2010. június 3., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 79-80. (942-943.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Évgyűrűk
Mozaik
Vitamin
Sport
A szépség életveszélyes kultusza
Egy lány őszinte vallomása az anorexiáról

Móra Ferenc vagy Charles Dickens szegény emberei legfeljebb álmukban láttak egy olyan világot, amelyben mindig van bőséges ennivaló. Vajon ki gondolta volna egy évszázaddal ezelőtt, hogy sokan szándékosan, akarattal kínozzák magukat éhezéssel?

A kor szépségideáljait, a csontsovány modelleket vakon követik tinik milliói. A megfelelni akarás, az idol beteges utánzása végzetes betegséggé fajulhat. Egyre több fiatal lány küzd az anorexia és a bulimia tüneteivel. A fejlett országokban a 15–25 éves lányoknak mintegy 0,5–1%-a szenved ebben a betegségben, amely, a szegény országokban szinte ismeretlen. Mindkét betegség mögött a kóros soványság utáni vágy áll, de míg a bulimia esetében a beteg bőségesen falatozik, az anorexiás megtagadja a táplálékot, ami akár végzetes is lehet. Gyakran előfordul a két betegség keveredése, váltakozása. A kezelést megnehezíti, hogy az esetek többségében az érintettek nincsenek tudatában betegségüknek, vagy ha igen szégyenérzetük miatt nem beszélnek problémájukról. A 21 éves ungvári Tímea vállalta, hogy vall betegségéről és annak leküzdéséről.

– Duci gyerek voltam. 17 évesen először tapasztaltam azt az érzést, hogy "kilógok a sorból". Kövérségem miatt elzárkóztam a külvilágtól. Bántott a súlyfelesleg, így a mozgásba menekültem. Meg is lett az eredménye, sőt még a suli kézilabda csapatába is bekerültem. Magabiztos és boldog voltam. Ám új félelem kerített hatalmába, a rettegés az újabb elhízástól – emlékszik vissza Tímea.

– Drasztikusan változtattam életmódomon – meséli a fiatal lány. – Minden a fogyásról és a koplalásról szólt. Fejből tudtam, mi hány kalória. Volt olyan időszak, amikor naponta egy-két almát és sósperecet ettem zöld teával. Az étel megvonása miatt idegessé váltam, rászoktam a cigire, előfordult, hogy egy csomagnál meg sem álltam. Energiapótlásként több adag kávét ittam, persze azt is édesítőszerrel vagy cukor nélkül. Hosszú hónapok után egy nap nagyon megkívántam a csokit, s mire ráeszméltem, mit teszek, a fél hűtőt kiürítettem. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni az evést. Alig öt perc múlva erős bűntudat kerített hatalmába, ami önhánytatáshoz vezetett. Ez többször is megismétlődött, sokadik alkalom után kezdtem ráébredni, mivé váltam. Kerestem a visszautat. De hiába. Az ördögi körből nehéz kiszállni. Üresnek éreztem az életem és depresszióba estem.

Tímea elárulta, ekkor döntött úgy, a szerettei segítségét kéri.

– Mindent bevallottam a páromnak, aki már nagyon aggódott az egészségem miatt. Javaslatára szakemberhez fordultam. Hónapokig tartó gyógyszeres kezelés és fokozott étrendszabályzás után elmondhatom, túl vagyok rajta. Viszont ha a szeretteim, a párom nem áll mellettem minden egyes elgyengült pillanatomban, biztos vagyok benne, az egész nem sikerül.

– Utólag visszatekintve, hogyan értékeled tetteidet?

– Szégyellem, amit tettem. Megalázó, hogy fontosabb volt mások véleménye, mint a saját életem. Szerencsés vagyok, hogy még időben ráeszméltem és tudtam változtatni. Ez a betegség egy harc, amit az ember saját magával vív meg.

Almási Irén,

az UNE II. évfolyamos újságíró szakos hallgatója

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó