2010. június 15., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 86. (949.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Házunk tája
Sport
A művelődés mezőkaszonyi fellegvára

1967. Ez a dátum – akkor még a beregszászi zeneiskola fiókintézeteként – az indulást jelenti a Mezőkaszonyi Művészeti Iskola számára. Az újabb nevezetes év 1971 volt, ami meghozta az önállóságot.

És ugorjunk egy kicsit előre. 2011 – a negyvenedik évforduló. Balogh Marianna igazgató elmondta: méltóképpen szeretnék megünnepelni a jubileumot. Ehhez már "csak" az anyagiak szükségeltetnek. A járásban egyébként Mezőkaszony mellett Bátyúban és Mezőváriban működik még művészeti iskola, ami a 40 települést figyelembe véve nem sok. A gyerekek nyolc évet töltenek náluk, de ha valaki tízévesen jelentkezik, rövidített program szerint öt év alatt is kaphat bizonyítványt.

– Összesen nyolc település – Nagybégány, Kisbégány, Zápszony, Harangláb, Hetyen, Som, Csonkapapi és Mezőkaszony – fiataljait oktatjuk. A legközkedveltebbek a fúvós hangszerek, de az érdeklődőket citerázni is megtanítjuk. Erre azért van szükség, hogy megőrizzük a magyar népi hagyományokat. Egy gyermek- és egy tanárokból álló énekkarunk, illetve a férfi pedagógusoknak köszönhetően egy dixielandünk is van – avat be a hétköznapokba Balogh Marianna. – Nevezetes évnek számít 2009 is, hiszen tavaly októberig zeneiskolaként működtünk, s csak zenei – például fúvós, vonós, zongora – szakok voltak. Egy európai uniós pályázat után viszont új státusba kerültünk. Művészeti iskola lett a zeneiskolából.

– Ez min változtatott?

– Hogy ez mit jelent? Pénzből nem jut több – a járási költségvetés finanszírozásából élünk –, viszont a zenei mellett művészeti szakok indítása is lehetségessé vált. A táncszak már meg is alakult, s várakozáson felüli népszerűségnek örvend. A fő hangsúly a moderntáncokon van – ami nem egyenlő a diszkótánccal –, emellett népieket és klasszikusokat is tanulnak. Szeptembertől több ilyen csoport is indulhat. Korábban 120 növendékünk volt, amihez hozzájöttek a táncosok, és ha tovább bővülünk, még többen tanulhatnak nálunk. S hogy milyen a hangszerállomány. Sajnos, a zongoránk negyvenéves. Új szakokat és új hangszereket szeretnénk. Ilyen lehetne a rajz. Kerámia-készítést is oktathatnánk. Esztrádzenét is lehetne tanítani, csak hát ahhoz a felszerelés nem áll rendelkezésre.

Az igazgató szomorúan állapítja meg, hogy alig van érdeklődés például a harmonika iránt. Bár szép hangszernek tartják, tanár is lenne, érdeklődés viszont nincs.

Balogh Marianna beszélgetésünk során külön kiemelte a már említett EU-s pályázatot. A projekt költségeinek 50 százalékát a járás költségvetésétől kapták, ezt egészítette ki az EU és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ). Az iskolának 5 százalék önrészt kellett előteremtenie. Ez nem okozott problémát, a szülők ugyanis – és ezt külön aláhúzta – az ügy mellé álltak. Látták, hogy van értelme, hiszen a gyerekek számtalanszor hoznak díjakat a megyei szemlékről.

Egyébként utoljára negyven éve végeztek komoly tatarozást. A pályázatnak köszönhetően viszont minden osztályban kicserélték a padlózatot, a nyílászárókat. Megújult az épület külső vakolata is. Viszont az összeg korlátozott volt, sok mindent önerőből végeztek el, például felújították a termeket, függönytartókat és függönyöket készítettek, rendbe tették a kályhákat.

– A volt tanítványok elszakadnak a zene világától vagy sem?

– Sokan a pályán maradnak, ők Ungváron, a Zádor Dezső Zeneművészeti Főiskolán vagy a közművelődési kolledzsben folytatják. De aki más pályát választ, az sem szakad el teljesen. Nagyon sok olyan régi diákkal találkozom, aki megmaradt a zene bűvöletében. A 18 tagú kollektíva egyébként fiatal, jól képzett tanárokból áll, s a 90 százalékuk saját növendékünk. Persze, olyanok is vannak, akik az idők folyamán túladtak a régi hangszerükön. Többségük ma már ezt sajnálja, s azt mondja: nem hagyja, hogy a gyermekük is így tegyen.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó