2010. június 12., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 85. (948.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Árny-oldal
Sport
Szombati színes
Csincsillák, nimfapapagájok, díszhalak és társaik

A minap szandált vásárolni tértem be az egyik beregszászi üzletbe. Ám mielőtt még belevetettem volna magam a válogatásba, furcsa hangokra lettem figyelmes. Kis idő után már az volt az érzésem, mintha állatkertben lennék. Mivel a női kíváncsiság legyőzte az új lábbeli iránti vágyamat, elindultam felderíteni a hangzavar forrását.

– Már tizenéves koromtól élek-halok az érdekes állatokért, elsősorban a díszhalak érdekeltek. – Ezt már Ivándel Mihály díszállat-kereskedő meséli, miután kiderült, hogy az ő mini állatkertje hangoskodik a háttérben. Miközben alaposan szemügyre vettem a kis lakókat, a fiatalember tovább mesélt. – Annak idején, még mikor Csapon laktunk, az ottani iskolaigazgató szerettette meg velem a díszhalakat. Az első komolyabb, kompresszorral, filterrel, világítással felszerelt akváriumomat tizennégy éves koromban kaptam. Az évek során pedig elsajátítottam a tenyésztés csínját-bínját, és szép lassan felfejlesztettem az állományomat.

Miután leszerelt a hadseregből, meghívást kapott egy szilvásváradi laboratóriumba, ahol alaposabb betekintést nyerhetett a szakma rejtelmeibe. A tanultakkal és tapasztaltakkal felvértezve pedig belevágott a tenyésztésükbe.

– Annak idején az elevenszülőkkel, a guppival, a molinéziával és a különféle kardfarkúakkal foglalkoztam, ám később áttértem az ikrázó halakra, s már legalább 150 fajtám van. Itt, az üzletben jelenleg tizenötféléből válogathatnak a vásárlók. Újabban egyre nagyobb igény van a ragadozókra, a sügérfajtákra, a piranjákra.

Ám a halakon kívül egy egész állatkert tárul a helyiségbe lépő szeme elé.

– Tíz évvel ezelőtt jött az ötlet: ha már vannak halak, miért ne próbálkozhatnék meg rágcsálók és papagájok tartásával is. Ezek itt sima- és középhosszú szőrű tengerimalacok – mutat rá Mihály a csupán néhány centis kis örökmozgók sokaságára. – Aztán ez a három hosszú fülű angolnyúl, ez a szép szürke pedig oroszlánfejű törpenyúl. Vannak csincsilláim, aranyhörcsögök, ott arrébb azok a csuklyás patkányok.

Mivel leginkább a hírből jól ismert, ám az életben eddig még sosem látott csincsillák keltették fel az érdeklődésemet, arra kértem beszélgetőpartneremet, mutassa be kicsit jobban ezeket az állatokat.

– A csincsilla a mókushoz hasonlít, barátságos kis rágcsáló. Amerika felfedezésével, az Andok-hegységből indul hódító útjára, csakúgy, mint "kollégája", a tengerimalac. Bár a csincsilla genetikailag egyik rágcsálófajra sem hasonlít: hosszú, érzékeny bajussza, gyönyörű, sötét szemei, kicsi, kerekded fülei vannak. Az enyémek sötét színűek, ám léteznek fehérek is. Ezeket az albínókat én is csak a világhálón láttam, nagyon szépek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem igénylik az odafigyelést. Például a fürdőzéshez kizárólag kvarchomokra van szükségük. Ráadásul igazi ínyencek: egy nap legalább egyszer valami finomsággal kell nekik kedveskedni. Nagyon szeretik a mazsolát, a müzlit és a mogyorót, de megeszik a kukoricát, és a különféle szemes terményeket is. Áruk az életkoruktól és színüktől függően 300–400 hrivnya között mozog.

Miután megismerkedtem a csincsillákkal, a folyamatosan hangoskodó papagájsereg köti le a figyelmem.

– Imádom őket, annak ellenére, hogy rengeteget "fecsegnek". A nimfa- és a kissándor- papagájok kissé csendesebbek, ám a hegyi, az énekes, a törpe- valamint a hullámos papagájok, a kanárik, a zebra és japán pintyek cserfességben egymást túllicitálják. Sok türelem kell hozzájuk, de már megszoktam. Most például azért rikácsolnak, mert idegen van a közelben, a fényképezést sem "csípik" – mondta mosolyogva a gazda.

Nemtetszésüket éles csőrükkel is nyomatékosították. Mihály figyelmezetése ellenére ugyanis ismerkedés gyanánt a ketrec résein csak bedugtam az ujjam. Na, meg is kaptam! Haragos csípés volt a hívatlan "vendég" jutalma!

Nem lehet egyszerű ennyi állat etetése, gondozása sem, jut eszembe.

– Nem olyan vészes – állítja Mihály. – Mint ahogy már említettem, egyedül a csincsilla kényes egy kicsit, de a hörcsögök, a tengerimalacok beérik répával és terményekkel, a papagájok ugyancsak ezzel, valamint magvakkal és szárított gyümölccsel táplálkoznak.

Az is kiderült, a fiatalember már a rágcsálókat és a papagájokat is egyedül tenyészti.

– Beszereztem minden állatfajból egy hímet és a párját, és belevágtam – idézi a kezdeteket. – A törpenyúl évente háromszor fial, a tengerimalac többször, jelenleg legalább hetvenen vannak.

Beszélgetésünk végén még az is kiderült, hogy hüllőkre, csúszómászókra, sőt, krokodilra és leguánra is lenne igény. Ezen azért még gondolkodik...

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó