2010. június 10., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 83-84. (946-947.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
Kulcslyuk
"...cserfességben nehéz leköröznie bárkinek"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

Rovatunk mai vendége Luzsecki Zita, a Szolyvai Magyar Tannyelvű Oktatói-Nevelői Tanintézet tanítónője.

 – Az Ugocsából származó, húsz-egynéhány éves lány a harmadik diplomája megszerzésére készül. Hogy is van ez?

– Verbőci születésű vagyok, és a helyi általános iskola befejezése után a Munkácsi Tanítóképzőben tanultam tovább, majd pedig a Humán-Pedagógia Főiskolán is diplomát szereztem. Ám még így sem tudtam elhelyezkedni, munkát találni. Ekkor jött az ötlet, hogy felvételizem az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar filológia szakára. Levelező tagozaton most végzem a negyedik évfolyamot. Idén márciustól a szolyvai magyar iskolában oktatom a negyedikeseket.

– Nem riadt meg attól, hogy a Latorca völgyében egy teljesen más mentalitású környezetbe kerül?

– Mindig is kisgyerekekkel akartam foglalkozni. Amikor a barátnőm említette, hogy Szolyván van egy tanítói állás, bevallom, hosszasan gondolkodtam rajta, vállaljam-e. Éreztem, hogy duplán kell majd teljesítenem mindenből, s amit elmagyarázok magyarul, azt ukránul is meg kell ismételnem. Messze kerültem a szülői háztól, viszont kárpótol a kedves kollektíva, és persze az aranyos tanítványok. Mindössze öten jártak az osztályomba, s annyira a szívemhez nőttek, hogy az idei ballagáson megsirattam őket.

– Szigorú tanító néni?

– Ha a fegyelmezésre gondol, akkor nem mondanám, hogy gyakran kellett alkalmaznom. A "legnagyobb büntetés" az volt, amikor hússzor le kellett írniuk egy mondatot. Végül sikerült lealkudniuk ötre. Bevallom, engedékeny vagyok, mert annyira aranyosak. Egyébként vidám természetemről vagyok híres, a barátaim szerint pedig cserfességben nehéz leköröznie bárkinek.

– Magyar népi gyermekjátékokra, mondókákra, népdalokra is megtanította őket?

– A szórványban élőknél erre nagy szükség van. Volt egy kislány az osztályomban, aki sokat kérdezett, minden érdekelte. Ezt nagyon szerettem. Ha mondtam egy szép mesét, szinte itták a szavaimat.

– A hétvégék otthon, Verbőcön telnek?

– Igen és ezt igyekszem pihenéssel tölteni. Az édesanyámmal folytatott esti beszélgetések feltöltenek. És persze segítek a szüleimnek a kertben. Fóliasátraink vannak, zöldségtermesztéssel foglalkozunk. Ha van valamilyen rendezvény a faluban, természetesen ott vagyok, hiszen szeretek emberek között lenni, tenni valamit.

– Eltalálta már Ámor nyila a szívét?

– Van barátom, jelenleg Magyarországon dolgozik, így ritkábban találkozunk. A mai modern technikának köszönhetően gyakran beszélgetünk telefonon és a skype-on.

– Hobbija?

– Szeretek főzni, és állítólag tudok is. A másik pedig a tánc. Alig várom, hogy alkalmam nyíljon egy jó bulizásra.

– Mennyire követi a divatot?

– A lezser és kényelmes öltözködés híve vagyok. Nem szeretem a kihívó, polgárpukkasztó ruhákat, ami egyre jellemzőbb a mai fiatalok viseletére. Ezért inkább csak megnézem, néha megmosolyogtat, de nem igazán követem az aktuális trendet.

– Arany ékszer vagy bizsu?

– Inkább az előbbi. Nem tudom magam elképzelni bizsukkal, nem az én világom.

– Könnyen megbocsát?

– Attól függ, milyen mértékű a sértés és kitől kapom. Ám nem vagyok haragtartó.

– A fiatal tanító néni elolvassa a horoszkópját?

– Mint a legtöbb kíváncsi ember, de nem hiszek benne. Babonás sem vagyok, bár kéményseprővel találkozva ösztönösen a gombomhoz kapok.

– A három diploma mellett mit tanulna még szívesen?

– Az iskolában angolul tanultam, tavaly pedig elhatároztam, hogy megpróbálkozom a német nyelvvel. Jól haladok, s ha nyelvvizsgázni nem is fogok, megértetem majd magam.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó