2010. május 27., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 75-76. (938-939.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
Nyelv-őr
Nagykezdőbetűsítés

Az utóbbi időben szembekerült bennem a szerző és a nyelvész. Több nyelvművelő cikket írtam mostanában arról a divatos jelenségről, hogy az újságírók és a rendezvényszervezők, mellőzve a helyesírási szabályzat 146. szabálypontját a rendezvénynevek szavainak kis kezdőbetűs írásáról, nagy kezdőbetűvel írják a rendezvénynevek minden szavát (Jókai Napok, Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny stb.). Felfigyeltem ugyan arra, hogy más szerzők ezt a jelenséget a nagybetűsítés szóval nevezik meg, de én ezt a jelölési formát nem tartottam pontosnak. Igaz ugyan, hogy A magyar nyelv értelmező szótára a nagybetűs melléknévi címszó jelentéseit így határozza meg: 1. nagy kezdőbetűvel írt, nyomtatott (pl. nagybetűs tulajdonnév); 2. csupa nagybetűvel írt, nyomtatott (pl. nagybetűs könyvcím). Bár olyan ajánlásokról is hallottam, amelyek szerint a nagybetűsítés szó használata a nagybetűs melléknév 1. jelentéséből következően elfogadható abban az értelemben is, ha a tulajdonnév szavainak csak a kezdőbetűit írjuk nagybetűvel, de én ezt a szót – bár mások munkáiban tiszteletben tartottam – saját használatra nem fogadtam el. Inkább a magam alkotta nagykezdőbetűsítés szót használtam, használom. Az én értelmezésem szerint ugyanis a nagybetűs melléknév (önálló szói jelzőként) még talán nem vagy kevésbé zavaró pl. a nagybetűs tulajdonnév szókapcsolatban, de határozottan zavaró a nagybetűsítés továbbképzett főnévben. Ebben már inkább érvényesülhet a nagybetűs melléknév 2. jelentése is: csupa nagybetűvel írt, nyomtatott. Ezért tartottam szükségesnek a nagybetűsítés helyett a pontosítottabb jelentésű, sőt egyértelmű nagykezdőbetűsítés használatát.

Ha nincs nagykezdőbetűsítés összetett szavunk, amelyre jelentéstani szempontból szükségünk van, miért ne hozhatnánk létre magunk? A nyelv az ember, a gondolkodás, a kommunikáció ügyét s a fogalmak minél érthetőbb és pontosabb kifejezésének lehetőségét szolgálja; miért tartanának hát bennünket vissza fejlesztésétől formai akadályok? Javaslatom: ne korlátozzuk lehetőségeinket az újabb módszerekkel létrehozott szavak használatában, hanem újabb és újabb lehetőségek keresésével és feltárásával bővítsük inkább ezeket! Természetesen csak akkor, ha az új lehetőség a nyelv javát szolgálja, nem pedig kárára van.

Jakab István

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó