2010. május 29., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 77. (940.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Árny-oldal
Mozaik
Sport
Hahota

A hónap híre: A Kárpátaljai Megyei Tanács BJUT-os és Jedinij Centr frakciójának tagjai május 9-én született nyílt levelükben követelik minden orosz űrobjektum megsemmisítését. Véleményük szerint azok ősi ukrán légüres térben keringenek.

Vilma és Irma

Az Ugocsából elszármazott Vilma néni és a cserfes ősungvári Irma néni szokásuk szerint ismét előszeretettel köszörülik nyelvüket a politikán, szűkebb pátriánk közéleti személyiségein, ki nem hagyva semmilyen nemű napi hírt és jó ízű zaftos pletykát.

– Heje-haja, kedves Irmám, na mit szól, elfogadta a magyar balrament a kettős álompolgárságról szóló törvényt. Na lett is erre nagy tervezgetés nálam otthon. A lüke vejem, aki esti iskolába is csak azért járt, mert nem vót még az apjájéknak tévéjük, rögtön aztat taná'ta ki, hogy kőtözzünk a pasport megkapása után át Magyarba. Fe'pakojja a családot, osztán megyünk neki a világnak, mer' mán akko' nem ke' majd vízum, meg munkavállalási engedély, meg a Bendeguzkát is kivesszük a beregszászi főiskoláru', úgyse tanul ott semmit, csak sunyiságot, és gyorsan átiratjuk Budapestre a műegyre vagy hova. Én meg majd ott kapom a sok nyögdíjam, és ingyen kezelik majd a lumbágóm, ha megkapom a jajkártyám. Egész híradó alatt, amíg ment a balramenti közvetítés, be nem állt a szája annak a mamlasznak, csak fújta, meg fújta a magájét, míg meg nem jelent a képernyőn a szlovák Fickó. Azután mán csak bambult a tévé előtt, hogy azok ott bekeményítettek. Lehet, hogy a mi Janókovácsunk is e'gondo'kodik, hogy a magyaro- kat engedje é' majd vihán-colni.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, a maga veje valóban lüke. Hát pont most akar áttelepedni, amikor az új ukrán kormány egymás után hozza meg a nemzeti kisebbségeket érintő pozitív döntéseket. A múltkor majdnem táncra perdült a görbe botjával, hogy a Leokádia dédunokája magyarul írhatja az emelt szintű érettségin a tesztvizsgát. Honatyáink pedig hamarosan a kisebbségi nyelvek regionális státusáról tárgyalnak.

– Haj-haj, Irmám, tudom én azt, olvastam a kedvenc ződ újságomba' errü', csak annak a málénak ü'tettek bogarat a fülibe. Valamék káemkáoszos azt mondta nékije, hogy abbu' a regijonális kartábu' nem lesz semmi, mer' akko' törvényt kéne módosítani. Meg a Nagykovács is azt nyilatkozta a tévébe', hogy ez ismét egy régiós mézesmadzag, amit a nép orra előtt húzogatnak. Mer', hogy 13 féle nyelvrű' lenne szó, az meg szerencsétlen szám. Meg az egész csak az orosz nyelv további megerősítése mijatt van.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, hányszor mondtam már magának, hogy amit az a kárpátaljai magyar politológus úr mond, annak soha nem kell felülni. Nem ő fogja azt eldönteni – bár mikor ott ült évekkel ezelőtt a honatyák között, megtehette volna –, hogy például kétnyelvű tábla álljon a polgármesteri hivatalok vagy más közintézmények falán, két nyelven vezessék az iratokat és hasonló. A legjobban mégis az bosszant engem, mint egykori pedagógust, hogy amikor ott voltak az előző hatalom közelében, csak a szájuk járt, nem tettek semmit. Most meg, amikor a másik magyarságszervezet sikereket ér el, mondjuk az oktatási kérdésekben, hirtelen megnő az önbizalmuk és mindent a saját sikerükként állítanak be. Itt van például az emelt szintű érettségi helyszíne. A megyei tanács oktatásért felelős nagyságos nagyon-nagy asszonya miért nem emelte fel a hangját, hogy Beregszászban legyen az egyik tesztközpont. Ott ülnek két KMKSZ-esek is az ungvári fehér házban, de ez valahogy nemigen érdekelte őket. Most a csomai vagy vári iskolásnak Munkácsra kell mennie egy ukrán iskolába tesztet írni. Biztos vagyok benne, hogy ha több idő lett volna a másik magyarságszervezetnek beleszólnia ebbe a kérdésbe, már Beregszászban lenne a vizsgaközpont. Amit, ismerve nagy étvágyát a főiskola elnökasszonyának, a saját számlájára írt volna. Lassan már az is az ő sikerük lesz, hogy délben harangoznak.

– Haj-haj, Irmám, én mán most úgy meg vagyok zavarodva ebbe' a sok mindenbe'. Me' a hetvenvalahány évemme' vótam én mán sok ország álompolgára is, anélkü', hogy kitettem vóna a lábom Kárpáta'járu', osztán a nyögdíjam ettű' mégse lett több. Nekem semmi bajom ezze' a polgáriasodássa', csak az nem teccik nékem, hogy a kettős álompolgársághoz be ke' bizonyítani, hogy magyar fe'menőim vótak. Hát az én jánykori nevem ypszilonna' végződik, hétszilvafás nemesek vótunk, és a kutyabűr is megvan valamék komód fijókjába', ha azóta a molyok fe' nem fa'ták.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, egy ilyen fontos családi ereklyét maga csak úgy elhány? Be kellett volna rámáztatni és a falra tenni.

– Haj-haj, Irmám, maga történe'met tanétott az oskolába'. Mongya mán', az átkosba' ki merte vóna biggyeszteni az ilyesmit? Meg nem vót az értékelve soha. Meg máma se igen dicsekszik vele senki. De ha a lüke vejem megtuggya, hogy az most majd számít ahhoz, hogy hamarabb magyar álompolgár legyen, biztos hogy megmásítja még a nevit is a jányoméra. Attu' a málétu' kitelik még az is.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, nincs valami jó véleménnyel a vejéről. Mégiscsak az unokái apja.

– Haj-haj, kedves Irmám, elég baj az nekem. Mert ha hozzáment vóna ahhoz, akit én szántam neki húszvalahány évve1 ezelőtt, most Micubicsin hordatná a fenekit. Osztán nem is kéne a kettős álompolgárság nékije, me'mán az A'fődön lógatná a lábát egy háromemeletes vityillóba'. De most mán mindegy. Végül is öt szép puját csiná't, valami haszonja azért vót belülle. Csak éppen e'tartani nem tuggya rendesen a családot, mer' a munka az mindig büdös vót néki. Most azt hiszi, hogy könnyebb lesz, mert az új útlevelével majd bejárhattya a világot, osztán dógozhat akár Portagálijába' is.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, ott most is vannak ukrajnai vendégmunkások, nem kell ahhoz a kettős állampolgárság. De mire ez jogerőre emelkedik Ukrajnában, már a gazdasági válság is véget ér, talál idehaza munkát, úgyhogy nyugtassa meg. Egyre inkább hallom a hírekben, hogy ha lassan is, de talpra áll az ipar. Nemhiába sok az üzletember a honatyák közt, nekik is érdekük, hogy termelés legyen. Mi meg magával addig is sétáljunk el a Bélához, azt hallottam, hogy beteg. Valami kóbor vírust elkapott és már napok óta tüsszüg.

– Haj-haj, kedves Irmám, ha mi e'kezgyük neki mondani az új politikai híreket, még jobban fe'forrósodik tülle. Inkább főzzünk neki egy jó kis ebédet és taná'gassunk közbe', hogyha kettős álompolgárok leszünk, osztán majd mehetünk bárhova az unnijóba, melyék világváros kévázójába' innánk egy jó kis fröccsöt...

F. Deák Netti

Kövér kukák országa

Az állatok többnyire gondoskodnak utódaikról. Az ember ennél egy fokkal fejlettebb szintet képvisel, így aztán évente hatmillió – naponta 18 ezer! – gyerek hal éhen a világon. Átlagban!

Úgy látom, Átlagban rosszabb a helyzet. Oda semmiképpen se mennék. Biztos valahol Afrikában van. Ma már azonban nem kell Afrikába utazni egy kis éhezésért. Bemondta a rádió, hogy Kárpátalján több mint kétezer gyerek megy reggelente éhesen iskolába, óvodába, mert otthon semmit se kap reggelire. Azt eszi egész nap, amit az iskolában kap. Na, ezzel nem sokra megy. Ha kétezren mennek éhesen suliba, akkor tízezren jönnek még éhesebben haza. Ezt hívják nálunk iskolai közéheztetésnek.

Jött egy új srác az osztályunkba, a Dani. Zsuzsa néni mellém ültette, hogy én törjem be. (Nagy betörő vagyok, főleg az ablaküveget illetően.) Egyszer csak látom, Dani kizuhan a padból. Volt ijedtség. Később kiderült, hogy leesett a vércukra, azt kereste a padlón. Sose mondta, hogy otthonról hozza a vércukrát. Biztos azért, hogy ne kelljen megkínálnia vele.

Danival elég sok a baj. Többek között állandóan korgatja a gyomrát, és ezzel zavarja az órát. Azt mondja, még szerencse, hogy a szeme kopogása nem hallatszik ki a fejéből, mert az csinálna csak igazán nagy ricsajt.

Nálunk otthon azért sokkal jobb a helyzet. Változatos a koszt. Páros napon haluska van, páratlanon krumpli. Az öcsém tésztás, a húgom krumplis. Én krumplistésztás vagyok. Ebből a gyerekből alighanem lesz valami! – mondogatja nagyapám, aki szintén gyerekkorában tanult meg éhezni. A kanalat és a villát ma is úgy hívja, hogy éhcájg.

Kéthetente egyszer sovány hús is kerül az asztalra, ám ilyenkor mindig rám szólnak, nem illik csorgatni a nyálam.

A mi családunkban nagyon egészségesen táplálkozunk. Semmi szénhidrát, semmi zsír, rengeteg rost. Hogy mikor lesz kaja? – azt mondják, hamarost.

Nagy hangsúlyt fektetünk a zöldségre. Még a Doktorszkaját is zölden esszük. A mi családunk így harcol a túltápláltság ellen. Valamikor az az érzésem, hogy néha a túlkoplaltság ellen is harcolnunk kellene.

Hallottam egy másik felmérésről is a rádióban. (A tévétől el vagyok tiltva, mert az esti műsorok nem gyereknek valók. Az összes adón állandóan és szemérmetlenül főznek, meg esznek. A Vacsoracsaták túlságosan felizgatnának lefekvés előtt.)

Egy felmérés szerint "kishazánkban" minden ötödik gyerek éhezik. Ebből is látszik, hogy milyen sok felmérés van nálunk a gyerekekről. Persze, mert mérni olcsóbb, mint etetni. Egy másik szerint viszont az élelmiszer 30 százalékát kidobjuk. Éhes gyerekek és kövér kukák országa vagyunk. És még csodálkoznak rajta, ha a gyerek néha megkukul.

Azt is mondta a rádió, hogy a beregszentmiklósi állatkertben új csimpánzházat avattak. Elképzeltük a Danival, hogy van ott minden földi jó, medence és kifutó. A koszt se rossz, és pluszban ott van még, amit a látogatók bedobálnak. Csak az a baj, hogy üres a ház, nincs bele csimpánz. Mi szívesen elszegődnénk, bár hiányzik belőlünk a csimpánz-aszkézis. (A majom lába, az kéz is.)

Sokat hallani a gyerekek sorsának javításáról. Ezt hívják manapság dumanizmusnak. Van is egy 25 éves megyei program a gyermekéhezés felszámolására. (Ma már szinte mindenre van program, csak a megvalósítás halasztódik kissé. De mi az a két, két és fél évtized!?)

Az említett program azért olcsó, mert 25 év alatt nem az éhezés múlik el, hanem a gyerekkor.

(tréfalvi)

Való világ...

Halló, főnök?

Halló, főnök?

Hamis hírek

B. Géza ungvári kisvállalkozó lekerült a PrivatBank adóslistájáról, ugyanakkor felkerült a városi idegkórház várólistájára.

* * *

Az Ukrán Labdarúgó Szövetség vezetői pályázatot írtak ki "Hogyan bővítsük a költségvetést a 2012-es labdarúgó Eb hazai és külföldi góljainak megadóztatásával?" címmel.

* * *

Nemcsak az ungvári Szpartak-uszoda került a napokban kalapács alá, hanem több licitáló mutatóujja is.

* * *

V. Oszkár magyar–ukrán nyelvtanár felajánlotta, hogy a vakáció ideje alatt kijavítja a két ország politikusainak blogjaiban lévő helyesírási hibákat.

* * *

A kormány kompenzációs lépéseinek eredményeként a június elsejei benzináremelés nem érinti majd azokat az autósokat, akik alkalmanként kevesebb mint ötven hrivnyáért tankolnak.

* * *

Az ukrán gazdaság tovább dübörög, csak nem lehet hallani az útfelbontások miatt, állítják a közútkezelő szolgálat szakemberei.

Viccből is csak hazait

Váratlan húzás

– Hallottad? Julija Timosenko legújabb húzásával meglepte a régiósokat.

– Ugyan mivel?

– Köpött egyet és elment nyaralni.

Hitel

Az egyik kárpátaljai hitelszövetkezetben ügyfél az alkalmazotthoz:

– Az önök hirdetése szerint kezes és jövedelem-igazolás nélkül vehetek fel kölcsönt.

– Ez így igaz.

– Mi van, ha nem fizetem vissza?

– Nos, akkor ön bűnt követ el és tettéért felelnie kell a mindenható előtt.

– Na de mikor kerülök én oda?

– Nos, ha mondjuk 31-én jár le a fizetési határidő, elsején már biztosan ott lesz.

Kémiaóra

Az egyik munkácsi iskolában az igazgató faggatja a gyerekeket:

– Mi történt a kémiaórán?

– A tanárnő valami sárga löttyöt kevert a kékhez és zölddé vált. Azt hittük, boszorkány a csaj és meggyújtottuk.

Gyerek az apjának:

– Örülök, hogy elutazhatok a gyerekekkel Moszkvába. A tanító néni azt mondta, ha jók leszünk, elvisz minket a mauzóleumba és megláthatjuk az élő Lenint.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó