található (tatár, jakut). A helyi demokratikus kezdeményezések helyett a helyi hatalmi elit erősödött meg (a volt kommunista nómenklatúra tagjai), ezek minden gazdasági és társadalmi reform érvényesülését megakadályozzák. A bűnözés mértéke rohamosan emelkedik, az életkörülmények terén soha nem észlelt szakadás következett be, az egészségügy helyzete katasztrofálisan romlik. (Galina Sztarovojtova: “Sovereignity After Empire”., P.J. Sztavrakisz, J. DeBardeleben, L. Black: "Beyond the Monolith"., V.M. Szergejev: "The Wild Est: The Crime and Lawlessness in Post-Communist Russia").

A Lengyelországról az elmúlt években megjelent német nyelvű tudományos könyvek közül Joachim Rogall történelmi visszapillantása érdemel említést, amely a "Német történelem Kelet-Európában" sorozatban látott napvilágot, Lengyelország és Litvánia német telepeseit, településeit és társadalmi-politikai szerepüket vizsgálja. Németország története helyett a németek történetével foglalkozik a középkortól a II. világháborút követő kitelepítésekig, – ez a megkülönböztetés a történeti szemlélet sajátos változását is jelenti.

Örvendetes nyíltságot és őszinteséget árul el az “Ofiary czy wspolwinni?” (Áldozat vagy tettestárs?) c. tanulmánykötet, amely a lengyel történelem- és múltszemléletet akarja megreformálni, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista befolyás hatásától egyaránt megtisztítsa. A Lengyelországban szinte hagyományosnak tekinthető német- és oroszellenesség és a megkövesedett áldozati szerep hangoztatása helyett új, rugalmas, kritikus, de az értékeket megtartó nemzettudat kialakítását szorgalmazza.

S. Bednarek tanulmánykötete (“Nim bedzie zapomniana”, azaz “Mielőtt elfelejtenék” címen) az 1948–1989 közötti évtizedek kulturális életének a vázlatát rajzolja meg, művelődés- és értékszociológiai korképet alkot, a lengyel nemzeti kultúra vállalható és elvetendő elemeit veszi számba.

Az 1917-es orosz forradalom kirobbanásának, lefolyásának a mozgatórugói, következményei máig ellátják kutatnivalóval a történész utókort. H. Altrichter az orosz identitáskutatás jelentős állomásának érzi a forradalmat is, de a bolsevik hatalomgyakorlást is (“Russland 1917” c. könyvében). M. Messmer az Oroszországban évszázados múltra visszatekintő antiszemitizmust vizsgálja, amiben a mindenkori központi, politikai vezetés ugyanúgy részes, mint a városi vagy falusi közember (“Sowjetischer und postkommunistischer Antisemitismus”). Az orosz alsó- és középrétegek mindennapi életéről az 1861-es jobbágyfelszabadítás és a forradalom közötti időben A. Rustemeyer és D. Siebert számol be tudományos igénnyel, kommentárt készítve a kortársi kutatásokhoz és a megjelent művek jegyzékéhez.

Moszkva városának hétköznapjairól, lakóinak egészségéről, a város környezetének kialakulásáról és gondozásáról ír a dél-koreai Kyoo-Sik Lee. A XIX. század második felében Moszkva lakossága az ötszörösére nőtt, és ekkor indult meg a város iparosodása is. A két körülmény soha nem látott feszültséget teremtett a közegészségügyben, a lakáshelyzetben és a szociális ellátás terén. A gyáripar óriási méretű fellendülése és a munkásosztály kialakulása, a “szociális kérdés” ugyanebben az időben az egész orosz hatalmi rendszer legerősebb destabilizáló tényezője volt. A súlyos dilemma megoldására két lehetőség adódott: az angol minta az erős szakszervezeti mozgalmak megteremtését kínálta, a német példa pedig a munkások biztosítási ügyének a megszervezését. A helyzet jogi rendezésére több kísérlet történt (munkanapok maximálása, anyasági védelem, lakáshelyzet javítása, baleseti segélyek), de a rendezés egészét az úgynevezett “rendőrszocializmus” jellemezte (Joachim von Puttkamer: “Fabrikgesetzgebung in Russland vor 1905”).

fordította: Lukáts János