2010. június 12., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 85. (948.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Árny-oldal
Sport
Derceni focipélda
Ahol az ifi jelentheti a nagycsapat jövőjét

Vidékünk járási futballja ezer sebből vérzik. Sok településnek még focicsapata sincs, ahol van, ott pedig önfeláldozóan a fennmaradásért küzdenek. A vidéki labdarúgás feltámasztásának egyik élharcosa a munkácsi járási pontvadászatban kardoskodó derceni csapat. A Latorca-vidéki magyarság legnagyobb településén a hagyományokra és az utánpótlás-nevelésre helyezik a hangsúlyt.

– A munkácsi járási bajnokságban sokkal nehezebb egy magyar csapatnak, mint a beregszásziban egy ukránnak – kezdi beszélgetésünket Bíró Péter, a derceni focicsapat vezetője és egyben edzője. Megtudtuk tőle, az évek óta szunnyadó derceni focit hét-nyolc esztendeje sikerült újraéleszteni, talpra állítani. Minden egy embernek köszönhető, mégpedig Orosz Mihálynak, aki feltámasztotta és hosszú ideig támogatta, irányította a futballcsapatot, majd átadta a stafétát. Az évek során megjárták az élmezőnyt és az alsóházat is.

– Sikerült kiegyensúlyozott teljesítménnyel egy jó középszintű csapatot építenünk, mely akár bravúrra is képes, ezt bizonyítja a múltkori 1–1-es döntetlenünk az éllovas Beregrákos ellen is – folytatja Bíró Péter. – Nem vagyunk rá büszkék, de a tavalyi szezonban csak a tizenötödikek lettünk. Félidőben a középmezőnyből vártuk a folytatást, ám a második körben több légiós is "elszállt" magától, így ajtót mutattunk nekik. Önerőből, saját nevelésű játékosokból újraszerveztük a gárdát. Ám ez rányomta bélyegét a további eredményeinkre. De nem csüggedtünk, és ami még fontosabb, nem adtuk fel, végigcsináltuk, az eredmény csak másodlagos volt. Idén sem kergetünk elérhetetlen álmokat. Szeretnénk a középmezőnyben finiselni. Az első kör derekán elmondhatom, tartjuk magunkat a célkitűzéshez. A járási bajnokságok között magasan a legerősebb és legszínvonalasabb a munkácsi járási pontvadászat. Az elmúlt években rohamosan nőtt a színvonal. A szövetség munkájára sem lehet panasz, főleg Viktor Svarc, a szövetség elnökének odaadását dicsérném.

– A vidéki labdarúgás az elmúlt években óriási változásokon ment át, sok csapat a légiósokban látja a perspektívát. A derceni csapat is követi ezt a politikát?

– Mi ezzel ellentétben a hagyományokra építünk. Minimum öt-hat derceninek kell lenni, ez alapelv, íratlan szabály, amihez évek óta ragaszkodunk. Ezek többnyire húzóemberei a csapatnak, előfordul, hogy a légiósok szorulnak a kispadra. Ebből nem engedünk, ez jelenti számunkra a derceni foci jövőjét. Továbbá, a légiósoknál nálunk előnyt jelent a magyar nyelvtudás. Sőt, a csapatban és a mérkőzéseken uralkodó családias hangulat miatt nálunk a légiósok is derceninek érzik magukat, és így is fociznak. Van köztük izsnyétei, gáti, de még feketeardói is. Persze van egy utópisztikus álmunk, mégpedig, hogy száz százalékban helyiek alkossák a csapatot.

– Általában egy klub jövőjét nagyban meghatározza az utánpótlás-nevelés...

– Ez így van, ezért is fektetünk nagy hangsúlyt az ificsapatra, a derceni labdarúgás jövőjét szem előtt tartva kizárólag csak itteniek "rúgnak labdába". Van köztük olyan, aki már a felnőttek között is megállná a helyét. A legbüszkébbek Iván Krisztiánra, Puskás Viktorra és Szabó Krisztiánra vagyunk, ők a munkácsi járási korosztályos válogatottban is meghatározó szerepet töltenek be.

– Nagy pénz, nagy foci, kis pénz, kis foci. Dercenben mennyi jut a futballra?

– A szovjet érában nem volt gondunk, minden kolhoznak volt csapata, mely rendelkezett busszal, támogattak pénzzel, felszereléssel. A Szovjetunió széthullása után azonban hullámvölgybe került a foci. Manapság a helyi vállalkozók, mecénások és a községi tanács támogatása nélkül nem lehetne ezt csinálni. Az egyéves költségvetés megközelíti a 22 ezer hrivnyát. Ennek a összegnek a nagyja a kiutazási költség és a játékvezetők bérezése, valamint az 1000 hrivnyás nevezési díj. Ehhez még párosul a légiósok honoráriuma, ami eredménytől függően 50–70 hrivnya. Vereség esetén természetesen nem fizetünk. Ahhoz, hogy feljebb tudjunk kapaszkodni a ranglétrán, kb. 100 ezer hrivnyára és heti egy-két edzésre lenne szükség.

– Mennyire élvezi a csapat a közönség támogatását, buzdítását?

– Dercenben szeretik a focit. Mi sem bizonyítja jobban, hogy tavaly az utolsó három hazai mérkőzésen a szurkolók az eredménytől függetlenül éltették a csapatot: "Hajrá Dercen, szép volt fiúk". Ez óriási lelki erőt ad a srácoknak. A látogatottság az időjárástól és az ellenfél kvalitásától is függ. A járásban ebből a szempontból az 5–6. helyen vagyunk, átlag 200 szurkolóval.

– Sok helyen egyre erőteljesebben nyilvánul meg a futballhuliganizmus...

– Nálunk nem jellemző a szurkolói rendbontás, persze a mérkőzés hevében egy-két hangos és keresetlen szó elhangzik, nincs mit tagadni, de a tettlegesség nálunk tabutéma. Tavaly több rendbontás is volt a járásban, de idén még nem volt kirívó eset. Reméljük, így lesz a továbbiakban is.

– Sok helyen sántít a vidéki sportinfrastruktúra. Mi a helyzet Dercenben?

– Az elmúlt időszak esős időjárása megviselte a pályát. Sajnos, fordulókat kellett elhalasztanunk, mivel víz állt a játéktéren. Tulajdonviszonyi gondok miatt évek óta nem tudjuk felújítani az öltözőt, de a közeljövőben rendeződik a helyzet, új, korszerű klubházat tervezünk a régi helyére. Viszont csak mi büszkélkedhetünk a járásban két minden szabványnak megfelelő és használható állapotban lévő pályával.

– Elégedett a sípmesterek munkájával?

– Nincs olyan járás a vidéken, ahol ne jelentene problémát a játékvezetők szakmai tudásának hiánya és megvesztegethetőségük. Ugyanakkor az előző évekhez képest kevesebb a kapusbaki és az eladott meccs. Holott nem kevés pénzt nyelnek el a csapatok költségvetéséből, hisz a három játékvezető díja 350 hrivnyát kóstál. Ha pedig problémás ellenfelet várunk és szeretnénk biztosítékot, a szövetség által kirendelt ellenőrnek további 90 hrivnyát kell fizetni.

Szabó Sándor

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó