2010. június 5., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 81. (944.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Árny-oldal
Sport
Szombati színes
A saspáfrány, mint savanyúság

Fűben fában az orvosság, tartja a mondás. A munkácsi Ivan Petrovcij ezt a népi bölcsességet úgy folytathatná: és a páfrányban. Ő ugyanis ennek az egyik fajára, a saspáfrányra (Pteridium aquilinum) esküszik.

Ez egy kúszó gyöktörzsű, kiterjedt sarjtelepeket alkotó évelő faj. Hajtásai 1–2 méter magasra is megnőnek, májustól szeptemberig zöldellnek. A levél nyele majdnem olyan hosszú, mint a levél szélessége, melyek 3–4-szeresen szárnyaltak, háromszögletűek átellenesen állnak.

– A saspáfrányt kora tavasszal mindössze néhány hétig lehet gyűjteni – magyarázza, és sorolni kezdi annak hasznos tulajdonságait. – Akkor kell leszedni, amikor a nyílszerű levelecskék épp csak kihajtottak. Gazdag karotinban és aminosavakban, elősegíti a szövetek növekedését és az anyagcserét. Nagy segítségére lehet az állandó székrekedéssel küszködőknek, kiváló nyugtató hatása van, serkenti az izom- és pajzsmirigyműködést. A belőle készült főzetet a szervezet könnyen feldolgozza, mert fehérje-összetétele megegyezik a gabonafélékével. Rendszeres használatával megtisztítható a szervezet a radionuklidoktól.

Az ötvenesnek látszó férfiról kiderül, hogy már nyugdíjas. Ám ezt meghazudtolja mozgékonysága. Naponta több kilométert gyalogol, kis műhelyében dolgozgat, késő őszig erdei gyümölcsöket gyűjtöget a hegyekben, a kertjében gyógynövényeket nevel.

A gyümölcsfák között megbújva áll az idős férfi aprócska birodalma. A ház falát füge és csipkerózsabokrok veszik körül. A melegház mellett terjedelmes gyógynövényültetvény húzódik, melyekből ízletes és tápláló ételeket – leveseket, köreteket, felfújtakat stb. – készít.

– Tavasszal az erdő a gyógynövények kincsestára. Mire a páfrányleveleket begyűjtjük, jót kirándulunk, és kellemesen el is fáradunk – meséli nevetve a nyugdíjas. – Még nem takarja fű a talajt, és az ív alakban tekeredő növénysarjak a földön fekszenek. Hazaérve azonnal át kell válogatni és megmosni a leveleket, különben nagyon gyorsan elhervadnak. Arról a bokorról, amelyik 35 centiméternél magasabb, nem érdemes gyűjteni, mert a levelek már vastagok, nem ízletesek. Kizárólag kosárba kell rakni, mert nagyon törékenyek. A beraknivalót vízbe áztatom, a többit egy nagy edénybe teszem, enyhén megsózom, és mehet is a hűtőbe. Így akár három napig is frissen tarthatók a levelek.

Elkészítés előtt jól ki kell áztatni a leveleket, letisztítani, hogy csak a lédús lándzsás levélkék maradjanak a szár végén. Ezt követően háromszor öt-öt percig kell főzni, cserélve rajta a vizet. Így eltűnik a keserű íze és a csersavak is kifőnek. Készülhet belőle leves, borscs, köret is.

– Nekem a savanyított páfrány a kedvencem – árulja el a házigazda, miközben megkínál a saját készítményű savanyúságával.

A sötétzöld páfránydarabkák íze a savanyított gombára emlékeztet, és olyan ropogós mint az uborka.

– Ha az ízletes növényből sikerül a gyűjtési idény alatt elegendőt gyűjteni és konzerváljuk, azt egész évben fogyaszthatjuk – állítja Ivan gazda. – Én egy három literes üvegbe sóval rétegezve rakom el, ám az uborkához, paradicsomhoz hasonló módon is tartósítható. A feleségem tölteléket is készít belőle. Kóstolja csak meg!

Valóban ízletes a különleges étel. És mivel öblítheti le az ember a páfrányos tölteléket, mint a növényből készült borovicskával. A páfrány főzete pedig kiváló féregtelenítő.

– Egy pohár vízbe keverjünk el egy kávéskanál kivonatot – diktálja a receptet. – Ezt három napig kell inni, és elmúlik a hasfájás, elkotródnak a giliszták is. A főzetet még kora tavasszal elkészítjük. Egy fél literes üveget megrakunk fiatal levelekkel, felöntjük szesszel, 10 napig sötét helyen tartjuk, majd leszűrjük és hűtőben tároljuk.

Szíjjártó Erika

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó