2010. június 17., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 87-88. (950-951.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Évgyűrűk
Mozaik
Sport
Mindenki Violka nénije

Mindenki számára reménykeltő, amikor idős urakat, hölgyeket látunk hihetetlen nagy energiával, életkedvvel, vidámsággal élni. Fontos, hogy hatvan év felett se hagyják el magukat, ne zárkózzanak el a világtól. Beszélgetőpartnerem nemhogy nem zárkózik el, de százszázalékosan beleveti magát a munkába, melyet oly nagyon szeret.

– Három éve vagyok nyugdíjas, de hála Istennek, ezt egyáltalán nem érzem. Az iskola elvégzése után a községi tanácsnál dolgoztam öt évig, aztán kineveztek a mezőgecsei klub vezetőjének, ennek most már 36 éve – mondta a mindig mosolygós Szatmári Viola, akit egyébként Mezőgecsében, és a környéken mindenki csak Violka néniként emleget.

– Örülök, hogy ezt a pályát választottam. Mind a mai napig nagyon szeretem a munkámat, az embereket. Mint mindenkinek, az én életemben is voltak rögös szakaszok, de mindig vigasztalt, hogy azt csinálom, amit szeretek. Ez kevés embernek adatik meg. Rengeteg rendezvényt szervezünk, közben egy percig sem jutott eszembe, hogy nyugdíjba vonuljak. És ameddig az Isten erőt ad, folytatni szeretném – tette hozzá.

Szatmáriéknál családi hagyománnyá vált a kultúra szolgálata. Lánya rendező szakon végzett, legidősebb unokája, Georgina pedig koreográfusnak tanul.

– Mikor volt könnyebb a munkája? A szovjet időkben vagy most?

– Annak idején az ideológia gúzsba kötötte a kultúrát. A rendszerváltás óta sokkal könnyebb minden. Hála Istennek sokan vélekednek úgy, hogy a kultúra fontos, ezért segítenek bennünket. Hogy csak egy példát említsek. Amikor a klub már nagyon rossz állapotban volt, elindultam a faluban, hogy támogatókat szerezzek. Nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy a község szinte minden polgára igent mondott, és valódi összefogással sikerült a klubot felújítani. Több mint százan vették ki részüket a munkából. Kell ennél szebb bizonyíték arra, hogy fontos a kultúra?

– Sok egykori növendéke ma már felnőtt, és most az ő gyerekeik a csoport tagjai...

– Bizony! Úgy eltelt ez a 36 év, hogy szinte észre sem vettem. Szokták is mondani a volt tanítványaim: "Jaj, Violka néni, hogy elszaladt az idő, már a lányomat hozom táncra!" Sok helyen felléptünk, ám még nem nagyon volt fényképezőgép, videoról meg még nem is álmodtunk, ezért sok olyan dolgot nem tudtunk megörökíteni, amit most jó lenne visszanézni. A tanítványaim is mondják, milyen jó lenne, ha a gyerekeiknek meg tudnák mutatni, hol, milyen ruhában léptek fel, és mi volt akkoriban a divat...

Jelenlegi tanítványaimmal kétszer voltunk Szamosújhelyen. Kisgyőrbe pedig szinte már haza járunk a közkedvelt fonóval, lakodalmassal. Lassan hozzálátunk a szüreti fellépés gyakorlásához...

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó