2010. június 17., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 87-88. (950-951.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Évgyűrűk
Mozaik
Sport
Nyelv-őr
Fesztiválok földje

Egyre-másra rendezik a fesztiválokat, és ez a latinra visszavezethető nemzetközi szó eredetileg ünnepet jelentett. Nyelvünkben nem is olyan régi: etimológiai szótárunk tanúsága szerint a XX. század közepén vettük át – bármily meglepő – valószínűleg orosz közvetítéssel.

A fesztivál szótáraink, kézikönyveink tanúsága szerint korábban országos vagy nemzetközi jelentőségű rendezvényt jelölt, s mint láttuk, kivétel nélkül mindegyik kulturális vonatkozású. Eltávolodva, sőt elszakadva utóbbi sajátosságától, manapság erőteljes jelentésbővüléssel hovatovább mindenféle ünnepi rendezvényre, találkozóra, vásárra alkalmazzák. A vendégforgalom növekedését szolgáló fesztiválok sokszor a helyi jellegzetességekhez kapcsolódnak, mint az immár hagyományosnak mondható cseresznyefesztivál, körtefesztivál, szilvafesztivál, sörfesztivál, borfesztivál. Az ennivalók sorának azonban koránt sincs vége: diófesztivál, krumplifesztivál, kukoricafesztivál, lecsófesztivál, levendulafesztivál, mézfesztivál, sütőtökfesztivál, sőt: birkafőző fesztivál. Ne hagyjuk ki a halakat se: gardafesztivál, keszegfesztivál, pisztrángfesztivál, süllőfesztivál. Lépést tarthatunk a kordivattal, mivel van már bioétel-fesztiválunk is.

Az ötletek tárháza kifogyhatatlan, újabbnál újabb fesztiválokat találunk a 2009-es rendezvénynaptárban: falusi ízek fesztiválja, sajt- és túrófesztivál, libamájfesztivál, fehérpecsenyék fesztiválja, perecfesztivál, borkirálynő- és pálinkakirálynő-fesztivál. Paradoxonnak tűnik az igricfesztivál. Különösen gazdag a Somogy megyei kínálat, itt rendezték meg többek között a nyárson sült falatkák fesztiválját, a kukoricás ételek fesztiválját, a tüzes lecsófesztivált és a csuszafesztivált. Ugyancsak a megyéhez kötődik a szárnyas ételek ünnepe, a kalácskarnevál, a pogácsasütő viadal és a káposztaünnep. Úgy látszik, a fesztiválok megnevezésének egyhangúságát oldva, az ötletgazdák másutt is igyekeztek változatosabb címekkel élni: aratófalatok ünnepe, molnártalálkozó, mandulás napok, kertművészeti napok, szüreti vigasságok, őszköszöntő mulatságok, völgykavalkád (Kapolcson), lecsófőző kavalkád, homokháti sokadalom, prószaparádé (a prósza kukoricalisztből készült tészta- és lepényféle). Ötletes elnevezések a kulturált borfogyasztást népszerűsítő rendezvények között is akadnak: bormajális, borzsongás, bországgyűlés, bornapok, a kéknyelű virágzás ünnepe. Nagyon hangulatos a csintalan palacsintanap, és ugyancsak szójátékra épül a tortúra: az étkezésre utaló tor és a túra összetétele. Ám egybeírva – jelentése miatt – mégsem a legszerencsésebb. Szójátékkal összekapcsolódó alliterációra épít a töklámpás-fesztivál és tökéletes tökételek sütő-főző versenye, s hangzásával tűnik ki az őszi ászok. Megragadja képzeletünket a sárkányok napja és madárijesztő-kiállítás.

Külön csoportot alkotnak azok a rendezvények, amelyekben a tulajdonnév – földrajzi, illetve személynév – valamilyen módon beleépül a megnevezésbe, vagy összefüggésbe hozható vele. A fesztivál helyett másféle, színesebb köznévi utótagokat is találunk ebben a csoportban: szentgotthárdi történelmi napok, váci világi vigalom, klastromdombi pincenapok, hajdúhadházi torzsás (azaz káposztás) napok.

A fesztiválok, pontosabban maga a fesztivál szó kezdi kinőni kereteit. Helyette ugyanis további idegen formák jelennek meg, mindenekelőtt a németből (és/vagy az amerikai angolból) átvett Fest. Ha bárkinek ellenvetése lett volna az eddigiekkel szemben, vajon mit szól a következőkhöz: Bike Fest (kerékpárosok találkozója), Hungaroringfest (autósok találkozója), SzeptEmberFeszt (kulturális rendezvénysorozat). A vecsési káposztát újabban káposztafeszt elnevezéssel ünneplik.

A sok-sok rendezvényt áttekintve kirajzolódik előttünk a fesztivál jelentésének módosulása. Míg korábban főként kulturális, elsősorban zenei eseményekre utalt, manapság javarészt az étkezés és a kulturált italfogyasztás változatos, ötletes eseményeit nevezik meg ezzel a korfestő divatszóval. A nevekben is tükröződik nyelvváltozásunk általános jellemzője: közöttük szép számmal vannak hosszabb, bonyolultabb alakulatok is. Vajon meddig tarthat a fesztiválok divatja? Terjedése nyelvünkben egyelőre nem ismer határokat: tavaly augusztus 20-án az új kenyér ünnepe helyett egy helyütt már kenyérfesztivált rendeztek.

Zimányi Árpád

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó