2010. május 27., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 75-76. (938-939.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
90 év – magyar érdekképviselet Kárpátalján

1920. június 4-e a magyar történelem egyik legszomorúbb dátuma. A trianoni döntés Kárpátalját elszakította Magyarországtól, és Csehszlovákia fennhatósága alá utalta.

Így kezdődött

A vidék magyar lakossága az államváltást és annak következményeit sajátosan élte meg. El kellett telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy ráébredjenek arra: egy új állam fennhatósága alá kerültek. A hivatalnokok és a tisztviselők az első időszakban nem tették le a kötelező esküt a csehszlovák államra. Kevéssé ismert, hogy a Felső-Tisza-vidék természetes központja, Máramarossziget eredetileg Csehszlovákiához került volna, ám 1920. júniusában a prágai kormány a várost "mint a jó barátsági és szomszédsági kapcsolat bizonyítékát és kezességét" Romániának ajándékozta. Romániának azonban a területi veszteségért kárpótlást kellett adnia, s cserébe Kárpátaljához csatolták az addig román megszállás alatt álló Fertősalmás, Nagypalád és Akli falvakat. Miután a magyar kormány már nem képviselhette az itt élő nemzetrész érdekeit, szükségessé vált a regionális érdekvédelmi szervezetek megalakulása.

A két világháború között

Prága kormányzó által irányította Kárpátalját. Közigazgatás tekintetében ez az intézmény jelentette az egyetlen különbséget Csehszlovákia többi részétől, miután 1928-ban Kárpátalját is a köztársaság egyik tartományának minősítették.

Ebben az időszakban alakultak ki a közösség érdekvédelmét szolgáló erők. Ilyen volt a Magyar Jogpárt (1920–22, elnöke: Korláth Endre, lapja a Ruszinszkói Magyar Hírlap, majd az Ungvári Közlöny), Őslakosok Autonóm Pártja (1921–27, elnöke: Árky Ákos, lapja a Ruszinszkói Magyar Hírlap). A többi tömörülés az országos pártok ruszinszkói szervezeteként működtek, törekedve az önálló politikai arculat megtartására. Ezek a pártok: a Keresztényszocialista Párt (1920–36, elnöke: Kerekes István, lapja a Kárpáti Napló, majd a Határszéli Újság), Kisgazda-, Kisiparos és Földműves Párt 1921-től 26-ig, amikor Magyar Nemzeti Párttá alakult (elnöke Egry Ferenc, lapja a Beregi Hírlap, majd a Kárpáti Magyar Gazda). 1920 és 1936 között a Kárpátalján működő magyar pártokat a Magyar Pártszövetség tömörítette Korláth Endre elnökletével.

A kárpátaljai magyar pártok szorosan együttműködtek az azonos nevű szlovákiai magyar pártokkal, azonban nem egyesültek azokkal. A kárpátaljai magyar politikai élet kiemelkedő személyisége volt Egry Ferenc, a neves harangöntő-mester. Közéleti szerepét az is emelte, hogy az első világháborúban számos harangot felhasználtak ágyúöntésre, s a békés időszakban a harangszentelés nagy társadalmi eseménnyé vált. Az Egry-harangok felszentelése általában a nagy tisztelettel övezett szenátor és mester jelenlétében történt, aki ilyenkor megmaradásra biztató beszédeket mondott. 1938-ra érett meg a magyar nemzeti autonómia gondolata, aminek fő exponense a Magyar Nemzeti Párt volt.

1938 ősze és 1941 nyara között az elcsatolt területek jelentős része visszakerült Magyarországhoz. Az új magyar–csehszlovák határt kijelölő első bécsi döntés az etnikai viszonyokat vette alapul. Ezzel Kárpátalja alföldi része visszatért. A cseh kormány ennek hatására jóváhagyta az alkotmánytörvényt Podkarpatszka Rusz autonómiájáról. Ennek élén Bródy András, majd Avgusztin Volosin állt. Bár 1939. március 15-én Huszton Avgusztin Volosin kikiáltotta Karpatszka Ukrajina függetlenségét, a már bevonuló magyar csapatok pillanatok alatt megszüntették a fasiszta bábállamot. Miután a terület visszakerült Magyarországhoz, a hegyvidéki régiót Kárpátaljai Kormányzósággá nyilvánították. Kárpátalján a magyar közigazgatás 1944. október 15-én szűnt meg.

A szovjet birodalom alatt és után

Kárpátalja 1945 és 1991 között az Szovjetunióhoz tartozott. 1945. június 29-én Moszkvában a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői által aláírt szerződés döntött Kárpátalja sorsáról. Többek között kimondta, hogy az 1945. január 20-i fegyverszüneti szerződés elfogadásával Magyarország jogilag lemondott Kárpátaljáról. 1946. január 22-ével hivatalosan is megalakult a Szovjetunió, illetve az Ukrán SZSZK Kárpátontúli területe.

A szovjet birodalom évtizedei során esélye sem volt annak, hogy magyar érdekvédelmi szervezetek működjenek. Amikor erre lehetőség nyílt, érdekesmód nem a két világháború közötti, úgynevezett történelmi pártok alakultak újra, hanem új formációk születtek. 1989-ben jött létre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ). A szervezet Fodó Sándor vezetése alatt sok mindent elért, s ennek az időszaknak az eredménye a ma II. Rákóczi Ferenc nevét viselő beregszászi főiskola. 1991-ben jött létre az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Az országos szervezet Gajdos István vezetésével számos, igen komoly eredménnyel büszkélkedhet a kárpátaljai magyarság megmaradása és szülőföldön való boldogulása terén. Többek között ide tartozik, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetemen sikerült megnyitni a Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszéket, majd a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kart, Beregszászban létrejött az Európa–Magyar Ház, illetve a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, a megyeszékhelyen hat évtized után ismét megnyílt a Drugeth Gimnázium.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó