2010. június 8., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 82. (945.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Házunk tája
Mozaik
Sport
Eső verte határ, megzabolázott reményekkel
"... ilyen vizet még életemben nem láttam!"

Kárpátalja magyarlakta településeit járva új vállalkozásokra – legyen kézmű- vagy szolgáltatóipari, kárpitos műhely vagy kávézó –, nemigen bukkan az arra járó. A magyarázat egyszerű: a gazdasági válság hatása.

A ma is működők legalább három éve jöttek létre, a még úgynevezett szebb időkben, amikor megtakarított pénzét nem a bankba vitte az előrelátó és vállalkozó szellemű, bizonyos üzleti és kereskedői vénával is megáldott honpolgár, hanem megpróbálta valamilyen, valószínűsíthetően jól fialó vállalkozásba fektetni.

– A fiam és a lányom ötlete volt – mutat körbe Kopasz Józsefné (a képen), azaz Gyöngyi, a munkácsi járási Izsnyéte egyik csinos kis üzlethelyiségében. – Mások példáján felbuzdulva azt mondták, próbáljuk meg, nem veszíthetünk rajta, legfeljebb nem nyerünk. Megvettük, mert bérbe nem adta a tulaj, kitataroztunk és három éve nyitottunk. Nem számítottunk busás haszonra, csak szerényre, amiből meg tud élni a család, hiszen nem is lehet más a célja egy ilyen vállalkozásnak.

– A településen addig is működött élelmiszerüzlet. Nem lehetett könnyű felvállalni a másodhegedűs szerepét.

– Nem törődtünk akkor mi azzal! Harminc éve fóliázunk, meguntuk a piacra járást, a viszonteladók nemigen tolongtak a kapunk előtt, fölöslegünk meg mindig maradt, ami gyakran tönkrement. Úgy okoskodtunk, ha csak azt az árumennyiséget eladjuk, már nem járunk rosszul. A bevételt újra beleforgatjuk a földbe, s amennyire az erőnkből és a pénzünkből futja, bővítünk.

– Sikerült ez viszonylag rövid idő alatt?

– Nézzen körül! Nem dicsekvésként mondom, hiszen "kacsavárat" nem tudtunk építeni, de ez ma már nemcsak élelmiszerüzlet, hanem sok áruféleséget kínáló vegyeskereskedés. Gyermekjátékoktól az iskolaeszközökön keresztül a legszükségesebb konyhaszerekig szinte minden megvásárolható itt. Felmértük, hogy mire van még szükségük az ide betérő embereknek a háztájiban termesztett zöldségeken, gyümölcsökön és a különböző pékségekből ide szállított házi jellegű kenyérfajtákon kívül, amelyekből egyébként hatféle is kapható nálunk. Ehhez alkalmazkodva rendeljük az árut, az igények alapján töltjük fel a készletet. Csak ennyi a titok, nem több.

– Hogyan sikerült kezdetben, viszonylag ismeretlenül beszállítókra szert tenniük?

– Amikor híre ment, jöttek azok maguktól is, sőt annak örültek, ha minél több árut hozhattak. Nekünk kellett fékeznünk őket, mert amikor eleinte túlrendeltük magunkat, az a mi veszteségünk volt, bár azt is megoldottuk, állatokat tartottunk. Most is van minden nap friss tejünk, túrónk, tejfelünk, bár nem ez a fő csapásvonal.

– Milyen haszonkulccsal dolgoznak?

– A törvény húsz százalékot engedélyez, amit mi természetesen betartunk. Nincs értelme kockáztatni, mert csak magunk alatt vágnánk a fát. Ráadásul duplán: egyrészt előbb-utóbb megbüntetnek, másrészt elszoknak innen a vevők, ha látják, hogy másutt olcsóbb. Mert manapság senkinek sincs sok pénze, nagyon megszámolnak az emberek minden kopijkát.

– Apropó: pénz. A bővítéshez, a fejlődéshez nélkülözhetetlen.

– Én mindig azt mondom a gyermekeimnek: addig nyújtózkodjatok, ameddig a takarótok ér! Így volt ez akkor is, amikor megvásároltuk az üzlethelyiséget, és így van ez ma is. Eszünkbe sem jutott banki kölcsönt felvenni, hiszen hallottuk az elrettentő eseteket.

– Izsnyétén jól fizet a föld?

– Eddig jól fizetett, de az idén nem tudom, mi lesz. Ez a borzalmas sok eső mindent tönkre tett. Ötvenhárom éves vagyok, de ilyen vizet én még életemben nem láttam! A mi földjeinken még csak hagyján, mert még idejében kitisztítottuk a vizes árkot, de a szemközti szomszédunknál semmi nem lesz, minden víz alatt áll. Most mentek buldózerért, hogy árkot ássanak, hátha segít.

– Biztosítás?

– Arra nem számíthatunk. Nem kötötte meg senki. Tudja, nálunk az emberek bíznak a Jóistenben. De most... Megint reménykedünk...

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó