2010. június 3., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 79-80. (942-943.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Évgyűrűk
Mozaik
Vitamin
Sport
A nagy hódítót élve balzsamozták be?

Meghódította szinte az egész akkor ismert világot. 330 évvel időszámításunk kezdete előtt a Balkán, Kis-Ázsia, Egyiptom, fél Ázsia és India ura volt, mindössze harmincévesen újabb hódításokra készült. Ám ekkor váratlanul meghalt. Vagy mégsem?...

A krónika szerint i. e. 323 májusa végén Nagy Sándor uralkodó seregében egyre nőtt az elégedetlenség. Ennek oka, hogy számos főtiszti rangot perzsák töltöttek be. A régóta vele harcoló makedónok és görögök ezt egyre nyíltabban sérelmezték. Az egyik este Sándor már aludni készült, amikor újabb lakomára hívták. A mulatság idején nem kevesebb, mint hat liter bort ivott meg. Két hétig kínlódott, majd meghalt.

A feljegyzések szerint haldoklása és halála is különös volt. Egyre fogyott az ereje, végül mozdulni és beszélni sem tudott. Még volt annyi ideje, hogy kijelölje utódját. Olyan tüneteket produkált, amelyek egyaránt utalhattak mérgezésre és betegségre is. A legtöbb történelmi forrásban a malária van feltüntetve halálokként. Élete utolsó hónapjaiban az Eufrátesz alsó folyását kutatta, ahol számos mocsár volt, viszont Macedóniában is őshonos volt a mocsárláz, ahol húszéves koráig élt, mégsem betegedett meg. Az újabb kori kutatók a madárinfluenza egyik fajtájára gyanakodtak. Ennek alapjául Plutarkhosz görög történetíró feljegyzése szolgált, melyben a madarak különös viselkedéséről tesz említést. Babilonban a hollók egymásnak estek a levegőben, majd holtan hullottak alá. A többségnek akkor és ma is ugyanaz a véleménye: Nagy Sándor összeesküvés áldozata lett, és megmérgezték. Ezzel többeket is gyanúsítottak, és vannak kutatók, akik tudni vélik, milyen méreg végzett vele. A legújabb vizsgálatok fényében azonban megáll az összeesküvés vádja, de nem mérgezésről van szó.

Bizonyára voltak akik el akarták tenni láb alól a nagy hadvezért. Harmincéves korára már olyan vagyonra és birodalomra tett szert, ami sokakat vonzott. Hagyhatták volna, hogy tovább hódítson, de attól féltek, akkor már túl erős lesz és nem bírnak el vele. Utólag úgy tűnik, hogy valami keresztülhúzta számításaikat, és meg kellett változtatni a tervüket.

Sokan mind a mai napig azon a véleményen vannak, hogy Nagy Sándort a tífusz vitte el. A fertőzést pedig Héfajsztiontól kapta el, akit a krónikák csak a "legjobb barátként", "közeli társként" emlegetnek. Mára kétségtelenül bebizonyosodott, hogy Sándor homoszexuális volt, így ennek a feltevésnek is van valóságalapja. Ezt csak megerősíti, hogy a szerető valóban tífuszban halt meg, és a betegség is hasonló tüneteket produkál, mint amelyeket a hadvezérnél tapasztaltak.

A mai történészek és orvosok közösen egyre inkább hajlanak arra a feltételezésre, hogy voltak ugyan összeesküvők, és talán idővel el is követték volna a gyilkosságot, ám a természet megelőzte őket. Az uralkodó váratlanul megbetegedett, gyorsan romlott az állapota, és tíz nap alatt magatehetetlenné vált. Még volt annyi ereje, hogy rendezze az ország sorsát, átadja uralkodói gyűrűjét, a hatalom szimbólumát kedvenc makedón vezérének, Perdikkásznak. Így az összeesküvők nem tehettek egyebet, kivártak.

Hat nap feküdt már Sándor holtan, amikor észrevették, hogy bőrén nincs elváltozás, és a babiloni hőség ellenére sem indult oszlásnak. Ez pedig abban a korban maga volt a csoda. Arra, hogy valójában még élhet az uralkodó, az alattvalók közül senki sem gondolt. Néhány kutató szerint viszont azok, akik már régóta a halálát kívánták, sejthettek valamit, és úgy érezték eljött az idejük. Nem hagyhatták, hogy újra magához térjen, ezért követelték a minél előbbi balzsamozást. Olyan ügyesen érveltek, hogy sikerült mindenkit meggyőzniük. Így, ha hinni lehet a feltárt tényeknek, maguk a balzsamozók ölték meg az uralkodót, azzal, hogy a folyamat érdekében felvágták testét és kivették belső szerveit. Az sem kizárt, hogy a munka közben észlelték, még meleg a test, de az összeesküvők lefizették valamennyiüket.

Érdekes tény, hogy a makedónok, a görögök, a perzsák vagy bárki más arrafelé sem azelőtt, sem azután nem balzsamozta be halottait.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó