2010. május 20., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 72-73. (935-936.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
Kulcslyuk
"Gyenge, beteges gyerek voltam"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket... Marija Kricsfalusi

Rovatunk mai vendége Marija Kricsfalusi, az Ungvári Nemzeti Egyetem testnevelő tanára.

– Van kedvenc sportága?

– Negyven évig íjaztam, és hosszú ideig aerobikoztam, de több sportág is közel áll a szívemhez.

– Annak idején sok borsot tört a szülei orra alá?

– Bizony eleven gyerek voltam. Egy percig sem tudtam nyugton maradni, mindig a sok energiát igénylő szórakozás vonzott. Ez bizony gyakran a tanulás rovására ment. Ám a szülői fegyelmezés mindig észhez térített, és bepótoltam a mulasztottakat.

– Akkor nem is volt vitás, hogy a testnevelést választja hivatásául?

– Gyenge, beteges gyerek voltam. Az orvosok tanácsolták a testedzést, a rendszeres tornát. Csak így volt esélyem, hogy megerősödjek. Szófogadóan betartottam az utasításokat, és megérte: rendbe jött az egészségem. Igazából ekkor döntöttem el, hogy tornatanár leszek, és megpróbálom megszerettetni a fiatalokkal a testmozgást, mert ez nemcsak az egészség egyik záloga, de fontos a kiegyensúlyozottsághoz, a jó erőnléthez. Két évig a Kisdobronyi Általános Iskolában tanítottam, az egyetem testnevelési karának 1966-tól vagyok a munkatársa.

– Ma is odafigyel az egészséges életmódra?

– Természetesen. Tudatosan étkezem, és a tornát sem hagyom ki. Ennek hála, jó kondícióban vagyok.

– A családját is edzésben tartja?

– Ha szükség van rá, igen. Van egy lányom, aki egy lányunokával örvendeztetett meg. Kamilla tizenöt éves. Görbe lábakkal, gyenge csontozattal jött a világra. Az én rábeszélésemre balettozni kezdett, aminek hála, fizikai erőnléte fokozatosan javult. Majd megtetszett neki a gimnasztika, amit mind a mai napig előszeretettel űz. Fiatal kora ellenére a különböző sportversenyek rendszeres résztvevője, és már nemzetközi megmérettetésen is szép eredményt ért el. Több mint hatvan dobogós helyezést tudhat magáénak. Nagyon büszke vagyok rá!

– Ezek szerint az unoka a nagymama nyomdokaiba lép?

– Ha minden igaz, érettségi után a Lembergi Testnevelési Főiskolán folytatja tanulmányait, de a rendőri pálya gondolatával is kacérkodik.

– Milyen tanárnak tartja magát?

– Ha a helyzet úgy kívánja, szigorú vagyok. Szeretem a rendet, a diákjaimtól is megkövetelem a fegyelmet.

– Előfordul, hogy hangos szóval fegyelmez?

– Megesik, de igyekszem szép szóval célt érni. Amikor látom, hogy a gyakorlatokat csak ímmel-ámmal végzik, elbeszélgetek velük, megpróbálom észérvekkel megértetni velük, milyen fontos is az, amihez most éppen nincs kedvük, s eljön az idő, amikor sajnálni fogják. Mert a fiatal szervezet erős és energikus ugyan, de ha nem tartják karban, a rugalmasság és az erő könnyen elillan.

– Állítólag az utóbbi években a fiatalokat egyre inkább érdekli a sportolás.

– A tapasztalatom nem ezt igazolja. A húsz évvel ezelőtti diákjaim kimagasló eredményeket értek el, öröm volt velük dolgozni. A mostani tanítványaim többsége csak akkor tesz ki magáért, ha már nem tud kibúvót találni. Inkább a komputert, a virtuális játékokat választja a mozgás helyett. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire egészségtelen. Sajnos részben a szülők a hibásak, hiszen nagyrészük jóformán semmit sem tesz azért, hogy csemetéjével megszerettesse a sportos életmódot.

– Mi tudja nagyon feldühíteni?

– Ha rendszertelenül látogatják a foglalkozásokat. Az elmúlt évek alatt csökkentették a testnevelési órák számát, így hetente csak egy van, ennek ellenére mindig sok a hiányzás.

– Szórakozás?

– Ha éppen nem valamelyik helyi sportrendezvényre látogatok el, akkor hosszú sétákat teszek, ezt imádom. Rossz idő esetén a tévé képernyője előtt ülve "barangolom" be a világot.

– Amennyiben lehetősége lenne visszamenni a múltba, mit változtatna meg az életében?

– Semmit. Szeretem a munkám, büszke vagyok a családomra, elégedett vagyok az elértekkel.

Almási Irén,

az UNE III. évfolyamos újságíró szakos hallgatója

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó