2010. június 17., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 87-88. (950-951.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Évgyűrűk
Mozaik
Sport
Felvidék után rajtunk a sor

Van abban valami törvényszerűség, és valószínűleg ez az élet rendje, hogy a Kárpát-medencében, pontosabban azokban a magyar közösségekben, amelyekben két-, esetleg többpártrendszer alakult ki, sorra buknak el a konfliktuskereső, kirekesztésre építő, állandóan kardcsörtető magyar érdekvédelmi tömörülések. A különböző szintű megmérettetésekből azok kerülnek ki győztesen, amelyek az adott többséggel folytatott párbeszédre, a kis, de nagyon fontos lépések taktikájára helyezik a hangsúlyt. Inter arma silent Musae, vagyis Háborúban hallgatnak a múzsák, ezt már az ősi latinok is tudták. Murphy törvénye is kimondja: akit hergelünk, az előbb vagy utóbb felhergül. Magyarán: a többséggel folytatott örökös acsarkodással, veszekedéssel sok mindent el lehet érni – ellenszenvet, kirekesztést, a "csak azért sem" hozzáállást –, csak éppen azt nem, hogy az ellenségeknek tekintettek támogassák amúgy jogos követeléseinket.

Legfrissebb példa erre a mostani szlovákiai parlamenti választás. Az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb mellett a valaha három pártból összeállt és hosszú évekig monopolhelyzetben lévő Magyar Koalíció Pártja mindössze 4,3 százalékot ért el, s ezzel kiesett a szlovákiai törvényhozásból. Ezzel szemben egy új formáció, a kapuit a szlovák nemzetiségű választópolgárok előtt is megnyitó Híd–Most simán vette az akadályt, 8,1 százalékot ért el, s ezzel tizennégy mandátumhoz jutott. A kormányzópártok és az MKP között elmérgesedő vitáról, s az ebből fakadó és mind nagyobb teret hódító magyarellenességről mi is beszámoltunk. Nos, az eredmények egyértelművé tették, hogy a felvidéki magyar választópolgárok miben látják a kiutat: a párbeszédben, s az ezt követő remélt békében. Valószínűleg a szlovák nemzetiségűek is hasonlóan gondolkodhattak, hiszen a jelenleg még kormányzó két magyarellenes párt kisebbségbe került az eddig ellenzékben lévő parlamentbe jutott további négy párttal szemben.

A szlovákiai, felvidéki példa nem egyedi. Pár nappal ezelőtt a Vajdaságban aratott lavinaszerű győzelmet a Vajdasági Magyar Szövetség listája a Magyar Nemzeti Tanács választásán, amikor a mandátumok kétharmadát gyűjtötte be. A többi négy-öt magyar párt, illetve az egyik szerb párt által összeállított, egyébként magyarokból álló listának mindössze a sovány egyharmad jutott. Megjegyzendő, a VMSZ képviselőcsoportja országos szinten nagyon fontos tag, esetenként a mérleg nyelve a koalíciós többségnek. Tartományi szinten a párt a parlament elnökét adja, míg a többi – a tárgyalások helyett többnyire csak levélben üzengető, esetenként a magyarországi szélsőjobbal kokettáló – magyar párt valahol a futottak még kategóriájába tartozik, néhány közülük, lenullázva önmagát, nem vett részt a mostani választásokon sem. Hasonlóan megbuktak Erdélyben a Magyar Polgári Párt "jobbról előző" folyamatos próbálkozásai a jelenleg is kormányon lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben, és a Magyar Egyesületek Szövetségével megmérkőzve elvesztette korábbi biztos képviselő mandátumát az alkalmanként ugyancsak agresszív politikát folytató Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége is.

Nem is olyan régen, a magyarországi választásokat követően írtam egyik publicisztikámban arról, mennyire megváltoztak a politikai erőviszonyok a külhoni magyarság körében 2002 óta. Nos, a pozsonyi történések még inkább alátámasztják akkori állításaimat. A kárpátaljai magyarságnak a soros – vagy ősszel, vagy tavasszal esedékes – önkormányzati választáson lesz lehetősége arra, hogy beálljon a sorba. Minél egységesebben kivonuljon a létüket háborúskodás nélkül elképzelni már nem tudók, a káros paktumokat kötők, a csakis az önös érdekeket fontosnak tartók, a renegát magyarokat listára tevő ukrán pártok mögül, és azok mögé sorakozzanak fel, akik kitartó munkával eredményeket tesznek le közösségünk asztalára.

Kőszeghy Elemér

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó