2010. június 22., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 90. (953.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Házunk tája
Sport
Közel félezer ortodox család Tiszabökényben

Tiszabökényben 13 éven keresztül közösen használták a templomot a görög katolikus és a pravoszláv hívek. A rendszerváltás után a görög katolikus egyház visszakapta az államtól javait. Az újjászerveződött egyházközösségbe jelentős számú ortodox ment át. Az egyházszakadás vagy éppenséggel a "nagy visszatérés" nem volt felhőtlen. Mára viszont rendeződött a helyzet, és a feszültség enyhülni látszik. Ehhez az is hozzájárult, hogy az ortodoxok új templomot építettek.

Archimandrit István – világi nevén Papp István – 28 éve áll a helyi ortodox felekezet élén. Jövőre ünnepli pappá szentelésének 30. évfordulóját. 2002-ben az ő kezdeményezésére vágtak bele a szentély építésébe, ami 2005-re el is készült.

– Azóta is állandóan csinosítjuk – mutat körbe a templomban a lelkész, ahol éppen az új padokat lakkozzák. – Hamarosan új szőnyeg kerül a padlóburkolatra.

Mint kiderült, az impozáns építmény oltára az ilosvai járási zárnyai (Priborzsavszke) mesterek munkája, az ikonokat huszti festők készítették.

– Büszke vagyok a templomra, hiszen egy fillér állami támogatás és alapítványi pénz nélkül építettem – mondja István atya. – Ez szó szerint értendő. A New Yorkban élő unokatestvérem finanszírozta a munkálatokat, ám a híveknek is sokat köszönhetek. Sosem mondtak nemet, ha téglát kellett pakolni, vagy bármilyen egyéb munkára volt szükség.

A községben 412 család vallja magát pravoszlávnak, de rajtuk kívül élnek ilyen vallásúak Farkasfalván, Tiszapéterfalván is, akik szintén a bökényi templomba járnak.

– Gyakran mostohagyermekként kezelnek bennünket, mert az ortodox vallást a szláv nemzetiséggel azonosítják – magyarázza a pópa. – Pedig ez az állítás nem állja meg a helyét. A Beregszászi járásban is élnek magyar nemzetiségű ortodoxok, csak keveset tudnak róluk, akárcsak rólunk. Mi szintén olyan magyarok vagyunk, mint a községben élő reformátusok, római vagy görög katolikusok. Én magam is magyar család sarja vagyok, Makkosjánosiban születtem. Már gyerekkorom óta ministránskodtam, majd elhatároztam, hogy pap leszek. Odesszában végeztem el a szemináriumot, és egy éve, hogy levelező tagozaton a kijevi akadémiát is befejeztem. A liturgiát és a szertartásokat is magyarul celebrálom, csak akkor térek át az ószlávra, ha látom, hogy ukrán nemzetiségűek is ülnek a padsorokban. Számuk elenyésző, ők a vegyes házasságok révén kerültek a községbe.

Azt azonban nem tagadja, hogy nehéz egy magyar anyanyelvű fiatalembernek, aki az ukrán nyelvvel is hadilábon áll, a szemináriumban ószlávul tanulni. Ezt ő is saját bőrén tapasztalta.

– Bár szolgáltam a seregben, de a nyelvet tökéletesen csak a szemináriumban sajátítottam el – teszi hozzá. – Nagyon nehéz volt bejutnom, az első időkben a tanulással is gondjaim voltak. Jelenleg rajtam kívül ketten miséznek még magyarul a megyében.

A fiatalok hitoktatása is a templomban történik. Nem ritka, hogy a görög katolikus szülők gyerekeit is a szentélyben keresztelik, állítja István atya.

– Bár szívesen látnék vasárnaponként több hívet is a padsorokban, de ha figyelembe vesszük a számukat, így sem panaszkodhatom – vallja be. – Ám dorgálni is szoktam őket, mert a fiatalok többsége csak a nagyobb egyházi ünnepeken jön az Isten házába. Remélem, egyszer megváltozik ez a tendencia.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó