2010. június 26., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 93. (956.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Árny-oldal
Mozaik
Sport
A pénz értéke

Nem szeretnék unalmas és megfoghatatlan fejtegetésekbe bocsátkozni arról, mi is tulajdonképpen a pénz. A gazdaságtani definíció helyett maradjunk inkább a leginkább tapasztaltnál: ez az a kellék, mely állítólag nem boldogít, de nagyon boldogtalanná tesz, ha nincs. És többnyire az a helyzet, hogy folyton kevés van belőle.

Engem a szüleim, nagyszüleim még arra tanítottak, hogy a pénzt meg kell becsülni. A verítékes munkával szerzett fillérnek, koronának, pengőnek, kopeknek vagy hrivnyának kétségtelenül nagy értéket tanúsít az, aki megdolgozott érte. Mi, gyerekfejjel még boldogan gyűjtöttük pezsgős palackokba a tízkopekosokat, de sokan tették ugyanezt az egy-, vagy kétkopekos érmékkel. Persze, az egykori szovjet aprópénzről beszélek. Ezeknek a monetáknak nemcsak elvi, hanem valós vásárlóértékük is volt. Egy kopekért például egy doboz gyufát vagy pohárnyi szódavizet lehetett kapni.

Ezekre a kis érmékre nagyon vigyáztak, nem dobálták csak úgy szerteszét az utcán, nem kerültek a kukába. Akik ezen a szemléleten nevelkedtek, azok a mai, fizetőeszköznek nevezett kopijkákat is megbecsülik. Nemrég egy sikeres vállalkozó barátommal bandukoltunk az utcán, amikor megpillantott a sárban egy egykopijkást. Nem volt rest, lehajolt érte, megtörölte és megköpködte: anyád, apád ide jöjjön, mondta és a zsebébe süllyesztette. Látva értetlenkedő képemet, megjegyezte: sok kicsi sokra megy, vagy aki a kicsit nem becsüli... És még mondott néhány bölcseletet a pénz védelmében.

Bizonyára igaza van. Pedig hányan léphettek át a kis fehér érme felett rá sem hederítve, hisz manapság egy kopijkáért már nem érdemes lehajolni, semmit nem kap érte az ember. Az üzletekben sem adnak vissza ilyen kis összeget, de még az sem baj, ha a pénztárnál derül ki, néhány kopijkával kevesebb van nálunk a fizetendő összegnél. Magyarán: már nincs értéke az aprópénznek.

Hogy mennyire így van, leginkább a koldusoknál lehet lemérni. A fehér színű érméket úgy veszik a markukba, mintha égetné őket és a következő pillanatban utálattal dobják félre. Minap az egyik bolhapiacon járva döbbenten tapasztaltam, hogy maroknyi egy-, két-, ötkopijkás hevert az egyik kereskedő standja előtt. Egy kolduló gyereknek adta, mondta a kereskedő, de az sértődötten, káromkodásokkal spékelve eldobta a maroknyi aprót. A gyerek talán nem ismerte a pénz értékét, az arról szóló közmondásokat, vagy nem is volt rászorulva arra a néhány kopijkára.

Balogh Csaba

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó