The declaration of the minority law of Hungary No. LXXVII in 1993 was a success both in Hungary and abroad. However, it turned out relatively soon that its implementation requires important practical and related legal measures to be taken. Considering the law's far-reaching significance and message for today, the editors have decided to publish the whole text of the minority law No. XLIV in Hungary of 1868. This law was unique in its kind in Central Europe of the time, and the wide range of rights applicable in communication within the municipalities and with the local authorities deserve especial interest even for the reader of today.

Szentesitést nyert 1868.évi deczember 6-án. Kihirdettetett az országgyülés mindkét házában 1868.évi deczember 7-én. Megjelent az Országos Törvénytárban 1868 deczember 9-én.

Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogu tagja;

(5) V.ö. a magyar nyelvrôl szóló 1836:III.t. cz. kapcsán mondottakat - V.ö. a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV.t.cz. 6. §. d) pontját; 1871: XXXIII.t.cz.15.§. - V.ö. a kir.közjegyzôkrôl szóló 1874: XXXV. t.cz. 2.§-át (1886: VII.t.cz.1.§.). V.ö. 1906.máj. 28. 3881.sz. H.M. rend., a cs. és kir. közös hadsereg hatóságai által a magyarországi polgári hatóságokkal és magánfelekkel folytatandó hivatalos levelezés szabályozására vonatkozó 1904. évi 7273.sz.H.M. körrend. kiegészítésérôl. (R.T. 631. V. ö. 1907 decz. 25-én 152. 635. sz. B.M. rend., a vármegyék járási tisztviselôitôl megkivánandó nyelvismeretrôl. (R.T.2108.)

(1)V.ö. az 1874:XXXIII.t.cz. választási törvény 13. §-át és a fôrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885: VII.t. cz. 9. §-át.

(2) A központi választmány belsô ügykezelési nyelvét illetôleg v.ö. 1874: XXXIII.t.cz. 23.§.

minthogy továbbá ezen egyenjoguság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetôsége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik;

a honpolgárok teljes egyenjogusága minden egyéb viszonyokat illetôleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve következô szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni:

1.§. A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar levén, a magyar országgyülés tanácskozási s ügykezelési nyelve ezentul is egyedül a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók; az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentul is a magyar. ⁽¹⁾

2.§. A törvényhatóságok jegyzôkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek; de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselô testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzôkönyvi nyelvül óhajt.

A különbözô szövegekben mutatkozó eltérések eseteiben a magyar szöveg a szabályozó.

3.§. A Törvényhatósági gyülésekben mindaz, a ki ott szólás jogával bir, akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem a magyar.

4.§. A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják a mellett hasábosan még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzôkönyveikben használnak. Egymásközti irataikban pedig akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, a mely azon törvényhatóság által, melyhez az irat intéztetik, a második szakasz szerint jegyzôkönyvei vitelére elfogadtatott.

5.§, A belsô ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselôk az állam hivatalos nyelvét használják; de a mennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra, vagy tisztviselôre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illetô tisztviselôk kivételesen törvényhatóságaik jegyzôkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkivánják; jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is felterjesztendôk.⁽²⁾

6.§. A törvényhatósági tisztviselôk saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseiben a lehetôségig ezek nyelvét használják.

7.§. Az ország minden lakosa azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minôségben, személyesen, vagy megbizott által veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát és a biró segélyét:

1. saját községi birósága elôtt anyanyelvét;
2. más községi biróság elôtt az illetô község ügykezelési vagy jegyzôkönyvi nyelvét;
3. saját járási birósága elôtt saját községének ügykezelési vagy jegyzôkönyvi nyelvét;
4. más biróságok elôtt, akár legyenek azok saját törvényhatóságának, akár pedig más törvényhatóságnak biróságai, azon törvényhatóság jegyzôkönyvi nyelvét használhatja, a melyhez az illetô biróság tartozik.

8.§. A biró a 7-ik §. esetében a panaszt vagy kérelmet, a panasz vagy kérelem nyelvén intézi el; a kihallgatást, tanuhallgatást, szemlét és más birói cselekményeket ugy a peres, mint peren kivüli, valamint a bünvádi eljárásoknál a perben álló felek, illetôleg a kihallgatott személyek nyelvén eszközli; a perek tárgyalási jegyzôkönyveit azonban azon a nyelven vezeti, melyet a perlekedô felek a törvényhatóságok jegyzôkönyvi nyelvei közôl kölcsönös megegyezéssel választanak. Ha e tekintetben megegyezés létre nem jönne, a biró a tárgyalási jegyzôkönyvet a törvényhatóság jegyzôkönyvi nyelveinek bármelyikén vezetheti, tartozik azonban annak tartalmát a feleknek szükség esetén tolmács segélyével is megmagyarázni.

Szintugy tartozik a biró a felek elôtt megmagyarázni s illetôleg tolmácsoltatni a per fontosabb okmányait is, ha ezek olyan nyelven volnának szerkesztve, melyet a perbenálló felek egyike vagy másika nem ért.

Az idézési végzés a megidézendô fél érdekében, ha rögtön kitudható, annak anyanyelvén, különben pedig azon községnek, a melyben a megidézendô fél lakik, jegyzôkönyvi nyelvén, vagy pedig az állam hivatalos nyelvén fogalmazandó.

A birói határozat a tárgyalási jegyzôkönyv nyelvén hozandó; de köteles azt a biró minden egyes félnek azon a nyelven is kihirdetni, illetôleg kiadni, a melyen kivánja, a mennyiben azon nyelv a törvényhatóságnak, a melyhez a biró tartozik, jegyzôkönyvi nyelveinek egyikét képezi.

9.§. Mindazon polgári s bünvádi perekben, melyek ügyvéd közbejöttével folytatandók, az elsô biróságoknál mind a perlekedésnek, mind a hozandó itéleteknek nyelvére nézve addig, míg az elsô biróságok végleges rendezése és a szóbeli eljárás behozatala fölött a törvényhozás nem határoz, az eddigi gyakorlat mindenütt fenntartandó.

10.§. Az egyházi biróságok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvöket.

11.§. A telekkönyvi hivataloknál a törvényszék felügyelésének tekintetébôl is az illetô törvényszék ügykezelési nyelve használandó; de ha a felek ugy kivánják, mind a végzés, mind a kivonat az állam hivatalos nyelvén, vagy azon törvényhatóság jegyzôkönyvi nyelveinek egyikén is kiadandó, a melynek területén a telekkönyvi hivatal van.

12.§. A felebbezett perekben, ha azok nem-magyar nyelven folytattattak, vagy nem-magyar okmányokkal vannak ellátva, a felebbviteli biróság mind a pert, mind az okmányokat, a mennyiben szükséges, magyarra fordittatja azon hiteles forditók által, a kik a felebbviteli biróságoknál államköltségen lesznek alkalmazva, s a pert ezen hiteles forditásban veszi vizsgálat alá.

Végzéseit, határozatait és itéleteit a felebbviteli biróság mindig az állam hivatalos nyelvén fogja hozni.

Leküldetvén a per az illetô elsô birósághoz, ez köteles lesz a felebbviteli biróság végzését, határozatát vagy itéletét minden egyes félnek azon nyelven is kihirdetni s illetôleg kiadni, a melyen ez azt kivánja, a mennyiben az a nyelv a biróságnak ügykezelési vagy a törvényhatóságnak valamelyik jegyzôkönyvi nyelve volna.

13.§ Az államkormány által kinevezett minden biróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar.⁽¹⁾

14.§. Az egyházközségek, egyházi felsôségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nemkülönben - az országos iskolai törvény korlátai között - iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg.⁽²⁾

15.§. A felsôbb egyházi testületek és hatóságok ön maguk állapitják meg a tanácskozás, a jegyzôkönyv, az ügyvitel és egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét. Ha ez nem az állam hivatalos nyelve volna: az állami felügyelet szempontjából a jegyzôkönyvek egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is hiteles forditásban felterjesztendôk.

Ha különbözô egyházak s egyházi felsôbb hatóságok érintkeznek egymással, vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy azon egyháznak nyelvét használják, a melylyel érintkeznek.

16.§. Egyházi felsôbb és legfelsôbb hatóságok az államkormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli, vagy jegyzôkönyvi nyelvöket s hasábosan az állam hivatalos nyelvét, a törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaikban az állam nyelvét; vagy, ha több a jegyzôkönyvi nyelv, azok bármelyikét; az egyházi községek pedig, mindezen hivatalos érintkezéseikben az államkormány és saját törvényhatóságaik irányában az állam hivatalos nyelvét, vagy saját ügykezelési nyelvöket; más törvénvhatóságok irányában pedig az illetô törvényhatóságok jegyzôkönyvi nyelvei egyikét használhatják.

17.§. Az állam s illetôleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanitási nyelvnek meghatározása, a mennyiben errôl törvény nem rendelkezik, a közoktatási minister teendôihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közművelôdés és közjólét szempontjából az államnak is legfôbb czélja levén; gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élô polgárai az általok lakott vidékek közelében anyanyelvökön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdôdik.⁽³⁾

18.§. Azon területeken létezô, vagy felállítandó állami közép és felsô tanodákban, a melyeken egynél több

nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének része nyelv- s irodalmi tanszékek állítandók.

19.§. Az országos egyetemben az elôadási nyelv a magyar; azonban az országban divatozó nyelvek és azok irodalmai számára, a mennyiben még nem állittattak, tanszékek állittatnak.

(1)V.ö. a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV.t.cz. 6.§-ának d) pontját.

(2) E.§. értelmezésérôl v.ö. 1907:XXVII.t.cz.18.§.

(3) V.ö. az 1836: III.t.cz. jegyzeteit.

20. §. A községi gyülések maguk választják jegyzôkönyvök s ügyvitelök nyelvét. A jegyzôkönyv egyszersmind azon nyelven is viendô, a melyen vitelét a szavazatképes tagoknak egy ötöde szükségesnek látja.

21.§. A községi tisztviselôk a községbeliekkel való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni.⁽¹⁾

22.§. A község saját törvényhatóságához, annak közegeihez és az államkormányhoz intézett beadványaiban az állam hivatalos, vagy saját ügykezelési nyelvét; más törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban az állam hivatalos nyelvét vagy az illetô törvényhatóság jegyzôkönyvi nyelvei egyikét használhatja.

23.§. Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegeihez s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyujthatja be.

Más községekhez, törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy az illetô község, vagy törvényhatóság jegyzôkönyvi nyelvét vagy nyelvei egyikét használhatja.

A törvénykezés terén a nyelv használatát a 7-13. §-ok szavályozzák.

24.§. Községi s egyházi gyülésekben a szólás jogával birók szabadon használhatják anyanyelvöket.

25.§. Ha magánosok, egyházak, magán társulatok, magán tanintézetek és törvényhatósági joggal nem biró községek a kormányhoz intézett beadványaiknál nem az állam hivatalos nyelvét használják: az ily beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközlött hiteles forditás is melléklendô.

26.§. Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen ugy, mint a községeknek, egyházaknak, egyház-községeknek: ugy ezentul is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás utján alsó, közép és felsô tanodákat felállitani. E bégbôl, s a nyelv müvészet, tudomány, gazdaság, ipar- és kereskedelem elômozditására szolgáló más intézetek felállitása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván, szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyüjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelôen kezelhetik.

Az ilyen módon létrejött müvelôdési és egyéb intézetek - az iskolák azonban a közoktatás szabályozó törvény rendeleteinek megtartása mellett, - az állam hasonló természetű s ugyanazon foku intézeteivel egyenjoguak.

A magán intézetek és egyletek nyelvét az alapitók határozzák meg.

A társulatok s általok létesitett intézetek egymás között saját nyelvökön is érintkezhetnek; másokkal való érintkezésben a nyelv használatára nézve a 23.§. határozatai lesznek szabályozók.

(1) V.ö. a községi jegyzôi szigorlat tárgyában: 1871:XVIII.t.cz. 75.§., a városi és községi hivatalok betöltésére nézve: 1886: XXII.t.cz.77.§.

27.§. A hivatalok betöltésénél jövôre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul; valakinek nemzetisége ezután sem tekinthetô az országban létezô bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sôt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a fôispánságokra, a különbözô nemzetiségekbôl a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetôségig alkalmaztassanak. ⁽¹⁾

28.§: A korábbi törvényeknek a fennebbi határozatokkal ellenkezô rendeletei ezennel eltöröltetnek.

29.§. Ezen törvény rendeletei a külön területtel biró s politikai tekintetben is külön nemzetet képezô

Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra ki nem terjednek, hanem ezekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egyrészrôl a magyar országgyűlés, másrészrôl a horvát-szlavon országgyűlés között létrejött, s melynél fogva azok képviselôi a közös magyar-horvát országgyülésen saját anyanyelvükön is szólhatnak.