2010. május 27., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 75-76. (938-939.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
A kettős állampolgárság mellékvizén
A tizenhármak biztos mandátuma és a vele járó lehetőség

A világ magyarsága – enyhe túlzással sem élve – jelen pillanatban alighanem a leendő Fidesz–KDNP kormány által kilátásba helyezett kettős állampolgárságra fókuszál. A Kárpát-medencében élők mindenképpen. Folyik a nagy találgatás: miként reagál minderre a magyarországi közvélemény, miként fogadják az elképzeléseket az érintett szomszédos országok vezetői, milyen előnyökkel, esetleg hátrányokkal jár a jogszabály a külhoni magyar közösségek számára, felforgatja-e, és mennyire, Magyarország eddigi politikai életét. Mindeközben háttérbe szorul két, a kettős állampolgárság mellékvizén felmerült törvényjavaslat.

Az egyik a Jobbiké, amely a kilátásba helyezett alkotmánymódosítás esetén 26 képviselői helyet biztosítana a Magyar Országgyűlésben a határon túli magyarok számára. Az első pillanatban igen szimpatikusnak tűnik a javaslat. Egyfelől felfoghatnánk egyfajta gesztusnak és szimbolikus kárpótlásnak a hivatalos Budapest részéről. Ezen túl gyakorlati célokat is szolgálna, hiszen a mostani Magyarország határain kívülre rekesztett közösségeknek lehetőségük nyílna arra, hogy a magyar törvényhozásban közvetlenül beleszólhassanak az alkalmasint rólunk szóló vitákba és ugyancsak közvetlenül befolyásolhassák a végleges döntést.

Más vélemények szerint azonban egy ilyen lépés nem szülne egészséges légkört sem Magyarország határain belül, sem azon kívül. A magyarországi törvényhozásban elsősorban Magyarországot és annak lakosait érintő jogszabályokat fogadnak el, s bizony elég furcsa lenne, ha egy-egy nagyon fontos politikai, gazdasági vagy éppen szociális törvény sorsát a 26 "idegenlégiós" személy döntené el.

Magyarország kapcsolatrendszerét a külhoni magyar közösségekkel történelmi okok miatt így is árgus szemmel figyeli szinte minden vele szomszédos ország, azon belül is a nemzeti, "legnemzetibb" oldal. A státustörvény végrehajtási mechanizmusát például Románia esetében annak idején "testre kellett szabni", ki kellett iktatni a Hozzátartozói magyar igazolványt. A magyar–magyar kapcsolattartás legnagyobb ellenzője azonban Pozsony, szlovák irányban az oktatási-nevelési támogatás kifizetési módja kényszerült fazonalakításra, Szlovákia volt az, amelyik büntetőjogi felelősségre vonást helyezett kilátásba a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőivel szemben, mert részt vesznek a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának munkájában, s ugyancsak a "tót atyafiak" támadják a legvehemensebben a kettős állampolgárságról szóló törvénytervezetet is.

El lehet képzelni, micsoda hisztériát váltana ki, ha szlovák állampolgárságú magyarok helyet foglalnának egy idegen ország parlamentjében és ezért egy idegen országtól még fizetést is kapnának. Nem kizárt, egy ilyen lépést már Bukarest, Belgrád vagy éppen Kijev sem nézné el ölbe tett kézzel, szankciók nélkül. A "legnemzetieb- bektől" azonban, amennyiben Kijevben (Bukarestben, Belgrádban) akarnánk érvényesíteni a jogainkat és érdekeinket, szinte biztosan megkapnánk: forduljatok Budapesthez, hiszen a tieitek ott ülnek a parlamentben. S hogy még egy "apróságot" említsünk: a képviselők státusuknál fogva államtitkok birtokába kerülnek, s nem biztos, hogy Budapestnek jót tenne, ha ezek a titkok – tételezzük fel – magyar állampolgársággal is rendelkező, de mégiscsak külföldi állampolgárok birtokába kerülnének, s azt sem tudhatjuk, mit kezdenének egy ilyen lehetőséggel a szomszédos országok kompetens szervei.

Tegyük hozzá: a kapcsolattartásra már most számos lehetőség kínálkozik. A teljesség igénye nélkül példaként hozható fel a már említett KMKF, melynek keretén belül a választók általi legitimitással felruházott magyarországi és külhoni magyarok vitathatják meg ügyes-bajos dolgaikat, de a gondok kibeszélésének eszköze lehet újjáélesztése esetén a Magyar Állandó Értekezlet, ahol a magyar érdekvédelmi pártok és szervezetek ülik körbe a képzeletbeli kerekasztalt. Lehetőséget biztosítanak erre a határokon átívelő civil szervezetek is, például akár a Magyar Önkormányzatok Szövetsége vagy éppen a magyarországi rokon szervezetekkel igen szoros kapcsolatokat ápoló Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója. A mennyiség adott, csak a minőségre, a megfelelő tartalomra kell az eddiginél is jobban odafigyelni.

A másik javaslat, ami fölött mi, külhoniak elsiklunk, mert látszólag nem minket érint, a Fideszé, mely olyan alkotmánymódosítást kezdeményez, amelyik egy 200+13 fős parlamentet irányoz elő. A 13 helyet a magyarországi etnikai kisebbségek – köztük a ruszinok és az ukránok – számára biztosítaná. Ezt a döntést viszont mindennemű fenntartások nélkül támogatni lehet. Egyrészt azért, mert általa Budapest egy régi adósságát törlesztené a Magyarország határain belül élő kisebbségekkel szemben, másrészt, mert a legtöbb Kárpát-medencei országban ez bevett szokás. Horvátországban és Szlovéniában például ennek a pozitív diszkriminációnak köszönhetően ülhetnek a törvényhozásban magyar képviselők, de ismeri ezt az elvet Szerbia vagy éppen Románia jogrendje is. Harmadrészt pedig – hazai vizekre evezve – adut biztosítana Budapest kezében Kijevvel szemben, hisz ezek után jogosan kérhetne alanyi jogon járó parlamenti mandátumot a kárpátaljai magyar közösség számára is.

Tegyük hozzá, könnyen elképzelhető, a jelenlegi ukrán vezetés sem zárkózna el egy ilyen lépés elől. Bizonyíték rá az a törvényjavaslat, mely regionális rangra emelné Ukrajna esetében is 13 nemzetiség nyelvét. Nos, amennyiben ezt elfogadnák, már nem is választaná el Kijevet akkora lépés e tizenhármak esetében a parlamenti mandátum biztosításától. Számunkra ez egy teljesen új helyzetet szülne: a jelöltek "házon belül" mérkőzhetnének meg azért a garantált mandátumért, vagyis bárki nyerne vagy veszítene, a végeredményt tekintve közösségünk győztesen kerülne ki a párviadalból. Nem kevésbé lényeges az sem, hogy ebben az esetben a kárpátaljai magyarság, azok képviselői országos szinten nem lennének kiszolgáltatva a pártoknak nevezett ukrajnai gazdasági érdekcsoportoknak.

Kőszeghy Elemér

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó