2010. június 19., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 89. (952.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Árny-oldal
Sport
Szombati színes
Cifraszűr, pendely és katrinca

Nagydobrony az egyetlen kárpátaljai település, ahol még a múlt század ötvenes éveiben is népviseletben jártak, tudom meg Kopriva Attila művészettörténésztől. Bizony, ma már nagy feltűnést keltene, ha valaki széles, húzott szoknyában, alatta több pendellyel, hímzett pruszlikban, katrincával a derekán és pártában jelenne meg, mondjuk az esti táncmulatságon.

Az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Főiskola Munkácsi Fiókintézetének osztályvezetője lelkes kutatója szűkebb pátriánk népviseleteinek, kandidátusi értekezését A kárpátaljai magyarok viseletének hímzései a XIX. és XX. században címmel írta meg. Az ő ötletére nyílt meg néhány éve a Latorca-parti város technológiai főiskoláján a ruhatervező szak égisze alatt egy népviseleteket bemutató múzeum. Az évek során összeállított gyűjtemény élő történelemkönyvként is megállja a helyét.

Amikor arról kérdezem Kopriva Attilát, hogy a Lembergi Képzőművészeti Akadémia üvegműves szakán szerzett diplomával a zsebében, miért a textíliák felé fordult, elmosolyodik, és csak annyit mond: nem volt huta, ahol dolgozhatott volna. Aztán a festészet felé fordult. A Nagymama almákkal c. képe, amely egy falusi asszonyt ábrázolt népviseletben országos hírnevet hozott alkotója számára. S aztán egy új hobbi jött: a helyi népviseletek gyűjtése:

Talán kevesen tudják, hogy a díszmagyarnak semmi köze a magyar nemzeti viselethez, hiszen az igazi magyar népi ruhákat mindig is a dísztelen, sallangmentes elegancia jellemezte – mondja. – Ez jellemző egyébként a tiszaháti, az ungi és máramarosi népviseletekre is – teszi hozzá.

Míg beszélgetünk, többször elhangzik a pendely és a katrinca szó. Egykor falun felnőtt fehércselédként, szégyen ide vagy oda, bizony nem igen tudnám pontosan megmondani, mit is takarnak ezek az archaizmusok. Így hát rákérdezek, s mint kiderül, azért nem hallhattam otthon, a Szernye-mocsár környéki szülőfalumban, mert bizony a pendelyt, vagyis a sok-sok alsószoknyát elsősorban Ugocsában viselték a szebbik nem képviselői. A katrinca egy ovális formájú kötény, s a Bereg-vidéken még zsebbel is díszítették.

– A férfiak úgynevezett lobogó inget, ujjatlan reklit, lajbit, hidegebb napokon pásztorszűrt vagy bőrből készült subát, ködmönt – ezt a viskiek gubának is nevezték –, valamint bő gatyát viseltek. A gazdagabbak persze zsinórozott nadrágban jártak, hogy kitűnjenek az egyszerű kétkezi földművesek közül – folytatja Kopriva Attila, aki olyan részletes leírást ad eleink ruhatáráról, hogy szinte magam előtt látom azokat.

A kárpátaljai magyarok ellentétben a helyi bojkóktól, lemákoktól és huculoktól, nem kedvelték a színek tobzódását. Kifinomult ízléssel készítettek viseleteket, amelyeken a piros, a fehér, a zöld, ritkább esetben a kék különböző árnyalatai domináltak. A férfiaknál a fekete, a fehér, illetve a sötétkék volt az alapszín. Viszont szegényeseknek igazán nem mondható paraszti őseink ruhatára.

Bár nem járunk már alsószoknyában vagy pruszlikban, s pártát sem teszünk a fejünkre, egy-egy falunapon gyönyörködhetünk a helyi műkedvelő együtteseknek köszönhetően a szebbnél-szebb ruhákban, melyek szépanyáink, dédanyáink számára a Gucci, a Coco Chanell modelleket helyettesítették.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó