2010. május 27., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 75-76. (938-939.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
Kulcslyuk
" ...elfogadom, hogy a tudomány gyorsvonatként halad előre"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

Rovatunk mai vendége Balogh Zoltán, a Técsői Református Líceum fizikatanára.

– A Szernyén született, matematikusnak készülő fiatalember egy hajtűkanyarral fizikatanár lett Técsőn. Hogy került ilyen távol szülőhelyétől?

– Most tréfásan azt is mondhatnám, hogy egy gyönyörű női szempár az oka. A hölgy máig része az életemnek, ő a feleségem. Nos, a pályaválasztásnál valóban a tudományok királynője, a matematika felé hajlottam és szóba sem került, hogy tanár leszek. Munkácson érettségiztem. Barátaimmal, köztük Sütő Tiborral fizikára jelentkeztünk. 1983-ban diplomáztam, célvezényléssel az izsnyétei magyar iskolában kerültem. Még egyetemi tanulmányaim alatt, a harmadik évfolyamon ismerkedtem meg a feleségemmel, aki técsői, s miután megkapta matematikusi diplomáját, hazahívták, én pedig vele tartottam. Ám pedagógusi állást nem találtam, ezért mérnökként dolgoztam az egyik iparvállalatnál.

– Az önök kapcsolata tehát diákszerelemként indult. Emlékszik a házassági évfordulójukra?

– Természetesen, mind a háromra. Ez viccesnek tűnik, de így van. Történt ugyanis, hogy az egyetemi "elosztásnál" csak a házaspárok maradhattak Kárpátalján. Ezért gyorsan összeházasodtunk, mert a feleségem egy évvel később végzett és messze került volna. Ez az első dátum. A második valójában a hivatalos évfordulónk. Ám mivel mindkettőnknek olyan nagy a rokonsága, hogy egy lagziba nem fértek volna el, és senkit nem akartunk megsérteni, egy hét különbséggel tartottunk egyet az én szülőfalumban és Técsőn is. Így lett háromszoros ünnep.

– Ha két reál szakos van egy családban, valószínűleg nagyon tárgyilagosan és gyakorlatiasan állnak a világ dolgaihoz...

– Álmodozni azért mi is szeretünk. Csak hamarabb leszállunk a fellegekből az ésszerűség talajára. Egyébként a két fiunk is a reál szakot választotta. Az egyik matematikusként diplomázott és most az Eurocarnál dolgozik. A kisebbik pedig első éves fizikus az Ungvári Nemzeti Egyetemen.

– Egy nagyobb vásárlásnál osztanak-szoroznak?

– Inkább átgondoljuk a részleteket és felmérjük a kiadások lehetőségét. Nem forró fejjel döntünk, nem kockáztatunk, bár lehet, hogy úgy érdekesebb lenne.

– Több évtizedet töltött a pedagógusi pályán. Mit tapasztalt, mennyire változnak a diákok?

– Teljesen másak, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt voltak: érdeklődőbbek, elevenebbek és mindenre nyitottak.

– Fizikusként figyelemmel kíséri a tudományos világ legújabb felfedezéseit?

– Kénytelen vagyok, mert ha nem követem nyomon a híreket, szégyent vallhatok a tanítványaim előtt. Előfordul, hogy az órán megkérdezik, mit szólok ehhez vagy ahhoz a tudományos kutatáshoz. Például a nagy port kavart világméretű részecskegyorsító beindítása előtt találgatott az osztály, hogy milyen következményekkel járhat egy ilyen kísérlet. A tankönyvek nem szolgálnak elég információval, ezért folyamatosan figyeltük a médiában, a világhálón megjelenő híreket. Igénylik, hogy a legújabb felfedezésekről is beszéljek. Sikerült megszerettetnem a tantárgyat, amit az is bizonyít, hogy sokan választják a fizikát a továbbtanulásnál.

– Előfordult, hogy valamelyik felfedezést aggodalommal figyelte?

– Nos, éppen a már említett Hadron részecskegyorsító programját. Még a legtökéletesebben kidolgozott kutatásba is hiba csúszhat. Lásd Csernobil példáját... Fizikusként elfogadom, hogy a tudomány gyorsvonatként halad előre. Viszont gyakran nem számolnak az emberi hibatényezővel, ami sok baleset forrása lehet.

– Ha otthon elromlik egy műszaki cikk, szakembert hív?

– Szép is lenne! Mindent megjavítok egyedül, illetve mostanában már a fiam is besegít. Nálunk bizony mester nagyon régen járt. Még a katonaság előtt elvégeztem egy rádió- és tévészerelői tanfolyamot. A szüleim úgy gondolták, ha nem vesznek fel az egyetemre, legalább szakma lesz a kezemben.

– Más hobbija is van?

– Több dolog érdekel. Egyik a fényképezés. Tízéves koromtól fotózok. Megpróbálom megörökíteni a természet egyedi történéseit, és továbbadni az elkapott szépséges pillanatot, megosztani másokkal. A másik szenvedélyem a kert. A fák között nagyon jól érzem magam, a zöld környezet pihentet és feltölt.

– A konyhába csak étkezéskor tér be, vagy a fakanalat is tudja forgatni?

– Nos, bevallom, már az egyetemen is úgy kerestem barátnőt, hogy tudjon főzni. Ennek az elvárásomnak a feleségem tökéletesen megfelelt. Persze előfordul, hogy a család rávesz, csináld meg ezt vagy azt az ételt, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már főzni is tudok. Ha pedig még rákontráznak a huncutok: "apu, te milyen tanulékony vagy", akár kenyérre is kenhetnek...

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó