2010. június 19., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 89. (952.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Árny-oldal
Sport
A beszerző ábrándozása

A beszerző munkahelyén, az építővállalatnál megkapta az utasítást: induljon el a téglagyárba, valami zavar van az egyik szállítmány körül. És ne telefonáljon, menjen el, legjobb ezt a dolgot személyesen elintézni.

Szívesen is vállalkozott erre a sétára. Szerette az ilyen nyár végi-kora őszi fáradt fényű napokat. Jó lesz járni egyet, majd benyomásokat is gyűjt egy vershez... Mert a beszerzőt így is nevezhetnénk: a költő. A fiatalember annak tartotta magát. Sokan dicsérték az írásait, de a felfedezése, elismerése egyre késett, a kiadványok pedig elzárkóztak verseinek a közlésétől. Ugyan! Ki ez az Ismeretlen János? Őt meg bántotta, hogy ilyen nagyon is prózai munkát kell végeznie, pedig a lelkében egészen más van. És a költészeten kívül más is, hasonló dolgok is érdekelték. Filozófusokat olvasott, lélektani könyveket bújt. Közben téglának, épületfának, armatúravasnak a beszerzésével foglalkozott. Élni kell valamiből...

Hát most ballagott a simogató napfényben egy hosszú utcán, és épp azon, amelyen még nem is olyan régen a Lányt kísérgette. És a fejében ott motoszkált egy ugyanilyen nyár végi-kora őszi nap. Persze, sok ilyet végigélt már, de épp ez az egy rögződött meg keményen az agyában.

Akkor egy kis, azóta megszűnt emléktárgyüzletben volt elárusító. Itt szívesen dolgozott, jól érezte magát a polcokon sorjázó vonzó tárgyak között. A reggelek már hidegek voltak, s mikor belépett a boltba, itt is barátságtalan borzongás fogadta. Ilyenkor nem volt itt semmi forgalom, ő bevonulhatott a raktárhelyiségbe, leült a kis íróasztalhoz új versét csiszolni. Itt sem volt meleg, de a pár órás fázás még jól is esett, mert áthatotta valami feszült várakozás, valami kellemes nyomás a mellében: tíz óra körül, a piacról hazafelé tartva, a Lány mindig benézett az útjába eső boltba. Amikor belépett az ajtón, a Fiatalember mellében a nyomás egy pillanat alatt belső remegéssé változott, de ez egyszeriben feloldódott, ahogy kezet fogtak. És – érdekes! –, ő mindig pontosan megjegyezte, hogy mi van a bevásárló kosárban: egyszer fejes saláta és hagyma, máskor krumpli, ismét máskor zöldség és egy üveg tejföl – máig is emlékszik minden esetre. Azon a bizonyos napon épp gombát vásárolt. Ők ketten akkor megnézték együtt a frissen érkezett emléktárgyakat – voltak köztük szép darabok –, és a Lány indult hazafelé. A Fiatalembernek közben bejött az elárusító társa (később járt be és tovább maradt), és ő hazakísérhette a Lányt.

Odakünn még tartott, de már oldódni kezdett a tört szeptemberi napfényben a reggeli borzongás. Átmentek a hídon. A folyón csoda színes, hideg villanások. Ballagtak ott, két fiatal... Mindkettő előtt még a teljes élet. Mentek egymás mellett, közömbös dolgokról váltottak szót. A Fiatalember Verlaine verseiről, Spinoza tanairól, Freud lélektani elméletéről beszélt az őt nagy figyelemmel hallgató Lánynak – pedig legjobban szerette volna átölelni. Csakhogy... ez a szerelem egyoldalú volt. A Lány szívét más töltötte be, és erős szálak fűzték a választottjához, a mi Fiatalemberünket csak amolyan jó pajtásnak, szórakoztató, érdekes partnernek tartotta. Titkos rajongója pedig, érthetetlen okból, még attól is tartózkodott, hogy a verseiben megjelenítse a Lányt, hogy legalább valljon arról, ami a bensőjében végbemegy. Ehelyett megkapó, érzelmeket csigázó tájakról írt, a csillagok misztikus üzenetéről... Őt azonban mindebben benne érezte.

...A Fiatalember mostani útja során olyan intenzíven átélte annak a régi sétának az élményét, annyira a hatása alá került, annyira elmerült az ábrándjaiban, hogy szinte megfeledkezett magáról, és mikor a gyárba ért, durván zökkentették őt vissza a valóságba az ottani ügyintéző kelletlenül kimondott szavai:

– Hát halljuk, milyen bajuk is van azzal a szállítmánnyal?!

Balla László

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó