Patriotizmus mint beruházás

Borkowicz, Jacek: Patriotyzm jako inwestycja. = Więż, 42. rok. 1999. 8. no. 81–82. p.

II. János Pál legutóbbi lengyelországi látogatásán homiliáiban, köszöntőiben és egyéb megnyilatkozásaiban nagyon határozottan különböztette meg a “föld” és a “nemzet” fogalmát. Amikor az ország különböző településeit-régióit tisztelte meg látogatásával, mindig konkrét jelzővel vagy birtokossal ellátott “föld”-et emlegetett (pl. “lengyel föld", "atyáink földje", "tengermelléki föld", "mártírok földje", "vértanúságot szenvedettek földje" stb.), a "nemzet" fogalmat inkább csak a Sejmben és a Jasna Górzán használta.

A "föld" szó preferálása nála nem véletlen. Ezáltal arra figyelmeztette a lengyeleket mint egy-egy terület lakosait, hogy felelősek érte. A patriotizmus ui., ellentétben a korábbi rendszer üres és bombasztikus szóhasználatával, nem más, mint napról napra elvégzett munka saját utcánk, városunk, vidékünk felemelkedése, felvirágzása érdekében. Éppen e szóban forgó munka kölcsönöz a patrióta érzelmeknek konkrét és mérhető értéket.

Eközben nem feledkezett meg a lengyelek hagyományos “ünnepi” patriotizmusának elismeréséről sem, amely az embereket nemzeti vészhelyzetekben forrasztja eggyé. Ilyen értelemben emlékezett meg – három alkalommal is – az 1920. évi varsói csatáról. Az egyik alkalommal így: “Tudják, én 1920-ban, abban az időben születtem, amikor a bolsevikok megtámadták Varsót. Születésemtől kezdve ezért is nagyon sokkal tartozom azoknak, akik akkor szembeszálltak az agresszorral, s életükkel fizettek a harcban."

A derűs természetű II. János Pál jól ért a fiatalság nyelvén. Így megengedhette magának, hogy Krakkóban a prímási palota előtt őt éltetve zajongó diákokat “ne üvöltözzetek” felszólítással csendesítse le, hogy aztán Sapież érsekről, erről a “megtörhetetlen papról” beszéljen nekik, mintegy a múlt értékeit hangsúlyozva a jövő számára.

A lengyel ifjúság többre és jobbra biztatása manapság gyakran a sziklára vetett mag sorsát juttathatja az ember eszébe. II. János Pál is tudja ezt, s e tekintetben “hosszú ideig tartó várakozásról” beszél, ami azonban nem kárhoztatja tétlenségre a ma felnőttjeit. Ellenkezőleg. Ennek jegyében hangsúlyozta pl. Łowiczban: “Az ifjú nemzedék hazaszeretetre való nevelésének a nemzet jövője szempontjából nagy jelentősége van. Ugyanis nem lehet a nemzetet eredményesen szolgálni történelmének, gazdag hagyományának és kultúrájának ismerete nélkül. Lengyelországnak a nagyvilágra nyitott, de saját szülőfödjét szerető emberekre van szüksége.”

Beruházás ez a javából.

fordította: Futala Tibor