2010. június 1., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 78. (941.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Házunk tája
Sport
Még dominánsabb lehet az orosz
Az ellenzék szerint Janukovicsék félremagyarázzák az európai nyelvchartát

Ukrajnában újabb szuverenitási parádé kezdődhet a nyelvhasználat terén, állapítja meg az orosz Nyezaviszimaja Gazeta cikke. A szerző a regionális nyelvhasználatról szóló régiós törvénytervezet kapcsán fejti ki gondolatait az orosz nyelv ukrajnai szerepével, társadalmi helyzetével kapcsolatosan.

A cikkíró, Tatyana Ivzsenko azzal kezdi, hogy a szabadabb nyelvhasználatot célzó jogszabály-tervezet, amelynek Vagyim Kolesznyicsenko régiós párti honatya a benyújtója, elviekben az Ukrajna által hét éve ratifikált, de mind a mai napig meg nem honosított európai kisebbségi nyelvcharta gyakorlati érvényesítése. Ugyanakkor szerinte ez csak a látszat, igazából a charta eszközével próbálják jelentősen megerősíteni az amúgy sem gyenge orosz nyelv szerepét, jelentőségét Ukrajnában. A törvénytervezetben – amit a lehető leghamarabb szeretne elfogadtatni a jelenlegi parlamenti többség – az áll, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol a tíz százalékot meghaladja az ott élő adott kisebbség részaránya, számukra garantált legyen a teljes körű anyanyelvhasználat az állami ügyintézés valamennyi szóba jöhető területén. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az orosz hivatalossá, egészen pontosan fogalmazva regionálissá válna Ukrajna déli és keleti megyéiben. Az említett orosz kiadvány szerint kizárólag erre irányul a kisebbségi nyelvcharta ukrajnai alkalmazása törvényi hátterének megteremtése.

A lap emlékeztet, hogy a többségében oroszok lakta megyék és városok vezetői 2006-ban már elindítottak egy hasonló folyamatot, ám akkor eredménytelenül. Ugyanis helyi, regionális szinten az orosz érzelmű képviselőtestületek hiába határoztak az orosz nyelv hivatalossá tételéről, az akkor még Viktor Juscsenko és Julija Timosenko nevével fémjelzett kijevi központi hatalom mindent megtett, hogy bírósági úton, még csírájában elfojtsa ezeket a törekvéseket.

A mostani és a volt hatalom szemléletbeli különbségére világít rá a következő tény is. A narancsos vezetők a nyelvkérdés megítélésében a 2001-es népszámlálás adataira támaszkodtak. Éspedig annak azon pontjára, amely szerint a lakosság 67,5 százaléka az ukránt nevezte meg anyanyelvként, s csak az ukrán állampolgárok 29,6 százaléka mondta az oroszt annak. Ugyanakkor nem sokkal később egy nagyszabású, reprezentatív kutatásból kiderült, hogy "kényelmi" szempontok alapján az emberek 42,5 százaléka mégis inkább az oroszt használja. Ugyanerről a kérdésről fordítva pedig csak a megkérdezettek nem egészen 40 százaléka nyilatkozott.

Viktor Janukovics környezete pedig már nem meglepő módon az utóbbi adatokat veszi figyelembe a nyelvpolitika alakítása terén. Nem is titkolják különösebben, ha tehetnék, államnyelv rangra emelnék az oroszt. A 2004-es elnökválasztáskor ez egyik vezető eleme volt kampányának, de a legutóbbi során sem feledkezett meg erről, csupán figyelembe vette a realitásokat, s ennek megfelelően átrajzolta a megvalósítás lehetséges taktikáját. S miután az orosz államnyelvvé emeléséhez szükséges kétharmados parlamenti többség nincs meg, így maradt az emlegetett charta nyújtotta eszköztár. S ez pedig az oroszon kívül más nemzetiségek számára is korábban nem remélt lehetőségeket nyithat meg. Például a krími tatárok már alig várják a törvény életbe lépését, máris szervezik nyelvük hivatalos kiterjesztését az általuk tömbben lakott vidékeken. De ugye a mi esetünkben is jelentős előrelépés történhet a magyar nyelv szélesebb körű használatának vonatkozásában, ráadásul, tegyük hozzá teljes joggal, az ügy kapcsán politikai bravúrt tulajdoníthat magáénak az országos érdekvédelmi szövetség, az UMDSZ, amiért az erről szóló kitételt beépítette az államfővé választott Viktor Janukoviccsal kötött választási együttműködési megállapodásba.

Kicsit más vizekre evezve, azt mindenki tudja Ukrajnában, hogy politikai értelemben két merőben eltérő részre osztható az ország társadalma. A déli és keleti megyékben abszolút az orosz nyelv dominál, ugyanakkor a nyugati vidékeken az ukrán. Az ország középső területein ennyire éles választóvonalat már nem lehet húzni. Ebből az egész nyelvkérdésből az előző hatalom akarva-akaratlanul társadalmi problémát, szembehelyezkedést generált, ami azonban mára talán valamelyest enyhült. Ám ez nem annyira politikai eredmény, sokkal inkább arról van szó, hogy a gazdasági bajok, annak szociális kihatásai időlegesen felülírták ezt a valóban létező problémát.

Ugyanakkor a jelenleg ellenzékbe kényszerült politikai szereplők többsége azon a véleményen van, ha most kiszélesítik az orosz nyelv használatát, az újra előhozza a fentebb ecsetelt szembenállást. Sokan azt mondják, Janukovicsék szándékosan félreértelmezik a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját, mert szerintük az a veszélyben lévő nyelvek védelméről szól. Timosenkóék azt vetik a hatalmon lévők szemére, hogy a charta elferdítésével, direkt módon hibás értelmezésével domináns pozícióba emelik az oroszt. S hogy erre semmi szükség, azt például azzal indokolják, hogy már ma is negyven százalékkal nagyobb az orosz nyelvű sajtó piaca semmint az ukráné, valamint hogy a könyvpiacon megjelenő új kiadványok nyolcvan százaléka oroszul íródik.

Mindenesetre az országban élő kisebbségek kivétel nélkül üdvözlik a Kolesznyicsenko-féle törvénymódosító szándékot. Kétségtelen, a köznyelvben inkább az oroszt használók mellett ők lehetnek még igazi nyertesei a változtatásnak, amire, ismerve a parlamenti erőviszonyokat, jó esély kínálkozik. A Krímen meg sem várják a tervezet jóváhagyását, az autonóm köztársaság parlamentje előreszaladt, s határozatban máris regionális státuszt szavazott meg az orosznak, valamint lehetővé tették, hogy a hivatalos okmányokat, beleértve a személyit is, külön kérésre ezentúl orosz nyelven állítsák ki.

D. Gy.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó