2010. június 26., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 93. (956.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Árny-oldal
Mozaik
Sport
Hahota

A hónap híre: Egy tegnap közzétett közvélemény-kutatás eredménye szerint Kárpátalján mintegy 160 ezer személy nem fogja igényelni január 1-jétől a magyar állampolgárságot. Ez a szám nagyjából egyezik a szűkebb pátriánkban élő magyarság lélekszámával.

Vilma és Irma

Az Ugocsából elszármazott Vilma néni és a cserfes ősungvári Irma néni szokásuk szerint ismét előszeretettel köszörülik nyelvüket a politikán, szűkebb pátriánk közéleti személyiségein, ki nem hagyva semmilyen nemű napi hírt és jó ízű zaftos pletykát.

– Haj-haj, kedves Irmám, nem t'om maga hogy van vele, de éngem igencsak felbosszantottak ezek az új áremelések. Mán megint drágul a cigeretta, a sör meg a pájinka, osztán még a benzinre is valamilyen adóféleséget kivetnek. A nyögdí- jamhoz kaptam egy pár kopijka emelést, osztán duplán vissza is veszik tüllem.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, most azt akarja mondani, hogy azért háborog mindezért, mert stikában bagózott, meg zugivott, esténként meg az Ung-parton száguldozott egy vadi új Mercivel?

– Haj-haj, Irmám, hova gondo'? Én egy rendes asszony vagyok, ilyen huncucsságok eszembe se jutottak vóna. Csak az onokáktu' hallom otthon mostanság, a meccsnézés közbe mondogattyák, hogy mos'mán a szupermarhetbe az ócsóbbat fogják keresni mindenbü'. Nem isznak Tuborgyot, meg Dérhert, jó lesz nekik az Obolongy vagy a Róhányó sör is. Egész nap a tévé előtt ülnek, osztán kurjongatnak meg bőgnek nagyokot a lüke apjukka', mint a kérődző bikák, ha berúgnak egy gó't. Azér' is jöttem ki egy kicsit sétá'ni, mer' mán a szappanoperákot se hagygyák megnézni.

– Ejnye-ejnye, Vilmuska, hát ha nem tévézhet, főzzön valami fonomságot, rakja el a télre valót, látogassa meg az ugocsai rokonait vagy olvasson újságot. Mostanában annyi sok érdekes hír van benne.

– Haj-haj, attu' meg még jobban fe'megy a vérnyomásom. Itt az egyik hír, tegnap o'vastam. A balramentbe van valamilyen papír arru', hogy nem lesz szabad gyülekezni sehon se', mer' törvénybe ütköző. Nahát, most mán nem mehetek-e tüntetni a polgármesteri hivatal elibe a szomszédjaimma', hogy mán megint építettek egy szupermarhetet az ablakunk elibe. Képzejje mán e', hogy ha az egyik ablakon kinézek, a miniszoknyás, aligbugyis pincér kisjányokot látom valamilyen resztoránba tipegni. Kinézek a másikon: egy pincériába kukkolhatok be. Ott meg kétpofára eszik a fijatalok azt a talján papírónis pidzát. Lenn meg a fődszinten kocsma van, ahun egész éccaka ingernyeteznek a puják, ahelyett, hogy tanú'nának. Másik hír: a forintnak lement az ára. Most képzejje e' azt a szeginy beregszászi főjiskolai e'nökasszonyt, hogy az ukrán kópertába kapott magyar forintos fizetési mán hrivnyába nem is éri el a húszezret se. Annyira sajnálom szeginyt, most mán majd nem is jut nékije új kalapra.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, miért bántja azt az asszonyt. Most is kitüntették, mert kiharcolt egy csomó mindent nekünk, itt élő magyaroknak.

– Haj-haj, Irmám, nem értem én ezt, pedig egész nyóc osztályig jártam. Magának három gyereke, nyóc onokája van, és mindegyik magyar iskolát végzett. Diplomájuk is van, méghozzá egyetemi. Vagy nem így van?

– Persze, hogy így van, kedves Vilmám. Két orvos, egy ügyvéd, három mérnök, egy jogász és négy pedagógus van a családomban. Arra akar kilyukadni, hogy azt terjeszti, nincs és nem lesz magyar utánpótlása a kárpátaljai magyar értelmiségnek? Van egy barátnőm, akitől tudom, hogy csak az idén majdnem nyolcszáz magyar tanul Ungváron, a három egyetemen, ebből csak a nemzetin hétszázhatvanan vannak. A főiskolán is van egy párszáz. Nem kell aggódni.

– Haj-haj, Irmuska, de az a fejércseléd azt vetíti Magyarország felibe, hogy itt csak a főiskolán tanu'nak magyarok. Mindig átmegy sopánkodni, hogy mit kell nekije csatáznia a helyi magyarságér', osztán azok meg el is hiszik nékije.

– Hogy tovább pletykáljak, kedves Vilmám, a barátnőm még azt is mondta, hogy a főiskoláról éppen a minap tízen kérték át felvételüket a magyar filológiai szakra. Meg még azt is suttogják, hogy szemet vetett az egyetemi dékáni székre is. Azt is pletykálják Beregszászban, hogy az ungvári magyarság központú kutatóintézetekre is fáj a foguk egynémelyiknek a főiskolán. Nagy lett az étvágyuk...

– Haj-haj, kedves Irmám, hát errü' beszélek én is magának. Nem épít, hanem inkább rombol az ilyen hozzáállás. A Béla is panaszkodott, hogy az onokája nem jó' írta meg a mostani ukrán teszetet, és nem mehet továbbtanuni. Hát miko', ha nem most van a legrosszabb helyzetbe' a magyar iskolás puja. És nem húszvalahány évve' ezelőtt, mint állítja a nagyasszony. Mer' ha kiszámolom, éppen akko' diplomázott a legtöbb mostani kárpátaljai magyar társadalmi élharcos. Mos' meg elindu't egy maroknyi tanuló. Annak is, jó ha a fele tú'jut az ukrán viszgán. Ott ül őnagysága a kárpátaljai balramentbe, ü' vóna az oktatásipolitikus, osztán mit tesz most értük, azokér' a szegény magyar pujákér'? Semmit. Inkább Magyarországra szalad sírni.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, attól magának nem lesz több a nyugdíja, hogy felbosszantja magát, inkább a patikusnak lesz jó napja. Élvezzük inkább a napsütést, üljünk ki az erkélyre a Bélánál, és napozzunk egy jót. Igaz, nincs nálam a fürdőruhám, de ha kicsit felhúzzuk a szoknyánkat a vén kujon örömére, akkor a lábaink már barnulhatnak is. Csak arra ügyeljünk majd, hogy a sok fecsegésbe a nyelvünk ne kapjon hőgutát...

F. Deák Netti

Hogyan lehetne emberibb a közlekedés?

Véleményem szerint egy csapásra meg lehetne oldani ezt a problémát, csak emberibb, bocs állatibb ésszel kellene gondolkodni. Elkerülhetők lennének a balesetek és ehhez még csak új utakat, autópályákat sem kellene építeni.

A megoldás: le kellene koppintanunk a hangyák közlekedési szokásait.

Nos, lássuk, mire is gondolok.

A szorgalmukról ismert apró rovarok már évszázadokkal ezelőtt megoldották azt a problémát, hogyan lehet a leggyorsabban eljutni a kiszemelt célállomásra, -pontba, méghozzá hatékonyan és mindenféle csetepaté, "egyezményes" jelmutogatások nélkül.

A képlet pofonegyszerű: nem kell mást tenni, mint egy sorban vonulni egymás mögött, azonos távolságban, azonos gyorsasággal. Egyszóval, az úttesten is úgy kellene haladnunk, ahogyan a katonák lépkednek.

A gond csak annyi, hogy éppen az emberi tulajdonságok miatt megvalósíthatatlan. Az ember ugyanis felsőbbrendű lénynek képzeli, sőt tartja magát, derogál átvenni az "alulról" jövő ötleteket, s az állatokkal ellentétben nem hajlandó máshoz, másokhoz igazodni, igazítani tempóját.

Közülünk mindenki meg akarja előzni a másikat, mert első akar lenni. Teszi mindezt annak ellenére, hogy számos tulajdonságában igencsak hasonlít az állatokra. Hiszen számos esetben kakaskodik a másikkal, vagy éppen a szemétdomb uraként viselkedik, makacs, mint az öszvér, pöffeszkedik, mint a páva. Az ellentéte homokba dugja fejét, mint a strucc, beletörődik sorsába, mint a birka, hentereg a sárban, mint a disznó, hogy további példákat ne is említsek.

Furcsa módon éppen a fegyelmezett közlekedést nem képes átvenni az állatoktól. Pedig ehhez igazán nem kellene más, csupán hangyányi ész.

(tréfalvi)

Hasznos a kerékbilincs

A kijelentés olvastán biztos sokan agyamentnek tartanak, de bizonyítékom van rá, hogy a kerékbilincs egy nagyon hasznos "jószág", csak meg kell találni a módját, hogy mire hasznosítható.

Azt ugye különösképpen nem kell ecsetelnem, hogy a magyar ember leleményessége nem ismer határokat, ami a szó szoros és tágabb értelmezésében is érvényes.

Elég, ha csak Szabadka "megszállását", a jugoszláviai bevásárló utazásainkat említem, ahonnan nem csak 96 fokos alkoholt és sportfelszerelést, cipőt-ruhát és kétkazettás magnót, de Zsigulikat és egyéb négykerekűt hoztunk szép számmal. Említhetném persze a sokkal közelebbi cigaretta-, vodka- és benzinturizmust is.

De hogy kerül a kerékbilincs az "asztalra", kérdezhetné a jóhiszemű honpolgár. Úgy, hogy a statisztikusok szerint az elmúlt hónapokban megnőtt a kerékbilinccsel megbüntetett autósok száma.

Amikor az aktakukacok utánanéztek, hogy mi lehet a számok mögött, kiderült, hogy aki egy-két hétre, külföldi elfoglaltsága miatt szeretné biztonságba helyezni személygépkocsiját, az nem bérel garázst, nem megy fizetőparkolóba, hanem olyan helyen hagyja az autóját, ahol kerékbilincset helyeznek rá.

Amikor dolga végeztével hazatér és ismét szeretné használatba venni járgányát, vígan kifizeti a büntetést, ami jóval olcsóbb, mint a fizetőparkoló vagy a garázs, ráadásul garantáltan biztonságos, hiszen ki képes "meglovasítani" egy földhöz ragasztott járgányt?

Ugye, hogy hasznos a kerékbilincs. Csak meg kell találni a módját!

(szabina)

Hamis hírek

A parlamenti ellenzék szerint az oroszok már a spájzban vannak.

* * *

Tegnap éjjel két fekvőrendőr bekísérte az őrsre S. Aladár hajléktalant, aki előre megfontolt szándékkal tetőcserepeket próbált eltulajdonítani a körletből.

* * *

A pénzügyminiszter elmondta, minden értékesítésre váró üresen álló építkezési telek ára ugrásszerűen megnő, amennyiben azt nem parlamenti képviselő akarja megvásárolni.

* * *

Egyes fogadóirodákban már most lehet tippelni arra, hogy a nyár folyamán hány turistát nem tudnak majd hazaszállítani a becsődölt utazási irodák.

* * *

Az orvostudomány is felkészült a labdarúgó világbajnokságra. Dél-Afrikában már a doppingoló focisták is játszi könnyedséggel tudnak negatív vizeletmintát produkálni.

* * *

Közbeszerzési pályázatot írtak ki havi negyven mázsa pattogatott kukorica előállítására, amelyet Kukor Ica kisvállalkozó nyert meg.

* * *

Özvegy Éhes Andrásné kisnyugdíjas tegnap titokban tárgyalt egy csirkefarhát-dílerrel. A megbeszélésről további részletek nem szivárogtak ki.

Viccből is csak hazait

Újgazdagéknál

Hazamegy az újgazdag kárpátaljai és kérdi az asszonyt, mi van vacsorára.

– Van finom kaviár, füstölt lazac, de szolgálhatok francia pezsgővel és Pick szalámival is.

– Nem lehetne egy kis sült krumplit – így a férj.

Mire az asszony kifakad:

– Majd, ha olyan fizetést fogsz hazahozni, mint a normális emberek...

Visszajáró

Bemegy az újgazdag az autószalonba, hogy vegyen egy Rolls-Royst. Letesz a pénztáros elé egy több százezer dolláros csekket. A tulajdonos megköszöni a vásárlást és kérdezi:

– Uram, a visszajárót milyen pénznemben kéri?

– Jó lesz Tavriában...

Örömlányok

Ül három könnyűvérű hölgyike az egyik munkácsi park padján. Odalép hozzájuk egy borotvált fejű, szekrényformájú fiatalember és rámutat két lányra:

– Te és te!

Mire felugrik a harmadik és mondja:

– Én is, én is! Na, de igazán...

– Na jó, te is. Álljatok fel, és húzzatok a francba.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó