2010. június 1., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 78. (941.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Házunk tája
Sport
Harmincévesen a hagyományok útján
Ismét virágba borulhatnak almáskertjeink

Néhány évtizede a szabolcsi almát Magyarország, a kárpátaljai fajtákat az USZSZK egyik legexportképesebb termékének tartották. Vidékünk hatalmas almáskertjeinek többségét időközben megette az idő vasfoga, melynek oka, hogy fokozatosan csökkent iránta a kereslet, becsődöltek a feldolgozó üzemek, szűkült a felvásárló piac. Pedig...

– Annak ellenére, hogy az almáskertek többsége ebek harmincadjára jutott, pár év múlva újra a reneszánszát élheti az ágazat – állítja a harmincéves, Öregakliban élő Jákó Viktor, akiben akár az "újkori" almatermesztés egyik úttörőjét tisztelhetjük.

– Ha nincs fa, hogyan kerül alma az asztalra?

– Újra lesz, csak ültetni, telepíteni, szorgalmasan gondozni, nevelni és reménykedni kell. Hiszen az almafák igénytelenek, szinte mindenhol megélnek. Ami lényeges, hogy a ta-lajvíz ne legyen másfél- két méternél mélyebben. Ahogy mifelénk nagyon találóan mondani szokták: az almafa kedveli, ha a gyökereinek vége belelóg a lábvízbe. A savanyú és a meszes talajokon egyaránt megél. A homokos földön éppen olyan jó termést hoz, mint kötött talajon.

– Honnan tudja ilyen pontosan mindezt?

– Kényszerből. Eredeti szakmám villanyszerelő, de nem találtam munkát, az alkalomszerűen adódóak nem elégítettek ki, hiszen csak hébe-hóba láttam belőlük pénzt, családos emberként az sem volt megoldás, hogy külföldön próbálkozzak. Megtette viszont a bátyám, amit a saját, illetve családunk hasznára sikerült fordítani. Közösen gazdálkodunk. Sándor Nyíregyháza mellett dolgozott egy kertészetben, látta és elleste a lényeges dolgokat. A csemetefákat is onnan hozta.

– Könnyű volt megtanulni ezt a szakmát?

– Minden kezdet nehéz és pénzigényes. Tizenöt árnyi területet telepítettünk be önerőből, hozzávetőlegesen négy-ötezer dollár beruházást jelent, amit jó esetben is csak négy-öt év múlva látunk viszont, de ha jól csinálunk mindent, akkor tizenöt névig nem lesz gondunk. Sajnos a mi környékünkön nincs szakember, mindent a saját magunk beszerezte szakkönyvekből vagy internetről kell összegyűjteni, s a buktató, ami Magyarországon bejön, nem biztos, hogy itt is.

– Például?

– Odaát sokkal kisebb facsemetéket és sűrűbben ültetnek, mintegy 1–1,2 méterre. Mi pedig nagyobbakat, másfél-két méteres távolságra tesszük egymástól, hogy az alma ne érje egymást. Ez örök vitatéma a termesztők között. Tapasztalatunk szerint a mi módszerünkkel öt-hatéves korra fánkként egymázsás almatermés biztosítható, az ottani 40–60 kilónyival szemben.

– Hogyan láttak hozzá a telepítéshez?

– Elhatároztuk, szőlőlugasszerű sorokba ültetve, azzal számolva, hogy esetleg támasztó karókra is szükség lesz, közepes törzsű, nem túl magas fákat ültettünk. Egyszerűbb a metszésük és a permetezésükhöz nincs szükség nagy teljesítményű gépekre. A szüretelés gyorsabb, az almák kevésbé sérülnek.

– Milyen szempontok határozzák meg a terület méretét?

– Attól függ, milyen fákat kívánunk nevelni. A közepes törzsű egyedeknél általában 36 négyzetmétert ajánlanak a szakkönyvek, a sövényfáknál háromszor két, vagy négyszer másfél, azaz hat négyzetmétert.

– Mivel kezdődik a nevelési időszak?

– Ültetés, trágyázás, öntözés, permetezés, majd alakító metszés. Az almafa koronáját nem szükséges túlságosan lenyírni, elég a ritkítás, s csak annyira, hogy a napfény mindenütt érje, s a permetlécseppek mindenhová eljuthassanak. Valamennyi gyümölcsfaj közül az almafa igényli a legszakszerűbb vegyi növényvédelmet. 10–12-szer szükséges permetezni évente lisztharmat, varasodás, monília betegségek, almamoly, almailonca, aknázó molyok, takácsatkák, levél-, pajzs- és vértetvek ellen. E műveletek tisztességes elvégzése után jó termésre számíthatunk.

– Mire ügyeljünk szüretkor?

– Tudni kell, hogy az alma utóérő gyümölcs. A fáról leszedve életműködése tovább folytatódik mindaddig, amíg a téli fogyasztásra szánt fajták be nem érnek. Ennek ellenére nagyon fontos a szüret idejének helyes megválasztása. Akkor kell szüretelni, amikor gyenge csavarás hatására leválik, színe és nagysága a fajtának megfelelővé alakult, magjai barnák, és a természetes hullás is megkezdődött. Azt azonban ne feledjük, hogy csak a teljesen ép példányokat és kocsányával együtt tegyük el.

– Van-e gond az értékesítésükkel?

– Egyelőre nincs, mert a környékbeliek szívesen felvásárolják, hiszen lassan már az alma ritkább lesz nálunk, mit a banán vagy a narancs. Ha pedig elérjük az öt tonnás termést, a megfelelő tárolásra alkalmas hűtőházat építünk.

– Mit ajánlana azoknak, akik ezután kívánnak telepíteni?

– Kertjeikbe, hétvégi telkeikre lehetőleg a ritkább fajtákat telepítsék. Lehet, hogy öt év múlva már csak az extrém fajtákkal lehet majd piacot hódítani. Ámbár én nagyon sajnálom, hogy gyermekkorom ízletes almái – Arany parmen, Parker pepin, Húsvéti rozmaring, Batul, Nemes sóvári, Téli fehér kálvil stb. – feledésbe mentek. Ám tudtommal ezeknek a "nosztalgia"-fajtáknak a csemetéit ismét be lehet szerezni faiskoláinkban. Kertekben nagyszerűen telepíthetők. Akik pedig nagyban foglalkoznának almatermesztéssel, azoknak sok türelemre van szükségük.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó