2010. június 24., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 91-92. (954-955.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Mozaik
Vitamin
Sport
Kulcslyuk
"Megtanultam felismerni a talmit"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

Rovatunk mai vendége Balogh Mária, a Kárpátaljai Megyei Boksay József Szépművészeti Múzeum restaurátora.

– Eredeti szakmája keramikus. Hogyan került a restauráló műhelybe és lett a képek "gyógyítója?

– Ungváron születtem, itt végeztem el a helyi magyar iskolát. A Sváb utcában laktunk, német nemzetiségű szomszédjaink voltak, a gyerekeik pedig a pajtásaim. Hosszú ideig némettanár akartam lenni. Apukám is az egyetem felé terelgetett, ám az életem más fordulatot vett. Még iskolás koromban felfigyeltek a rajzkészségemre. Az irodalmi estekre én rajzoltam az írók arcképét a plakátokra. A szüleim ezt látva, beírattak Bakonyi Zoltán rajziskolájába. Zoli bácsi nyomta a kezembe elsőként az agyagot: ne unatkozz, mondta, formáld meg. Érettségi után felvettek az Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakiskola kerámia szakára és ott diplomáztam 1976-ban. A munkáimat azonban abban az időben nem tudtam értékesíteni. Ám lehetőségem nyílt a vár helytörténeti múzeumába elhelyezkedni, így oda kerültem restaurátornak. Nagy lelkesedéssel láttam neki a munkának, csakhogy hamar kiderült: a festmények, ikonok és a régi tárgyak felújításához külön engedély kell, így ismét csak tanulnom kellett.

– Erre Kárpátalján nyílt lehetősége?

– Nem, Lembergbe és Kijevbe utaztam továbbképző tanfolyamokra. Többek közt a Lavra Barlangkolostorban az ikonok restaurálási technikájába is betekintést nyerhettem. Ezt követően lettem okleveles múzeumi restaurátor.

– Munkája során akadt olyan alkotás, amiről úgy vélte: menthetetlen?

– Igen, még most is itt áll a sarokban. Az ungvári vár pincéjében találtam meg egy Mária Teréziát ábrázoló festményt, amelyet a szó szoros értelmében darabonként összeragasztva vittem fel a vászonra. Érdekessége, hogy a császárnő kezében tartja a munkácsi vár akkori térképét, ami újabb fejtörést okozott. Aztán félreraktam, halogattam a munkát, közben azon töprengtem, miként tudnám visszaadni eredeti formáját. Mostanra sikerült restaurálható állapotba hozni, de még így is évekbe telik, míg fel tudom újítani. Veszni semmiképpen nem hagyom. A restaurátor egyébként nem megmenti, csak meghosszabbítja a festmények "életét".

– Munkája folytán nap mint nap különböző korokba repülhet vissza. Van kedvence, amelyikben el tudná képzelni az életét?

– Valószínűleg a reneszánszban, de az impresszionisták is nagyon közel állnak a szívemhez.

– A festők különféle trükköket, módszereket ismertek, és alkalmaznak ma is a színek kikeveréséhez. A restaurátornak is vannak ilyen titkai?

– Hogyne lennének. Többször vettem részt külföldön, így Magyarországon is olyan szakmai találkozókon, ahol a festmények, a textíliák, üveg, fém stb. felújításának szabályaiba nyerhettem betekintést. Itt rendszerint megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, műhelytitkainkat. Az aranyozás technikáját például a romániaiaktól lestem el. A restaurátorról tudni kell, hogy egyben vegyész, rajzoló és művészettörténész is.

– Otthon is festmények veszik körül?

– A kétszobás lakótelepi lakásunkban ezt nehezen lehetne kivitelezni.

– Mi a magyarázata, hogy minden színt kedvel?

– Mindegyiknek többféle árnyalata van, és ezeknek különböző tónusaik, melyeknek megvannak a maguk szépségei. A ruhatáramat is úgy állítom össze, amilyen éppen a hangulatom. Általában a pasztellszíneket kedvelem. Fontos, hogy az ember ne csak nézze magát a tükörben, de lássa is...

– A férje és a fia is a művészi pályán dolgozik. Tudatosan terelték csemetéjüket a szakma felé?

– Inkább így alakult. A fiunk, Adrián, szobrász, jelenleg Kijevben él, ott tanít a művészeti egyetemen.

– Szakmai ártalom, ha azonnal észreveszi a hamis, fals dolgokat?

– Megtanultam felismerni a talmit. És nem csak azért, mert az eredetiséget megállapító bizottság tagja vagyok, hanem az évek során szerzett tapasztalat is segít ebben.

– Mivel tölti a szabadidejét?

– Van egy hétvégi telkünk, ott kertészkedünk. Nagyon szeretek gombázni, ez az egyik szenvedélyem. A másik a főzés. Nos, ezzel csak az a gond, hogy a férjem is imádja forgatni a fakanalat. Ebből aztán gyakran vita támad, és a közmondás után szabadon, két dudás nem fér meg... a konyhában.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó